|
Témaindító hozzászólás
|
2011.12.16. 22:02 - |
 Sziklás, vizes terület, ez köti össze New Forestet az eredeti játéktérrel.Csöndes, nyugodt hely, néha-néha megfordul erre pár kagylógyűjtó.A kövek között nagyon tiszta a víz. |
[28-9] [8-1]
 -Ez a tanács még jól jöhet. Kösz. Mindenesetre remélem hogy találkozunk még.-majd elindultam és már jó messze jártam a vizes-köves résztől. A lábam még most se fájt a bakkancsban.
A rohadt életbe... Amy tuti hogy erősebb nállam. Ha meghalok legalább úgy halok meg hogy megtettem mindent.
/Folyt.köv.:Glass mountain/ |
 - Kösz, te is - mondtam és épp el akartam indulni a ház felé, amikor hallottam azt a bizonyos "Vagyis inkább"-ot.
- A nővéred szerintem az iskolában van. Logikus lenne ott keresni. De nem lenne bölcs dolog máris letámadni. Nem tudhatod mennyire erősödött meg a legutóbbi találkozás óta. A legészszerűbb az lenne, ha egyelőre meghúznád magad - jegyeztem meg, majd elindultam a köves talajon. |
-Uhhh...Részvétem. Ez szörnyű. Mikor az én szüleimet meggyilkolták még kicsi voltam, csak a futás segített rajtam.- mondtam.
Megértem ezt a lányt. Ugyanabban a cipőben járunk, csak mások vagyunk. Én vagyok az inga ő pedig az íj. Ő egyenesen halad és nem vagyok biztos az utamban.
Felvettem az acélbetétes csizmámat és a kabátom ami rózsaszínű volt meg egy kis pufók kalapot.
-Na és most nekem mennem kell. Járj szerencsével. до свидания!(Viszlát)-köszöntem el ciril nyelven.
-Vagy inkább... |
Vettem egy mély levegőt.
- Öt éve és négy hónapja... Épp hazafelé mentem. Amikor... Amikor láttam, hogy ég a ház. 7 ember volt ott, és egy oroszlán...Mellette pedig a bátyám. Megölték az egész családot, engem is kishíján. De nem hagytam el magam és a hétből négyet kilőttem, ők pedig visszavonultam. Később megtudtam, hogy csatlakozott a Destiny Moonhoz. És akikkel felgyűjtották a házat... Démonok és mutánsok voltak. Ezért arra tettem fel az életem, hogy az öszes ilyen söpredékkel végezzek. |
-Jól vagyok..csak alig kapok levegőt...nemsoká jobb lesz. Szabad tudnom ki az a miatta? Hmmm?-kérdeztem kiváncsian. Mindig is szerettem tudni a részleteket másokról.
Nagyon kíváncsi vagyok.Remélem megmondja. |
A vállára tettem a kezem
- Jól vagy? Egyébként igen, könnyű volt. Heaven az utóbbi időm meggyengült...Mi-Miatta... - néztem fel az égre.
Gyűlölöm. Miért kell folyton összefutnom az övéivel? Persze, ha épp a Destiny környékén van a törzshelyem, elég egyértelmű. És mi lesz ezzel a lánnyal? Talán megbocsájtják a bűneim, ha segítek neki? Nem tudom. Őszintén szólva, semmit se értek. |
Mikor eltűnt a srác egy másik idegennel feloldottam a lélekbontó kesztyűmet és újra a kis ásó volt a kezemben.De egyszer csak én is összeestem. Erős fájdalmat éreztem a mellkasomban és a fejemben is. A fülem zúgott alig hallottam valamit.
F-francba...nem kellett volna ezt a trükköt kioldani...Boris is megmondta hogy életveszélyes...
Nagynehezen feltápászkodtam de alig kaptam levegőt.Visszavettem a normál alakom és visszább vettem az agarakkal.
...máris jobb.
