|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 11:31 - |
 Ez a város főutcája. Ugyanugy rejt veszélyeket, mint a sikátoros részek,de érezhetően jobb környék. Sokféle bolt, és szalon található erre. |
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 -Miért szerinted itt akarok állni? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - hülye - mormoltam inkább magamnak, mint nekik. Kissé idegesített a vámpír, de mivel nem tett semmit, nem volt okom megölni. - Csak utánatok! - mondtam majd elkezdtem követni őket.
//folyt.köv.: udvar// |
 -Oh.....pedig....Ühm....éhes vagyok....- Nyafogtam egy kicsit, de gyorsan abbahagytam - Najó akkor menjünk... Jössz, Kurosaki Zero Halálisten? - néztem rá gyanakvóan. Ez a fiú......hm....majd meglátom....mindenesetre nincs értelme megölni....
/FOLYT. KÖV.: UDVAR/ |
 -Hááát én sem vagyok nagyon járas erre felé,tehát nem tudom merre van az iskola, de ha adtok egy kis időt akkor kiderítem.-azzal elrugazkodtam a földtől és elkezdtem körbe kérdezősködni.Kis idő után visszatétem a hozzájuk.-Na már tudom merre kell mennünk tehát ha nincs más elintéznivalótok akkor indulhatunk.- intettem indulásra...
/folyt.köv.:Udvar/ |
- Én halálisten vagyok. Elég ha ennyit tudtok, és kötve hiszem, hogy engedélyezné a szabályzat. Egyébként Belinda gondolom te tudod merre van az az iskola. Vagy tévednék? Oda kellene eljutnom minél előbb. Vagyis akkor, mikor a tanítás kezdődik. - mondtam kissé elgondolkozva, majd lenéztem a fiúra, akit a vámpír ki akart nyírni.
Ha ő kinyírja azt a srácot, akkor gyorsnak kell lennem, és minél előbb átküldeni a túlvilágba. Viszont elvileg meg kellene mentem, és így ki kellene nyírnom a vámpírt. És mivel egyikhez se sok kedvem van, meg kellene akadályozzam, hogy megölje.
- Ha megölöd, akkor nekem csinálsz munkát. Át kell küldjem a lelkek világába, és meg kell öljelek. Szóval felőlem megölheted, csak ne akkor amikor itt vagyok. Marhára nincs kedvem dolgozni. - mondtam unottan, és leültem. - Mikor indulunk már az iskolába? - csattantam fel, majd sóhajtottam egyet. |
- Azt hiszem elég rólam ennyit tudnotok mint amennyit az előbb elárultam....A Raven Falls iskolát keresem. Gondolom ti is oda jártok...Ha tudjátok hol van, kérlek mutassatok nekem utat. Itt nem igazán ismerem ki magam... - miközben beszéltem körülnéztem magamon. Feltérképeztem az agyamban a helyet, hogy legközelebb ne tévedjek el. Mert ugye, még magamnak sem akartam bevallani, de el vagyok tévedve, és nem csak társszerzés céljából üldögéltem a tetőn....
Körülnézés közben az egyik ember nyakán megakadt a szemem. Kívánatos volt számomra, hiszen régen ettem már... Ránéztem Zerora, és Belindára.
- Engedélyezve van a gimnáziumi szabályzat szerint, hogy azt a fiút ott megegyem? - majd egyik ujjammal rámutattam a kiszemelt példányra. Jóképű volt, szőkésbarna és kék szemű...pont az esetem, de pont ezért támadt kedvem megölni őt....egy emberrel még egyszer nem... |
-Úgy látom komolyan édekellek titeket-kezdtem bele a beszédembe a tőlem már megszokott sunyi mosollyal az arcom- ezért most elárulom nektek mire is vagyok képes, de elősször tisztáttuk én nem vagyok természetfeletti lény mint azt már említettem.Tehát, az erőm annyiból áll, hogy képes vagyok az árnyékokban elrejtőzni ahol elfojtani az összes energiám így senki nem vesz észre és ezét tökéletes kém vagyok.Még a legerősebb természetfeletti lényeket is meg tudom figyelni úgy, hogy nem is tudnak róla.Na de ennyit rólam most rólok akarok hallani valamit... |
Mikor a vámpír közelebb jött hozzám, felemeltem a kardom, mire ő lenyomta. Levághattam volna a fejét, de nem azért voltam ott.
- Nem tudom milyen a város, most járok itt először. - mondtam hűvösen, majd Belinda felé fordultam.
