|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 12:07 - |
Apró patak, a világos erdőrészen bukkan elő a földből, és egy 500 méter után, a sötét részen tűnik el újra. |
[25-6] [5-1]
 Visszatettem a fegyvert, majd elindultam.
Folyt.köv.: A hegy lábánál (keleten) |
 -Ohhh...nincs ellenvetés de-mondtam, majd visszadobtam a fegyvert-nekem van saját fegyverem.-majd a kardigánom jobb ujjából egy íj jött ki a a balból pedig nyílvesszők.-Ezt a fegyvert csak én vagyok képes használni, és csak ezt használom.Legtöbb esetben emberekre, főleg legtöbb esetben favágókra vadászom de ennek ellenére nincs ellenvetés.-jegeztem meg majd követtem Loreley-t. |
Candy fejére tettem a kezem.
- Árva vagy? Nem foglalkozik veled senki? Már halott vagy? Nahát. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hasonlítunk. Én gyűlölök minden démont és mutánst.Elemi szellemmel még most találkozok először.Szimpatikus vagy - mondtam, majd levettem egy egyszerűbb, könnyebb pisztolyt az övemről és Candynek dobtam.
- Fogd, és gyere - indultam el, majd pár lépés után megálltam és hátranéztem.
- Remélem nincs ellenvetés. |
-Nem éppen a kedvenc fajom a varázslények világából.A tündékre és a magamfajta elemi szellemekre gondolok jó lényekként.Csak akkor létesítek kapcsolatot démonokkal ha össze vagyok velük veszve valamin de ez ritka mert csak egyszer volt ilyen az árvaház igazgatójával vesztem össze és ezért küldött ide...hiszen ő is démon volt.-válaszoltam, és beszédem végét lehalkítottan mondtam el.
Hát nem értem mire jó ez a sok kérdés... |
- Loreley vagyok - mondtam majd egy kis szünetet tartottam.
- Mi a véleményed a démonokról? - kérdeztem.Ha jó lesz a válasza, akkor megpróbálom kiismerne, és ha megfelel, összeállok vele.De még elválik. |
-Candy...Candy Williams.Ez mért fontos?És neked mi a neved?-kérdezősködtem végül.Kicsit megbátorodtam hogy végre valaki megtalált /ha még barbár módon is/ és beszél velem.Talán a tetőpontja ennek a napnak az életemben EZ a pillanat volt.De ez a lány nagyon titokzatosnak tűnik...egy kicsit vigyáznom kell. |
Csendben hallgattam a lányt.Kicsit meglepett ez a hirtelen hevessége.Teljesen egyet értettem a nézőpontjával.
- Mi a neved? - kérdeztem.
Ha így folytatja, még a végén meggyőz róla, hogy befogadjam.Árva? Annál jobb.
Beleborzongtam az érzésbe, hogy talán most áll először szembe egymással a világ két megmentője.Mocskos ez a bolygó, és a mocskot ki kell írtani, akár a gyomot. |
-Nemérdekel az iskola mindenki egy rakás sznob lény és senki nem vesz észre!És nem is én akartam idejönni...hanem kényszerítettek.Legszivesebben a barátomnak a családjával élnék Torontóban de a rohadt árvaház kiküldött ide!-mondtam majd visszább vettem az agarakkal mert tudom hogy én eredetileg nem ilyen vagyok.
-Bocsánat túloztam.Én nem vagyok ennyire kemény csak most annyira elkeserítettek az iskolatársak a láthatatlanságommal hogy dühös lettem.Én valójában kedves vagyok de nem vesznek észre...-mondtam az ismeretlennek. |
Egy ideig haboztam, aztán majdnem rávitt a lélek, hogy meghúzzam a ravaszt.De aztán végülis elraktam a revolvert.
- Sokat.De mindegy - mondtam és elfordultam a lánytól, körülnéztem a környéken.
- Nem öllek meg.Csak démont és mutánst ölök.
Végül eszembe jutott valami. Ha ez a lány ennyire elveszett, nem akarnám magamhoz ven-.... Nem. gondoltam meg magam.
- Mit keresel erre felé? Neked most nem a Raven Falls-ban vagy a Destiny Moon-ban kéne lenned a többi elkényesztetett diákkal? |
Hirtelen egy lány/vagy nő?/ jelent meg előttem fegyverrel a kezében amit a fejemhez tartott.
