|
Témaindító hozzászólás
|
2011.11.03. 18:12 - |
 Nagyon régi kúria, majdnem a hegyek legmagasabb pontján található. Hátborzonggató hangulat lengi körül. Ugyan a család aki lakta már meghalt, egy lélek még nem hagyta el a házat, és a falai között kísért. A szellem neve Alice. A kúria ajtajai zárva vannak, csak kluccsal lehet bemenni. |
[10-1]
 -Nocsak, nocsak, nocsak... megérkezett a három Raven Fallsos kezdő... és pont három lány- léptem ki egy árnyból. Unott hangom megvetéssel és közönnyel volt tele. Szememben az ölés vágya csillant fel. A két alakot váltani képes lány visszaalakult emberré.
-Már hajnal óta várlak titeket itt. Az igazgató parancsba adta a kivégzéseteket. Alice az nekünk kell.
Vártam a reakciójukat. Az első bölcsnek és okosnak látszott, a második pimasznak és vadócnak, a harmadik pedig visszahúzódónak tűnt. Tisztában voltam azzal, hogy én már fölénnyel jöttem és ráadásul a kis csapat egyik tagja ember.
Ha a hugom itt lenne... erősebb lennék. Erőmegoszlás. Fizika. Mutánsok. Ezek mind egybefüggnek nállam.
Senki sem mozdult utolsó szavaim után, én pedig minél hamarabb túl akartam lenni ezen. Valójában egyszerűnek gondoltam: számukra fölényes kezdés, váratlan fordultat majd győzelem számomra. Annak ellenére pedig, hogy nem látszom okosnak, az vagyok.
-Na ha ti nem vagytok hajlandóak elkezdeni... akkor kezdek én- mondtam majd közelebb léptem hozzájuk. Odamentem a vad lányhoz, a vállára tettem a kezemet és egy egyszerű mozdulattal a falba csaptam a testét. A fal betört, a lány nagyot nyekkent a többiek pedig csak nézték.
Hm. Ez egyszerű lesz. |
 Nagyon örültem, hogy vége lett. Igaz, hogy nem tartott sokáig, de akkor is! Kicsit megnyugodtam. Serena újra megindult az ajtóhoz. Én megint megszorítottam a kulcsot.
- Serena szólj ha mehet! - mondtam, majd koncentráltam, hogy jókor kitudjam nyitni, illetve a lábaimba ert gyűjtöttem, hogy minél gyorsabban betudjak benni, úgy, hogy nem esek el/megyek neki valaminek. Ahogy így itt állunk a kúria előtt, sokszor kirázott a hideg. Sőt! Sokszor még valami mozgást is hallottam bentről, de nem a földön volt, hanem fölötte lebegett. Lehet kicsit paranóiás vagyok, de elvégre itt egy szellem lakik. Volt egy olyan megérzésem, hogy tudom, hogy minket figyel és azt is, hogy hol van. Ezektől a gondolatoktól és hangoktól még többször kirázott a hideg. És ha így belegondoltam, eszembe jutott, hogy ezek itt tiltott területek és ha megtudná ezt egy tanár? Lehet kicsapnának, vagy valami büntetést kapnánk... |
 Igazán nem akartam senkit sem bántani...-Figyeljetek, akkor ezen túl úgy lesz, hogy én megyek elől, de ha bárkinek bármilyen javaslata, kérése van, megbeszéljük, rendben? Kompromisszumot kell kötnünk, hogy együtt tudjunk működni és.....szeretném ha barátok lennénk.- elmosolyodtam kicsit, és biztatóan néztem rájuk. Tényleg őszintén gondoltam, amit mondtam. Chiyo kedve is jobb lett kicsit, bár látszott rajta, hogy ez a kis összezördülés érzékenyen érintette a kis lelkét. Reménykedtem benne, hogy Dora is megérti, amit mondani szerettem volna neki. - Na most pedig irány be a kúriába! Elcsaljuk a szellemet és már itt sem vagyunk! Mit szóltok?- tettem fel a kérdést, bízva benne, hogy egy kicsit odani tudom a feszültséget. Közben eszembe jutott Jack és a többiek. Remélem nem esett bajod..bajotok.
