|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 11:58 - |
 |
[12-1]
Ahogy visszaértek, hátát egy fának vetette, s tüzetesen végigmérte a terepet, amit eddig nem tett meg.
Az égen, mióta elmentek, kisütött valamennyire a nap, s a homokos partot a déli fényben tompán aranyos csillogás ölelte körül. A fák között lévő gyéren növő füvet lágyan ringatta a hús szellő, az ágak és azok levelei hullámokként ringatóztak. Az öböl vize finoman húzta-vonta a homokot, s az apró tarajok, melyek rajta képződtek, finoman habzottak. A kristálytiszta vízben mesziről ki lehetett venni az öböl szívében úszkáló pár halat, szinte még a sziklák alatt rejtőző kagylókat is látni vélte. A víztükör néha vakítóan vetette vissza a nap sugarait.
Mögötte azonban egyre sűrűsödött az erdő, az aljnövényzet szinte elhalt, a fák levelei s ágai egyre kevesebb fényt engedtek bejutni közéjük. Mögülük messzi, nagyon messzi, kísérteties zajokat sodort a part felé a szél, s csak a sötétbe beleképzelt árnyak adtak támaszt a hangokhoz tartozó jelenet elképzeléséhez.
Bellatrix rápillantott Amyre, s várta, mik a tervei. Jóllakott volt, s úgy érezte, bármire képes. |
Hihetetlenül élvezte a dolgot, vérében egy pillanat alatt megugrott az adrenalin szintje. Pulzusa gyorsult, s ahogy Amy a fák között cukázott, néha egy hirtelen eléjük került fa igencsak nagy ijedtséget váltott ki belőle, ám hallgatott, s élvezte, ahogy a szél az arcába csap, s kirontanak a fák közül. Egy pillanatra lehunyta szemét, s mikor kinyitotta, körülpillantott. Szája egy pillanatra esetlenül kinyílt, s bámulattal vegyes csodálkozással pillantott végig a tájon, mikor már magasan jártak. Az egész térséget be lehetett látni, a mozgolódó emberek hangyának tűntek. A távolban felsejlett a Destiny Moon iskolaépülete, ahogy az ódon, mégis újnak tűnő csúcsa büszkén karcolja az eget, s a tetején varjú tanyázik. Hamarosan azonban maguk mögött hagyták a tájat, s következett a sivár út, amit aztán a város követett. Izgatottan várta a fejleményeket.
//folyt. köv. Silk Street// |
 Elrugaszkodtam a földtől, majd egy-két esetlen szárnycsapás után biztosan szeltem a levegőt.Bellatrix felsikoltott, mire hátranéztem.Nyugtáztam, hogy nincs semmi baja, csak élvezi a dolgot.
- Tetszik? Akkor most figyelj! - ereszkedtem lentebb.Sajnos ahol most voltunk, már nem volt hó.Egy nagy bükkös terült el alattunk.A fák között cikáztam, és a helyzet még nekem is izgalmas volt, hiszen most egy utasom is volt.Kirontottam a lombok közül, de figyeltem, hogy Bellatrix ne sérüljön meg.Egészen magasan voltunk.Láttam mindkét gimnáziumot, köztük a várost, és tőlünk jobbra a messzeségbe nyúló Tiltott Területeket.Minden apró kis mozgást észlelt a tekintetem.Nemsokára már a város felett jártunk.
Folyt köv.: Silk Street |
/Mikor a lány átváltozott, hirtelen köpni-nyelni nem tudott, s magában is csak ennyit tudott kinyögni: Huu..
Az állat hatalmas volt, s ha lefeküdne mellé, biztosan hosszabb is tőle. Szárnyai fesztávolsága hatalmas volt, s ő egy pillanatig tétovázott. Maga a szituáció is abszurd volt, hogy felüljön újonnan szerzett.. Barátja? Igen, talán ez a jó szó rá.. Barátja hátára. Magában meg is mosolyogta az egészet: ilyet legutoljára kiskorában csinált, mikor elsős korában lovacskásat játszottak az udvaron.
Egy kis nosztalgiázás sosem árt, még ha a dolgok máshogy is alakulnak..
