|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 12:02 - |
Hosszú fás terület, ami egészen lenyulik a partig. Messziről észre lehet venni a tengert. |
[26-7] [6-1]
 -M-mi van?- a fiú megállt egy lélegzetvételre, majd mondta Tenshinek hogy menjen azután a köcsög után.
-Megőrültél?! Meg fogják ölni!- mondtam aggódva és leeresztettem a fegyvereket- és nem akarom kicsapatni magam mert megölik a társamat! A-amúgy...-már majdnem mondtam, hogy menjen ő utána de megálltam idejében. Inkább elhallgattam mintsem gyengének mutassam magam. Majd megint felrántottam a kardom védekezésképp, mert Leo támadott.
 A csaj gyomorszájon vágott, ennek eredményeképp jött is fel vér bőven. Grey próbált megvédeni. Az ezután következő dolgokra nem emlékszem tisztán, de meghallottam Leo hangját.
- Tenshi! Meg kell állítanotok Nellt! Erősítést hoz, és jó eséllyel ez azt jelenti, hogy szinte az egész Destiny Moon ide fog jönni, akkor pedig végetek...!
Erre felkaptam a fejem és még több vér szivárgott ki a számból és sikeresen összevéreztem a felsőm....
-H-h-hogy mics-csoda? Megyek azonnal!- azzal a lendülettel produkáltam valami futásnak kinéző dolgot. Nem hittem de gyorsan beértem Grey-t és a csajhoz is egyre közelebb kerültem. Már csak egy kicsit......IGEN! elkaptam a hajánál és lerántottam, én pedig nagyot estem. Grey kezelésbe próbálta venni de a lány erősebb volt és közeledett felém igazán pszichopata tekintettel ami minden élő dolgot kirázott a testemből.
|
 A csöpögős kis jelenet után újra a támadásba lendültem. A szemem izzott, mint a parázs, és minden erőmmel azon voltam, hogy mindkettővel végezzek. Greg morgott és megmutatta az össze fogát, és azt a négy agyart, amire Leo olyan büszke. Az oroszlán most nem érdekes. Elszántan közeledtem felé, és eszem ágába sem volt finomkodni. Láttam, amint Greg felém lendül, így minden egyes kis izmomat felkészítetteml. Arrébb ugrottam, majd továbblendültem a lány felé, és ököllel gyomorszájon vágtam. Utána megpróbáltam ugyan ott megrúgni, de Greg újra leterített, kicsusszantam alóla, és távolabb léptem. Ez nehezebb lesz mint gondoltam. Leora pillantottam, aki bőszen csatázott a csajjal. Ezt felmérve már nem voltam olyan rózsás helyzetben, mint reméltem, de csak egy dolgot tehettem. Erősítést hívok. A mobilom nem volt nálam, meg amúgyis elvették volna, így csak az a lehetőségem maradt, hogy lélekszakadva futok. Legjobb esetben Dant találom meg, de most bárkivel szívesen harcoltam volna az oroszlán és a rózsaszín csitri ellen. Váratlanul sarkon fordultam és futásnak eredtem, amilyen gyorsan csak tudtam.
 - Kard a kard ellen, ugyebár - vigyorodtam el.
- A nevem Leo, örvendek, Clara. Erős ellenfél vagy, minden bizonnyal ez egy érdekes ütközet lesz - Tenshire és Nellre pillantottam. Ott volt Greg is, így valamelyest megnyugodtam. Ebben a pillanatban két erős pengét éreztem meg az acél kardomon.
- Könnyelműség volt félrenéznem, igaz? - vigyorogtam a lányra, aztán elképesztő párbajba kezdtünk. Szinte tudtuk előre a másik mozdulatait. Amikor azonban megláttam Nellt, amint éppen az iskola felé fut, lefagyott a mosoly az arcomról.