-L-loreley...Ez egy kicsit könnyű volt nem gondolod?-kérdeztem már-már lassan egyre életvidámabban, majd a szél is belekapott a hajamba. |
 Mi a...?! fékeztem le hirtelen. Fura bizsergést éreztem a bal hátsó lábamban. Visszanéztem a lányra.
- Heh, csak ennyi? - vigyorogtam rá, majd egészen fura érzésem támadt.Hirtelen vérfröcskölt a lábamból, mire felordítottam. Farkasként összeestem és a vízben fetrengeni kezdtem a fájdalomtól.
- Mi...Mi a?! Rohadék! Mit tettél a lábammal? Te kis boszorkány! - vicsorogtam rá, és már nem a saját erőmből, hanem az ösztöneimtől fűtve, nagy nehezen felálltam, és feléjük akartam volna ugrani, mire valaki egy ütéssel a földre küldött. Számomra minden elhomályosult, és csak annyit éreztem, hogy a földön fekszek.
 Épp az utolsó pillanatban érkeztem.Jeff elé kerültem és könyékkel a fejére vertem, mire ő rögtön a földreesett.
- Te szerencsétlen - néztem rá lenézően. A két lányra néztem.
- Heh... Nem gondoltam volna, hogy pont veled akadok össze ma először. És hogy hogy társaságban? Azt hittem, magányos farkas vagy - vigyorodtam el.
- Mindegy. Örülnék, ha még most az egyszer elengednéd ezt a félkegyelműt.
Felemeltem és átdobtam a vállamon a Jeff testét, még mindig farkas volt. Loreley végre megszólalt
- Dan. Vele mi van? - kérdezte.
- Hm? Kivel? - néztem rá értetlenül. Aztán az arckifejezését látva leesett.
- Jah, hogy vele. Semmi, nemrég jött haza. Küldetést ka- - mondtam volna, de Loreley közbeszólt.
- Az hidegen hagy.
- Hát, akkor ne kérdezz rá - vigyorodtam el, majd egy ugrással eltűntem, Jeff-el együtt.
/tehát elhúztak a picsába xD/ |
Hmmm...Ez meg mi a jó fészkes fene...? Ilyennel még nem találkoztam, na mindegy. Nem téma de van más módja ha nem ez hogy kifektessem. filozofáltam magamban a tervet.
-Матрешка...-halandzsáztam oroszul magamban és a lapátból egy pár egyszerűnek tűnő fehér kesztyű jelent meg.Gyorsan felhúztam a két kezemre a selyemkesztyűket.Mikor felém közeledett megint az a vérfarkasszerű izé csak egyszerű ütéseket adtam neki, először még ki is nevetett.
-Hát öcsém nem fogsz ilyen sokáig nevetni....- lazán elvigyorodtam.
|
Amikor a farkas felénk tartott, felugrottam és sortűz alá vettem. Nem igazán ártott neki, így hagytam hogy Clara valamelyest kibontakozzon. A vérfarkas kapott két nagy sebet, de tudtam, hogy ettől nem fog még kidőlni.
- Ő nem egy egyszerű vérfarkas. Figyelj - mondtam, amikor Clara mellé értem.
A farkas vicsorogva állt tőlünk 8-10 méterre. Testén a két seb gőzölögni kezdett, és vér kezdett eltűnni.
- Regenerálódik - jegyeztem meg halkan.
Miután valamelyest regenerálódott a testem, megszólaltam.
- Ne becsülj alá, kicsilány. Nem véletlen hívnak a többiek Heaven-nek - vigyorodtam el. Lassan, lépésben elindultam feléjük. Ha akarnám, talán már most elintézhetném mindkettőt. De minek? Szórakozzunk még egy kicsit.
Megálltam tőlük pár méterre. Folyamatosan figyeltem minden kis rezzenésüket, és éreztem, hogy a gyilkos ösztön átjárja minden porcikám. Felmordultam és ezúttal a másik felé indultam el. Úgy tettem, mint aki le akarja teperni, de aztán az utolsó pillanatban kitértem előle és el akartam kapni a lábát, mire ő felugrott és rögtön arrébb termett.
