|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 10:22 - |
 Az erdő ezen részén, egyetlen élő növény sem található. A diákok azt beszélik hogy valami tragikus történhetett ezen a helyen, más beszédek szerint az erdő mélyén egy pusztitó szörny lapul. A tanárok tudják mi van az erdőben, de nem árulják el a fiataloknak. Nagyon veszélyes! |
[14-1]
Hupsz, ez lemaradt:
/folyt. köv. Crystal folyó/ |
 Nem értettem. Miért pont VELÜK raktak egybe?! Még egyikükkel sem beszéltem, és be kell vallanom, a feladat sem volt ínyemre. Miért mi kapjuk a könnyebbet?! Remélem ez a Gaia azért nem tart minket fogyatékosnak, vagy ilyesmi, hogy ezt a könnyű feladatot adta...
Aztán a többiek hirtelen rohanni kezdtek. Meghökkentem, és lassan hátranéztem... Egy hatlmas fekete farkas vágtázott felénk, és én csak álltam ott... Felsikítottam, amint két méterre volt csak tőlem, és olyan gyorsan fordultam meg ahogy tudtam. A karmai belemélyedtek a vádlimba, kiszakítva ezzel a farmeromat. A fájdalomtól könny szökött a szemembe, de még így is mindennél jobban akartam védeni az életemet. Habár minden egyes lépés fájt, utánuk futottam, és kitörtem az erdőből, Chyo után. A farkas nem jött utánunk. Hangosan ziháltam, de a többiek már továbbindultak, így hát- bármennyire is fájt a lábam- sietve utánuk mentem. |
 Amikor mindenki futásnak eredt én még pár percig álltam és néztem, hogy mivan. Amikor hallottam egy nagy üvöltést én is futásnak eredtem. Nem vagyok jó futó, ezért mindvégig leghátul futottam. Szerencsémre nem estem el és nem is kapott el ez a szörnyeteg. Amikor kiértünk az erdőből felsóhajtottam. Nagyon megkönnyebültem, hogy nem kapott el minket aza valami. Gyorsan a többiek után mentem.
//folyt.köv. Crystal-folyó// |
 Mire feleszméltem,a ló már ott sem volt, és Josh kiáltása hasított végig a fejemen. Ösztönösen, mint egy állat, kezdtem el rohanni, majd hátranéztem és megláttam Jacket és Samet, ahogy Muerte majdnem utóléri őket.. minden megállt egy pillanatra körülöttem, mozdulni sem tudtam. Amikor azonban a farkas léptei egyre közelebbről hallatszódtak, előtörni készült belőlem a másik felem, de nem engedtem neki, semmi esélyem sem lett volna. Jack és Sam beértek engem és együtt futottunk a többiek után. A dög megtorpant az erdő szélén, de lihegését még percekkel később is a nyakamban éreztem.
Sam valami kis állatot ölelgetett, nagyon kis cuki volt, én is megszeretgettem kicsit. Amikor felvettem, állandóan a mellemet taposta, úgyhogy inkább visszaadtam Samnek. Jacknek nem tetszett az állatka, hát igen, férfiak..ha nem körülöttük forog minden, már kikészülnek. Jót nevettünk, bár a helyzet cseppet sem volt vicces, majd lassan, higgadtan elindultunk a Crystal folyó felé...bár nekem fogalmam sem volt, merre kell majd mennünk..
//Folyt. köv. Crystal-folyó// |
Gaia két csoportra osztott minket. Legszivesebben sirva térdre rogytam volna és mint valami szar filmbe illő jelenetben az égnek dorditott arccal és széttárt karokkal kiáltottam volna hogy: NEEEEHEHEE ISTENEM MIÉRT?!?!! (XDXD) Erre két nyomós okom lett volna:
1. Jackel egy csoportba osztottak, és az oltogatásait hallgathatom.
2. Mindezt miközben a legveszélyesebb küldetésen veszek részt.
Gaia bejelentette hogy a gonosz közel jár és hogy fussunk, majd elrohant, én meg Josh karjába kapaszkodtam egy pillanatra.
