|
Témaindító hozzászólás
[32-13] [12-1]
 - Óh persze, megtartom a titkodat... - mondtam félig suttogva, és behúztam a nyakam.
- Tényleg segitenél? - kérdeztem meg, és az arcom már sajgott a sok mosolygástól, mégsem tudtam nem mosolyogni. - Nagyon megköszönném.. Mert rám fér... Itt nem kell lerontanod a jegyeid.. ahogy az ittenieket elnézem épphogy az a menő ha jól tanulsz. - vigyorodtam el végül. Hizashi rábolintott, hogy nézzünk utánna a szakköröknek ugyhogy lelkesen indultam el a lépcsők felé, és arra gondoltam, hogy szeretni fogom ezt a sulit. Máris összebarátkoztam valakivel, aki előtt nem kell majd titkolnom a képességem. Olyan jó lesz! Szerettem optimistán gondolkozni.
- Amugy a suli elég sötét... és hideg... Nem gondolod? - mondtam amikor ránéztem a fekete kő lépcsőkre, amik a felső szintekre vittek.
-Már érdekel amugy hogy milyenek lesznek itt a tanórák, és hasonlók.. Én szeretem a változást. Egy kicsit ijesztő de szeretem. Te hogy vagy vele? - kérdeztem halkan.
//Folyt köv. Felső emeletek 1- től 6 -ig - Osztálytermek stb. - 1. emelet// |
Szokatlanak találtam, hogy valaki szereti a sárkányokat és nem vérező szörnyként titulálja ölet. Pamela lelkesedése e téren túlzottan zavarba hozott. Zavart félénk dadogással azonban kijelentettem.
-E.. ez Ti…Titok! shhh!
Ball kezem mutató úját a szám elé tettem s próbáltam csitítani eme lelkesedést. A fejem természetesen a paprika színét vette fel nagy zavarodottságomban. Aztán mikor kicsit megnyugodtam szégyellős szolid hanggal folytattam.
-Izé. ha szükséges segíthetek a tanulásban. Én buta meg mindig arra törekedtem, hogy lerontsam eredményeimet közepes szintre, hogy ne tűnjek ki. Szóval izé..- mondtam egyre bizonytalanabbul-, ha szükség lenne, segítségre én szívesen segítenék.
Amikor barátságát ajánlotta fel teljesen meglepett engem. Elpirultan és értelmetlenül pislogva bámultam a szép fiatal hölgyet. Ugyanis erre nem voltam felkészülve, előző sulis tapasztalataim miatt. Aztán kis idő múlva kedvesen mosolyogtam felé miközben fantáziám elkalandozót a küldetéseken, vajon milyen félelmetes küldetéseket aggathatnak ránk. Aztán mikor válaszolt minden kérdésemre és felajánlotta hogy mézük meg együtt a szakköröket egy bizonytalan fejhajtással jeleztem hogy örülnék neki. |
- Egy fehér sárkány? - döbbentem le. - Ez elképesztő! Húha! Sosem láttam még igazi sárkányt! - lelkesedtem vigyorogva. - Imádom őket.. Gyönyörűek, erősek...- mondtam kicsit pirosodva.
-A klassz szót még nem használták rá ugyhogy köszönöm! Eddig csak bizarrnak vagy furcsának tituláltak.- vigyorodtam el szélesen, és jókedvüen kuncogtam régi sebeimen. Hizashi bezárta a szobáját és ujból mellém lépett. Mosolyogva fürkésztem az arcát, miközben beszélt hozzám.
- Heh.. az igazat megvallva, csak nag erőlködéssel sikerül jó tanulmányi eredményt elérnem, igy nem mindig vagyok egy minta tanuló... mindig elkalandozok!- mondtam vigyorogva. - Amugy az hogy csak kitünő tanulókat vesznek fel, az csak az emberekre korlátozódik. A varázslényeket minden körülmények között felveszik. Az igazgató megérzi ha valakinek van valami varázs képessége. Érdekes. .. A másik iskoláról én is hallottam és engem is aggaszt.. Azt mondják hogy ölni is képesek és hogy ez az igazgatójuk utasitása.. Ha meglátnak egy Ravenes diákot egyből balhézni kezdenek. Nem merek egyedül járkálni a környéken...- meséltem el amit tudtam a témáról, és kicsit zavartan dörzsöltem a karom.