- Várj! - néztem kérlelve Clara, és gyengébben tartottam a kardomat annak jeléül, hogy komolyan gondolom. Greg már Nell után iramodott, de tudtam, hogy ő nem lesz elég.
- Tenshi! Meg kell állítanotok Nellt! Erősítést hoz, és jó eséllyel ez azt jelenti, hogy szinte az egész Destiny Moon ide fog jönni, akkor pedig végetek...! - remegett meg a hangom.
- Kérlek, bízz bennem...! - néztem rá komolyan. Reméltem, hogy valóban hisz nekem.
|
-Hmm... Annak a lapátnak úgy is mindegy volt. Olyan öreg volt már mint az országút.
A szokásom mindig is az volt, hogy másokat utánzok, mivel még elég zöldfülű vagyok a vámpírdémonok közt. 30 év? Mennyi az! Ugyan már...
Úgytettem mint a srác. A lapát két darabját megfogtam és egy kis egyesített Tara-Clara lelkierővel kardokat csináltam belőlle. Tudom ez csalás egy hölgytől akit az egyenes viselkedésre neveltek ám "szerelemben és háborúban mindent szabad".
-Ömm...köszönöm hogy elismersz mint ellenfelet, én éppúgy gondolom ezt rólad. Biztosra veszem hogy alkalmas vetélytárs vagy számomra. Te és én két bolygó vagyunk ami hamarosan egymásba ütközve elpusztítja egymást. Hát sok szerencsét kívánok neked. Szabad tudnom az összecsapás előtt a neved? Én Clara vagyok.
A csaj alighanem azért jött küzdeni hogy én megdögöljek. Egyre szorosabbra záródott a légcsövem minden kilégzés után. Úgy gondoltam hogy ez a nap nem az én napom. De Greg a segítségemre sietett.
-Még tartozok neked egyel Greg ezt garanálom.-fújtattam a levegőt. Lehet hagynom kellett volna hogy azt a lányt megverjék és most nem lenne semmi baj. Csak csendben elsétálhattam volna.
Megsimogattam a nagymacska fejét. A szőre mint a durva szövet. Kíméletlen a bőhöz de ha szeretet is van mellette akkor mindennél puhább. Halványan elmosolyodtam és az egyre jobban közeledő lányra néztem. Szememről látni lehetett hogy nem magamért aggódok, de az elszántság is egyaránt tükröződött lelkem tükréből. Jöjjön aminek jönnie kell én készen állok rá. |
Sikerült nyakon ragadnom a lányt. Kicsit megemeltem a földtől.
- Hm. Tenshi, mi? - vigyorodtam el gúnyosan, aztán átnéztem a vállam felett Leóra, majd vissza Tenshire.
- Rómeó most nincs itt, hogy megmentsen. Igen, tudom a kis plátói szerelmetek történetét. Leo egész végig rólad beszélt, már gondolkoztam, hogy beverem a pofáját, de végülis kussoltam. Szóval. Azt képzeldted, hogy ilyen egyszerűen csak idejössz és lenyomsz?! Igen?! Tévedtél kicsi lány, mert most megtanítom neked, hogy velem nem packázhatsz - mondtam ördögi hangon, majd megszorítottam a nyakát. Megfordult a fejemben, hogy megfojthatnám egy könnyed mozdulattal, de hirtelen egy erős lökést éreztem a hátamon, és egy test rámnehezedett, aminek következtében a homokban végeztem.
- Greg! Szállsz le rólam! Jól van, oké, nem ölöm meg, csak mássz már le rólam, te dög! - rúgtam bele az oroszlánba, aki hátrébb ugrott, Tenshi mellé. Feltett szándékomban állt kibelezni a túlméretezett házicicát és a lányt is. Ha Leo nekem támad, akkor amilyen gyorsan csak tudok, eljutok Shean-hez és a többiekhez, és akkor nyert ügyem van.
Tara barátnője keményen harcolt, még ha a lapátot egy kicsit röhejesnek tarottam is.
