|
Témaindító hozzászólás
|
2011.08.01. 18:02 - |
 |
[7-1]
 - Köszönöm! - mondtam amikor Hizashi odaadta nekem a tollbetétet.
- Nem gondoltam volna, hogy nehéz lesz választani, hogy hová jelentkezzek! - mondtam kicsit zavartan. Vegyük sorra. Ördögtan... veszélyesen hangzik.. félek a démonoktól, roszakaró lényekként könyveltem el őket, ezért jól el is kerültem mindet. Azt persze beismertem magamban hogy hasznos lenne, de tulságosan féltem. A Sárkánytan, az érdekelt, igy oda fel is irtam a nevem. Dalszakkör? Nem merem mutogatni a hangomat, hiszen csak arra jó hogy önmagam nyugtassam vele. Kreativitás? Nem tartottam magam elég ügyes kezűnek hozzá. Lovaglás? Inkább a démonok!! Vívó szakkör.. Nem akarok arrol tanulni hogy okozz minnél több fájdalmat valakinek... Tánc... A tánc viszont érdekelt.. szerettem táncolni, viszonylag sokat táncolok, de csak amikor nem lát senki, vagy csak a közeli barátaim, akiket most hára kellett hagynom... Alig láthatoan rántottam egyet a fejemen, mert észrevettem hogy elkalandoztam. Felirtam a nevem a Tánchoz is, majd egy széles mosollyal nyujtottam vissza Hizashinak a tollat.
- Mégegyszer köszi. - mondtam majd egy másik papir ragadta meg a figyelmem.
- Itt van valami a küldetésekről... - mondtam lelkesen.- Oh uristen beosztottak egy csapatba! - mondtam és kis félelem kapott el. Végigfutottam a listát. - A te neved nem látom, de azt irják hogy még bővül majd ez a lista... - mondtam hogy megnyugtassam a fiút.(// ezt az infot a föoldalon találhato blogbol szedtem ;)//)
Nyeltem egyet majd csak megráztam a fejem.
- Nem számít! minden rendben lesz!- hitegettem magam vigyorogva. - Megmutassam a kedvenc helyem a suli környékén? Van kint egy szoborpark és gyönyörű!- mondtam lelkendezve.
// Folyt köv. Szoborpark HA te is beleegyezel ;)// |
A terem régiessége nekem nem volt szokatlan hisz palotám is hasonlóan nézet ki. Kíváncsi szemeim a táblához tapadtak. Fel is keltette érdeklődésemet két szakkör mihelyst megláttam. Az első ép azért ragadót magával, mert szeretem rajzolni és képzeletvilágomat is kiélhetem ez által. Törékeny kis kezecskéim már is a barna nadrágom zsebébe turkált. Mint valami markoló mind két zsebemben tárolt dolgokat elkotortam. Aztán a becsukott tenyereim kinyitásával ki nyílt a kincses ládám titka. tenyereimben sok féle kacat volt: rugó, rágó, radír, 3centis törőt vonalzó, 3 üveg golyó, kis méretű ódivatú videojáték, 5db gumi, 2 ceruza elem, bicska, 2 méteres zsineg, körző és egy régimódi kopót töltő tol betét.
-Áhán megvan! Remélem még fog valamennyire.
Kiáltottam fel lelkesen és a kacatjaimat visszahelyeztem a zsebembe. Csak toll betét volt nálam, kéznél. Azonban hamar elszállt a bátorságom hogy hová is írjam a nevemet. Remegő kézzel és lassan csak alá firkantottam a nevem a sárkányos és rajzos szakkörre. Aztán meg könyebülve sóhajtottam és Pamelának nyújtottam a betétet.
|
-Lehet, hogy csak én nem vagyok hozzászokva az ilyen környezethez. - mosolyodtam el. Régies folyosó tárult elénk, úgy éreztem magam mint aki évszázadokkal korábban jár, és ez nagyon tetszett. Arra mentem amerre az emlékezetem súgta, reméltem hogy megtalálom a parafa táblát.
