|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 11:20 - |
Barátságos kis utca, boltokkal, és hétköznapi emberekkel. Az utca egyik távoli részén, van egy antikvárium, ahol régi könyveket, cuccokat, és boroszkánykellékeket is be lehet szerezni. |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Már majdnem rábólintottam Akeera ajánlatára, amikor egy fiú hangját hallottam meg. Összerezzentem és meglepetten felnéztem. Barátságosan mosolygott rám, ígyhát nem utasíthattam vissza. Hallottam, ahogy valahol mélyen Akeera felmordul, majd végleg elhal a hangja.
- Igen, tudom... Ennyire látszik? - kérdeztem erőtlenül, ugyanis eléggé kimerültem a sírástól. Megdörzsöltem a szemem és letöröltem az arcomról a könnyeket.
- Ashley vagyok. Téged hohy hívnak? - kérdeztem, és bár kicsit gyerekes volt a hanglejtésem, nagyon nem tudott érdekelni jelenleg. Nem tűnt fenyegetőnek a srác, de azért kicsit még tartottam tőle. |
 Magányosan sétáltam az utcán, reméltem, hogy összetalálkozok a barátaimal, vagy egy jó nővel, de nem történt igy. Sőt. Jó nők helyett, sok vért és rendőröket találtam az amúgy nyugodt kedves utcában. Mennyi vér... És holttest! Te jószagú atyaúristen!!! Ahogy probáltam tudomást sem venni a gyomororgatódögszagról, ami az erős napfény hatására keletkezett, észrevettem egy leányzót ücsörögni, az egyik lépcsőn. Sírt, és teljesen tökéletesen egyedül volt, még a jelvényesek sem foglalkoztak vele.
Megölték volna a családját? Brutális.....Fuj!
Néztem, akislányt, és lassan közeledtem felé. Olyan 14-5 éves lehetett. Amikor odértem hozzá, még mindig meglepett fejjel néztem, aztán rájöttem hogy nem ártana változtatni az ábrázatomon.
-Szia!- köszöntem neki egy tartózkodó, mégis kedves mosollyal, és mellé mutattam.- Leülhetek hozzád?- kérdeztem, mire ő nagyon meglepődött. Lassan bólintott,én pedig leültem. Nem volt más dolgom ma délután. Amig jobb ötletemnins addighősködöm kicsit.
-Jól vagy? Bocsánat, de vörösek a szemeid a sírástól... o.o |
Végignéztem, ahogy eltakarítják a hullákat. Senki se figyált rám otthon, szóval sétával akartam levezetni a magányt, de csak rosszabb lett, ugyanis miután egy percre kiürült az utca, újra erre járt pár ember, többnyire barátitársaságban. Könnyes szemmel figyeltem, amint jókedvűen sétálnak el mellettem, aztán felhúztam a mellkasomhoz a lábam és sírva fakadtam. Elegem volt, hogy mindenki levegőnek néz és bárkit kérek meg, hogy foglalkozzon velem, gúnyosan felnevet és eltűnik. Bentről egyre hangosabban hallottam Akeera hangját.
- Öljük meg mindet, jó? Gyere, mi ketten legyőzhetetlenek leszünk. Menjünk, és bűntessünk meg mindenkit, aki átnézett rajtunk.
Ez lenne a megoldás? gondoltam. Tényleg meg kell bűnhődniük?
