|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 12:14 - |
 Körülbelül háromnegyed órás séta emberi sebességgel mérve. :P |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Halványan elmosolyodtam.
- Így van. Egye meg a fene! - elindultam én is utána.
- Semmi baj, szívesen meghallgatlak. - mondtam.
- Szóval akkor hova megyünk? - kérdeztem mosolyogva. |
 Jólesett, hogy megerősítette a véleményem.
- Igazad van. Tudod mit? Egye meg a fene ott ahol van Sheant is... Menjünk innen, minél messzebb akar lenni tőle - adtam ki a végszót, és elindultam a betonúton.
- Egyébként bocs, ha nyakon öntöttelek a problémáimmal, néha hajlamos vagyok rá. De tudd, hogyha véletlen neked is kedved lenne hozzá, itt vagyok és meghallgatlak - mondtam és dobtam Mari felé egy mosolyt. |
Örültem, hogy elmondja nekem, úgy tűnik valamennyire megbízik bennem.
- Teljes mértékben megértelek. Én is utálom, ha vannak csapattársaim. Mindig figyelni kell árjuk is és segíteni nekik. Veszélyes helyzetekben a legrosszabb, amikor magadra is elég figyelni, de még ott vannak a csapattársak is. - mondtam. Tényleg így gondoltam. Közelebb mentem hozzá.
- Most nyugodj meg. - mondtam - Nem kell rájuk gondolni mindig, ha csak felidegesíted magad rajta. |
Egy pillantig csak Marit néztem, aztán sóhajtottam egyet és vállat vontam.
- Hát.. Fogjuk rá. Csak tudod a társak, akikkel beosztanak, szörnyen felelőtlenek. És elegem van belőle, hogy mindegyiknek én mentem meg a seggét. Egyszerűen irritálnak. Kérvényezni is fogom majd az igazgatónál, hogy mostantól egyedül legyek. Úgysincs olyan képességem, amit nem tudok egyedül kordában tartani - mondtam, és újra kezdtem feldühödni. Lehunytam a szemem, megfeszültem, aztán lenéztem a betonra, és próbáltam teljesen lenyugodni.
- Sajnos az egyik hibám az, hogy könnyen felhúzom magam. Talán ezért raknak be mások mellé. De ezzel csak rontanak a helyzeten - jegyeztem meg halkan. |
- Olyan helyre menjünk, ahol nincsenek sokan, csendes és nyugodt. - mondtam. Valami rosszra gondolhatott, mert kicsit ideges lett, aztán újra nyugodt lett. Láttam, senki nem tudja az ilyen dolgokat elrejteni előlem.
- Minden rendben? - kérdeztem. |
Amikor kivillantotta a szemfogait, kicsit közelebb hajoltam hozzá, és lentebb húztam a napszemüvegem, mire vörösen felizzodtak a szemeim.
- Azthiszem, ezzel nem baj - mosolyodtam el.
- Valami ötlet, hogy merre menjünk? - kérdeztem rá végül, majd körbenéztem. Hát ha Sheannek segítségre van szüksége, akkor megszívta. Úgyis mindig csesztet, fityiszt neki. Elegem van abból, hogy folyton én mentem mindenki bőrét. Tanulja meg Shean is, meg Jeff is, hogy fussanak, ha kell. Az a hülyegyerek is... Ha nem sietek a szokásosnál egy kicsit jobban, ott döglik meg a vízben, a kövek között, gondoltam. Belül szörnyen ideges voltam, tényleg kiborító volt, hogy folyton én játszom a dada szerepét. Elég. Vettem egy mély levegőt, és teljesen higgadtan Marira néztem. |
Normál esetben már rég megöltem volna vagy legalábbis megpróbáltam volna megölni a faja miatt, viszont most valami visszatartott ettől.
- Eddig nem sok mindenki mondta ezt nekem. - mosolyodtam el egy kicsit. Ez a bókja kicsit felébresztette bennem a régi emlékeket, amikről azt hittem, hogy rég elfeledtem. Tidhatnám, hogy az ilyenek soha nem lehet elfelejteni. " Korcs, mocskos félvér, te nem tartozol hozzánk korcs..." Régi szép emlékek, amikor még nyugodtan megölhettem mindenkit, aki ezt mondta rám. Sajnos azaz idő elmúlt és én is megtanultam kontrolálni magam, így mindenki jobban jár, még én is.
- Felőlem mehetünk, de azt megmondom, hogy nem eszek meg akármit. -mondtam, majd egy picit kivillantottam a szemfogaimat, utalva arra, hogy vért iszok. |
- Hát nem vagy átlagos lány. Tudod, kedvelem a magadfajtákat - jegyeztem meg egy sunyi mosollyal, hátha reagálna is rá valamit.
- Úgyhogy örülnék, ha ezt a beszélgetést valahol máshol folytatnánk, például a város egyik éttermében. Nos, mit szólsz hozzá? Boldoggá tennél vele. És természetesen az egészet én állom - néztem a lányra, és reméltem, hogy igent mond. Különösebben egyik bókomra se reagált, így kezdtem elveszteni a reményt, és ezzel a türelmem is. |
- Akkor új tűnik van valami közös bennünk. Én is mindenkit kerülök. Ha nincs velem senki, akkor senki nem tud hátráltatni. - jegyeztem meg az utolsó mondatot halkan, majdhogy nem magamnak mondtam.
