|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 12:15 - |
 |
[40-21] [20-1]
 -Értem..- mondtam halkan és egy röpke pillantást dobtam Hizashi felé, emlékeztetve a rövid szóváltásunkra a másik iskolából. Nem akartam hogy feltünő legyen ez a pillantás Shean számára, ezért ujból a szemébe néztem. Candy hátrébb táncolt félelmében. Ez meg is lepett meg nem is. De aztán okosan ugy döntött nem hagy ott minket.
- Ugyan, nem kell bocsánatot kérned. - mosolyogtam rá, majd a szőke fiúra néztem.
- És.. nem haragszol ha tovább kérdezgetlek?- mosolyogtam rá melegen, majd körbe néztem a többiekre.
- Nem ülünk le? Kényelmetlen állva beszélgetni nem? - tettem fel egy kérdést mindenkinek. Kicsit ugy éreztem, hogy túl sokat beszélek, de reméltem, hogy a pörgésem nem okoz másoknak kellemetlenséget, vagy nem néznek le miatta. Komolyan meg akartam ismerni mindegyikőjüket akik most körülöttem álltak. |
 -Viszont örvendek!-mondtam majd leporoltam a hátsó fertájamat. Nagyon ijesztő ez a végzős gyerek....de aztán nagyon! Furcsálltam is. Majd miután mondta hogy Destiny Moonos volt, 7 lépéssel elhátráltam tőle. Mindenki értetlenül nézett én pedig csak sarkonfordultam és próbáltam minél előbb elmenni. Nem bíztam meg abban a fiúban. Majd visszafordultam.
Mindenkinek meg kell adni az esélyt.... Még az olyanoknak is akik nem igazán tiszta lapokkal kezdenek... gondoltam. A másik két fiatal nem isgazán értette mi is történt de Shean szeméből láttam, hogy ő már sejti mire is gondoltam.
-Bocsánat! Csak egy kisebb érzelmi kitörés...-mondtam majd feszülten intettem a többiek felé, hogy minden rendben. |
 Újabb hölgy érkezett. Megborzongtam az aurájától. Próbáltam felidézni az adatokat és a képeket, amiket az igazgató a befolyásolandó személyekről adott. A lány neve Candy Williams, és elemi szellem. Hiába, király érzés egy lépéssel a Raven Falls előtt lenni.
- Örülök a találkozásnak, szólíts csak Sheannek - alig hogy ezt kimondtam, Candy közelebbről is megismerkedett a földdel. Próbáltam ezt annak betudni, hogy lehengerlő személyiség vagyok(xDD), de nem igazán ment. Elejtettem felé egy halvány mosolyt.
- Nem esett bajod? Ugye nincs semmi baj? - kérdeztem kissé aggódva. Aztán Pamela feltett egy kérdést, amitől egy kicsit meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy megkérdezi, de megtette. Egy pillanatnyi csend támadt, amíg gondolkoztam, mit mondjak, végül kedvesen a lány felé fordultam, de kicsit zavarban voltam. Mindig tökéletesen hazudtam, de most valahogy nehezebbnek éreztem, mint bármikor máskor.
- Eh, nos igen, mondhatjuk így is. Végzős vagyok, másodikosként kerültem ide, előtte a szomszédős intézménybe jártam, a Destiny Moonba - mind a hárman újjak voltak, így nem feltételeztem, hogy bármit is tudnak a két iskola viszonyáról. Legalábbis, nagyon reméltem... |
Kicsit zavarba jöttem mikor a finom úri emberről rossz dolgokat feltételeztem, ennek megnyilvánulása egy kis arc pír fejezte ki. Lehet, hogy egy végzős igényes magára adó úriemberbe botlottam. Aztán újabb kérdést akasztott nyakamba amit Pamela segített megválaszolni. Így hát okos gondolatnak tartottam hogy a társalgást és ismerkedést a szakértő kisasszonyra bízom. Nem sokkal később egy bájos szemüveges félénk hölgy is megjelent ismerkedés szempontjából. Azonban baleset élte és első soron a földel sikerült megbarátkoznia. Szimpatikusnak tűnt a hölgy, még annak elemére is hogy chije nagyobb volt egy átlagos élőlényénél. Nyilván valami magasztos szent lény vagy szellem lehetett mint mondjuk angyal. Udvariasan meghajoltam előtte is köszönés gyanánt. |
A szőke fiú elég titokzatoskodó volt, de nem gondoltam rosszra, johiszemű voltam mindenkivel. Biztos csak csöndes tipus, amolyan introvertált mégis azért érdeklődő személyt festett le az udvariassága és a kinézete előttem. Talán valami művész ember lehet.-gondoltam.