- Sírni fogok, síírni fogok! - mondtam halkan, majd amikor Josh is kiadta a parancsot hogy fussunk ugy rohanni kezdtem mint ritkán életemben. Figyeltem hogy hová teszem a lábam, igy sikerült nem orra esnem, és hála a sok futó edzésnek gyorsan az élre sprinteltem, persze biztos közrejátszott hogy halálfélelmem volt. XDXD Egyszer néztem hátra, és mi lett az eredménye? Belerugtam valamibe, valami kis állatba, és pofára estem a porba, és az avarmaradványokba. Hátranéztem, és egy pici kis cica-nyuszi keverék állatkát találtam. Olyan cuki volt hogy fogtam felkaptam, magamhoz szoritottam és tovább futottam vele. XDXD Elvérge nem hagyhatom hogy az a farkas megegye. Amikor kiértünk az erdőből, letettem a földre a kis állatot, előre hajoltam, és zihálva döntöttem a csípőmet egy fának.
- Rég futottam ilyen jót. - mondtam halkan.
 Sajnáltam hogy nem kerültem egy csoportba Serenával, és ennek csak egy unalmas arccal adtam hangot. Hirtelen lelépett a ló, és Josh kiadta az utasitást hogy fussunk. Komolynak tűnt az ügy, ugyhogy futásnak eredtem.
- Basszusbasszusbasszus... - mondtam mert kicsit lemaradtam a többiektől, és hallottam hogy valami kibaszott nagy csörtet utánnunk egyre hangosabban. Sam egyszer csak megbotlott, én meg felröhögtem, bár késztetést éreztem arra hogy megtorpanjak és segitsek neki, de felkelt magától, és volt valami kis cucc a kezében.
- Mi a lofasz az?!- kiáltottam el magam. Nagyon közelről hallottam a farkas fogainak csattanását a hátam mögött. Ám az hirtelen megtorpant, én meg meg sem álltam amig be nem értem a többieket.
- Majdnem megnyuzott az a dög! - ziháltam majd megköszörültem a torkom. - Mármint ha nem lennék ilyen király a futásban is.- mondtam és kihuztam magam. Sam felsikitott a nevetéstől.
- Kussolsz, vagy lenyomok valamit a torkodon. - sziszegtem felé, mire ő ujult erővel nevetett fel. nem értettem, hogy ezen mi vicces.
// Folyt köv. Crystal folyó// |
 MUERTE
Hangtalanul, komoran száguldott le a Glass Mountainról.Emberek, és két varázslény volt az erdejében.Felháborította a dolog, és eldöntötte, hogy megöli a betolakodókat.Az erdőnél a két méter magas farkas teljesen megőrült: Gaia és a perverz vakarék szaga is egyre erősödött.Tudta, hogy mindketten érzékelik egyre közeledő jelenlétét és ez csak még jobban felhergelte.Az erdő szélén hirtelen megtopant.Egy ismerős emberi szag.Joshua.Az a Joshua, aki pár éve csúnyán megálazta, és akitől elvette az egyetlen barátját.
~ Ez úttal Gaia-tól kapott küldetést? Á, már tudom is mit. Alice kisasszonynak, a becses szellemlánynak köze van a dologhoz...És azt a macskát akarják mad kiszabadítani a Destinytől...Ravasz. ~
Ez a gondolat száguldott át az agyán.Nemsokára megpillanatotta a távozó Gaia-t, és a fiatalokat.Joshua már észrevette, és ez újra felkeltette már amúgy is háborgó bosszúvágyát.A menekülő diákok után vetette magát.Már épp utolérte az egyiket (Jack), amikor kiértek az erdőből.Megállapodás szerint, ha emberek vannak a közelben, nem léphet ki az erdőből.Morogva tekintett üldözöttjei után.Nem gond: Gaia még az erdőben van...És úgyis éhes.
