|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 12:11 - |
 |
[9-1]
 Mikor megláttam a sötét csajt először kikerekedett a szemem, majd füleim és farkam behúztam. Nagyon látszott rajtam, hogy félek. Csak annyit reméltem, hogy nem egy vadász. Azok az ilyesfajta lényekre vadásznak, mint én. Szép lassan felálltam és úgy tettem mint aki elmegy amellett a fa mellett, amin ő volt de miután nem figyelt halkan felmásztam a fára, csak ha valami walkie-talkie-n beszélne valakivel akkor halljam ha tervez valamit. Vagy ha támadna. Vagy ha meg akarna ölni. VAGY AKÁRMI! |
 Egy darabig még hallgattam,aztán a már tőlem megszokott nyugott sílusomban csak annyit voltam képes mondani:-Ne félj amíg engem látsz, nem vagyok én olyan gyenge amilyennek kinézek(nem te még annál is gyengébb vagy te marha)-gondoltam magamban.-De ahogy minket bámul az a csaj az nagyon nem tetszik... Reménykedjunk abban, hogy nem támad ha mi sem.-azzal visszafordultam Mayához-Amugy semmi különos bajom nincs csak egy kicsit beteg vagyok...de ezzel nem kell magatokat izgatni-mondtam és egyre csak nem hagyott nyugodni az a csaj.Ki lehet és mit akarhat éppen tőlünk???? |
 Lefeküdtem Archee mellé, majd nem sokkal később egy különös....lány jelent meg. Félig macska volt, de az itt látott dolgok után már nem igazán lepődtem meg semmin. Félénken mosolyogva köszöntem neki.
- Szia, Mary vagyok - mondtam, aztán csak figyeltem az erdőt. Hallgattam a madarak énekét és az időnként megjelenő mókusok motoszkálását. Aztán a madarak kicsit csendesebbek lettek, és a mókusok, pockok is visszavonultak. Tudtam hogy valami van körülöttünk, de nem voltam biztos benne, hogy mi az. Általában a madarak csak akkor csendesednek el, ha egy ragadozó jár az erdőben. Vagy egy ember. ....vagy valami még rosszabb? Kicsit közelebb húzódtam a többiekhez.
- Figyu, nem akarlak titeket félbeszakítani, de... Elhallgattak a madarak... Nagyon rossz érzésem van - motyogtam, de azért jól hallhatóan.
 Nem igazán éreztem démonokat errefelé, de egy kis levegőre volt szükségem a dohos kunyhó után. Olyan csendben haladtam, ahogy csak tőlem telt, de az állatok ettől függetlenül észrevettek. Könnyedén felmásztam az egyik fára, leültem egy ágra, a növény törzsének támasztva a hátam. Nemsokára a lombkorona mögül egy kisebb társaságot vettem észre. A revolveremre tettem a kezem, biztonsági okokból. Felmértem a lentieket, majd lustán elnyúltam az ágon. Egy nekomimi, egy angyal és egy ember. Nem egy veszélyes társaság, de azért rajtuk tartottam a szemem. Nem akartam aludni, de amint szépen lassan újra megszólaltak a madarak, egy pillanatra lehunytam a szeme, majd pár perc múlva visszanéztem a többire. Mindhármójukkal összetalálkozott a tekintetem. Az arcom elkomolyodott, megpróbáltam nem fenyegetőnek tűnni, de nem szándékoztam felfeldni magam. Továbbra is őket néztem, és semmi pénzért nem vettem volna le róluk a szemem. Ha elkapom a tekintetem, az tudat alatt a gyengeség jele. Nem, ezt az örömöt nem adom meg nekik. |
-Awwww mi a baaj?-ültem le mellé-Mayának elmondhatod.-és dobtam egy mosolyt. Mivel nem az erősségem a rohadékság, így inkább csöndben maradtam míg meg nem szólalt. Forgolódtam és minden mást csináltam csak azt nem amit kellett volna: Meghallgatni a másikat. Teljesen meg is feledkeztem arról hogy mondja el a bánatát! Jaj basszus csakis köcsögnek nézhet most engem! Bazdmeg mindent elbaszok. |
Hát ilyet se láttam még eddig. Félig macska félig ember??? Na de sebaj.-Szia az én nevem Archee Al Rashid.Én is örvendek.Bocs ha kicsit passziv vagyok de nem =erzem magam a legjobban.Ha akarsz csatlakozz hozzának a táj csodálásában vagy folytasd amit eddig csináltál.Azzal vissza feküdtema fűbe mert már kezdett forogni velem a világ de két csinos hölgy előtt mégsem látszhatok gyengéneki... |
Erre felé sétálgattam nyugodtan, mert már lepakoltam a cuccaimat a sulinál. Majd megláttam hogy egy angyal meg egy ember leszáll a földre.
