|
Témaindító hozzászólás
[18-1]
 - Jól van. Sírj csak! - fogadtam a csókját,majd magamhoz öleltem hagy zokogja ki magát. Éreztem hogy most az esne neki a legjobban.
- Eléggé megpróbáltatással teli sorsod volt. Nagyon jól tudom hogy most mit érzel. De én mindíg itt leszek bármikor amikor csak sírni szeretnél. |
 - Kyuke.... - suttogtam.
- Hát, tudod... A szagomról már messziről fel lehet ismerni, hogy félvér vagyok.A többi vámpír a származásom miatt nem akart hozzámszólni, vagy ha mégis megtették, folyton csak bántottak.És az egyik éjjel megtettem azt, amitől tartottam, és amire nem vagyok büszke.Egy vámpírlány megtámadott, én pedig védekeztem. Aztán többen a segítségére siettek, engem pedig kiűztek a városból. Párizs még mindig hiányzik, de utána, Bordeuax-ban sokkal szebb évek köszöntöttek rám.Tigrisalakban maradtam és elkaptak az állatvédők.Egy cirkuszban kötöttem ki, de nem volt olyan szörnyű, mint amilyennek hiszed. A gondozó rengeteget törődött velem és a többi tigrissel.Aztán útonállók támadták meg a cirkuszt és menekülnöm kellett.Azóta mindössze egyszer használtam a tigrisalakom, mégpedig akkor, amikor megmentettelek - mosolyodtam el, miközben könnyes szemmel megcsókoltam Kyukét. |
Észrevettem ám hogy eltörött a mécses. Persze a gondolataiból is rájöttem de látszott is rajta.
- Sírj csak nyugodtan! - megsimogattam az arcát és kapott egy puszit. - hidd el utána jobb lesz. Megtanulhattad volna már, hisz tudom sokat szenvedtél. Ha kisírod magadból utána jobb. |
- Értem... - gondolkodtam el.Kezdett érdekelni ez a téma, bár egyelőre még mindig nem tudtam túl sokat a dologról.Viszont újra rám tört ezer meg ezer emlék, de nem tudtam őket kezelni.Valahogy úgy éreztem, hogy azonnal sírni akarok, de Kyuke előtte nem engedtem meg magamnak.Próbáltam tűrtőztetni magam, azt hiszem, sikerrel. |
- Nem baj elmagyarázom. Figyelj! - néztem a szemébe. - minél többet iszol egy vámpír véréből annál tisztább lesz a vámpírfeled. Mármint nekd mint félvérnek. Az emberek akiket átváltoztatunk addig nem lehetnek teljes vámpírok amíg nem isznak annak a vámpírnak a véréből aki átváltoztatta őket. Erre 4 évük van utána hetek alatt Ijono szintűvé válnak. Onnan pedig csak arra kell várniuk gyakorlatilag hogy egy nemes legyilkolja őket. - magyaráztam megkomolyodva. |
- Hát...Izé... Nem igazán - szomorodok el egy kicsit.Annyira zavart, hogy egy rakat dologról fogalmam sincs, ha vámpírokról van szó.Azt hiszem, a múltam túlságosan zavart tanulásban. Soha se tudtam belépni a könyvtárba.Mert amikor legutóbb megpróbáltam, nos... Hallottam amikor az iskola 3 legmenőbb lánya épp pletykálkodik. Rólam. Onnantól kezdve nem mertem belépni. Túlságosan féltem attól, hogy találkozok az elutasító, undorodó tekintetekkel. |
- n-neeem dehogy....csak tudod az éjszaka mikor elájultál alig maradt benned vér, amiért haragszom is magamra nagyon, szóval kaptál egy keveset a véremből hogy regenerálódj. Ugye tudod mit jelent az ha iszol egy királyi származású vámpír véréből? - néztem rá kiváncsi szemekkel kissé megeredt a nyelvem.
(én mentem mára mert megfagyok xD jólegyél) |
Elpirultam Kyuke kijelentésén, majd amikor a hogylétem felől érdeklődött, elmosolyodtam.
- Nem, nem fáj semmim, csak egy kicsit szédülök - egy pillanatra mindenkettőnre nyomasztó csend telepedett, és mintha Kyuke gondolkozott volna.
- Miért, talán van valami...baj? - kérdeztem kissé aggódva.
- Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. |
Éreztem ahogyan mocorogni kezd mellettem.
- Juliette drága ha ennél is közelebb szándékozol bújni hozzám akkor már egy test kellene kettőnknek - mosolyogtam rá. - de ha gondolod megoldhatjuk - néztem rá pajzán démonszemekkel és kissé perverz vigyorral. Az arcát kezdtem simogatni.
- Hogy érzed magad? Nem fáj semmid?
|
Hajnali három körül keltem fel újra.Furát álmodtam: Kyuke még ivott a véremből, aztán elvesztettem az eszméletem.És ha nem is álmodtam?Bár ez az én nézőpontomból teljesen mindegy.Amint kinyitottam a szemem, megéreztem, hogy Kyuke szorosan hozzám bújt éjjel.Elmosolyodtam és ránéztem, majd fel fordultam és a a mellkasához bújtam.Belül egy meleg érzés töltött el, valami leírhatatlan, amit még soha életemben nem éreztem.Finoman végigsimítottam a mellkasát és azon voltam hogy minél jobban érezzem Kyuke kellemes illatát.