- Nem szoktam senkivel se beszélni. Most viszont kivételt teszek. - mondtam. |
- Én is inkább magányosabb típus vagyok. Kerülöm a többieket, főleg a többi srácot, nagyon idegesítőek tudnak lenni. És ha már itt tartunk, a lányokat se nagyon bírom. Mondjuk veled szívesen eltöltenék egy kis időt - nyomultam tovább, ugyanis az előző "támadásom" sikertelen volt. Nem voltam hozzászokva, hogy a lányok teljesen érzelemmentesen beszélgetnek velem. Kicsit furának éreztem a helyzetet, de üsse kő. |
Amíg mind a ketten csendben voltunk, jobban szemügyre tudtam venni. Ahogy figyeltem, hirtelen eszembe jutott, hogy mi ez a furcsa érzés. Mindig ezt éreztem, amikor egy vámpír vagy démáon a közelemben volt. Mivel nagy ívben elkerültem őket, rég nem találkoztam eggyel sem, ezért volt ilyen különös hirtleen ez az érzés. Arcom mindenesetre rezzenéstelen maradt.
- Mert egyedül szeretek lenni. - mondtam. Nem sok minden részletezendő van ezen. Ha kell megvédem magam, bár ezt már nem mondtma ki.
- És te? Nem hiszem, hogy szeretsz egyedül lenni, legalábbis eléggé társaság kedvelőnek tűnsz. |
Tényleg nem vette még észre? Nem gond, így a legjobb.
- Igen, egészen biztosan - jegyeztem meg halkan, aztán egy kicsit csend lett. Lopva a lányra néztem és végigmértem. Hmm...Nem is olyan rossz. Hehe, talán nem kellene hagynom, hogy elmenjen? futott át az agyamon egy gondolat.
- És, miért vagy egyedül? Hiszen csinos vagy, nem hiszem, hogy egy hozzád hasonló, helyes aranyos egyedül kellene mászkálni - bókolgattam mosolyogva. Meglátjuk mi sül ki belőle, remélhetőleg valami jó. Vagy legalábbis olyan, ami az én szempontomból jó. xP |
Kérdésére én is enyhén elmosolyodtam.
- Én senkiben nem bízom. - mondtam végül teljes nyugodtsággal.
- Mari vagyok. Biztos mibűndig elkerültük egymást. -mondtam. Ahogy egyrre többet néztem a szemébe, egyre jobban nem tetszett ez a srác. |
Elvigyorodtam a kérdésére.
- Ugyan már, mi a baj? Nem bízol bennem? A nevem Dan. És ha már itt tartunk: te ki vagy? Én se láttalak még errefelé - vágtam vissza teljesen higgadtan.
Imádok azon gondolkozni, hogy ezen mások már bepánikoltak volna, de én nem. Heh, ennyire király lennék...? |
Mintha lebénultam volna, úgy álltam ott, aztán mintha egy roszz álomból ébredtem volna fel a kérdései hallatán.
- Éppen a sétámból tartok vissza. Igen, már kiküldték, engem viszont nem, úgyhogy tettem egy kört a városban. De ki vagy te, hogy ennyit tudsz? Még soha nem láttalak. |
Egy lány jött nekem, akire először meglepetten bámultam majd elmosolyodtam.
- Nem, semmi baj - mondtam, majd egy ideig csak néztem rá, aztán végülis megszólaltam.
- Mi járatban erre? Tudtommal a többieket már kiküldték gyakorlatra, vagy bezavarták órára? Hogy hogy erre, kisasszony? - kérdeztem kicsit talán flegmán. |
Régi szokásom volt, hogy ha unatkozok mindig elmegyek sétálni valahova. Most is egy ilyen esti kiruccanásból jöttem vissza a suliba. Ahogy az úton sétáltam nem osk érdekeset láttam. Itt-ott elszórva egy-két diák. Gondolataimba tljesen belemerültem, amikor furcsa érzésem támadt. Nem tudom, hogyki, de van valaki a közelben, aki agyon veszélyes. Végülis úgy döntöttem, hogy nem érdekel. Tovább mentem, majd hirtelen neki mentem valakinek a vállának. Gondolataimba voltam merülve, ezért nem vettem észre őt.
- Bocs - nyögtem neki, majd mikor indultam volna tovább, megint aza furcsa érzésem támadt, ami végül nem hagyott tovább menni. |
Megálltam az út szélén és vettem egy mély levegőt. A többiek nem szoktam erre mászkálni, de én mindig nyugodt szívvel jöttem el erre. Nem értettem, mitől vannak ennyire betojva, de igazából nem is nagyon érdekelt. Elnéztem a gimi irányába: az udvaron voltak egy párán, de nem látszott vészesnek. Mondjuk, engem alapból nem érdekelne, hogy hányan meg kik vannak ott. Most nem voltam harcolós kedvemben. Közeledő lépések hangjára lettem figyelmes. |
 Amint megérkeztem megcsapott egy ismerős illat,amely a tengerpart felől jött.Nem is vártam tovább egyből el is indultam,hogy megnézzem ki az...
/folyt .köv.:Liget/ |
 -Végre itt-kiáltottam el magam.Mivel senki nem volt körülöttem úgy gondoltam,hogy ez kijár nekem.Gyorsan elindultam az iskola felé.
/folyt.köv.:Udvar/
|
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
