Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 12:04 - |
|
[2-1]
Fura, bizarr csend honolt az erdei úton.Egy lélek se járt erre.Tökéletes hely, hogy egy időre kieresszem az energiám.Hirtelen, a semmiből a földet bokáig érő, fekete köd lepte el, fénnyel áthatolhatolhatatlan, sötét fénymassza.Tekintetem az ég felé emeltem, majd lehunytam a szemeim.Aztán ördögien elnevettem magam, a közeli fásterület visszhangzott a hangomtól.Váratlanul nagy szél támadt.Minden hír vagy ok nélkül havazni kezdett, majd elmúlt a szél.Végre felvehettem az második alakom [link] /Amy alakjairól az adatlapján olvashattok, ha kíváncsiak vagytok rá!/ Ez az emberi test csak arra szolgál, hogy be tudjak olvadni az emberek közé, ahogy a friss hó beleolvad a jégtakaróba.Egy ideig a földhöz lapultam, és hagytam, hogy a fekete köd ellepje a testem, majd felegyenesedtem és köd végigcsorgott a hátamról, át a lábaimon, mintha víz lenne.Szemrevételeztem a hópelyheket.Nagyképűségenk hangzik, de tisztán állíthatom: én vagyok a fagy királynője.Legalábbis én mindig annak érzem magam.Elvégre a hó és a fagy irányítása nem adatik meg mindenkinek.Épp ezért vagyok különleges.És ezt tudom magamról.Széttártam a szárnyam és verdestem egy kicsit, mire a köd elült és a hópelyhek eltűntek.,ég mindig ebben az alakban elindultam az úton, az erdő sötétebbik része felé.Aztán ahogy beléptem a félhomályba, újra visszatért a rendes alakom.Hangokat hallottam...
Folyt. köv.: Sötét fenyves |
|
[2-1]
|