- Nem mondom, ügyes vagy. De biztos elég ennyi? - kérdeztem egy ravasz mosoly keretében, majd elrugaszkodtam, és ahogy közelebb értem a lányhoz, a kard pengéje zölden felcsillant, aztán egy halvány zöld árnyalatú energiaburok vette körbe és kettévágta a lapátot. Hátrébb ugrottam, és a lány következő lépésére vártam.
- Most mond meg, szép napunk van, mi meg itt harcolunk. Nem gondolod, hogy ez így gáz? De mindegy. Mostmár senkinek se engedem meg, hogy megfutamodjon. Megcsonkítottad a farkascimborám, tudok róla. És, ha jól értesültem, lepaktáltál a hugicámmal is. Mégegyszer mondom, ügyes - mosolyodtam el. Nem siettem el a dolgot, volt egy kis megbeszélni valóm ezzel a lánnyal. Tara a lélekátvitel miatt élettelenül összeesett mögötte. Nem nagyon foglalkoztam vele, csak egy lenéző pillantást kapott. Mást nem is érdemel. |
-Én se akarok de az a csaj leribancozott, és mivel elfoglat ezért te vagy az egyetlen akit megtámadhatok. És Tarát is bántani akarod. Nem hagyhatom hogy egy ujjal is hozzáérj.-mondtam mire az oroszlán nekemiramodott a gazdája parancsának ellenkezve, de én egy energialökettel földnek szegeztem. A fiú nekem futott a kardal a kezében. Tara közben a lelkét egyesítette velem.
Да, я чувствую энергию, текущую в моем теле ... TARA еще больше!
Sokkal erősebb lettem ezzel a lélekenergiával, majd azonnal a feketeözvegy alakom vettem fel. Elhárítottam a srác támadását a lapáttal, majd nekifutásból "kicsit" leütöttem. De ez nem volt elég ahhoz hogy kidőljön.
Nagyon meglepődtem azon amit Leo csinált azzal a lánnyal....
H-hiszen csapattársak... Hogy tehette...?! Csak nem...?!
Próbáltam koncentrálni. Levettem a nyakkendőmet és a karomon levő kiegészítőket, majd a cipőmet is. Így korlátlanul tudtam már mozogni. Az agyam a lelki békén járt... Az emlékképek sokasága sorakozott előttem szóval nem nagyon tudtam mit csinálok. A testem ösztönösen és reflexből mozdult.
Na ha ezt megtudja valaki hogy én itt harcolok.... még a fejemet is leszednék a suliban!
De valami megfordult.
Miért nem látom az emlékképeket?! MI történt??!!!
A csaj a nyakam fogta. Ez furcsa fordulat volt. Nem várhattam a másik iskola diákjától kegyelmet vagy segítséget... |
Ugyan az a csaj ugrott ki a bokorból, akit láttam a ritkásnál. Akkorát vágott belém, hogy repültem pár métert. Éreztem, hogy a nyelőcsövemen felszökik a vér. Ahogy felálltam, letöröltem a szám széléről a vért, majd elvigyorodtam.
- Nem rossz egy halandótól. Mi több, ügyes vagy. A Destiny fejlesztené a képességeidet. Nem akarnál átállni? - kérdeztem viszonylag kedves hangon, de erre a lány visszautasított. Ekkor beugrott valami.
- Jé, te vagy az a lány, aki ott volt a Turner lánnyal a Crystal folyónál? - kérdeztem meglepetten. Valami sokkal esetlenebbre számítottam, de így is megfelel.
- Seth mesélte, hogy nem vagy túl erős, és hogy mennyire hasonlítasz arra a csótánnyal egyenrangú öccsére. Hm. Most rácáfoltál - vigyorogtam, majd a jobb karomba gyűjtöttem az energiáimat és futva a lány felé indultam, és tőle pár méterre már készültem volna elrugaszkodni. De Leo elé ugrott, és kibaszott erősen rászorított a csuklómra. Térdre rogytam a fájdalomtól, de ő még mindig nem engedett el. Greg a másik lányt tartotta szemmel.