- Mindketten idén jöttünk ebbe az iskolába. Ezért nem láthattál még minket. - mondtam, és Sheanre majd Hizashira mosolyogtam. Shean arcát és külsejét fürkésztem. Mitagadás, a fiú roppant szemrevaló volt, és izlésesen öltözködött, de volt benne valami ijesztő.. valami hideg. Persze ezt annak tudtam be, hogy biiztos valami olyan képességgel rendelkezik ami elrettentheti az ember, illetve esetemben az alakváltó lányát. Egy szép lány lépegetett felénk, kicsit bátortalan arccal. Bemutatkozott, majd Sheantől ugy megijedt, hogy megbotlott amikor hátrálni probált a fiatalembertől. Odaugrottam a lányhoz. Nekem szimpatikus volt, a félénk emberek mindig jó társnak bizonyultak számomra, ugyanis van, hogy én is eléggé bátortalan vagyok. De van, hogy elragad a naivitásom és önbizalommá válik ekkor jó ha valaki vissza fog. Amugy mindig hallgattam a barátaimra, és azokra akik bizalmat ébresztettek bennem.
- Szia Candy. - mondtam higgadt mosollyal, probáltam biztato lenni, nehogy gyunorosnak vélje a viselkedésem. Amikor hozzáértem a lányhoz és felsegitettem valami furcsa, erős energiát éreztem sugárzani belőle, olyan természetközeli érzésem támadt. Érdekes.
- A nevem Pamela. - mondtam kedvesen majd Sheanre néztem.
- És te? Mióta jársz ide? Régi motorosnak tűnsz. - kuncogtam halkan. |
Nagyon örültem mikor új emberek jöttek. De az a szőke srác furának és kicsit ijesztőnek tűnt. Összeszedtem minden bátorságom és odamentem. Először nem köszöntem, de a másik két alak már észrevett. És ezt is nevezhetnénk csodának. Ha már észrevettek akkor köszönök.
-J-jónapot én Candy vagyok. Idén jöttem.
Ennyit sikerült kinyögnöm aztán a szőke pasas hátrafordult én pedig olyan szinten betojtam hogy hátra is estem.
-Auauauuu...-nyögdécseltem aztán nem tudom melyik gyerek felsegített. Igen...ez az én bénaságom igazi arca... |
A lány bemutatkozott. Kedvesen, de kicsit ravaszkásan fiúra néztem. Azt hiszem, sejtett valamit. Elég bizonytalannak látszott, aztán végre rávette magát, hogy bemutatkozzon. Az "ügynök" szó hallatán elmosolyodtam.
- Khm... Nem tudom honnan veszed, de nem vagyok ügynök. A nevem Shean, elnézést, ez valóban lemaradt - biccentettem a félénk fiú felé, majd Pamelára néztem.
- És, ha szabad tudnom, mennyi ideje jártok ebbe a gimnáziumba? Vagy újak vagytok? - kérdezgettem kíváncsian. Az arcvonásaim jóindulatú érdeklődésről árulkodtak, de a kedves álarc mögött teljesen máson járt az eszem. Meghódítani Pamelát? Nem, ezúttal nem. Konfliktust kezdeményezni ennyire nyílt terepen, abban bízva, hogy Dan még a közelben van, és szükség esetén segít? Nem, ez hülyeség, már biztosan itt hagyott. Nem, ennél sokkal mélyebb dolgokról volt szó. Információ gyűjtés, a lehetőségek, az erőviszonyok és a terep felmérése, a környék és a gimi feltérképezése, a diákok összetételének megfigyelése. Persze mind ezt az itteniek tudtán kívül. Hiszen, ki is képzelné egy magamfajta, előkelő és udvarias, nem mellesleg barátságos és türelmes ismeretlenről, hogy más célok vezérlik, mint a beilleszkedés? |
A park valóban érdekes volt és szép, egyszerű és elegáns, kicsit zavarba is jöttem, hogy fantáziám túl extrém dolgot várt. A hely valóban misztikus volt, a formák és írások rejt elmesége engemet is elbűvölt. Csodálkozva néztem a lányra.
-Ez remek hely! Bámulatos. –Kiáltottam lelkesen.
