|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 12:24 - |
 |
[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Közeledni kezdtem a furcsa társasághoz.A lányokat nem is fegyeltem, de kardját a kezében tartó fiú annál jobban édekel.Mikor oda éretem hozzájuk meghajoltam és így szóltam:-Jó napot kívánok mindenkinek.A nevem Aera Colud. Már biztos hallotatok rólam, ha nem akkor azt bánhatjátok.-azzal mélyen belenéztem a fiú szemébe és berántottam az illúzómba ahonnan még soha seni nem jutott ki...
 -Hát nem vagyok benne biztos de szeintem megehetsz valaki vagy valamit... és ha nem akkor megkóstaolhatsz engem is ha ugy tartja kedved.-szóltam a fűben heverésző vámpírhoz.Amikor a zöldike odaért hozzán kicsit meglepődetem, mert most már rémlik róla valami.Valamikor utána kémkedtem.Amikor észevettem, hogy kicsit mereven néztek egymásra tudtam hogy ennek nem lesz jó vége... |
 Én csak hagytam magam. Nem zavart h hozzám ér, mert kedvesnek tűnt. És nem éreztem nagy erőt benne még mindig szóval nem tartottam veszélyesnek. Körülnéztem az udvaron. Mindenütt puha fű. Végigfeküdtem rajta majd megszólaltam.
- Éhes vagyok! Bellinda...azt is el tudod intézni hogy megehessek végre valakit vagy az nem szabad? - mindent a szokásos unott arcommal mondtam. |
 Mikor megfogta a kezem, hogy beráncigáljon dühös lettem. Gyűlöltem ha hozzámértek. Nagy lendülettel rántottam ki a kezem, majd közömbösen megszólaltam.
- Ne érj hozzám! - bunkó egy dolog volt, de nem különösebben érdekelt. Érezni kezdtem egy erősebb lélekenergiát, és mikor megláttam a zöld hajú lányt kirántottam a kardomat. Szememet a vámpír és a zöldike között tartottam, mindkettőre figyelnem kellett. Belinda nem tűnt veszélyesnek, de az ő támadására is készen álltam.
- Nem egy nagy szám ez a hely, és tele van bajkeverőkkel. - mormoltam ügyet sem vetve az értetlenül néző lányokra. |
Megéreztem,hogy közelednek felém és mivel nem akartam,hogy rosszra forduljanak a dolgok gyorsan visszahúztam az illúzióm,mert a nagyobb lélekenergia hatással lehet az illúzióimra(persze rosszféle hatása lehet)....
-NAH,ITT IS VOLNÁNK!!!-kiáltottam el magam és visszanéztem a két szerencsétlenre mögöttem.-Egy kis életet abba a haldoklásba.-szóltam hoozájuk és megragadtam a kezüket és berántottam Őket az udvarra.Mikor kicsi bejjebb értünk észrevettem egy zöld hajú lányt a fűben, de vele most nem foglalkoztam,mert el voltam foglalva a két "jó barát" beljebb ráncigálásával.... |
 Csak én és egy lány maradt aki tisztára úgy nézett ki mint aki (tényleg hidd el XD) be volt szívva. Megvakartam a fejem, megigazítottam a ruhám és a hátamon levő kardot.
Nem hiszem el...Egyre több a fura dolog itt....
El is mentem mert úgy éreztem hogy itt csak a levegőt rontom a boszorkányságommal.
/Folyt.köv.:A hegy lábánál/
|
Már megint egyedül maradtam.-Mivel nincs senki a környéken úgy vélem,hogy itt az ideje belépnem a kis illúzióim közé-szóltam,mintha valaki figyelne rám.Leültem a fűbe,és elkezdtem koncentrálni.Szerencsére nem volt a közelemben senki aki nálam nagyobb hatalommal rendelkezett volna, így kedvem szerint hajlíthattam az időt és a teret.Nemsokára az én kis csodaországomban találtam magam:
Minden szép zöld volt,tele virágokkal,(máemint a falak meg minden)a folyók megfordították folyásirányukat és kedv♀9kre keringtek az egész udvaron.
A Nap se rejtőzött el előlem,csak ha azt akartam..... |
 Egyedöl maradtam...kész...el akartam tűnni látszólag mindenki levegőnek néz.
-MIÉRT?!MACKÓHÖLGY MIÉRT?!-kérdeztem elkeseredve-Miért nem megy nekem az új iskolai ismerkedés?-kérdeztem magamtól és elbőgtem magam.Térdrerogytam és ott bőgtem a semmi kellős közepén mivel senki se foglalkozott velem, majd őszi levelek formájában elfújt a szél északnak...az a csodás szél....
/folyt.köv.:sötét fenyves/ |
 - Érzed ezt? - álltam fel, miután teljesen kirázott a hideg.
- Ez valami egészen különleges és ijesztő.Meg akarom nézni! - mondtam és elindultam a tőlünk nem messze elterülő fás részre.Éreztem valami megmagyarázhatatlant, ami teljesen felborzolta a tudatom.Érdekes és félelmetes, fura és ismeretlen, leírhatatlan, de nem elmondhatatlan....Valahogy éreztem, hogy Takahasi nem fogja díjjazni az érdeklődésem, de most ez érdekelt a legkevésbé.Mi lehet ez?
Folyt.köv.: Óriás erdő |
 -Ez már jobban hangzik-mondtam
-Ami késik az nem múlik hidd el-mondtam
-Egyébként, énis nagyon nagyon nagyon kedvellek-mondtam , majd ljebe gomboltam az ingemet mert melegem volt |
- Jójójó bocsi - kértem bocsánatot.