- Hm...Gyors - vettem vissza emberi alakom.
- Na és most mi lesz? Ha sebet ejtetek rajtam, akkor az begyógyul, és én se tudlak titeket egyszerűen lenyomni. |
-GYERE CSAK VÁRLAK SZERETETTEL!-ordítottam a vérszomjtól.Megvártam a megfelelő alkalmat mostmár csak ki kell használni.Közvetlen mellé kitértem és az egész oldalán egy szép kis sebet ejtettem az ásószerűségemmel.
És akkor még harcolni se kezdtem el igazán...
Miután ezt a nagy sebet ejtettem a farkason, egy kicsit kidőlt de fel is állt és újra felém tartott amíg én az ásómat nyalogattam.
-NEM VOLT ELÉG?! GYERE CSAK!-most a másik oldalra tértem ki de csak a combját sebeztem meg.
Idióta....
Igazából egész idő alatt hagytam, hogy magának ártson. Ha harcolnék akkor már rég megdöglött volna mindenki a környezetemben.
|
Clara elé sétáltam és kissé megemelte a karom, amiben a fegyvert tartottam, jelezve, hogy nyugodjon le egy kicsit.
- Még elfuthatsz. Nem vagyok biztos abban, hogy vissza tudom majd fogni, akár magam, akár őt. Egyedül vagy. Kettő ellen. Logikusabb, ha kereket oldasz, amilyen gyorsan csak lehet. Ha elkezdünk harcolni, én lőni fogok. És akkor a Raven Falls-i sznobok mind ide gyűlnek. Hiányzik ez neked? - próbáltam lebeszélni a harcról, de hajthatatlan volt.
- Hát jó. Te akartad - mondtam, és arrébb álltam, miközben beélesítettem a revolvert.
- Clara. Szeretném látni, mennyire vagy erős - mondtam nyugodtan, és arra vártam, melyikük fog előbb lépni.
Az árny próbált lebeszélni az ütközetről.
- Eszednél vagy? Tudod milyen régen rendeztem már vérfürdőt? - kérdeztem vigyorogva.
- Ez nekem csak jutalom - mondtam ádázul, aztán elrugaszkodtam, és még a levegőben felvettem a farkasalakom. Vicsorogva a szőke lány felé iramodtam. Az a másik belémeresztett egy golyót, de ez egyáltalán nem gátolt meg a futásban, noha mélyen belefúródott a vállamba. Továbbra is a lány felé tartottam, miközben próbáltam kikerülni a fekete lány támadásait.
- Most megdöglesz! - üvöltöttem, miközben a Clara nevű lány előtt elrugaszkodtam a földről. |
-K-köszönöm...de nem vagyok méltó eme megtisztelő bókra.-mondtam fapofával-Destiny-s vagy? Akkor ezt ki kellene nyírnom? Részemről a megtiszteltetés...Úgy is régen tartottam nagy gyilkolást a bátyám lelkének bekebelezése után....-a szemem világított. Egy ásó szerű valami jelent meg a kezemben és rögtön fekete ruhám lett, fekete fátyollal. Elöntött a vérszomj és a gyilkolásvágy. Itt volt az ideje, hogy az erőviszonyokat felmérjem. Megjelentek a fogaim is és nagyon erős energia áramlott belőllem. |
- Igen...Igen, valami olyasmi.
Kissé keserűen lenéztem a vízre. Miért hangolnak így le az emlékek? Hiszen az a múlt... Ilyet még nem éreztem. Fogalmam sincs, mitévő legyek.
Ahogy gondolkoztam, hirtelen lépteket hallottam meg. Villámgyorsan megfordultam. Egy fiú. De nem egy átlagos srác. Egy vérfarkas. Elővettem a revolverem, de még nem céloztam be.
- Destiny Moon...Mit akarsz? - kérdeztem lenézően, félvállról. Gyűlöltem mindkét gimnáziumot.