~Olyan jól esik, hogy itt van velem.Nélküle most nem tudom, mihez kezdtem volna.~ gondoltam. |
- Hát...valami...? Démonigazából tudom tűrtőztatni magam. Hiszen ezért vagyok tisztavérű nemes nemde? - majd felkaptam az ölembe és elvittem az ágyhoz. Aranyos kerek szemekkle nézett rám. - Azt mondtad álmos vagy - mosolyogtam csábosan. Leraktam, főlémásztam, majd a kzemet végighúzva a derekán én is lefeküdtem mellé és a derekánál fogva magamhoz húztam. Szegény drágám már majdnem elaludt, mikor azon vettem magam észre, hogy a nyakánál motoszkálok. Éhes lettem. Maróan éhes.
Igaz...az imént mondtam, hogy tudom tartóztatni magam, de most ember, a vére csábítóbb...és itt fekszik mellettem a nyaka pedig szabad....nem fogom kibírni...
- Ne haragudj Juliette...nem b... - a hangom is elcsuklott a hatalmas éhségtől. Fölé másztam újra, majd lefogtam a karjait és a nyaka felé közelítettem a számmal. Párszor végignyaltam, majd erőszakosan beleharaptam puha, vékony bőrébe. Annyira elborult az agyam, hogy belefelejtkeztem Juliette vérének szívásába, mgfeledkeztem, hogy most nem egy sima embert vacsorázok, hanem a szerelmem vérét szívom. Gyorsan elkaptam a fejem. Még épp időben: Alig maradt vér szegényben. El is ájult, de semmi baj....a csizmám széléből elóhúztam egy vékony pengét. felvágtam az ereket a csuklómon, a számba vettem egy kevés vért és mgcsókoltam Juliette-et. A vér a számból átömlött az ő szájába. Éreztem, hogy lenyeli. Mostmár nem lesz baja. Visszafeküdtem mellé, és én is elaludtam, még mielőtt bármit is gondolhattam volna.(jóhát ismersz...mikor nem értem félre az ijet x"D Gondoltam am h a végére írod h ne értsem félre x"DD ) |
Kyuke újra megcsókolt.Annyira jólesik, ha hozzámér, hát még ha megcsókol!
- Ugyan, semmi baj.Én kérek bocsánatot, hogy nem szóltam - pirultam el egy kicsit.
- Kyuke...Én már nagyon álmos vagyok - nézek nagy szemekkel életem szerelmére.
- Persze, ha szeretnél még valamit, akkor nagyon szívesen, esetleg, ha éhes vagy, akkor... - halkulok el.(a "valamit" nem félre érteni xd olyanra gondolt, hogy séta vagy valami XD). |
Letettem a cuccait az ágy mellé. Hirtelen ölelt át hátulról, kicsit meglepődtem. De nagyon jól esett. Megfordultam és odaszorítottam magamhoz. Ekkor a szokásos főszeres szag helyett valami egészen mást éreztem. Emberszag....
- Ez a..... - elengedtem. Halálosan meg voltam lepődve - Ez a szag..... - a szemem vörösre váltott és gyanakvóan néztem rá. - Mi történt Juliette?! Miért nem érzem rajtad azt a füszeres illatot? - Hátráltam kicsit, majd eszembe jutott. Abban a pillanatban visszamentem, és a falnak nyomva megcsókoltam. - Ne haragudj kedves...el is felejtettem hogy te csak félig vagy vámpír....tudod most emberszagot érzek rajtad, elvesztetted azt a főszeres illatodat - mondtam mosolyogva, majd rányaltam a nyakára. Valóban vékonyabb lett a bőre is. <3 |
- Áh, értem - mosolyodtam el, majd Kyuke elvette a cuccaim.
- Köszi - mondom, majd Kyukéhez megyek és hátulról átölelem.
- És azt is köszönöm, hogy szeretsz.Nagyon sokat jelent ez nekem - Kyuke más mint a többiek.Nem bánt, nem piszkál, sőt, megvéd ha kell.És érzem, hogy nagyon szeret <3 |
- Rendben van. Akkor nemsoká jövök - azzal el is tűntem, majd pár perc múlva újra a szobában voltam.
- Minden a legnagyobb rendben. Betakartam és most édesen alszik. Ő is nagyon elfáradhatott - mosolyogtam Juliette-re mikor visszajött a cuccaival- Hagy segítsek - vettem el tőle. |
- Öhm...Menj csak nyugodtan - mosolyodok el.
- Nem akarok zavarni, úgyhogy inkább átmegyek pár cuccomért, és majd akkor itt találkozunk - nézek Kyukére.A közelsége valahogy annyira megnyugtatott..... <3 |
Fél kezemmel az ajtót nyitottam, a másik kezemmel pedig Juliette kezét fogtam, hogy gy percre se hagyjon el. Megvártam míg beér, majd én is beléptem és bezártam az ajtót.
- Foglalj helyet - mutattam udvariasan egy arany fotelre szép vörös selyemhuzattal. Leült én pedig mögé lopóztam. A fotellel együtt magamhoz öleltem hátulról. - Úgy látom álmos vagy. Eltaláltam? - vártam a válaszát. - Én is álmos vagyok pedig a vámpírok éjjelente vadászni járnak. De hosszú volt az út ide elfáradtam. Nem haragszol meg ha átmegyek pár percre az unokahúgom szobájába és megnézem jól van-e? Aggódok érte - néztem rá szép szemekkel - jössz te is? |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
- Jól van. Sírj csak! - fogadtam a csókját,majd magamhoz öleltem hagy zokogja ki magát. Éreztem hogy most az esne neki a legjobban.
- Kyuke.... - suttogtam.