- Hajlamos vagyok elsietni a dolgokat.Egyébként oké.Akkor: Én téged nagyon nagyon kedvellek - nevettem el magam |
-Túl korai szeretnéd, előb még kedvelj-simoagttam emga fejét
-nem azrét mondom ezt hogy kétségbe vonjam az edigieket, hanem azért, hogy ne siessük el...-mondtam
-szeretem ha a dolgok a saját tempójukban halandak..-mondtam |
- Igyekezni fogok, ígérem.Sose akarnálak átverni - mondtam.
- És én is szeretném, ha ez így maradna.Tudod én eddig nem igazán jöttem ki jól a fiúkkal.Sőt, hasonló tapasztalataim voltak, mint neked a lányokkal - mondtam és egy kicsit elszomorodtam, ahogy visszagondoltam az eddig történtekre.Aztán mindent kivertem a fejemből.
- Szeretlek. |
Én megöleltem és amgamnál tartottam
-Kedves tőled hogy törődsz velem-kezdtem el dorombolni
aztána kék szemeimmel lenéztem rá
-Szeretném ha ez így is maradna...-mondtam halkabban
-Engme már sok lány átvert és össze tört, benne dazt látom hogy sosem tennél ijet, bizonyísd be-mondtam |
Amikor Takahasi elszomorodott, összegyűjtöttem minden bátorságom, és hozzábújtam.
- Ne aggódj, majd törődök veled én - nyomtam egy puszit az arcára.
- A kutyák úgyis hálásak a gazdinak - mosolyodtam el, és amennyire csak tudtam, hozzásimultam. |
Vissza vettem az emberi alakomat. Majd sóhajottam eggyet.
-Örülj neki hogy veled ijen sokat törődnek...-mdontam
-Velem csaka szüleim törődnek de mivle msot ők is távol vanak tőlem ojan egyeüdl érzem maamat-szomordtam el
-Hogy őszinte legyek törődésre vágyom-modntam és mellé ültem |
Egy pillanatra meglepődtem, majd mosolyogva néztem, ahogy Takahasi vadászik az egérre.Amikor visszajött megsimogattam a fejét.
- Ugyan semmi! Ami pedig a beszédességet illeti, három éves korom óta be nem áll a szám, úgyhogy nem valószínű.Egyébként meg - kezdtem volna, de a mobilom félbeszakított. [link xD].
- Sziaaa - Damen volt az.
- Nem, nyugi, jó kezekben vagyok.Nem, nem csináltam semmi rosszat.Na.Itt vagyok aaaa....Passz nem tudom, de mondom, vigyáznak rám.Oké, puszi puszi szia szeretlek - raktam le végül.
- Bocs. |
Nevettem
-Igazán aranyos vagy ezzel a sok beszéddel remélem nem növöd ki-mondtam
majd megláttma egy egeret elmsáznai fűben, egy két hirtelen lépésel az söztön követelve gpárdá váltma sé kergetni ekzdtem az egeret, amikor emgfogtma rá néztem, már csak az egér farka lógott kai számból, lenyeltem, majd újra rá néztem vissza bandukoltam a pokrócra és gepárdként leültem
-Ne haragduj.... ijenkor sűrűn elkap a hév.... |
- Ááh nem köszi, edd csak meg nyugodtan.Én most nem vagyok annyira éhes - mondtam, aztán a kijelentésén egy kicsit elgondolkoztam.
- Hááát figyelj...Talán a tanulásban tudnál - vigyorodtam el.
- Jaj nyugi nem kell, vicc volt.Damen is segítőkész, szóval nem akarok rajtad élősködni - mondtam.
- Najó, mégis elfogadom azt a szendvicset - vettem el a szendvics.
- Hűűű ez tök finom! |
-Hát rendben-vágtam egy igen lágy msojot mert láttam a szemeiben hoyg éppen mit érez és leterítettema pokrócot a fűbe, majd kiapkoltma mident amit a táksámban találtam, volt bene egy saját készítésű szendvics meg egy üveg tea , rá néztem
-Nagyon sjanálom ennél több nincs de megeheted a szendvicset ha szereted a párizsit...-mdontam
-Egyébként emg elárulok egy titkot-hajoltma közelebb
-Pontosan tudom hogy mit érzel, és azthiszem te is tudod hogy mit érzek, minden lépésedet ismerni fogom, állati előnyömmel...-mondtam
majd hátra dőltem
-Ha bármi baj van szólj cska szívesen segítek-simítottam meg a pofiját |
- Nem, Damen egész biztosan elenged - néztem rá.
- És nekem bármikor van rád időm - mosolyodtam el.
Hirtelen annyi érzés tört elő belőlem.A boldogságtól sírni tudtam volna, szívesen visítottam volna, felhívtam volna mindenkit a telefonom névjegyzékéből, a városban minden második emberhez odafutottam volna, hogy "Ú figyelj, kedvel egy fiú!", de inkább csak hallgattam és Takahasit néztem. |
[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
Én csak hagytam magam. Nem zavart h hozzám ér, mert kedvesnek tűnt. És nem éreztem nagy erőt benne még mindig szóval nem tartottam veszélyesnek. Körülnéztem az udvaron. Mindenütt puha fű. Végigfeküdtem rajta majd megszólaltam.
Csak én és egy lány maradt aki tisztára úgy nézett ki mint aki (tényleg hidd el XD) be volt szívva. Megvakartam a fejem, megigazítottam a ruhám és a hátamon levő kardot.
Egyedöl maradtam...kész...el akartam tűnni látszólag mindenki levegőnek néz.