- Meg is van! - kurjantottam boldogan. - Nézzük csak... Ördögtan, Sárkánytan - mondtam és egy pillanatra Hizashira vigyorogtam, majd néztem tovább a papírokat- Dalszakkör, Kreativitás 1-2, Lovaglás, Vívó szakkör, Tánc éés Kinologia. - soroltam fel hangosan.
- Nem is tudom, melyik vonz inkább... - mondtam elgondolkozva. - Félek a lovaktól. És a démonoktól is. - mondtam nevetgélve. |
Pamela lelkesedésének örültem habár kicsit zavarba voltam miatta hisz a hölgy érdeklődése és eleven kíváncsisága sokkal nagyobb volt az enyémnél. Mellette én elégé érdektelenek tűnhettem. Amikor felmentünk a lépcsőn és megkérdezte mi a véleményem az iskoláról stilisztikailag nem tudtam rá rögtön válaszolni. Csak kicsit később a lépcsőket megmászva tudtam válaszolni.
-izé, szerintem nekem tetszik.
Feleltem kicsit óvatosan és félénken, mivel nem akartam megbántani az első barátomat azzal hogy véleményűnk nem egyezik meg e téren. A hideghez már hozzá szoktam így ez nem nagyon zavart. Ami leginkább szokatlan volt nekem az a változás, új hely és új környezet. Nem szeretem a félelmetes dolgokat igaz azonban tudtam hogy a változás az élet vele járója.
-én kicsit félek. |
 - De igen! Nagyon szivesen elmegyek! Köszönöm a meghívást - azzal egy puszit nyomtam Ashido arcára. Kicsit meghökkent tőle, de tudom, hogy jólesett neki. Közben láttam ahogyan a két vámpírlány elindulnak a szobáikba.
- Ashido ha nem baj akkor én.... - majd szépen néztem a démonra. Az a nézés...először nem értette mi bajom. Aztán rájött és felsóhajtott
- Persze nem baj...menj csak és készülj! Várni foglak az iskola előtt. - azzal el is mentem gyorsan a szobámba. Láttam, hogy Ayume milyen dögösen öltözött fel. Legalább én is úgy akartam kinézni mint ő.
/folyt köv.: Yuuki szobája/
 Ayume és Juliette volt aki a folyosó végén leskelődtek.
-Mióta vagytok ott? És Ayume te mikor keltél fel? - kérdeztem. Ayume megindult, de nekiszédült a falnak. Gondoltam, hogy még nem elég erős. - Nem lenne jobb, ha újra ennél abból a keverékből amit Alexander adott? - Meglepődve mérgesen nézett rám. - Igen tudok róla...de inkább csak egyél és készülj, ha el akarsz menni a buliba...Tényleg a buli...Öhm..Yuuki kedves...Nem lenne kedved velem eljönni a White Lion pub-ba? - kérdeztem kissé zavarban.
 Újra kezdtem szédelegni. De megtartottam továbbra is méltóságteljes lépéseimet és tartásomat. Juliette mögöttem jövögetett. Mikor befordultam a folyosóra kicsit megbotlottam a saláyt lábamban a szédüléstől. Kicsit előrebuktam, de nem estem el. Juliette talán észrevette. De abban a pillanatban nem érdekelt. Érdekesebbet is láttam: Kishin professzor, és az az új lány akit még délben láttunk, a folyosó közepén ültek, és egymásra nézegettek. Beszélgettek Kishin professzor pedig most is önfeledten mosolygott, de most valahogy máshogy. Ez nem a szokásos perverz vigyora volt. A nevén szólítottam Juliette-et majd a tanárra és a diáklányra mutattam. Kivánci voltam mit szól hozzá.
- Szerinted mit csinálhatnak? - kérdeztem - Menjünk oda! - indultam volna, de újra megszédültem. Nekidőltem a falnak, és fáradtan csuktam be a szemem.
/folyt.köv: white lion pub/
- Halkan nevettem egy kicsit, majd elengedtem és ránéztem. Egy könnycsepp folyt le az arcán. Letöröltem, majd válaszoltam.