Átvetette lábát Amy állati formájának szárnyai előtt - bár fogalma sem volt, hogy kéne felülni rá, így érezte a legjobbnak: neki is kényelmes volt nagyjából, s remélte, hogy a lány is így van vele. Óvaosan amy tollai közé fúrta ujjait, hogy mégiscsak legyen egy kis tartása, s ha zuhanórepülésbe kezdenének, gyorsan át tudja karolni nyakát, nehogy leessen.
A következő pillanatban egy nagy lendülettel megindultak: alatta a súlyos test egyenletes le-fel mozgással szakította át a levegőt, s ő pillanatnyi ijedtében alig álta meg, hogy fel ne sikítson. Nem minden nap utazik az ember griffháton. |
- Rendben - jelentettem ki, és mégegyszer végigmértem a környéket.Felnéztem, mire a hópehlyhek egyre kisebb szemekben és ritkábban kezdtek hullani.
- Menjünk - mondtam és már épp el akartam tűnni, amikor eszembe jutott, hogy Bellatrix így nehezebben tud majd követni, ha messzebbre megyek.Ezért inkább egy sokkal furább, de praktikus módszer mellett maradtam.Újra alkot váltottam [link]. Fura érzés volt, hogy ahárom alakomból ma már kettőt is használtam.
- Szállj fel. - mondtam határozottan, de a csőrőm nem mozgott.Amolyan gondolati úton beszéltem hozzá, csak ő hallhatta.Megmozgattam a szárnyaim, és arra vártam, hogy Bellatrix mit reagál.Bevallom, furcsa lehet egy barátnő hátán utazni...De barátnők vagyunk mi egyáltalán? Nem, egyelőre maradok a szövetséges szónál.
///megjegyzés: Nyugi Nime, a szövetséges szót csak azért használja, mert nem tudja bevallani magának, hogy barátok lettek xDDDDDD/// |
Az imént megtörtént apró baleset felkeltette érdeklődését, s odapillantott - az ősz kicsit sem kecsesen hullott alá. A kutyák eltűntek, s Amy kijelentésére csak bólintott. Majd kérdésére is válaszolt:
- Éhesnek éhes vagyok, de elegem van az állatvérből. Ha kéred, a tiéd. - mondta, majd a vadásztra felkapta a fejét. Valójában hihetetlenül csábította az ötlet, de egyedül nem akart elmenni. Túl gyenge volt hozzá, hogy leteperjen egy ereje teljében lévő embert, és inkább nem kockáztatott. Hogy ugyan mit akart tenni helyette, az előtte is titok maradt - elvégre nem élhetett vér nélkül, s újonnan szerzett társasága nem csak kellemesnek, már szinte barátinak mondható, hanem előnyösnek is: egy vadászat során akár egymást is tudták segíteni. Tökéletes - mosolygott magában, s elnézte, ahogy a kutyák leértek a szikláról, s msot kettejüktől félve, minden rezzenésükre figyelve oldalaznak az őzhöz. Az állatok hírsek voltak jó megérzéseiktől, s ezek a kutyák sem voltak kivételek: érezték, hogy még Bellatrixal sem lenne ajánlatos kikezdeniük, nemhogy Amyvel. Az őz végül végleg kimúlt, lábaiból elszált a remegés, s immár teljesen szabad, szinte kész ételnek számított a kutyák szemében.
- Jó ötlet. Rámférne egy kiadós mennyiségű vér - jegyezte meg, hangjában kárörömmel, ahogy belegondolt az emberekbe, akik régen tőle szenvedtek. |
Csend uralkodott rajtunk és a tájon is.Aztán hirtelen, a sziklás részről egy őz bucskázott le.Láthatóan eltőrt pár csontja, mivel a hideg, kemény sziklákon bukfencezett le.Kissé meglepett a dolog.
- Nem éli túl a dolgot. - néztem meg jobban az állatot.Felnéztem a sziklára, ahonnan valószínüleg lezuhant.Három kutya tűnt fel a hegyorom szélén.Az egyik próbált volna lejönni az öbölbe, de majdnem ő is az őz után zuhant, ezért inkább hátrébb húzódtak.Egy ideig figyelték a vergődő szarvast, majd eltűntek.
- Másik utat keresnek - jegyeztem meg.