-Én sem hallottam még a fajtádról. Mi célt szolgál az erőd, és egyáltalán mi is a te erőd?- faggattam, majd a kardomat a tokjába tettem, és kinyújtóztattam fáradt tagjaimat.
|
- Szóval árnyéktáncos vagy? Ilyen lényről még nem hallottam...Lenne talán közöd az árnyékokban megbúvó démonokhoz? Nekik sincs túl nagy erejük..... - néztem a lányra csepp érzelmet sem mutatva senki iránt. Egy lépést közelebb mentem hozzájuk, de Zero ismét feleemelte a kardját. Nagyon felbosszantott. Villámlépéssel közel léptem hozzá, megfogtam a kardját és lenyomtam. Vörösen villogó szemekkel néztem mélyen az ő szemeibe. Gúnyosan szólaltam meg.
- Ebben a híres Raven Falls-ban mindenki ilyen barátságtalan lenne? Pedig én csak egy ártatlan vámpír vagyok....már ha egyáltalán van köze a fajtámnak az ártatlansághoz...
|
Mivel egyre többet kacsingattak felém arra a gondolatra jutottam,hogy biztos tudni akarják ki is vagyok.-Hát ha ezt akartátok, hogy mutatkozzam be miért nem szóltatok. A nevem Belinda Chäyä és mint már biztos észrevettétek nem rendelkezem túl nagy lélekenergiával,mert én nem vagyok semmiféle emberfeletti lény, én csak egy szegény árnyéktáncos vagyok.-jelntettem ki órási önbizalommal.-Gondolom még nem hallottatok rólam- szóltam mosolyogva és feláltam a födről...
|
Nem sokkal később egy lány jelent meg mögöttem. Mivel csak annyira tűnt veszélyesnek, mint egy csiga, nem foglalkoztam vele különösebben. Biccentéssel köszöntem neki, majd ismét a vámpírt figyeltem. A hülye ertikettes megjegyzésae nem hatott meg, csendben figyeltem tovább, és gondolom ezért árulta el, ki is ő. Mivel nem úgy tűnt, mint aki támadni akar, leengedtem a kardom. Nem lett volna túl nagy kihívás, főleg azután, hogy kitanultam ismét egy harcolási formát.
- A nevem Kurosaki Zero. Halálisten vagyok. - válaszoltam tömören, majd a később jött lányra néztem, kiváncsi voltam kicsoda is ő, mert túl sok lélekenergiát nem éreztem felőle. Vámpír biztosan nem és vérfarkas sem. Rengeteg lény létezik, de nem tudtam beazonosítani. Míg í válaszra vártunk eljátszottam a gondolattal, hogy esetleg kinyírhatnám mindkettőt, de aztán elvetettem a gondolatot, főleg, hogy nem annak alkalmas helyen voltunk. |
A fiút észrevettem. Majd a lányt is pillanatkkal később. Nagyon lassan, ráérősen tápászkodtam fel. Végigmértem a fiút a nagy unott kék szemeimmel. Nem jelent kihívást úgy tűnik....
- Azt hiszem az etikett úgy kívánja meg, hogy te, mint férfi mond meg előbb a nevedet...vagy talán nincs igazam? - fagyos arccal figyeltem őket. Nem voltsz szükségem felkészülésre, bármelyik pillanatban képes lennék kitérni előle, sőt, akár kedvtelésből meg is ölhetném....de talán ez a fiú majd....ekkor a lányra vándoroltak a szemeim.
- És te, kislány....ki vagy? - semmiféle kedvesség, vagy melegség nem hallatszódott a hangomon. De persze én nem hallottam soha más hangnemet ezen kívül. Ez volt a legkedvesebb ahogyan szólhattam. Idegesíteni kezdett a fiú folytonos feszültsége. Mintha én már nekitámadtam volna. Pedig csak ültem....most nem tettem semmit....most....még....egyelőre...a szemem vörösen izoot fel amint visszanéztem a fiúra.
- Chi a nevem. Kurosu Chi, ezen a néven a negyedik. Egyenesági vámpír leszármazottja vagyok, mégpedig Kurosu Takumáé, akit a "négy elem vámpírja"-ként is emlegetnek a fajtámban. Japánból érkeztem. És te ki lennél, fiú? -gondoltam jobban érzi majd magát, ha tudja ki ölte meg, ha pedig ő az akire vártam, még jobb, hogy ezeket tudja. |
Amint a Főutcára értem rögtö észrevettem azt a kettőt akik éppen harcra készültek.Mivel az erőviszonyok felméréséhez nem értek ezért nem is mertem beleavatkozni a harcba csak szokásos sunyi módon megközelítettem őket és csak annyit szóltam : -Csőtök- és ezzel el is rejtőztem a fiú árnyékában... |
Unottan sétáltam az utcán, egyetlen lélek jelenlétét sem éreztem, akit át kellett volna segíteni. Kegyetlenül unatkoztam, ezért figyeltem az embereket, akik elég vicces teremtményeknek bizonyultak. Hatalmas kardom a hátamon pihent, még így is, hogy jóval nagyobb volt nálam, és szinte kiállt a hátamból, én értelmesebben néztem ki mint egyes emberek.