Újra átváltoztam, és elindultam az ajtó felé. |
 Nem tudtam, hogy ennyire látszik rajtam a dolog. Serena egy kissé ideges lett, Chyo meg már majdnem sírt.
- Nem gondoltam semmi ilyesmire. Tőlem vezethetsz, legalább nem engem nyírnak ki először - morogtam. Kissé felborzolódott a bundám, mert hirtelen ért, hogy csak így nekem támadt. Elvégre nem mondtam semmi rosszat... - Nyugi Chyo... - az arcomon egy nagyonnagyon halvány mosoly húzódott végig. |
Már csak a jelre vártam. Erősen Serenára fokuszáltam, ezért teljesen meglepődtem amikor Nymphadora is átváltozott. Lehetett látni rajta, hogy nem tetszik neki valami, de nem igazán jöttem rá, hogy miaz. Aztán mellém lépett és megtörtént az, amit nagyon nem szerettem volna. Elkezdtek "veszekedni".
- Hát, nekem mindegy, hogy ki vezet. Én csak azt akarom, hogy minél letudjuk ezt. - mondtam kicsit félénken.
- De csak kérlek ne veszekedjetek! Csak ezt az egyet ne. - mondtam, majd kicsit a sírás szélén álltam. Előtörtek a régi emlékek, amiket legszívesebben elfelejtettem volna. Gyorsan megtöröltem a szemem. |
Arra lettem figyelmes, hogy Dora is alakot váltott, szegény Chiyo teljesen egyedül érezte magát. Dora viselkedésén már hamarabb is észrevettem, hogy valami nem tetszik neki. Amikor átváltozott, szúrós, haragos tekintettel nézett végig rajtam. Dühös lettem és visszaváltoztam.
- Nézd Dora! Nem tudom mi bajod van, de most nem ilyenekkel kellene foglalkoznunk! Szeretnéd te vezetni a kis csapatunkat? Csak hajrá! Azért léptem én előre, mert én vagyok a legidősebb, úgy gondoltam, hogy az én felelősségem, hogy nektek ne essen bajotok! Ha jobban tudsz valamit, akkor csináld csak, viszont felhívnám rá a figyelmet, hogy csapatban dolgozunk! Meg kell tanulnunk együtt működni, és ha te nem tudod elfogadni, hogy valaki vigyázzon rád, akkor ezen túl nem teszem.- nem akartam ráförmedni. Kérdően Chiyo-ra néztem, hátha ő is elmondja a véleményét erről az egészről.
-Én nem akarlak bántani, hogy ha neked ez nem tetszik, akkor ezen túl nem így lesz! Semmi probléma nincs belőle, csak azt akartam, hogy tudd, nem főnökösködni akarok.. |
A kúriához viszonylag gyorsan eljutottunk. Egész végig Serena vezetett, ami kicsit zavart... Ki nevezte őt ki főnöknek?! Habá igazából elég holdkóros voltam, a lábamat meg legszívesebben levágtam volna, annyira sajgott.
A bejárat hatalmas kolosszusként magasodott fölénk. Lélegzetemet visszafolytva pillantottam fel, majd a többiek felé néztem. Serenáról tudtam, hogy alakváltó, egyszerűen éreztem rajta. Nem is lepődtem meg, amikor felvette a másik alakját. Egy kutya. Chyóra ugrott a tekintetem, aki kissé megszeppentnek tűnt, és a nagy ajtó előtt állt, a kulcsot szorongatva. Úgy éreztem, ne szabad lemaradnom. Ha Serena átáltozott, akkor én miért ne tehetném? (ugyanis nem abba a teliholdkor átalakuló söpredékbe tartozom) Erősen koncentráltam hát, s éreztem, ahogy a testem alakja megváltozik. Pár másodperc múlva már egy megtermett farkas állt a helyemben. Kissé fenyegetően Serena szemébe néztem, majd Chyo mellé léptem.