- Kiközösitve biztos nem leszel, majd én leszek a barátod! És én megvédem a barátaimat! - ajánlottam fel csilingelő hangon. Kedveltem a fiút, jóképű volt, kedves, bár kicsit félénk, ami engem nem zavart. Majd ha teljesen megbizik bennem biztos joban érzi majd magát!
- Én is boldog vagyok hogy megismerhetlek Hizashi.- mosolyogtam rá édesen, és reméltem nem pirultam el. Szokatlanul jómodorú volt, és nekem bejön minden ami szokatlan :D
- Ó a könyvek miatt igazán ne aggódj, az első elméleti tanórán mindet megkapjuk majd. Azt hallottam, hogy küldetéseket is kell majd teljesitenünk, az iskola nevében.. Remélem nem kell senkit bántani.. Nem szeretekk fájdalmat okozni másoknak. - mondtam, majd gyorsan témát váltottam a következő kérdésre.
- Minden költség benne van abban amit a beiratkozáskor fizettünk. Kivéve persze ha vásárolsz valamit a városban vagy valami. - mosolyogtam szélesen.- És a szakkörök.. Az első emeleti folyosón kivan téve egy parafa tábla, és arra vannak a jelentkezési lapok, és tájékoztatók kitűzve. Oda fel van írva, hogy milyen szakkörök vannak, meg mikor kezdődnek... De csak egy futó pillantást vetettem rá, nem jegyeztem meg.. én is szivesen jelentkeznék valamire... Nem megyünk fel megnézni?- kérdeztem lelkesen. |
Shiro Hizashi:
///kicsit unatkoztam így írtam még egy reagot, kibővítve az előzött ///
Kedvesnek és jó szándékúnak tűnt Pamela tehát teljesen megbíztam benne, ezért nyugodtabban viseltem jelenlétét és nem tartottam most már tőle. Szememmel elkezdtem figyelni a gyönyörű lányt és megpróbáltam elképzelni másik alakját. Egy csodaszép fehér farkast képzeltem el angyali szárnyakkal. Aztán képzeletem is elszárnyalt eme szárnyas képzettel. Milyen csodálatos dolog lehet farkasként repülni az égen. A farkasok féltékenyen néznék és az emberek is úgy bámulnának rá mintha ufot láttak volna. Sőt sokan talán angyalnak hinnék és ünnepléssel fogadnák, mint Isten hírnöke. Nem minden nap látni szárnyas farkast így elég menő dolognak tartottam, hogy Pamela képes ilyen teremtmény alakját felölteni magára. . Aztán kicsit szerényen visszafogva magam megszólaltam
- Biztos klassz dolog lehet szárnyas farkassá válni.
Mikor vissza talált elmém a valóságba szobám ajtaját be is csuktam, hogy rossz szándékú emberek véletlenül se nyerjenek bepillantást az én „magán szentélyembe” Majd kisé barátságos mosolyt öltöt félénk arcom, hisz boldog voltam, hogy megismerhetem a lányt.
Elővettem a ball nadrágzsebemből egy kis tájékoztató papi rocskát erről az iskoláról és elkezdtem böngészni. Kiss idő után felemeltem a fejem és eltettem a papi rocskát a zsebembe.
- Állítólag ide jó tanulok, járnak és az iskola is elég erős. Lehet, hogy majd a lépést nem fogom tudni felvenni, de azé megpróbálom. Gondolom akkor te is nagyon jó tanuló lehetsz. A világ összes tájáról jönnek ide jó képességű diákok tanulni. Sőt a pletykák szerint egy másik iskola is van a közelben akik nem csípik a Raven Falls-i diákjait, beválom ez kicsit megrémítet hisz előző iskolámba sokat bántottak. Azonban most hogy kiderült hogy ide nem csak emberek járnak kicsit megnyugodtam, mert akkor ezek szerint kiközösítve nem nagyon leszek, legalábis remélem.