Figyelni kezdtem, mert egy erősebb lélekenergiát véltem érezni. Nézelődni kezdtem, és megindultam az energia irányába. Akkor pillantottam meg a tetőn egy vámpírt. Kezemet a kardomra helyeztem, majd előrántottam. A penge éle megcsillant a napfényben. A sugarai úgy táncoltak az isteni fémen akár a balett táncosok. Csodálatos látványt nyújtott, de nem volt idő azzal foglalkozni. Nagy lendülettel felugrottam a mellette levő ház tetejére, kardom magam elé tartva védekezés képpen kemény hangon megszólaltam.
- Ki vagy te? - Mindenféle udvariasság és kedvesség nélkül fogtam bele a társalgásba. Míg a válaszra vártam szúrós szemmel figyeltem minden mozdulatát, és az energiáinak a változását is figyelemmel kísértem. |
Lassan de mégis magabiztos léptekkel lépdeltem az utcán, közben magamat szidtam amiért kimerészkedtem a napra. Eszeveszettül égette a bőröm, de csöndben faarccal tűrtem. Szánalommal néztem a körülöttem sétáló halandókat. Egyikőjükben sem éreztem elég erőt ahoz, hogy esetleg hű társammá tegyem és átváltoztassam. Pedig olyan egyedül éreztem magam mintha csak én léteznék. Olyan valakire vágytam akivel elbeszélgethetek. Aki nem érzi rajtam ezt az elborzasztó emberszagot, de nem is ember. Az emberekből elegem van.
Felugrottam egy közeli ház tetejére. Leültem és vártam, hogy olyan energia bukkanjon fel, akivel összeismerkedhetek. |
 -Nem erölteted rám,nagyon szeretnék már végre igazi barátokat szerezni .... Eddig nemnagyon volt rá lehetőségem.-néztem magam elé elgondolkodva.egy rövidke pillanat után megint megszólaltam-Na,de most már induljunk,mert kezdek fázni orosz létemre.- |
 Elmosolyodtam.
- Oké - mondtam, aztán egy kicsit elkomolyodtam.
- De figyelj, nem akarom rád erőltetni a dolgot...Csak akkor lehetünk barátok, ha te is szeretnéd.Én nem akarok erőszakoskodni... |
Hosszas gondolkodás után megint megszólaltam:-Tudod mit ... legyünk barátok.Rájöttem,hogy szükségem van valakire aki mögöttem áll.-felé fordultam és mosolyogtam,mint egy vadalma.-Na mitszólsz ?-néztem a lányra naagy tehénszemekkel. |
- Hidd el, tudom milyen érzés.A legjobbnak hitt barátnőm támadt hátba úgy két éve. Úgyhogy megértelek.És én is úgy gondoltam, hogy jól megleszek én barátok nélkül is.De így utólag be kellett látnom, hogy nekem ez így nem megy - fejeztem be végl. Akárhogy is nézzük, ez egy nyílt elutasítás volt.Megint.Kezdtem hozzászokni a dologhoz, úgyhogy ez se tört le túlságosan.Jó hát persze fájt, de a lelki gyötrelem már mindennapos érzés.Ezen is túl leszek valahogy.Csak tudnám hogyan. |
-Tudod kislány kedves tőled,de nem kellenek nekem barátok.Eddigis csak csalódást okoztak...persze ha tényleg barátok voltak... Meg vagyok én nélkülük is.-nem akartam megbántani a lányt ezért rámosolyogtam,gondoltam az majd segít valamejest... |
- Áh értem - mondtam, majd megint csend lett. Nem hiszem el....Komolyan, nem tudok elbeszélgetni vele? Pfff....Mondjuk, lehet ő is olyan, mint az egyik volt osztálytársam...Óránként nyögött egy szót. gondolkoztam el, majd Alexanderre néztem.
- Izé...Hát...Én szívesen lennék a barátod - mondtam kedvesen mosolyogva.
- Szerintem te is nehezen barátkozol, ahogy én is... - sütöttem le a szemem, ahogy eszembe jutottak a régi sérelmek.... |
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
-Oh.....pedig....Ühm....éhes vagyok....- Nyafogtam egy kicsit, de gyorsan abbahagytam - Najó akkor menjünk... Jössz, Kurosaki Zero Halálisten? - néztem rá gyanakvóan. Ez a fiú......hm....majd meglátom....mindenesetre nincs értelme megölni....
-Nem erölteted rám,nagyon szeretnék már végre igazi barátokat szerezni .... Eddig nemnagyon volt rá lehetőségem.-néztem magam elé elgondolkodva.egy rövidke pillanat után megint megszólaltam-Na,de most már induljunk,mert kezdek fázni orosz létemre.-