Valami érdekes elfoglaltságot kerestem, és felötlött bennem, hogy erre még úgyse jártam. Meséltek valami árnyról ami pusztítja a démonokat meg a mutánsokat, de hát miért féltem volna tőle, ha egyszer vérfarkas vagyok? Ahogy így ezen elmélkedtem, két lányt vettem észre a közelben. Kaján vigyorral feléjük indultam. A fekete hajú csaj elővett egy revolvert, mire lefékeztem.
- Hé hé, mi az, hogy máris így fogadjuk a lelkes udvarlót, kisasszonyok? - szólaltam meg sunyin.
- Ugyanis meg kell jegyeznem, hogy a kegyed szépsége még talán az enyémmel is felveszi a versenyt - kacsintottam a szőke lányra. |
-Ha csak a nővéremre gondolok viszketni kezd a tenyerem... Igen...Az egész családot engem kivéve...Legalább velem is végzett volna... most megbánhatja.- megint elkezdtem pszihopataként gondolkodni. A szemem vérvörösen felizzott újra majd Loreley szemébe néztem minden egyes gyűlöletemet összeszedve.
-Szóval ez lenne az ok... amiért itt vagyok. Gondolom veled is ezt tették.-motyogtam halkan.
Miért? Miért kellett ezt most elmondanom...ááááh megbeszélted pedig Borissal halála előtt hogy nem érzelgősködsz. Erősnek kell maradnod.
|
Hallgattam. Talán jobban hasonlít rám, mint gondoltam volna?
- Azt mondod...hogy megölték a szüleid? - kérdeztem rá mégegyszer a biztonság kedvéért.
Már öt éve és négy hónapja, hogy megtörtént...De miért ráz meg még ennyire? Érthetetlen. Ez a lány...Mindenesetre tartogat még meglepetéseket.
Felálltam a kagylóval a kezemben, és közelebről is megnéztem. Szép darab volt, bár nem igazán rajongtam a kagylókért. |
-Nem gondoltam volna róllad hogy gyilkos lennél de ezzel is többet tudtam meg.- jegyeztem meg majd megint érzelem és emlékhullámok kaptak el így érthetlenül elkezdtem bőgni majd megint mosolyogtam.
-Ez vicces...Nem szoktam csak úgy sírni. Nincs is okom rá. A drága nővéremet akarom végre megölni. Kinyírta az egész családot és ott hagyott engem a hóviharban Alaszkában de rámtaláltak a vámpírok és arisztokratát neveltek belőllem. Most meg elhatároztam hogy eljövök és véget vetek a múltnak. Az, hogy hogyan lettem démon az más történet. |
- Elborulva? - néztem Clara, aztán leguggoltam és felvettem a kagylót.
- Nézd, fejvadász, hidegvérű gyilkos vagyok. Az lenne az érdekes ha nem lennék... - itt tartottam egy kis szünetet.
- ...elborulva.
Ez a lány egyáltalán nem hasonlít az eddigi démonokhoz. Teljesen más. Kiszámíthatatlan. Gondoltam, de eszem ágába sem volt megfutamodni.
- Kit akarsz megölni? |
-Áááááá neeem nem sérülem meg csak szétvágta a lábam a sok szikla. Egyébként Clara vagyok.-kiemeltem a lábam a vízből. Odadobtam a lánynak egy kagylót.
-Ne legyél ennyire elborulva hiszen olyan csodás a természet gyógyító erje. Ha nem szeretnéd megtartani nyugodtan törd szét itt rengeteg van.-halkan beszéltem de hallhatóan hogy épp hallja. |
Kezdett elegem lenni ebből a lányból.
- Megsérültél? - kérdeztem egyhangúan. Vérzett a lába, és valahogy egyértelműnek éreztem, hogy megkérdezzem.
- És egyébként mi a neved? |
[28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
-Ez a tanács még jól jöhet. Kösz. Mindenesetre remélem hogy találkozunk még.-majd elindultam és már jó messze jártam a vizes-köves résztől. A lábam még most se fájt a bakkancsban.