|
Témaindító hozzászólás
[9-1]
Csendbe álltam a hölgy ablaka alatt s figyeltem egy darabig. Majd irigykedve néztem, ahogy eszik, hisz én is kiszeretem volna, próbálni milyen lehet táplálkozni. Azonban a magamfajta teremtmények ilyen kiváltságban sem részesülhetnek. Majd egy kis idő után feleltem kérdésére.
-Nem látom az épület nagyrészt. Az élettelen tárgyakon átmegyek és nem is látom.
Válaszoltam neki egyszerűen s világosan. Azonban hogy jóban megértse a dolgokat kielégítettem egy egyszerű magyarázatal.
-számomra eme dolgok nem léteznek. |
 Az újdonsült ismerősöm kicsit eltévedhetett vagy valami, mert nem jött fel a szobámba. Lehet nem tud bejönni az épületbe? Kinéztem az ablakon. Ő ott állt az ablakom alatt.
-Hé! Mit csinálsz te odalennt?-mondtam tele szájjal mert még mindig majszoltam. Apa mindig a jó modorra nevelt de én nem hallgatok senkire... talán ez volt az oka annak is hogy lesérültem abban az ütközetben.
|
Természetesen követem a hölgyeményt az ígéretemhez híven zsebre dugót kézzel. ~Egy iskola ahol veszélyes ebnél veszélyesebb lények járnak és egy rivális suli tagjai akik legsziveseben széttépnének. Már alig várom.~ Álltam pozitívan a dolgokhoz. Azonban lábaimat maradásra kényszeri tettem amint az épűlet környékén lehetünk. Hallottam az ajtó nyitását. Az iskola épületét nem láttam csak a benne lévő diákokat levegőben mászkálva ruhátlanul. Tudtam hogy ez azt jelenti hogy az épület környékén lehetek. Azonban tovább nem tudtam követni, mert átmegyek minden élettelen tárgyon így a falakon és a padlon is. Tekintettemel követtem csupán új barátomat. |
Visszaértem majd letettem magam. Az utazótáskámból kerestem elő azt a kaját amit anya adott. Ha anyámra gondolok mindig eszembe jut hogy én és Josh nem ugyanattól az anyától vagyunk... tehát csak féltestvérek. De szeretjük egymást az a lényeg.
Felnyitottam a kis doboz tetejét. Egy egész ebédre való kaja volt benne.
-Hát ezt mind biztos hogy nem fogom megenni...- vettem ki egy szelet húst és szépen elrágcsáltam. Figyelmen kívül hagytam mindent és mindenkit. |
Visszakerültem ide. Vettem egy mély levegőt és...
-Én is szeretlek Josh.-nyögtem ki úgy, mint aki meg lenne terhelve egy kis harctól.
Minden végtagom fájt annak ellenére, hogy az az Argos alak meggyógyított. Bár valamit csak használt, mert elmúlt a belsővérzésem. Aztán Josh visszament ahhoz a csajhoz ami zavart.
Mért nem velem van? ÁÁÁÁGH ez olyan mintha féltékeny lennék. Mondjuk az vagyok. Dehát csak a szenvedő hugával kéne lennie. De nem zavar legyen azzal aki most fontosabb, én akkor vagyok boldog ha ő is az. gondoltam és mosolyogva elaludtam. Aztán nem tűntek olyan derűsnek a dolgok. Hangokat hallottam álmomban.
Alice. Hiányolni fog a bátyád, ugye tudod?......Szegény szegény Josh... MEGDÖGLESZ, MOCSADÉK!
Felugrottam az ágyból és előrántottam a késemet. A szívem úgy zakatolt mint egy vonat.
-Szóval ezt értette Argos a lidérc álmok alatt- mondtam egy kisebb sóhajjal majd felálltam és kisétáltam.
/folyt.köv.: Shadow Alley/ |
Nem tudtam aludni.Nagyon zavart az hogy mindenki lenn van az udvaron.ÉS FOLYTON CSAK HARCOL, DUMÁL, ÉS ÖKÖRKÖDIK!
Bakker de szerencséjük hogy csak a Vorpal Blade-emet(kés) hoztam mert megöltem már volna mindet...gondoltam és felkeltem.Lezuhanyoztam és kimentem az udvarra, hogy kiosszak mindenkit aki az udvaron van, bár éreztem hogy pár emberrel nem kéne kikezdeni.
/folyt.köv:Udvar/ |
Éppen hidegvizes fürdőre készültem ruhástól mikor meghallottam hogy a többiek kinnt vannak a folyosón.Eléggé idegesítő volt mert jobbszeretem a csendet mindig.Mivel már este volt és fáradt voltam ezért miután kiszálltam a kádból és a ruhám száradt állapotig szívta a vizet azután fogtam magam és eltettem holnapra szerény személyem. |
Körbenéztem a szobában.Szinte valami álomszoba volt és örvendeztem hogy ilyen egyedi szobám van.Senkinek nem volt olyan szobája mint nekem.lemerem fogadni hogy a gazdagabb diákoknak sincs ilyen luxusszobája.
 |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
Az újdonsült ismerősöm kicsit eltévedhetett vagy valami, mert nem jött fel a szobámba. Lehet nem tud bejönni az épületbe? Kinéztem az ablakon. Ő ott állt az ablakom alatt.