- Nem vagy éhes? - kérdeztem.ha nem kéri, akkor még igényt tartok az őzre, a maradék pedig a kuytáké.Végülis, ők a farkasok rokonai, tartsunk össze.
- Ha kéred, tiéd az őz.Bár hidd el, nem muszáj erre a szintre alacsonyodni.Ha van kedved - kezdtem el bíztató hangon és felcsillantak a szemeim.
- ....vadászhatunk is - fejeztem be végül a mondatot.
Ilyen rövid idő alatt a bizalmamba férkőzött ez a lány.Tudtam, hogy ebből talán még baj lehet, de újabban az életemet is rá tudtam volna bízni.Ez részemről fura volt, mivel egész életemben csakis magamra számítottam.Erre van valaki, akivel szívesen eltöltök egy egész napot...Ha most nem Bellatrixről lenne szó, szánalmas lennék. |
Csodálkozva nézett a lányra - nem hitte volna, hogy pont ő ajánl majd neki védelmet, majd kedveskés félmosoly kúszott be arcára.
- Köszönöm - mondta halkan, majd tovább hallgatta a lányt. Mikor a dumáját dícsérte, apró vigyor árnyéka suhant át arcán egy pillanat erejéig. Kedvelte a lányt - nem volt az a tipikus hiperaktív idióta, akiket soha nem is kedvelt. Nyugodt, határozott személyiség volt, s élvezte a társaságát.
Mikor felajánlotta a mai napra szóló társaságát, s hogy fedezi a tanárok előtt, egy fél perc némaság után válaszolt csak rá.
- Maradok. Személy szerint nekem sosincs kedvem végigülni az órákat, de amíg nem saját pénzből látom el magamat, megteszem ezt az apróságot. Most az egyszer valószínűleg elnézik. - próbált humorizálni. Tudta, vagy legalábbis érezte, hogy ettől a rideg lánytól elég ritka ilyesfajta kedves gesztust látni. Egyrészt nem akarta megsérteni, másrészt élveszte a társaságát, harmadrészt pedig semmi kedve nem volt visszatérni az iskolába. Viszont egyre jobban kínozta megint az éhség - ezt igyekezett palástolni, s erőtlensége ellenére nagyon is jól sikerült neki.
A hóréteg egyre magasabbra nőtt, cipője orrát és haját is beterítette. Kirázta fejéből a pelyheket, amjd végigmustrálta az immár hófödte tájat: sokkal szimpatikusabbnak tűnt így, mintha apró rágcsálók ugálnának a homokos parton, és a víz hol rombolná, hol építené a partmenti részt. Nyugodt volt a táj, csak a hópelyhek zavarták meg a terület mozdulatlan dermedtségét. Megropogtatta ujjait, s gondolataiba mélyedt mindaddig, míg a lány meg nem szólította.
Gyenge vagyok - a nap nélküli tél a tökéletes menedék. Mázlim van.. - gondolta magában, cipője orrát mustrálgatva. (nincs ihlet, de majd belejövök. addig ez a kicsi van.:D) |
Figyelmesen hallgattam a lányt.Rettentő szimpatikus volt.Nem hittem volna, hogy lesz más is, aki nem fél Reiatól.De most mégis itt áltt előttem valaki, aki hasonlóan vélekedik róla.
- Tudod mit? - szólaltam meg váratlanul.
- Ne higyj puhánynak, de... Ha mégis félnél, vagy esetleg veszélyben lennél, megvédelek - néztem rá érzelmek nélkül, de közben próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra, sajnos eredmény nélkül.
- Tetszik a dumád - jegyeztem meg.Igazából nem bírtam a vámpírokat, hiszen mindegyikben egy újabb, legyőzendő ellenfelet láttam.De Bellatrix más volt.Kivívta a tiszteletem.És ez nagyon nagy szó.Egyik perceről a másikra lett méltó arra, hogy ne a vámípr énjét, hanem a lelkét figyeljem.