 Épp a diákokat figyeltem és énekelgettem...
- ...Dont kold máj ném, Dont kold máj ném, Alejandro...
Persze egy senki se hallotta, hisz rókanyelven dúdolgattam.Egy fa ágán kuporogtam, őszintén szólva, csódálom hogy elbírt.De mondjuk, nincs mit csodálni rajta...Csodálatos személyiségem pehelykönnyű, így egy 2 miliméteres gally is elbírt volna.
Csinik voltak a lányok, úgyhogy mindenképp be akartam vágódni náluk.Amikor Gaia futásnak eredt, leugrottam a fáról és megindultam az erdőszéle felé, hogy megfelelő helyen tudjak belibben.Sikeres küldetés, JEEEEE! Az egyik lány felvett és magához ölelt.
- Hm....Micsoda domborulatok......! - suttogtam halkan, ezúttal emberi nyelven, de a menekülés közben nem hiszem, hogy hallhatták.Kint, messzebb, a becses személyemhez egyáltalán nem illő erdőtől távol szemrevételeztem a társaságot.Csini csajok....Hm...Nyami (xD).A egyetlen problem az, hogy volt két kan is, de igazából ki érdekel? Nekem úgy se tudnak ellenállni! De ha mégis...Akkor csak kéretik magukat ;P xD |
 - Asszem, hogy nem a rókától kell most tartanunk! - fogtam meg Sam és Serena kezét.Ők álltak hozzám a legközelebb, amikor megpillantottam a fák között azt a lényt, akitől egész gimis életemben rettegtem: Muerte.
- FUTÁÁÁÁÁÁS! - kiáltottam el magam és a két lánnyal együtt rohanni kezdtem.
- GYERÜNK SRÁCOK, NEM ÉRHET UTOL!!!! - bíztattam a többieket.
- AMInT KIÉRÜNK AZ ERDŐBŐL, MEG FOG ÁLLNI!
Már az erdőszélen jártunk, amikor Sam hirtelen felkapott valamit a földről.
- Mi a....?! - néztem rá és hallottam, hogy Jack is hasonlót kérdez (XD).Valami rókaszerű lény volt...Mindegy, jelenleg Muerte fontosabb.Amikor kiértünk az erdőből, még mindig nem álltunk meg.Lehet, hogy már nem is jött utánunk, de jobb félni, mint megijedni.
- Hát ez....durva volt.... - lihegtem amikor kb. 200-250 méterre megálltam és nekitámaszkodtam egy fának.Kiértünk a tiltott területekről.
- A picsába....Elfelejtettem hogy ez az ő erdeje...Rohadt farkas - szitkozódtam.
- Mindenki jól van? - kérdeztem, immár kitisztult fejjel.Amikor láttam, hogy senkinek se esett baja, kiadtam a végszót.
- Irány kelet!
Folyt. köv.: Crystal folyó |
A pubból korábban mentem el, hogy tudjak aludni, de ahhoz képest nem bírtam elaludni. Amikor eljött az idő elosontunk a koleszból. Az erdő nagyon félelmetes volt és ahányszor léptem egyet, kirázott a hideg. Féltem, de nagyon. Mindenegyes másodpercben és mindenhonnét zörgéseket hallottam, úgyhogy kész megváltás volt, amikor Gaia megjelent. Kiosztotta a feladatokat. Elvettem a kulcsot amit nyújtott. Már kérdezni akartam, amikor eltünt.
- Valaki tudja, hogy hol van ez a kúria? - kérdeztem, mert hát én nem a tájékozódás istennője vagyok, úgyhogy fogalmam sincs hogy merre kell menni. Serenán láttam, hogy kétségbe esik, hogy nem lehet Jackkel.