Kicsit boldogabb hangnemmel s hálásan kijelentettem ez utal kicsit bátrában és határozottabban.
- Boldog vagyok, hogy megismerhettelek téged Pamela kisasszony.
b
Bizonytalanul, de hálásan megint meghajoltam neki ezzel kifejezve érzéseimet, köszönetemet, tiszteletemet és hálámat. Nem volt mit tenni ez az udvarias forma Keletről jól rám ragadt hisz Kínában és Japánban nevelkedtem, nem csoda hisz Kínai fehérsárkányok is Kelet felé honosok, így egypár kelleti szokás rám ragadt akarva akaratlanul is. Aztán kicsit szolid hanggal tovább folytattam.
- A tájékoztató papírocska nem írt sokat az iskoláról. Így ezért néhány kérdésem is lenne mielöt körbe vezetnél. Mivel most iratkoztam át nincsenek még tankönyveim. Nem tudod véletlenül, hogy hogyan szerezhetném be őket, illetve kit keresek ez ügyben? Az iskolában étkezésért külön fűzetni kell vagy bene volt annak a költsége a beirtatáskor fűzetett költségekben? Illetve halottam hogy szakkörök is indulni fognak Elmondanád, milyen szakkörök vannak illetve jelentkezésemet hogyan nyújthatom be az adott szakkörre?
Szégyelltem a végén magam hogy ennyi mindent kérdeztem tőle mintha élő lexikon lenne. Elégé zavart is az ügy igy hát mielöt megsérteném bocsánat kérően elnézést kértem.
-Elnézést a sok kérdésért. |
Shiro Hizashi:
Amint elmondta, hogy ide nem csak emberek járnak kicsit meg ijedtem. Hisz gonosz lények is előfordulhatnak akkor az iskolában. Bepakolás közbe ijedségemet próbáltam takarni. Azonban amikor ki jelentette, hogy ő maga alakváltó meg nyugodtam. Érdekes módon most biztonságosabb helyzetbe éreztem magam, mintha sima ember lett volna. Hisz nem egy ember ált be például sárkány vadásznak. Amint sikerült bepakolnom lehajtva fejem sajnálkozva jelentettem ki
Mintha halálos bűn lenne az, hogy nem vagyok ember. Aztán önutálatom még jóban kiterebélyesedet rajtam. Sajnálkozva s szolidan folytattam.
-Én csupán egy kínai fehérsárkány vagyok.
Jelentettem ki szégyellve ezt. Mintha világ egyik leg alacsonyabb ocsmányabb bogarai közé tartoznék. Aztán felhajtottam a fejem amit szégyenembe hajtottam le és kedvesen folytattam.
-Kösszönöm szépen hogy körbe vezényelsz. |
-Ugyan nincs mit, nem okoztál semmi kellemetlenséget... - mondtam kicsit zavartan, amikor Hizashi meghajolt előttem. Nem szokványos de nagyon udvarias gesztus volt tőle. Bíztatóan elmosolyodtam, hogy nehogy elbizonytalanitsam az igy is elég félénk fiút. Néztem ahogy bepakol a szobájába és a falnak döltem a vállammal.
- Szivesen körbevezetlek, bár én is még csak a helyi pubban vagyok ismerős.- mondtam nevetve. Megkérdezte hogy miért olyan különleges ez az iskola. Kicsit haboztam. Ő sem átlagos embernek tűnik..
- Azért más ez az iskola mint a többi, mert.. az ide járó diákok többmint fele nem is ember.- mondtam halkan, és reméltem nem mondtam olyat amivel megijeszteném a fiút.