- Ma nincs kedvem végigülni az unalmas órákat. Ha akarsz, akkor maradhatsz velem. Nem foglak bántani. És a tanárokkal se foglalkozz. Majd azt mondom, hogy nem érezted túl jól magad és inkább veled maradtam a szobádban - ajánlottam fel.Ilyen nagylelkű tett csak ritkán figyelhető meg tőlem, és reméltem, hogy ezt Bellatrix is értékeli.A táj egyébként máris otthonosabb lett. Már csak a farkasok hiányoznak. De nem gond, megoldom. gondoltam, miközben már azon járt az agyam, hogy hol kéne élelemhez jutnom. |
Az idefelé vezető úton felváltva marcangolta magát, s szidta azt a vakarékot, azaz Mintot, aki szerinte az egész incidens oka és buzdítója. Még mindig nem sikerült feldolgoznia, hogy Reia az Usagimimi pártját fogta.
Ahogy közelebb ért, érezte, ahoyg talpa alatt lassan egyre jobban ropog a fű, míg végül kiért az erdőségből, s az öbölnél találta magát. A nyomok egészen idáig vezették, s nem is kellett csalódnia: Amy valóban ott állt. Pár másodpercnyi néma tétovaság után közelebb lépett.
Első mondatával már azonnal felkeltette érdeklődését. Ujjait háta mögött keresztbe fűzte, s érdeklődve pillantott az immár átváltozott lány tevékenységére.
Mikor az öböl befagyott, s a hópelyhek elkezdtek szállingózni, szemei elkerekedtek. Álmában sem képzelte volna, hogy ekkora erőt valaki birtokolhat. A lány maga volt a fagy. A levegő hőmérséklete drasztikusan lecsökkent. Bellatrix karjaiban jólső, bizsergő érzés áradt szét, ahogy az egyre csak mínuszokba forduló táj hideg levegője símogatja, majd tépkedi fedetlenül hagyott bőrfelüleleteit.
Szigorú értelemben ő már halott volt: lelkének apró töredéke, ami még testébe zárkózva létezett - nem élt, csupán toknak használta ezt a porhüvelyt. Vért kívánt, hogy fenttarthassa a testet. Nem volt a vámpírlét más egyéb, csupán Isten szadista játéka, akiktől elfordult. Így, mivel majdnem minden emberi kihalt már belőle, nem érzett más hasonlót, csk az éhséget, mely belülről marta. a fizikai fájdalom elviselhető volt, s néha apró mazochista beütéssel, még élvezte is. Neki a tél csak előnyt jelent: rövid, sötét nappalok, s hosszú éjszakák.
- Hogy nem-e félek? - kérdezte. hangjában semmi megjátszott színleltség sem volt, s ezen ő maga lepődött meg legjobban. Valódi, enyhén rekedtes, mégis dallamos hangja őszintén csengett, ahogy a fagyott tavat vizslatta. - Nem, félni nem. Talán eleinte, mikor belegondoltam, megilyedtem, de inkább halok meg bátorként, semmint élek gyávaként. Túl nagy az egóm hozzá - mosolyodott el utolsó mondatán.
- Tudom, vakmerőnek tűnik, az is volt. De épp eleget sínylődtem és hallgattam. Nem fogom hagyni, hogy még itt is sárba tiporjanak. - sóhajtott, majd lehunyta szemét. mikor újra kinyitotta, a föld már fehér volt a hótól. |
Tökéletes hely új birodalmam megteremtésére.A part mentén bukkantam fel, majd megéreztem egy közeledő energiát.Bellatrix.Alig láthatóan elmosolyodtam.Aztán meg is pillantottam, tőlem nem messze.Reméltem, hogy közelebb jön.
- Nos, ha itt maradsz, most szemtanúja lehetsz egy új világ születésének - néztem rá, és most nem volt ridegség a hangomban.Sőt, inkább büszkeség.Felvettem a második alakom [link]. Hátranáztem Bellatrixra, majd ráléptem a vízre, ami azonnal megfagyott a mancsom alatt.Egészen a szűk szorosig.Felnéztem, mire egy szempillantás alatt felhők jelentek meg az égen.Havazni kezdett, mégpedig nagy pelyhekben.Bellatrixhoz sétáltam.
- Egy-két óra múlva vastag hótakaró borítja majd a környéket - mondtam nyugodtan.Ebben az alakban körülbelül akkora voltam, mint az előttem álló lány.Visszaváltoztam.
- Miért jöttél mégis utánnam? Nem félsz Reiatól? - kérdeztem, és a jellememhez képest egész kedves hangom volt (ÁLSZENTSÉG! XD). |
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
