|
Témaindító hozzászólás
[19-1]
 -Oké akkor induljunk-és azzal megragadtam a kezét és elkezdtem húzni.-Nem tudom te hova szertnél menni de én legszívesebben egy erdei sétára indulnék...-még csak alig hagyták el ezek a szavak a szám,szétterjesztettem szárnyaim a két karom közé zártam a lányt és felrpültem.ěszaknak indultam el,ahol megláttam egy gyönyörű edőt....
/folyt.köv.:Az erdő világosabb része/ |
 - Hát, jó... De biztos nem lesz baj? Aggódok érted - jegyeztem meg, majd kinéztem az ablakon.
- Hm. Jó ötlet. Felőlem mehetünk, bár nem tudom, hogy jó ötlet-e most. De ha azt mondod, hogy jól vagy, akkor mehetünk - mosolyodtam el.
- Egyébként ide bármikor jöhetsz, engem nem zavarsz - mondtam kedvesen, majd felálltam és arra vártam, hogy Archee kiadja a végszót az indulásra. |
Nagyon jól esett,hogy valaki simogatja a fejem,mert ez eszembe juttata a kedves gyermekkori emlékeket.-Igen,de nem komoly ne aggódj...-feleltem a kédésére kicsit félénk hangon-csak kicsit elfáradtam, mert nem aludtam egész éjjel,de ezt már mondtam a folyóparton.Most nincs kedvem aludni.Inkább sétálnék.Nézd meg milyen szépen süt a Nap-szóltam és az ujjam az ablak felé nyújtottam és vártam Mary reakciójára... |
Hallgattam Archeet és gondolkoztam. Vajon helyesen cselekedtem-e amikor jelentkeztem ide? Rengeteg dolog kavargott a fejemben, nem értettem hogy miért és hogyan vezettek idáig az események. Igazából azt se tudtam felfogni, hogy miért is jöttem ide. Jack miatt? Biztosan. Nem igaz, hogy ennyire belefeledkeztem... Rossz ötlet volt ez az egész. Nagyon reméltem, hogy minden meg fog változni, mert ebben helyzetben nagyon furcsán éreztem magam, és alig volt valami, amiért érdemes lenne élni.
Hirtelen azt éreztem, hogy Archee az ölembe hajtja a fejét. Először teljesen elvörösödtem, aztán halványan elmosolyodtam és akaratlanul is simogatni kezdtem a fejét.
- Archee, neked lázad van? - néztem rá aggódva. Fogalmam sem volt, hogy mi történt így hirtelen, de észhez tértem és leszögeztem magamban, hogy ennyitől azért még én se eshetek pánikba. |
Érsze vettem, hogy kicsit el van szontyolodva(keseredve).Kicsit bántott,hogy nem tudok semmi okosat mondani,ezért megpróbáltam kiadni magamból mindent amit lehet:-Én is szoktam ilyesféle érzelmi hullámvölgybe kerülni.Tudod mi szokott nekem ilyenkor segíteni?-elmosolyodtam-A zene.Imádok néha mindent figyelmenkívül hagyni és csak hallgatni és hallgatni a mindent ,rock -tól kezdve a hardcore-on kersztül egészen a reggae csodálotos világáig.Vagy imádok elmerülni az Animék és mangák csodáltos világában.Egyszóval imádok mindent ami legalább egy kicsit kiragad a valóság ketrecéből és engedi a képzeletemet szabadon szárnyalni.-fejeztem be a mondókámat.Kezdtem egyre fáradtabb lenni.Lehajtottama fejem az ölébe és kezdtem teljesen átmelegedni a láztól...... |
Egy kicsit hallgattam, aztán Hassanra néztem.
- Azt hittem, hogy legalább sikerül vele összebarátkoznom.De most, hogy barátnője van, hát...Nem igazán akarok a nyakán lógni.Az utóbbi időben rájöttem, hogy muszáj rajonganom valamiért vagy valakiért.Úgyhogy, tovább kell lépjek - jelentettem ki, és igazából magamnak mondtam, de így utólag végiggondolva, megkönnyebbültem egy kicsit, hogy Hassan is itt van velem.