- Én itt nem tanulok.....Tanítok. - mosolyogtam rá kedvesen. Kissé meghökkent szavamra, de láttam, hogy mostmár jobban érti ittlétem. - De te gondolom tanulni jöttél ide... - bólintott egyet boldogan - Akkor mostantól én leszek a rajztanárod és az etikatanárod. - vigyorogtam, majd elnevettem magam. Nem azért mert nevetséges volt, csak azért mert nagyon boldog voltam. Ekkor valakiknek a jelnlétét éreztem a folyosó vége felől. Odanéztem.
- Én...én.....Nekem a szüleim mondták. Azt mondták az utolsó kiküldetésnél megöltek.... - válaszoltam ijedten de már megnyugodva. Most, hogy éreztem ahogyan átölel már tudtam, hogy él. Magamhoz szorítottam.
- Te is nagyon hiányoztál Ashido! - egy könnycsepp gördült le az arcomon. Nem a szomorúság könnye volt, hanem az örömé és a megkönnyebbülésé. - De...te mit keresel itt? Itt tanulsz? - kérdeztem meglepetten.
|
húztam magam után a bőröndömet. Az egyik szoba ajtaján egy fekete hajú férfi lépet ki. Furcsálltam, hogy nem éreztem a jelenlétét. Először nem ismertem fel, csak néztem lehorgonyozva. Majd mikor megfordult, teljesen ledermedtem.
Ez...ez nem lehet igaz....Nekem azt mondták meghalt....De ez mégis ő....
Gondolataim közben hirtelen a földre rogytam a bőröndöm mellé és a nevét ismételgettem halkan.
-A...shi...do...Ashi...do...Ashido...Ashido... - ismételgettem a sokkhatástól. Egy olyat viszontlátni akiről azt hitted meghalt kicsit nagyon sokkos.
Becsuktam Ayume ajtaját és megfordultam. Egy hosszú szőke hajú gyönyörő lány állt előttem ledermedve. Nem akartam hinni a szememnek. Mostanában olyan sokat volt az eszemben.
- Y...Yuuki? - kérdeztem feleslegesen hiszen tudtam hogy ő az. A lány lerogyott a földre, és a nevemet hajtogatta kis szüneteket hagyva a szótagok közt. Megrémültem, hiszen a lány akit annyira szerettem sokkos állapotba került. Letérdeltem hozzá a földre és magamhoz szorítottam. Ezzel sikerült kizökkentenem.
- Annyira hiányoztál.... - suttogtam.
- Azt...Azt hittem meghaltál...-hebegte könnyes szemekkel miközben ő is rámszorított.
- Honnan veszed ezt a butaságot? - kérdeztem ijedten. Honnan vette vajon.... |
|
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
- Köszönöm! - mondtam amikor Hizashi odaadta nekem a tollbetétet.
- De igen! Nagyon szivesen elmegyek! Köszönöm a meghívást - azzal egy puszit nyomtam Ashido arcára. Kicsit meghökkent tőle, de tudom, hogy jólesett neki. Közben láttam ahogyan a két vámpírlány elindulnak a szobáikba.
Újra kezdtem szédelegni. De megtartottam továbbra is méltóságteljes lépéseimet és tartásomat. Juliette mögöttem jövögetett. Mikor befordultam a folyosóra kicsit megbotlottam a saláyt lábamban a szédüléstől. Kicsit előrebuktam, de nem estem el. Juliette talán észrevette. De abban a pillanatban nem érdekelt. Érdekesebbet is láttam: Kishin professzor, és az az új lány akit még délben láttunk, a folyosó közepén ültek, és egymásra nézegettek. Beszélgettek Kishin professzor pedig most is önfeledten mosolygott, de most valahogy máshogy. Ez nem a szokásos perverz vigyora volt. A nevén szólítottam Juliette-et majd a tanárra és a diáklányra mutattam. Kivánci voltam mit szól hozzá.