- LEO! Leo, te félkegyelmű! Normálos vagy?! Eressz el, hallod?! Eltöröd a csuklóm! - néztem rá könnyes és értetlen szemekkel, mire ő csak komoran válaszolt vissza.
- Ha ezzel a technikával hozzáérsz, kitépem a nyelved - mondta a tőle telhető legnagyobb komolysággal és kegyetlenséggel. Most először ijedtem meg tőle.
- Jó jó, de eressz el! - kiáltottam rá, mire ő elengedett.
- Szükség van rá, és kivételesen nem nekünk, hanem nekem - tette hozzá, és nyomatékosította a "nekem" szót. Sarkon fordult és visszindult a másikhoz, aki idő közben a földre szorította az oroszlánt, és aki mögött most ott állt Tara.
Ott hagytam Nellt és Tenshit, de figyeltem, hogy ne nézzek a szemébe. Nem lett volna elég lelkierőm szembeállni vele. Egyenesen a Tara és barátnője, illetve a földhöz szorított Greg felé tartottam. Kihúztam az oldalamon pihenő kardot a hüvelyéből és halálnyugodtan megálltam a két lány mellett. Megragadtam az oroszlán sörénynét, és egy egyszerű mozdulattal az egész állatot magam mögé dobtam(xD).
- Greg, figyelj arra, hogy Nell ne ölje meg Tenshit - néztem rá, majd figyelmem újra a két ellenségemre irányult.
- Még mindig elmehetsz. Tényleg nem akarok harcolni - próbáltam újra, de valahogy sejtettem, hogy nincs értelme.
 Nem tetszett a felállás. Nagyon nem. Amint Leo elindult Nellhez, feltápászkodtam és elsétáltam a vicsorgó oroszlán mellett. Végigsimítottam a hátát. Igazából ő volt az egyetlen a Destinyből, akivel jóban voltam. Egy pillanatra meglágyult az pofája, és a nyelvével érintette az ujjaimat. Nagyon halványan elmosolyodtam. Ő is tudta, hogy nem fogjuk egymást bántani. Clara mögé léptem és megragadtam a karját, hogy össze ne essek mögötte.
- C-Clara... - nyögtem fájdalmasan.
- Kérlek...Hagyj segítsek... Ha egyesítem a lelkemet a tiéddel, akkor megnő az energiád és képes leszel legyőzni Leót. De kérlek, az oroszlánt komolyabban ne bántsd. Ő mindig kedves volt hozzám, és ha valaki bántott, akkor amikor csak tudott, megvédett - mondtam, de ekkor Greg fenyegetően megindult Clara felé, mire Clara a földhöz szorította(hogy mivel azt rád bízom xD). Kicsit összerezzent, amikor hallottam az oroszlán nyekkenését, de beláttam, hogy jogos volt. |
-Sajnálom de a barátomat nem hagyom megveretni...-mondtam majd elindultam a hirtelent megjelent ásóval a kezemben mire az oroszlán felmordult és elémvágott. A srácon látszott először a békés út de nekem már akkor nem tűnt annak mikor a csaj leribancozott.
MÉG HOGY ÉN RIBANC?! KIKÉREM MAGAMNAK ÉN ARISZTOKRATA CSALÁDBÓL SZÁRMAZOM! BELEVEREM A FEJEDET A FÁBA TE UTOLSÓ CSITRI! KIS CSICSKA!
Annak ellenére hogy belül tomboltam ugyanolyan nyugodtsággal is voltam megnyílvánulva.
-Akkor nincs más választásom mint megküzdeni veled hogy a barátomnak ne legyen nagyobb bántódása....