- Példának okáért én alakváltó vagyok...- mondtam bizonytalanul mosolyogva. Méghozzá furcsa alakváltó! A gyorsváltóm szárnyas farkas. Nem tudom hogy jöhetett ez igy ki, de mindenesetre nekem tetszett.
- És lehet hogy butaságot mondok, de ugy érzem te sem vagy egy átlagos ember... - puhatolóztam.
-Persze ha nem akarod elmondani hogy mi vagy, nem akarok tolakodó lenni!- mondtam mosolyogva. |
Shiro Hizashi:
Pamelát követtem és figyelmesen halhattam. Amint megkérdezte hogy tudom e a szobám számát fej rázással jeleztem szolidan hogy nem. Azonban nem is figyelt valoszinüleg válasz reakciómat, mert kapásbol megérette szerintem helyzetemet s azonnali kérdezgetése után máris magyarázattal próbálta megmutatni merre kéne keresni a szobámat. Kicsit tartottam tőle hisz előző iskolámba az emberek sokat bántottak. Kicsit agodtam s nem valami bátran követtem inkább óvatosan s kicsit bizonytalanul.
Amikor rá találtunk a szobámra hálás voltam és kicsit boldog is. Meghajoltam a lány előtt és hálásan köszöntetett mondtam.
- Köszönöm szépen a segítséget, és elnézést kérek a kelemet lenségekért.
Aztán újra felegyenesedtem. Letettem a két nagy bőröndömet a kezemből hogy megpihentessem fáradt karjaimat. Mivel már jó ideje magammal cipeltem őket s testem se ép erre szokott hozzá elégé elfáradtam. Mivel törékeny típusú voltam. Egy kicsit el is kalandoztam: Mi lenne, ha szuper erős lennék, mint Szupermen. Milyen könnyedén cipelném kis újaimmal eme bököm nehéz bőröndöket. Talán még meg is pörgetném kis újaimon a táskákat mint a kosár labda bűvészei akik valami csodás tehetség adottság során képesek újukon pörgetni a kosárlabdát. Azonban már vissza is zökkentem a valóságba s kicsit kifújva magam zavarodottan a lányra figyeltem.
- Elnézést elkalandoztam kisé. Amint sikerült beköltöznöm megkérhetnélek arra hogy körbe vezess? Persze ha nem jelent gondot!
A Kérésemet kicsit szelíden adtam elő s az utána való kis mondatot inkább hevesen fejeztem be. Aztán nyugodt kedves hangon folytattam.
- Halottam hogy az itteni iskola különbözik a már megszokót iskoláktól. Ezt hogy kel értenem? |
Láttam Hizashin hogy zavarba hoztam szegényt ugyhogy gyorsan elhatároztam, hogy visszafogom magam. A fiú amugy kedves volt, nekem szimpatikusnak tűnt.
- Gondot okozni? Ugyan! Nagyon szivesen segitek! - mosolyodtam el.
- Tudod melyik a szobád? Ha nem, megkeressük, az ajtókra ki van téve névtábla.- magyaráztam, és elindultam tovább a folyosón.
- Biztos hátrább van a szobád, tekintve hogy az első szobákat a legelőször érkező diákok gyorsan befoglalták. Én is hátrébb vagyok, pedig csak egy fél napot késtem. - mondtam halkan. Végül felfedeztük, hogy melyik Hizashi szobája. A 28-as. |
Shiro Hizashi:
Eleinte kicsit megijedtem ahogyan hirtelen meg szólítottak aztán megnyugodtam és kicsit nyugodtabb arckifejezéssel mégis szolidan válaszoltam.
- Szia. Engem Hizashinak hivnak .Shiro Hizashi.
Alaposan megfigyeltem a fiatal hölgyet. Elég széplány volt Pamela Wright. Kék szemei rám néztek. Ruházata elég szép divatos volt. A haja is jól ápolt és rendezet testalkatával egyűt maga szépségét és arujáját sugározta szinte mindenki felé. Látszót hogy tele van, élet kedvel és energiával. Így nem csoda ha lelkesedése és vigyorgása zavarba hozott és egy kis pírt is arcomra festett. Le hajtottam a fejem és mintha valami szégyen lenne félénken válaszoltam neki.