DA FAQ?! Angyalt sosem láttam még ilyen közelről. Jobb lenne még közelebb menni....
Osontam olyan halkan hogy csak az erősen halló állatok hallhattak meg. Majd egy fadarabra léptem és az akkorát reccsent, hogy a srác felült. A csaj egy kicsit megilyedt én pedig mit tehettem mást kimentem a nekomimi alakomban.
-Hallos, Maya vagyok. Örvendek a találkozásnak.- nyújtottam a kezem a fiúnak aki unottan de kezetrázott velem. A lány láthatóan megnyugodott, én pedig bénának éreztem magam, hogy lopakodni se tanultam meg normálisan. |
Ez nagyon meglepett ilyet még senki nem mondott nem, de persze ezt neki nem mondom el, mert még véletlenül sajnálni kezd.
-Én megmondtam,hogy jó lesz.-néztem a kicsit szégynlős lányr és elültem a fűbe.
A fű olyan puha volt, hogyha nem lett volna velem valaki akkor lehet hogy nyugottan elalszom. de nem tettem mert itt volt Ő is.Nem tudtam semmit értelmeset mondani.Inkább ledőltem a fűbe és néztem az eget... |
Itt szálltunk le. Az erdő nagyon hangulatos volt. Vettem egy mély levegőt, és magamba szívtam a hely illatait. Lehunytam a szemem és figyeltem az erdő neszeire. Hallottam, hogy valahol a közelben a levelek között egy mókus vagy egy madár motoszkál; ahogy a madarak csicseregnek; valahol kicsit messzebb egy nagytestű állat csörtetett. Kirázott a hideg. Rég tapasztaltam ekkora nyugalmat.
- Úgy szeretem az erdőket. Olyan nyugodt és békés itt minden. Valahogy úgy érzem érzem, mintha befogadott volna a környék. De hiába, a víz mellett sokkal jobban érzem magam. Mondjuk ez a hely sem utolsó, van benne valami varázslatos. Főleg hogy most te is... itt vagy - néztem Archeera egy kicsit elpirulva. Egy pillanatra meg is feledkeztem arról, hogy ő is itt van. |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
Mikor megláttam a sötét csajt először kikerekedett a szemem, majd füleim és farkam behúztam. Nagyon látszott rajtam, hogy félek. Csak annyit reméltem, hogy nem egy vadász. Azok az ilyesfajta lényekre vadásznak, mint én. Szép lassan felálltam és úgy tettem mint aki elmegy amellett a fa mellett, amin ő volt de miután nem figyelt halkan felmásztam a fára, csak ha valami walkie-talkie-n beszélne valakivel akkor halljam ha tervez valamit. Vagy ha támadna. Vagy ha meg akarna ölni. VAGY AKÁRMI!
Lefeküdtem Archee mellé, majd nem sokkal később egy különös....lány jelent meg. Félig macska volt, de az itt látott dolgok után már nem igazán lepődtem meg semmin. Félénken mosolyogva köszöntem neki.