-Mit számít hogy mi vagyok?Ha nagyon tudni szeretnéd az ősz és az erdő szelleme vagyok aki védi az állatokat is.De senki se vesz észre szóval...akár meg is ölhetsz... |
Elég irónikus volt, hogy pont itt bukkanok fel.Ráadásul rejtőzködni akartam még, de rögtön egy olyan helyre tévedtem, ahol kapásból hárman vannak.Idegesített, hogy a fekete aurámat már mérföldekről érzékelni lehet ezen a zöld tájon.Megálltam az ér mellett és egy pillanatra lenéztem a tükörképemre.Fekete és fátyolos.Pont ahogy szeretem.Hirtelen megéreztem egy hatalmas energiát. Mutáns? Démon? Nem. Ez valami egészen más.Meg akartam nézni magamnak, így egy könnyed mozdulattal átlendültem az éren, és az kisugárzás felé siettem, csendesen, megfontoltan.Megpillantottam egy szőke lányt egy őszirózsabokor alatt, tőle jött az energia.Az oldalamról elővettem az egyik revolvert és beélesítettem, majd csendesen a lány felé osontam.Az utolsó lépésemnél a fejéhez szegeztem a fegyvert és érzéketlenül a szemébe néztem.
- Mi vagy te? - kérdeztem. |
-M-m-m-miért?!Annyira rossz érzés hogy pont én vagyok az egyetlen aki nem ismer senkit, az egyetlen nyomorék aki egy kis kavicsban felbukik, és senki nem áll szóba velem!-oltogattam magam majd láttam két személyt de már csak megse próbáltam odamenni és beszélgetni velük hanem leültem egy őszirózsabokor alá amely már egyáltalán nem virágzott és azt kívántam bárcsak meghalnék... |
 - Király! - mosolyodtam el szélesen.Még közelebb húzódtam hozzá és beleborzongtam a gondolatba, hogy itt áll mellettem és nem zavarja se az akcentusom, se a származásom.Sőt, mindekttőkben van egy adag másság, amit elfogadunk.
- Enelya, menjünk el valamerre? Nem igazán ismerni még környék, de mit szólni ahhoz, hogy fedezni fel együtt? Talán találkozni farkasok. Biztos lenni benne, hogy vannak valahol! - mondtam, és körbenéztem, hogy nincs-e valami ösvényféle, de sehol semmi... |
 Egyszerűen nem bírtam hinni a fülemnek.... tényleg azt mondta...azt mondta hogy én normális lennék...? Aztán még döbbentőbb dolgot mondott, így eléggé elpirultam.
Tényleg...tényleg...elhívott... randiznii....?
Nagy szemeket meresztettem rá.
-Ez...ez egy ...Randi lenne?-kérdeztem döbbenten.
Egyszerűen nem bírtam elhinni, hogy ennek a rendes, kedves, helyes, érzékeny srácnak bejövök... még úgy is, hogy tudja, hogy Vérfarkas vagyok. De ő...valahogy más... nem azt éreztem mint a többi fiúval.... közelebb léptem hozzá, így már csak egy karnyújtásnyira volt tőlem. Rámosolyogtam és bólintottam.
-mindegy is...oké...benne vagyok.-mosolyogtam rá |
- Hehe...Köszi - nézek kedvesen a lányra, aztán egy kicsit közelebb léptem hozzá.Jól esett a közelében tartózkodni.
- Melletted egészen máshogy érezni magam....Végre lenni valaki.Egy teljesen átlagos fiú lenni a sok közül, de abban különbözni a többitől, hogy most egy igazán szép lánynak fogni a kezét - kezdtem megint bókolgatni.Enelya nagyon tetszett és elhatároztam, hogy megpróbálom meghódítani.Sosem voltam még igazán szerelmes, de most teljesen más érzéseim voltak mint eddig.
- Egyébként, visszatérve: Igen, én biztos lenni benne, hogy itt elfogadni téged többiek.Lenni itt pár fura lény, te mellettük lenni nagyon normális - mosolyodok el.
- Tudod, lenni itt démon, tünde, sőt, még elemi szellem is.Az utóbbi onnan tudni, hogy hidegebb lett.A közelben tevékenykedik.De mindegy, én ilyet már ösztönösen megérezni - magyaráztam, majd egy kis szünet után összeszedtem minden bátorságom és....
- Enelya...Tanítás után lenne kedved sétálni környéken? Te meg én, szóval...ez lenne....ühm.... - nem mertem kimondani a randi szót... |
Alig bírtam elfojtani egy mosolyt. A kezéért nyúltam és megfogtam.
-Semmi baj, Yao... mindenkivel megesik.-mosolyogtam rá bíztatóan.- én is meg szoktam ijedni... Félni emberi dolog, még ha nem mindenki is az... és jól esett hallani, hogy nem zavar téged, hogy más vagyok... nem sok ember mondta eddig.