- Szerintem jobb lesz, ha sietünk, mert nem szereték róka vacsi lenni. |
Hát itt volnánk...mindenki még a múlt éjszaka nyomait viselte magán, köztük én is. Ahogy Jack odalépett mellém és átkarolta a derekamat, egy kis nyugalmat és békét éreztem. Mondanom sem kell hogy ezt a helyet viszont nem ez az érzés lengte körbe..Sam elég rosszul nézett ki, aggódtam is picit miatta, de ez még mindig csak a pia hatása volt..Ezután végignéztem magamon, egyáltalán nem gyilkoláshoz, harchoz és túrázáshoz öltöztem...de most még a méregdrága ruháimat sem sajnáltam. Először életemben fontossá vált számomra, hogy a körülöttem lévő emberek, főleg Jack minél hamarabb biztoságba kerüljön. Semmi más nem érdekelt, az sem, ha ez akár a saját életembe kerülhet. Bár még alig ismerjük egymást, érzem, hogy mindenki megtenne bármit a másikért, és ez kicsit melegséggel töltötte el a szívemet.
Ahogy feltűnt Gaia, hevesen verni kezdett a szívem. Hatalmas hamufelhőt hagyott maga után, ahogy közeledett felénk. Kiosztotta a feladatokat és rám majdnem sírógörcs tört. -Miért nem mehetek én is velük a Destiny Moonba? Mi van ha valami szörnyűség történik velük? Én vagyok jelenleg az egyetlen, aki hirtelen veszélyt is képes lenne kezelni!- fakadtam ki, amikor tudatosult bennem, hogy a számomra jelenleg legfontosabb embert nem tudom megvédeni, ha valami történne...ezután az is tudatosult bennem, hogy Gaia-val nincs hatalmam ellenkezni... |
Az erdő rohadt ijesztő volt... Soha nem gondoltam volna, hogy a suli környékén ilyen helyek is vannak. Kirázott a hideg, és egyszer kétszer majdnem térdig belesüllyedtem a sárba. Ilyenkor hangosan szitkozódtam, és többször is eszembe jutott, hogy mért is futkozok én utánuk? Az a lényeg, hogy az udvarról elszabadultam.
Gaia fénylő szőrét csak tizenöt percnyi gyaloglás után pillantottam meg a fák között. Odarohantam, a többiek is épphogy csak kifújták magukat. Úgy éreztem lemaradtam valamiről, mert Gaia erősen magyarázott. (XD) Amikor meghallottam a nevemet, valami feladattal felkaptam a fejem. Óvatosan közelebb somfordáltam a lóhoz, és éreztem, hohy valami nagyon fontos dologról lehet szó... |
 Gaia
Lassú, egyenletes ügetésben haladt.Hamarabb akart ideérni, mint Muerte.Ha a farkas megelőzi, a fiataloknak befellegzett, tekintettel arra, hogy két lány kivételével mindannyian emberek.Vágtába ugrott, hogy átugorhasson egy kidőlt fát.Nem lassított, noha nehéz volt manőverezni az elszenesedett fák között.Egy idő után megpillantotta a fiatalokat.Itt már újra ügetett, majd megtorpant.Egy rókaszerű lény akart elfutni előtte, majd megállt és ránézett.
- Kotródj innét, még szépen szólok.
A lény csak szélesen elvigyorodott, majd felkúszott az egyik fára, és ágról-ágról ugrált, akár egy mókus.Úgy tűnt, elmegy, de Gaia tudta, hogy nem ilyen egyszerű.Idegesen horkantott egyet, majd kilépett a tisztásra.
- Örülök, hogy mind itt vagytok - köszönötötte a kiválasztottakat.
- Sietnünk kell, ugyanis a gonosz itt ólálkodik a környéken, és nincs egyedül.Egy komisz, perverz lény is a környéken portyázik.De most elmondom, miért vagytok itt - mondta nyugodt hangon.Az egyik fához sétált, és a hármat dobbantott.
- A benned lakó víz és lég nevében, mutasd meg - suttogta, de a közelben állók jól hallhatták.Pár másodpercen belül két kulcs alakja jelent meg a fán, majd lepregett az elhalt réteg és a kulcsok teljes egészükben megjelentek.