Aztán a nyári csicsergés és ciripeléssel elárasztót helynyugtató lelki békéje vont magába, Észre se vettem, hogy rajtunk kivűl más is tartózkodik ép itt. Kábulatomból egy ismeretlen férfi hangjának jó szándékú kívánsága riasztót fel. Amint köszönt nevűnk után érdeklődött. Pamela barátságosan bemutatkozott azonban én elégé bizonytalanak tűntem, mivel saját nevét rejtélyben hagyva kémlelte a miénket. Zavartan meghajoltam.
- Jó reggelt. –Mondtam halkan és bizonytalanul.
Pamela háta mögé bújtam kicsit félénken, mint egy kis óvodás, aki először megy óvodába és félelmébe anyja szoknyája mögé bújik. A magabiztos legény már kinézete sugallta hogy valami titkos ügynők,bandita tag vagy efféle lehet. Azonban tuti hogy rejtélyes alak lehet kinek szándéka ismeretlen még. Név nélküli ismeretlen elégé udvariasan és kedvesen vallatott és mivel az illem is megkövetelte így én is bemutatkoztam neki végül.
-Ügynők úr az az én n.. nevem Hi.. hizasi.- mondtam halkan és félénken. Hangrejtésem nagy volt. Halkból szép lassan alig halható neszé változott. |
A szoborparkhoz érve félénken mosolyogtam Hizashira.
-Ez volna a kedvenc helyem..- mondtam és vettem egy mély levegőt. - nem tudom hogy vagy vele de szerintem van benne valami mágikus. - mondtam és megsimitottam az ovális kis szoborpark egyik oszlopát. Minden oszlopon valami számomra ismeretlen irásjel volt látható az oszlopok között mellszobrok álltak, és középen egy rendezett kis kertecske volt találhato. Mindig azt képzeltem el a helyről, hogy valami átjáró egy másik világba vagy egy kulcs valamihez. Milyen izgalmas lenne!
Meglepetten vettem észre hogy nem vagyunk egyedül. Egy szőke srác lépett oda hozzánk, elég magas volt, kicsinek éreztem magam mellette.
- Jó reggelt.- köszöntem és elmosolyodtam.
- Az én nevem Pamela. - mutatkoztam be majd Hizashira néztem, ő következett a bemutatkozással. |
Dannel érkeztem a Raven Falls-ba. De míg ő kint maradt, én inkább bentebb jöttem és leültem itt, a szoborparkban. Egy ideig minden csendes volt, szinte már nyomasztóan csendes. Aztán megjelent egy srác, meg egy szép lány. A fülem mögé tűrtem a kósza tincseket, majd felálltam és feléjük indultam.
- Szép jó reggelt - köszöntem oda.
- Kit tisztelhetek bennetek? - kérdeztem és dobtam a lánynak egy mosolyt. |
Én elmosolyogtam akkor mikor a hölgyemény fantáziája elvitte magával hisz ennek köszönhetően tud az ember jó döntéseket hozni. Amikor visszaadta a tol betétem zavart mosollyal csak bólintani tudtam. Amikor megláttam a küldetéses plakátot én is oda ragadtam a talajhoz egy darabig. ~Vajon miféle küldetést bíznak ránk? Lehet békítő, iskola kapcsolatát ápoló békés feladatokat. Például egy rendezvény lehet arra felé s nekünk kel besegíteni. Esetleg egy kincskereső játék részesei lettünk?~
Optimistán gondolkozni e téren nem ép reális dolog, de én hiszem, hogy még a lefolyó éggel is kezet foghatok. Minden lehetséges, ami álmunkban megszületik. Kedvesen elmosolyodtam és Pamela felé fordulva bólintottam, hogy indulhatunk. Azonban utunk során fejemben a barátom biztató szavai csenget egyre erősebben „Nem számít! Minden rendben lesz!” A hang kezdet férfiasabb hanggá válni. A fejemben biztató hang már nem Pameláé volt, hanem nagy apámé. Ekkor beugrott egy pillanatnyi emlék kiskoromból. Nem rég jöhettem világra. Anyám engem melegített. Apám fiatalos éveiben volt akkor még. Ott volt velünk egy aranyszínű kínai sárkány is, tehát fajtánk belli. Nagyon agódot érte szüleim. El akarta terelni valakik elől a figyelmet, hogy elszökhessünk. Legalábbis emlékfoszlányaimból ezt vettem le. A barlangból vissza fele nézve így távozott „Nem számít! minden rendben lesz!”Ép hogy kirepült már három sárkányőlö ily puska töltette találta el. Azonban nem hátrált meg és rakétaként támadok felé zuhant. Ezt már a balrangból nem láthattuk azonban néhány órával később fájdalmas jajgatása rázta meg az egész helyet. Érzékelhető volt szenvedése, míg ellnem halhatott végleg. Felriadtam eme elkalandozásomból ijedten és könnyező szemel. Megtöröltem szemeimet és vártam kicsit, míg szívem agresziv működése lenem csillapodik. Mikor megtörtént kedves aranyos zavart mosollyal annyit nyögtem.