- Áh bocsi, nem akarlak téged fárasztani ezzel! Csak egyszerűen kibukott... |
-Mit én tudjam?Hát ez egy arab kenérbe csomagpolt szólyahúsos kebabféleség.Tehát vega.Örülök,hogy izlik.Nem mindenki szereti a főtzömet,de a legtöbben esetben pozitív visszajelzést kapok.-nyögtem ki tele szájjal.Nagyon aranyos lány. Úgy lennék annak a Jack-nek a helyén.Kár,hogy ennyire odavan érte másképp bepróbálkoznák nála,de így inkabb hagyon nehogy megsértesem az érzéseit.... |
- Oké - soha életemben nem ettem még vega kaját, így egy kicsit vonakodva kóstoltam meg.
- Aw, ez nagyon finom.És amúgy...mi ez? - nevettem fel.Valahogy teljesen máshogy éreztem magam, mint pár órával ezelőtt.Felszabadultam egy csomó szorongás és szenvedés alól.Hassan egész más, mint a többi fiú.Azon gondolkoztam, hogy is kellene elmondanom neki ezt...Nem igazán volt merszem hozzá, de meg kellett próbálnom. Jó, de majd csak később...Most még hanyagoljuk a dolgot... |
-Hát az életem sem volt sokkal érdekesebb,de én legalább még nem kerültem életveszélybe.Na de mindegy,kész a reggeli.Csináltam egy kis vega kaját,mert én nem eszek húst.Nem szeretem tudni,hogy miattam kellett egy állatnak meghalnia.Ha nem baj akkor beviszem neked az ágyba.-elmosolyodtam és megfogtam a két tányért.Leültem mellé és az egyiket a kezébe nyomtam:-Tessék.Azt szeretném,hogy te kóstold meg elsőnek.... |
- Ühm...Jó...Nincs túl sok izgi sztorim, igazából az eddigi életem abból állt, hogy próbáltam felhívni magamra Jack figyelmét.Bár ha jobban belegondolok...Egyszer majdnem meghaltam.Elég sokszor keveredtem összetűzésbe a nővéremmel, és az egyik vitánk után kimentem a tengerhez.Hatalmas vihar lett, én pedig az egyik szirtről a vízbe zuhantam.Fogalmam sincs, hogy éltem túl.Másnap reggel már a parton tértem magamhoz, jó messzire a tengertől.Bárki vagy bármi mentett meg aznap, örökké hálás leszek neki.Utána vagy egy hónapig nem mertem megközelíteni a tengert, már a gondolatától is kirázott a hideg.Viszont egy idő után újra lemerészkedtem.És igazából ezt is Jacknek köszönhetem, mert amikor lementek a partra a haverjaival, engem elhívott.Végülis csak miatta tettem túl magam az eseten - fejeztem a hosszúra nyúlt "élménybeszámolóm", majd gondolkodni kezdtem, mit mondhatnék még magamról. Azt hiszem, ennyi. |
-Imádom a beszédes lányokat,mert addig sem kell nekem beszélnem.Az én beszélőképessegem már az egoizmusnál kimerül.Amúgy nem untatsz. Mesélj még valamit imádom hallgatni az emberek élet történeteit,mert igy sokkal könnyebb kiismerni őket és én imádom elemezgetni az embereket.... |
- Amerikából, egy jómódú nagybirtokos családból.Szerettem ott lakni.A házunk közel volt a tengerhez, így elég sok időt töltöttem a halakkal.Ők a kedvenc állataim.Olyan békések és nyugodtak... - mondtam, aztán észbekaptam.
- Juj, bocsi, nem akartalak untatni - néztem Hassanra.