Tényleg nem zavart, hogy megölelt, szóval nem voltam rá mérges... nem igazán értettem, miért kell ezen ennyire zavarba jönni, hiszen mindenkivel megesik, hogy megijed valamitől. Velem is megesett már párszor... de hála az égnek, most nem változtam át, nem hiányzoitt volna, hogy farkasként kalézoljak a fiú előtt... bár már elég régen változtam át... kicsit hiányzott a dolog, de a hely és az idő most nem volt a legalkalmasabb...mostanában egyáltalán nem volt alkalmas... így aztán, megfogadtam, hogy valamelyik nap kijövök és mászkálok. Nem állapot, hogy vérfarkas vagyok és nem használom ki.. |
- Semmi baj, csak egy mókus - fogtam meg a kezét és próbáltam magabiztosnak tűnni, de közben iszonyatosan vert a szívem.
- Majd én vigyázni rád - pirultam el egy kicsit.
- És nem zavarni, hogy vérfarkas lenni. Farkas lenni cuki - nevetem el magam, majd mélyen Enelya szemébe néztem.Aztán újra a folyót bámultam, miközben még mindig a kezét fogtam.Hirtelen észrevettem egy siklót a lábamnál.Ijedtemben közelebb léptem a lányhoz és átöleltem a karját.
- JÁÁÁJ - bukott ki belőlem, majd amikor észbe kaptam, nagy szemekkel Enelyára néztem.Hirtelen elengedtem és arrébb ugrottam.
- Izé..Szóval...Bocs...Nem...Nem úgy akarni ám! Így jönni össze... Bocsi csak tudod félni kígyóktól...És bepánikolni... - mentegetőztem...Elég kínosnak tartottam a helyzetet, főleg, hogy épp az imént mondtam, hogy meg fogom védeni (xD). |
Kissé zavarba jöttem. Mondjuk, sejthettem volna, hogy erre is rákérdez majd, de hát, ez van...
-nos...nem, én nem ember vagyok, hanem...khm...Vérfarkas...- mondtam.
-már értem... Engem a nagyszüleim küldtek ide,mert szerintük máshol különc lennék, míg itt állítólag elfogadnak...-grimaszoltam.
Vajon tényleg így van? Vagy ez is csak a szokásos nyugtatzó-maszlag? mind a 2 megeshet....
Hirtelen ágreccsenést hallottam. Rögtön arra kaptam a fejem. Rá kellett jönnöm, hogy csak egy mókus volt, semmi más... Kezdek paranoiás lenni, azt hiszem... mindenhol rémeket látok...le kéne szoknom róla... de mégis hogyan?
|
- Ugyan, semmi - léptem egy kicsit közelebb hozzá.
- Én is sokszor kalandozni el.És egyébként én is Kínából jönni - mosolyodok el.
- Hogy miért járni ide? Egyszerűen nyitott lenni az itt történő természetfeletti dolgokra. Másrészről meg... Ha itt tanulni, akkor jó ereménnyel végezni, és ha jó ereménnyel végezni, akkor kinyílni lehetőségek kapuja.Anya szertni, ha jól kereső ember válni belőlem - eredt meg egy kicsit a nyelvem.
- Amúgy...Te lenni ember? Vagy más lény? - kérdeztem kíváncsian. Tuti hogy nem ember.Ahhot túl szép. |
Szipmatikus srác volt. Most,hogy felhozta, eszembe jutott az otthonom.
- Én Tuen Mun-ból, Kínából... de sajnos mostanság nem jártam otthon. Szünetben a közelben lakó rokonaimnál szoktam lenni.
- Te hogy-hogy ebbe a suliba jársz?- kérdeztem.
Milyen jó is lenne hazamenni...Hiányzik Anyu... Meg Kína, az otthonom és a Házunk is nagyon hiányzik. Mikor anya megtudta, hogy vérfarkas vagyok, a nagyszüleimhez küldött és azt mondta többet látni sem akar... A nagyszüleim irattak be ide...Mérges voltam anyára, de már nem nagyon érdekelt.
-Bocsáss meg, hol is tartottam? Elkalandoztam egy kicsit...-néztem bocsánatkérően a fiúra.
Reméltem hogy nem haragudott meg rám, amiért ennyire elgondolkodtam. |
[25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
-Ohhh...nincs ellenvetés de-mondtam, majd visszadobtam a fegyvert-nekem van saját fegyverem.-majd a kardigánom jobb ujjából egy íj jött ki a a balból pedig nyílvesszők.-Ezt a fegyvert csak én vagyok képes használni, és csak ezt használom.Legtöbb esetben emberekre, főleg legtöbb esetben favágókra vadászom de ennek ellenére nincs ellenvetés.-jegeztem meg majd követtem Loreley-t.
- Király! - mosolyodtam el szélesen.Még közelebb húzódtam hozzá és beleborzongtam a gondolatba, hogy itt áll mellettem és nem zavarja se az akcentusom, se a származásom.Sőt, mindekttőkben van egy adag másság, amit elfogadunk.