- elkalandoztam.
Követtem tovább Pamelát mintha mise történt volna az imént. Nagyon kíváncsi voltam vajon mi lehet az a különleges hely. Első gondolati nekifutásomra valami magaslatos helyet képzeltem el ahol az egész tájat látni, hisz sárkány lévén eme magaslatokat szeretem. Aztán azon gondolkoztam, hogy lehet utat talált a föld magjához ami Dinó topiéhoz vezethet. Tök izgi lehet nagy őseimmel találkozni. Megfordult az is fejem közben hogy valami dimenzióba visz, ami csodás színekkel pompázó utópikus helyet alkot. Kíváncsian követtem tehát a hölgyet miközben fantáziám elszórakoztatott. |
Ide érkeztem és ismét egy ismeretlennel sikerült találkoznom, aki láthatőan sérült volt de a lány már ismerős volt aki nem állt velem szóba.
-Hmph...meg se érdemelnék a segítségem....-jegyeztem meg halkan, majd odamentem hátha észrevesznek.
-Se-segíthetek?-kérdeztem félve attól, hogy nem fogadnak szívesen. |
 -Tudom.. nekemis..-modntam
-Azthiszem hogy ezta sors is így követelte...
mdontam és megöleltem |
 - Te úgy alapból cuki vagy - nevettem el magam.
- Juj, de jó lesz nekem - simogattam meg a mellkasát.
- Végre valaki, akin azt érzem, hogy nem akar átejteni.Ez nagyon sokat jelent nekem, ugye tudod? - kérdeztem. |
nevettem-ez cuki volt-modntam
-énis szeretlek -fűztem hozzá
-ijen puszit meg akkor kapsz amikor csak akarsz |
Teljesen belepirultam a csókba.Olyan hirtelen jött, de nagyon jól esett.Főleg, hogy tőle kaptam az elsőt.
- Tak..Én.. - simultam hozzá.
- Szeretlek.És tudom, hogy nem akarod elsietni, de ez már bennem több, mint kedvelés.Bocs. |
aztán fontolóra vettme amit akartam, végig néztem rajta, kicsit még fiatal volt hozzám képest de amikor az arcára néztem elis felejtettem
megcsókoltam ahoyg csak tudtam |
-ugyan...-mondtam
-már nem fáj annyira-néztema akromra
-egyébként is.. lassna esni fog...-mondtam
-aza léyneg hogy mi jól vagyunk..-mdontam
és az arcát néztem , valmaire nagyon készültem |
- Igen, de olyan ijesztő volt! És még mindig nem értem: Miért jött nekünk az a dög?! - kérdeztem értetlenül.
- Amúgy bocsi...Én tehetek mindenről.Ha nem indulok el, te nem sérülsz le.Sajnálom! |
-Még mindiga férfin sé a akrson goldkozol..-mdontam hsizen éreztem raja hogy hol jár az agya
-nos énis..-mdontam és emgpusziltam |
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
-Értem..- mondtam halkan és egy röpke pillantást dobtam Hizashi felé, emlékeztetve a rövid szóváltásunkra a másik iskolából. Nem akartam hogy feltünő legyen ez a pillantás Shean számára, ezért ujból a szemébe néztem. Candy hátrébb táncolt félelmében. Ez meg is lepett meg nem is. De aztán okosan ugy döntött nem hagy ott minket.
-Viszont örvendek!-mondtam majd leporoltam a hátsó fertájamat. Nagyon ijesztő ez a végzős gyerek....de aztán nagyon! Furcsálltam is. Majd miután mondta hogy Destiny Moonos volt, 7 lépéssel elhátráltam tőle. Mindenki értetlenül nézett én pedig csak sarkonfordultam és próbáltam minél előbb elmenni. Nem bíztam meg abban a fiúban. Majd visszafordultam.