- Néha hajlamos vagyok sokat fecsegni. |
-Én a közel kerltről érkeztem ide.Igen,az apám egy olajbáró.Kevés barátom van,mert nagyon elővigyázatos vagyok a barátkozásnál,mert sokan csak a pénzem miatt szertnének velem barátkozni.Néha kicsit egoista vagyok.Majdnem semmihez nem értek,de főzni azt tudok.....Rólam ennyit elég tudni.Most beszéljünk rólad,miközben én elkészítem a reggelinket.....Honnan származol?-kérdeztem kicsit félénk hangon..... |
Egy ideig szótlanul néztem rá, majd elmosolyodtam.
- Hát jó - egyeztem bele, aztán csend lett.Igazából nem tudtam hogy most mit kéne mondanom, de végülis kitaláltam valamit.
- És izé...Te honnan jöttél? - kérdeztem, csak hogy ne legyen akkora a csend. |
-Tudom hogyan érzed magad.Én is voltam már szerelmes olyanba akinek már van valakie.Csak én kicsit máskepp szoktam elintézni-elmosolyodtam- kirúgadtam őket,mert többnyire az apám alkalmazottjai voltak.Nem mondhatom el magamról,hogy valaha szerelmes lettem volna......sajnos.-nagyon elszomorodtam visszagondolva az eddigi életemre.-Nekem ma nem kell suliba mennem,nincs kedved velem otthon maradni?Főznék neked valami finomat-és ezennel arcomra erőltettem egy mosolyt ....
|
- Nos...Hát...Igen...Tudod, még általánosban beleszerettem egy srácba, és még mondog nagyon bejön.De ő csak barátként tekint rám.Minden nap próbáltam neki elmondani, hogy nagyon kedvelem, de rendszerint amikor a köszönt én csak elpirultam és meg se bírtam szólalni.Aztán amikor megtudtam, hogy idejár, rögtön átiratkoztam.Miután leszálltam a gépről, az első az volt, hogy meg akartam keresni.Meg is találtam, de...Volt vele egy nagyon szép lány is.A barátnője.És most nem bírom kiverni őket a fejemből.Darabokra tört a szívem - meséltem el az egészet, és csak nagyon nehezen sikerült visszatartani a könnyeimet. |
Láttam,hogy még nem volt a szobályában(túl nagy volt a rend). -Örülhetsz,hogy nem velem laksz,mert én még meg sem érkeztem máris rendetlenséget csinláltam.-észrevettem,hogy nem negyon érdekil amit mondok.Valami miatt szomorú lehet.Sajnos a fejlett kommunikációs képességem nincs azon a szinten,hogy én lányokkal tudnák beszélgetni a problémáikról,de megpróbálom.-Gondolom nem vagy a legjobb hangulatba?Biztos,egy fiú a oka!Nekem nyugottam elmodnhatod.....én nem mondom el senkinek.-reméltem,hogy kiönti nekem a szívét,mert mindig jobb kibeszélni a problémákat ,mint megtartani magunknak a fájdalmunk okát......
|
- Hát itt lennénk - léptem be szobába.Igazából még én se voltam itt, mert egyből Jackhez rohantam.
Vajon ő most hol van? Biztos azzal a lánnyal.Hát, ilyen az én szeencsém.Mindegy.Remélem, azért még látom valamikor egyedül is... kalandoztam el egy kicsit.Nagyon bántott a dolog, úgyhogy leültem az ágy szélére és padlót kezdtem nézni.Örültem, hogy nem vagyok egyedül, és igazából arra se volt nagyon szükség, hogy beszélgessünk.Az is elég, ha itt van valaki mellettem. |
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
-Oké akkor induljunk-és azzal megragadtam a kezét és elkezdtem húzni.-Nem tudom te hova szertnél menni de én legszívesebben egy erdei sétára indulnék...-még csak alig hagyták el ezek a szavak a szám,szétterjesztettem szárnyaim a két karom közé zártam a lányt és felrpültem.ěszaknak indultam el,ahol megláttam egy gyönyörű edőt....
- Hát, jó... De biztos nem lesz baj? Aggódok érted - jegyeztem meg, majd kinéztem az ablakon.