Amíg zajlottak az események én meditáltam, hogy használjam a tudásomat amit akkor is kellett volna mikor Alice-t jól szétverte az a szemétláda. Kung-fu.
-Tudom nem kéne ilyet tennem...Apa is mondta hogy tartózkodjak a harctól... de most meg kell lelnem a belső békémet.
Meditáltam tovább. Az egyik lány már harcra készen állt, a másik a földön sírt, mint én az előző csatában. Mikor már kellőképpen átjárt az energia, kiugrottam a bokrok közül és a fekvő lányt átlépve hasbavágtam a csajt úgy hogy az energia a testemen kívül áramlott és a lány repült 4-5 métert és igen idegesnek tűnt.
-Oppá! Bocsika csak direkt volt!
Igen szomorúan éreztem magam attól a tudattól, hogy az előbb Leo még a "jó" oldalát mutatta nekem. |
- Majd én - mondtam könnyeden a Raven-es lány kijelentésére és ahogy kiléptem a bokrok közül, félrerúgtam Tarát, aki nagyot nyekkenve landolt a homokban. Leo és előtűnt mögöttem Greggel. Az oroszlán fogait kivillantva morgott Tarára.
- Hoppácska, bajban vagy - vigyorogtam lenézően Tarára. Megint bele akartam rúgni, de a Raven-es lány hangját hallottam meg.
- Hm? Mit mondtál? Bocsika - mondtam cicababa stílusban, aztán az arcomom megjelent egy kaján vigyor.
- Ribanc nyelven nem értek - tettem hozzá, mostmár mélyebb hangon. Ahogy végignéztem a lányon, gonosz gondolatok futottak át rajtam. Aztán Tarára pillantottam.
- Szánalmas vagy. Őszintén mond meg, hányszor kell még elvernünk? - kérdeztem fölényesen.
- Leo, te foglalkozz a kiscsajjal. Enyém a vérundoros - mondtam ördögi vigyorral az arcomon és elvetemült tekintettel Tara felé indultam.
- Most egy életre megtanulod, hogy nem árulod el a gazdád - mondtam és gyomorszájon rúgtam, majd ahogy elterült a földön, a mellkasára tettem a lábam.
- És most végig fogod nézni a kis barátnőd szenvedését - mondtam gonoszan, és éreztem, hogy a lábam alatt Tara teste megreszket. Sírt.
Nell rögtön nekiugrott Tarának, engem pedig ráküldött a másikra. Végigmértem, majd elmosolyodtam.
- Heh, több ma a Raven-es, mint a patkány a pincében - jegyeztem meg csípősen, majd megsimogattam az vicsorgó oroszlán fejét.
- Nézd, intézhetjük szépen is. Hagyd ránk a kis árulót, és ígérem, hozzád se érek. Az ő bűne nem ellened irányul, így téged nincs okom bántani. Nem akarok harcolni. Nem bírom az erőszakot. Szabadon, mindenféle értelmetlen konfliktus nélkül távozhatsz. Őt hagy csak itt, hiszen úgyis mieinkhez tartozik. Lásd be, hogy helytelenül cselekedett. Megkapja a bűntetését, aztán elvisszük a betegszobára. Ígérem - mondtam. Próbáltam békésen elintézni a dolgokat. |
-Ő-őszi bál? Hmmm szerintem se számíthatunk kedvező dolgokra. De várjuk ki a végét....Mi békés diákok vagyunk. Nem harcolunk. Szerintem ezért is van az, hogy ti hamarabb kezdtetek mint mi és hogy nincs harcoktatás ténylegesen az órarendbe iktatva. Apámék először ide, a Destiny-be akartak elméletileg íratni de aztán az órarendet megnézve nem akarták, hogy "egy hölgy puha keze egyszerűen tönkremenjen". -mondtam gyermeki játékossággal. Majd két személy energiáját kezdtem el érezni és nagyon halványan egy másikét.