- Akkor? - emeltem fel a fejem. - Mire vársz még? |
Zökkenő mentesen eljutottunk a kúriához. Persze Serenának hála, mert én biztos eltévedtem volna. A kúria hátborzongatóan nézett ki. Ha belegondolok, hogy mi nekünk egyvszellemet kell elvinnünink innen, kiráz a hideg. Serena elkérte a kulcsot, én meg odaadtam. Amikor sikerült elfordítania, hátralökött minket a szél. Kicst megjedtem, de miután becsukodott az ajtó, a szél elmúlt. Serena átváltozott. Kicsit ijesztően nézett ki, de azért tudom, hogy ő Serena. Odaléptem az ajtóhoz. Készen áltam, hogy kinyissam. Serenára néztem. Vártam a jelet, hogy mikor nyissuk. |
Követtük Josh utasításait, és a vezetésemmel végigjártuk az utat, és ahogy sejtettem, eltévedés és gond nélkül odataláltunk. A gond csak most fog kezdődni...Fogalmam sincs ki ez a szellem, miért van itt és miért kell elcsalnunk innen. Gaia utasítása szerint először a Halott erdőhöz, majd az Árny-forráshoz kell elvinnem a kísértetet. -Chiyo, ugye nálad van a kulcs?-kérdeztem és a lány felém nyújtott egy középkori kinézetű, antik, gyönyörűen megmunkált hatalmas kulcsot, ami lehet hogy a vesztünkbe vezet minket..behelyeztem az ajtóba, de nagyon nehezen akart elfordulni...amikor kinyitottuk, hirtelen visszacsapódott, a szele hátralökött minket. -Mi a fene?! Ez úgy tűnik nehezebb lesz, mint gondoltuk...Figyeljetek, ti fordítsátok el a kulcsot, én pedig átváltozom, így nagyobb erővel tudom majd tartani az ajtót nektek, hogy bemehessetek. Álljatok távol, és már most szólok, hogy semmilyen hirtelen mozdulatot ne tegyetek...ilyenkor ösztönösen cselekszem és nem akarok senkit nem bántani. Távolabb álltak, én pedig szabadjára engedtem a bennem rejlő energiát, amit hosszú évek alatt sikerült megtanulnom uralni. -Vigyázzatok!!!!-kiáltottam és abban a pillanatban a hatalmas barna bundájú akita állt a helyemen. Óóóóóó igen, de régen éreztem ezt....Nyugodtan rájuk néztem, megnyaltam a szám szélét, majd az ajtó felé mutattam a mellső lábammal, így jelezve nekik, hogy én készen állok... |
Nagyon régi kúria, majdnem a hegyek legmagasabb pontján található. Hátborzonggató hangulat lengi körül. Ugyan a család aki lakta már meghalt, egy lélek még nem hagyta el a házat, és a falai között kísért. A szellem neve Alice. A kúria ajtajai zárva vannak, csak kluccsal lehet bemenni. |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
-Nocsak, nocsak, nocsak... megérkezett a három Raven Fallsos kezdő... és pont három lány- léptem ki egy árnyból. Unott hangom megvetéssel és közönnyel volt tele. Szememben az ölés vágya csillant fel. A két alakot váltani képes lány visszaalakult emberré.
Nagyon örültem, hogy vége lett. Igaz, hogy nem tartott sokáig, de akkor is! Kicsit megnyugodtam. Serena újra megindult az ajtóhoz. Én megint megszorítottam a kulcsot.
Igazán nem akartam senkit sem bántani...-Figyeljetek, akkor ezen túl úgy lesz, hogy én megyek elől, de ha bárkinek bármilyen javaslata, kérése van, megbeszéljük, rendben? Kompromisszumot kell kötnünk, hogy együtt tudjunk működni és.....szeretném ha barátok lennénk.- elmosolyodtam kicsit, és biztatóan néztem rájuk. Tényleg őszintén gondoltam, amit mondtam. Chiyo kedve is jobb lett kicsit, bár látszott rajta, hogy ez a kis összezördülés érzékenyen érintette a kis lelkét. Reménykedtem benne, hogy Dora is megérti, amit mondani szerettem volna neki. - Na most pedig irány be a kúriába! Elcsaljuk a szellemet és már itt sem vagyunk! Mit szóltok?- tettem fel a kérdést, bízva benne, hogy egy kicsit odani tudom a feszültséget. Közben eszembe jutott Jack és a többiek. Remélem nem esett bajod..bajotok.
Nem tudtam, hogy ennyire látszik rajtam a dolog. Serena egy kissé ideges lett, Chyo meg már majdnem sírt.