- Sajnálom, de ketté kell osztanom a társaságot. Nymphadora, Chiyo, Serena. Nehéz feladatot kaptok. Itt ez a kulcs, ez a keleten álló kúria kapujának kulcsa.A kúriában egy szellem tanyázik, a feladatotok pedig az, hogy keressétek meg, és csaljátok el a közeli Árny-forráshoz. Persze segítséget is kaptok.Jól figyeljetek rám. Először hozzátok ide, itt fog várni rátok egy közeli barátom.Ő majd megmutatja a biztonságos utat az Árny-forráshoz - magyarázta, és megvárta, míg egyikük elveszi a kulcsot.
- Samantha, Joshua, Jack. Ti kapjátok a legveszélyesebb küldetést. El kell mennetek a szomszédos iskolába, a Destiny Moonba. Sajnos azokról a területekről nincs elképzelésem, mivel oda még nekem is veszélyes belépnem, így eddig nagyívben elkerültem.Ez a kulcs a Destiny Moon könyvtárának egy lezárt részét nyitja.Csak nektek és az ottani igazgatónak van joga belépni.A feladatotok az, hogy jussatok be oda. Ha megérkeztek, várni fog rátok valaki - mondta relytéjesen, és a Destiny Moon-t mindig vészjóslóan mondta.
- Nem váhattok.Azonnal indulnotok kell.A közeli gonosz egyre gyorsabban közeledik, ti talán nem, de én már a bőrömön érzem a leheletét.Ne vesztegessétek az időt.nehogy utánam gyertek! FUTÁS! - adta ki a végszót, majd bakolt egyet és megindult az egyik elhagyott ösvényen.Szempillantás alatt eltűnt. |
Félelmetes volt az erdő. És hideg. A pulcsim ujját, a kezemre huzogattam, közben halkan beszéltem Jackhez, olyanokat hogy most meghalunk meg ilyenek. Josh bevárt megfogta a kezem, és biztatóan beszélt hozzánk, ezért hálásan mosolyogva követtem, és fogtam a kezét, ugyanis az ő keze meleg volt. Amikor hallottam valami zörgést, azthittem bepisilek a félelemtől, de amikor Josh mondta hogy egy rókaféle volt akkor halkan kinevettem magam. Végre amikor megálltunk egy tisztáson nekidöntöttem a hátam egy szimpatikus fának, remélve hogy nem dől ki a korhadt fa a súlyomtól. Közben persze a tegnap este hatásai éltek bennem. Olyan hányinger kerülgetett hogy azt nem hiszem el.
- Ha most fogom magam és ide hányok, gyorsan megtalál valami? - vetettem fel. Jack arcára nézve elfogott az öklendezés ugyhogy hátat forditottam a többieknek előre hajoltam, és reméltem elmúlik
Álmos voltam és kómásan követtem a többieket. Sam néha beszélt hozzám, nekem meg mivel nem sok kedvem volt hozzá, fel sem vettem, hogy egyáltalán megszolit. Persze ez őt nem zavarta de az már engem nem iizgat. XD Josh megnyugtatott minket, hogy nem fogunk meghalni rövid úton, bár én ebben nem voltam olyan biztos. Most épp az ágyamban kéne feküdnöm!
- Én tulajdonképp elfelejtettem hogy miért is jöttünk ide.- célozgattam sétálás közben.
- Valamit mutatni akar Gaia, azt hiszem. - válaszolt Sam. Később, amikor megálltunk átkaroltam Serena derekát és magamhoz húztam, azért hogy éreztessem vele hogy itt vagyok (én isten ajándékaXD) és hogy ne fázzunk annyira.
- Fuj fogd fel a hajad hugi mert ha összeokádod magad te fogsz sirni!- szoltam be neki, ő meg megmutatta mindkét kecses középső ujját. Gonoszul felnevettem. Sam riadtan felhördült és hátralépett.