Két ellenséges személy, mögöttük egy kémmel. Ez jó lesz.
-Tara....Látogatóink vannak azthiszem...De javíts ki ha tévednék.
Követtem Leóékat idáig, de igazából fogalmam se volt miért. Majd megláttam két csajt.
Ah értem! Az egyik Destiny-s a másik Raven-es. De miért akarják egyszerűen csak úgy megverni? És milyen lényről beszéltek?! MINDENT TUDNI AKAROK!
-Készen kéne állnom a Destiny-s megsegítésére... de mindkettő olyan gyengének tűnik.... Melyik a közülünk való? |
Amikor ideértünk, meglepetten tapasztaltam, hogy már volt itt két lány. Egyikük energiájától kirázott a hideg, majd nagy nehezen legyőztem a félelmem és újra sikerült elindulnom. Mivel nem Destinysek voltak, nem aggódtam amiatt, hogy hallják, amiről beszélgetünk. Egy kis bokros, árnyékos rész mellett leültem a homokba és komolyan az újdonsült barátnőmre néztem.
- Nos...Nem tudom mennyit tudsz a környéken élő istenekről, de van köztük egy nagyon veszélyes, mégpedig Muerte. Az igazgató azt tervezi, hogy maguk mellé állítja. Azthiszem, ez nem lenne túl jó nektek, mivel ha Muerte velük van, az végzetes lehet... Emellett hallottam olyat is, hogy egyesíteni akarják Leót, az egyik srácot a húgával. Fogalmam sincs ki az, de az igazgató össze-vissza ajnározza, hogy milyen tökéletes, meg hogy milyen erős és legyőzhetetlen. De ezzel elég ellentmondásos dolgokat is hallok. Példáúl a tanulók most az őszi báltól vannak bezsongva, ahol a két iskola tanulói találkozhatnak egymással, és ismerkedhetnek. Az igazgató szerint ez nagy elölrelépés lenne a két suli kapcsolatában, de valahogy kétlem, hogy békés szándékkal szeretné megrendezni a bált... Ja és a legfontosabbat majdnem elfelejtettem: mi fél évvel hamarabb kezdtünk mi ti. Nem tudom, miért. Hallottam, hogy nálatok rendes órák vannak, és a harcoktatás is csak szakkör. Nálunk az órarendben szerepel önvédelem, kiképzés, energiagyakorlat és harcművészet is. Általában 8 óránk van. Nagyon kemény, a spártai neveléshez nagyban hasonlító rend szerint élünk - mondtam zordan. |
 Alaposan megijedtem hogy megsebesült. Soha nem láttam így kikapni. Megöleltem. Sophia jót szórakozott rajtunk. Kicsit összegyűlt bennem a méreg, de még mielőtt válaszolhattam volna eltűnt. Inkább nagyon halkan magam elé sutogtam amit akartam.
- Csak várj még egy napot Sophia....csak egy nap kell amíg vége lesz... - megkönnyebbülten elengedtem egy halvány mosolyt Reia felé majd hirtelen felálltam. Bele is szédültem ezért egyik lábammal hátrébb léptem mint egy támolygó részeg. Mikor a szédülés elmúlt megintcsak egy erőhullám rázta végig a testem..
- Akkor hát...bezársz? A ti érdeketekben.... - suttogtam nehézkesen. |
 -Most megyek... legyetek jók és erősödjetek meg egy picit mert szánalmasak vagytok.-mondtam majd lassan elindultam a város felé.Még mielőtt eltüntem volna megfordultam és visszaszóltam:-Amúgy szépkis párocska vagytok.-nevetésben törtem ki majd eltüntem.
/Folyt.köv.: Főutca/ |
 -Persze.hogy jól vagyok.-mosolyogtam mint a napocska,de azért fájt még a testem.Szép lassan felkeltem és megpusziltam Ayut.-Nem kell félned,semmi bajom.- |
mikor elengedett a földre estem, köhögtem egy kicsit a nyakamat takarva aztán lassan visszatért belém az erőm. Az a lány az egyik fa tövéből unottan vagy méginkább szánalommal nézett ránk. Odamentem Reiához és letérdeltem mellé.