-igen.
Kis idő után mikor zavarodottságom-leküzdöttem felhajtottam a fejemet és a lányra néztem.
- Nem akarok senkinek gondot okozni. |
Kora hajnalban ébredtem és nem tudtam visszaaludni. Csak feküdtem sokáig és bámultam a plafont. Azon gondolkoztam, hogy mit rontottam el hogy nincsenek barátaim? Én mindig kedves vagyok. Lehet hogy az a baj, hogy tulságosan pörgök? Lezuhanyoztam felöltöztem, és kiléptem a folyosóra. Ahogy sétáltam kifelé belefutottam valakibe. Nagyon megfogott a kisugárzása, bár kicsit félénknek tűnt. Biztos voltam benne hogy csak nem tudja hogy merre tovább.
- Szia! Új vagy? Segíthetek? A nevem Pamela Wright! - mutatkoztam be neki gyorsan és lelkesen vigyorogtam rá. |
Shiro Hizashi:
Mivel nem rég írattak át ebbe az iskolába a beilleszkedés nehézségei fogadtak. Ami ilyenkor az alapvető gond szokott lenni az a tályékozodás. Mivel nem tudtam mi merre található. Végzős éveimbe talán nem ép leg szerencsésebbnek vélték a váltást. Azonban új reményekbe kapaszkodva remélik, hogy itt talán jobb sorsra jutok. Jó magam a kedvenc fehér ingemet vettem fel és vörös nyakkendőmet. Hosszú nadrágot viseltem, ami sötét barna színű volt és melléje egy egyszerű utcai cipőt. Világoszöld hajamat már az indulás előtt alaposan megfésültem. A kora reggeli vonattal érkeztem meg és déltáján találtam ide az új iskolámba. Az iskola udvarát jól megcsodáltam mielőtt beérkeztem. Azonban két nagy barna bőr táskámmal már jó ideje a folyóson kóboroltam. Igazság szerint nem tudtam merre is van az én szobám. Mindenesetre próbáltam járkálgatni a folyósok közt hátha találok falon valami térképszerűséget. Igazság szerint sok diákkal és tanárral találkoztam útközben és illedelmesen köszöntem is nekik, azonban nem akartam őket háborgatni, zaklatatni azzal, hogy útba igazítást kérjek. |
 Már mindenki elment... Akkor gondoltam megyek és körbenézek a szobámban...
/Folyt.köv.:25.szoba/ |
 Nevetni kezdtem én is és Chi is. - Justin! Ez olyan volt mint valami reklám... - nevettük. De aztán abbahagytuk. Már Jusin nyaka is begyógyult, de még véres volt. Lenyaltam, majd felálltam és megtöröltem Chi száját. Végeztemmel Reiának ütköztem. Megcsókolt.
- Re...Reia.... - bár annyira nem lepett meg még jól is esett. Elment aludni de az én szobámba. - hát ez vicces lesz.... - majd elkísértem Chi-t a saját szobályába és elindultam a 4esbe.
/folyt. köv.: 4.szoba/ |
 A véradás után odaléptem Ayuméhoz.Már nem bírtam... Chi és Justin szeme elött megcsókoltam.-Bocsássatok meg de most megyek aludni...Jóéjszakát.Aludjatok jól.-majd megindultam Ayume szobája felé.
/Folyt.köv.:4.szoba/ |
-Köszönöm.hogy az én vérem issza úrnöm.-énis teljesen jóllaktam.-Ha teheti próbálja ki Reia vérét is ... megéri.-csak áltam mint fadarab és a véresszáju Chire pillantottam.Elkapott a nevetés.-Töröld le a szád Chi.-és egy széles mosolyt vágtam be. |
 Lassan elengedtem anya nyakát. Teljesen jóllaktam. Az ő vére elég laktatónak hatott nekem. Véres szájjal elmosolyodtam.