- Láttam valamit! - suttogta, és Joshhoz hátrált. Gaia szilueettje tűnt fel a fák között. |
Ez a hely felborzolta a kedélyeket.Hallottam, hogy a többiek mögöttem összesúgnak, és amikor hátranéztem, láttam, hogy Sam nem túl biztos a küldetésünk sikerében. Megvártam amíg közelebb ért, és megfogtam a kezét.De őszintén állíthatom, hogy nem azért, mert perverzkedni akartam (xD) vagy ilyenek.Szerettem volna egy kis lelket önteni belé.
- Nyugi. Vigyázunk egymásra, ugye? - néztem Serenára, mivel ő volt köztünk az egyetlen, akinek van valami képessége.
- Ha erre megyünk, találunk egy tisztást. Ott egy kicsit megállhatunk, ha szeretnétek. De nem sokáig. Nem szándékozok harcba bonyolódni valami döggel - néztem körül és még mindig Sam kezét fogtam. Lassan, megfontolt léptekkel haladtam a kidőlt, elégett, szenes fák között.Hirtelen megálltam.Valami volt körülöttünk, de aztán újra csend lett.
- Valami rókaféle lehetett. Lompos farka volt és asszem krémszínű szőre.Kitróka, vagy mi a jó élet - gondolkoztam el. Asszem arról nem kéne szót ejtenem, hogy nem csak egy farka volt.... futott át az agyamon, majd nem sokára megérkeztünk a kisebb tisztásra. A föld szürkés színű volt a hamurétegtől.
- Megjöttünk. |
Az erdő ezen részén, egyetlen élő növény sem található. A diákok azt beszélik hogy valami tragikus történhetett ezen a helyen, más beszédek szerint az erdő mélyén egy pusztitó szörny lapul. A tanárok tudják mi van az erdőben, de nem árulják el a fiataloknak. Nagyon veszélyes! |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
Nem értettem. Miért pont VELÜK raktak egybe?! Még egyikükkel sem beszéltem, és be kell vallanom, a feladat sem volt ínyemre. Miért mi kapjuk a könnyebbet?! Remélem ez a Gaia azért nem tart minket fogyatékosnak, vagy ilyesmi, hogy ezt a könnyű feladatot adta... 
Amikor mindenki futásnak eredt én még pár percig álltam és néztem, hogy mivan. Amikor hallottam egy nagy üvöltést én is futásnak eredtem. Nem vagyok jó futó, ezért mindvégig leghátul futottam. Szerencsémre nem estem el és nem is kapott el ez a szörnyeteg. Amikor kiértünk az erdőből felsóhajtottam. Nagyon megkönnyebültem, hogy nem kapott el minket aza valami. Gyorsan a többiek után mentem.
Mire feleszméltem,a ló már ott sem volt, és Josh kiáltása hasított végig a fejemen. Ösztönösen, mint egy állat, kezdtem el rohanni, majd hátranéztem és megláttam Jacket és Samet, ahogy Muerte majdnem utóléri őket.. minden megállt egy pillanatra körülöttem, mozdulni sem tudtam. Amikor azonban a farkas léptei egyre közelebbről hallatszódtak, előtörni készült belőlem a másik felem, de nem engedtem neki, semmi esélyem sem lett volna. Jack és Sam beértek engem és együtt futottunk a többiek után. A dög megtorpant az erdő szélén, de lihegését még percekkel később is a nyakamban éreztem.
Sajnáltam hogy nem kerültem egy csoportba Serenával, és ennek csak egy unalmas arccal adtam hangot. Hirtelen lelépett a ló, és Josh kiadta az utasitást hogy fussunk. Komolynak tűnt az ügy, ugyhogy futásnak eredtem. 
MUERTE
Épp a diákokat figyeltem és énekelgettem...
- Asszem, hogy nem a rókától kell most tartanunk! - fogtam meg Sam és Serena kezét.Ők álltak hozzám a legközelebb, amikor megpillantottam a fák között azt a lényt, akitől egész gimis életemben rettegtem: Muerte.
Gaia