- Jól vagy? |
Reia megpróbálta megtámadni,de sikeresen megvédtem magam.Lehet,hogy egy picit nagyobbat ütöttem a kelleténél mert nem bírt már felállni.Megparancsoltam a bábomnak,hogy engedje el a vámpírlányt és tünjön el.-Gyengég vagytok mint a harmat...Legközelebb ha erre járok legalább próbáljatok meg harcolni.-mondtam unott hangon és leültem egy fa tövébe.-Menny és kapard fel...- |
Megtámadtam Sophiát...nem hagyhattam,hogy Ayut bántsa.Szépen mögéosontam,de nem segített mivel kiszúrt.Benyestem egy elég nagy ütést...pár métert repülhettem,de a földről már nem bírtam felálni...-Túl erős...bocsáss meg Ayu.-csak feküdtem és bámultam az eget... |
a bábja kapott el és fijtogatni kezdett. Nem esett túl jól de legalább visszafogott egy kicsit. Viszont Sophiának láttam hogy tetszett....gondoltam hagy csinálja..attól hogy nem esik jól attól még meg nem tud ölni....Azért egy kicsit keserves pillantást vetettem Reiára figyelmeztetvén h nehogy harcoljon. |
-Mit hiszel te magadról,hogy nekem parancsolgatsz ??Ezért a kis barátod fog bünhődni.-eltünt a bábom és a vámpírlány mögött jött elő.Elkapta a nyakán fogva és fújtani kezdte.-Térdelj le előttem és csókold meg a cipő talpát!Akkor lehet.hogy szabadon engedem a kis barátnődet.-már nem bírtam tovább nevetés nélkül és egy pszihopata mosoly jelent meg az arcomon. |
-Ne...nemkell tőle félned.-megfogtam Ayu kezét.-Nyugodj meg Sophia!!!-kiáltottam le a lány fejét.Kiengedtem összes erőmet és én is felkészültem a legroszabbra.Már az egész testem remegett,de tudtam ha nem állok ki vele,akkor Ayut fogja bántani...
|
Reia erejénél is nagyobb energiát kezdtem érezni. Mivel elbújni nem tudtam - na meg amúgy se vagyok én olyan félős.... - nem csináltam semmit csak lecsendesítettem magamban az erőmet, és földbe gyökerezett a lábam. Meg se tudtam moccanni. Csak néztem ilyedten a közeledő lány szemeit.
Sokkal erősebb mint Reia és úgy tűnt nincsenek köszönőviszonyban. Jobbnak láttam ha meghúzom magam és csak csendesen óvom Reiát a harctól.
- Nem hiszem hogy...nem hiszem hogy jó ötlet...Reia...! - suttogtam kicsit ijedten és nehézkesen az erőmtől. |
[26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
-M-mi van?- a fiú megállt egy lélegzetvételre, majd mondta Tenshinek hogy menjen azután a köcsög után.
A csaj gyomorszájon vágott, ennek eredményeképp jött is fel vér bőven. Grey próbált megvédeni. Az ezután következő dolgokra nem emlékszem tisztán, de meghallottam Leo hangját.
Alaposan megijedtem hogy megsebesült. Soha nem láttam így kikapni. Megöleltem. Sophia jót szórakozott rajtunk. Kicsit összegyűlt bennem a méreg, de még mielőtt válaszolhattam volna eltűnt. Inkább nagyon halkan magam elé sutogtam amit akartam.
-Persze.hogy jól vagyok.-mosolyogtam mint a napocska,de azért fájt még a testem.Szép lassan felkeltem és megpusziltam Ayut.-Nem kell félned,semmi bajom.-