- Semmi bajod anya?
- Semmi bajom. Ne aggódj! Nézd! - majd a nyakamat mutattam neki. A seb már be is gyógyult, bár még a nyakam véres volt. Kezdtem én is éhes lenni révén a nagy vérveszteségemnek. Megláttam Justint és Reiát. Egy szempillantás alatt Justin mögött jelentem meg.
- Meg ne moccanj! - utasítottam kedvesen. Majd óvatosan félredöntve a nyakát végignyaltam majd beleharaptam az ütőerébe. Nemesvért ihattam és nem tagadom más ízre számítottam. Míg a mi vérünk édes a nemeseké egyre inkább sós. De Justin vére alig érezhetően volt sós. Kényelmesen elvoltam a nyakán. |
Láttam,hogy Chi Ayume vérét szívja szegény Justin meg csak úgy bámult rájuk....Odaléptem Justinhoz-Gyere egyél egy picit.-mondtam majd elmosolyodtam. |
Ayume úrnö édes vérer engem is vonzott,de próbáltam magam fékezni ....-Úrnöm a vére.... olyan édes illata van ... -csak néztem magam elé. |
-ugyan ugyan...biztosan nem fogsz - mosolyogtam kedvesen. Csak mondogasd magadnak hogy: "Menni fog!" és meglátod minden rendben lesz! Soha ne add fel Justin! - csilingeltem. a szeme már megint megvillant. A gyomrom pedig korgott egy hatalmasat.
-ohh...elnézést - pirultam el teljesen.
-Ezt mire véljem? - kérdően néztem a bátyámra.
- Ne haragudjon felség, de idefelé senkit sem akartunk megenni. Itt pedig a gimnázium diákjait a te kérésedre nem bántottuk. - kaptam a választ Kyukétől.
 Nekem is korgott egy nagyot a hasam. Hatalmasat nevettem rajta.
- Merre találok errefelé esetleg vacsorát? - kérdeztem vigyorogva. Közben Chi közelebb akart jönni, de az éhségtől elgyengülten megszédült és nekidőlt Ayuménak. - Chi! Minden rendben?
- ah...Hai - nyögte a saját nyelvünkön. Ayume a felsőjét elkezdte kigombolni.
- Mit csinálsz úrnőm? - néztem rá kerek szemekkel.
- Nem egyértelmű? - majd letérdelt Chivel együtt kijukasztotta a nyakát, Chi pedig szívni kezdte a vérét. Jó sokáig itta a hugom édes vérét. Én meg gonoltam majd elmegyek vadászni. Valameik járókelőt elcsábítom vagy majd lesz valami....el is indultam
/folyt.köv.: 17-es szoba/ |
Odasétáltam Ayuméhez és már majdnem megcsókoltam ... de inkább csak nyomtat egy puszikát az arcára.-Ayume aludhatok ma a szobádban?- |
[32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
- Óh persze, megtartom a titkodat... - mondtam félig suttogva, és behúztam a nyakam. 
Már mindenki elment... Akkor gondoltam megyek és körbenézek a szobámban...
Nevetni kezdtem én is és Chi is. - Justin! Ez olyan volt mint valami reklám... - nevettük. De aztán abbahagytuk. Már Jusin nyaka is begyógyult, de még véres volt. Lenyaltam, majd felálltam és megtöröltem Chi száját. Végeztemmel Reiának ütköztem. Megcsókolt.
A véradás után odaléptem Ayuméhoz.Már nem bírtam... Chi és Justin szeme elött megcsókoltam.-Bocsássatok meg de most megyek aludni...Jóéjszakát.Aludjatok jól.-majd megindultam Ayume szobája felé.
Lassan elengedtem anya nyakát. Teljesen jóllaktam. Az ő vére elég laktatónak hatott nekem. Véres szájjal elmosolyodtam.
Nekem is korgott egy nagyot a hasam. Hatalmasat nevettem rajta.