- Megfizetnek azért, amiért egyedül hagytak téged. Én itt vagyok melletted. A barátod vagyok... Bízz bennem. |
 Miután Bellatrix támadásba lendült, egy ideig még figyelte a gyilkolási módszereit, aztán ő is célbavette az első élőlényt, akit meglátott: egy kislány. Amint a közelébe ért, elmosolyodott, majd amikor a lány is így tett, felcsillantak a szemei, és az előbbihez képest békésebb módszerrel elvette a lelkét. A következő célpont egy bevásárlókörútra indult háziasszony volt, később egy kutyát sétáltatott úr. A kutyát nem bántotta, az állatok lelke különösebben nem vonzotta, ráadásul a kutya- és macskaféléket még úgy ahogy, megtűrte maga mellett. 10-15 elfogyasztott lélek után Bellatrixhoz lépett. Mindketten majd kicsattantak az energiától. Diadalittasan tekintett végig az utcán. Rég látott már ennyi halottat. Arra gondolt, amikor a rendőrség értetlenül áll majd az eset előtt, aztán elszállítják a tetemeket a legközelebbi hullaházba, boncolásra. Azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy a környéken lakók legendává fűzik a dolgot, és kitalálnak valami ronda, szőrtelen, vér- és lélekszívó állatot, mint például a dél-amerikai chupacabrát. Bár nem állt szándékában rákenni ezt egy nem is létező lényre, szórakoztatta az emberi fantázia. Társára pillantott.
- Jobb lesz eltűnni, mielőtt kiérnek a hatóságok. Nincs kedvem balhézni - jelentettem ki, és elindultam, vissza az öböl felé. Idő közben kisütött a nap, ami eléggé irritált. Le akartam hűlni, és erre a legjobban az öböl felelt meg. A tanítás egyáltalán nem érdekélt. Nem volt itt a családom, hogy leszidjanak egy igazolatlan óráért, vagy egy szaktanári, esetleg osztályfőnöki intőért. És ha itt lettek volna, akkor se érdekelne.
Folyt.köv.: Diamond öböl |
 Elmosolyodott, de nem kedvesen: annyi megvetés és gyúny volt benne az átlagemberek iránt, ami szavakkal nem kifejezhető. Valóban, ők sokkal, sokkal jobbak attól, hogy állatok és hajléktalanok vérét, vagy lelkét egyék meg.
Amy támadásba lendült, és az egézséges üzletember kibuggyanó vérének illata minden emberit száműzött belőle, de még tartotta magát, pupillái azonban már macska módra összeszűkűltek.
Közelebb lépett hozzájuk, végigmustrálta a a földön fetrengő, haldokló embert, és elővette az előbbi, gúnyos és megvető mosolyát. A vére háttérként terült szét mögötte.
Bellatrix mustrálgatta az ökörnyálszerű, normális embernek alig látható lelket: ő is csak amiatt láthatta, ami miatt mások auráját is. Aztán lassan, nőiesen elkezdett sétálni a haldokló ember mögött haladó felé, aki most holtra váltan állt, megdermedt a látványtól.
Kísérteties arckifejezést öltött fel, mégjobban megrémítve a lányos arcú férfit, aki már a félelem láncait szaggatva, épp hogy elkezdett volna menekülni. Kezét vállára tette, a háta mögé lépkedett, s kitapintva, hol a legjobb ér, harapott.
Az embervér.. Mámorító, akár az alkohol, és ő, ha kiszagolja, tényleg nem tud tisztán gondolkozni. Rövid idő alatt aszott múmiává, üres, kissé gusztustalan tokká szívta. Megnaylta vértől vöröslő száját, és egy hippinek öltözött, fekete hajú fiatal lányt szemelt ki következő célpontjának, aki most mosolygás helyett megdöbbenten állt a történtek előtt. Fogalma sem volt, mi zajlik itt: nem hitt sem a vámpírokban, se egyéb mítikus lényben.
A lány sikított volna a fájdalomtól, de Bellatrix befogta száját, és vele is hasonlóképp járt el, mint az üzletemberrel. Teste viaszbábúra emlékeztetett, ahogy mereven, élettelenül zuhant a betonútra.
És így fojtatta tovább, és tovább.. Ezt a napot hirtelen örömünnepnek érezte, ahogy Amyvel, brutális gyilkosokként írtják az utca szerencsétlen népét.Egyre jóllakottabnak érezte magát már az első két ember után. Még egy, vagy kettő, és újra ereje teljében lesz, végre nem kell szégyellnie magát.
Végzett, az utcán ájultak, lelketlen halottak, vagy gusztustalan, aszott testek hevertek. Aki futni próbált, azt egyszerűen elkábította, leütötte, vagy, képességét bevetve, egy ideig az agyhalál ketrecébe taszította.
Kis erőhullámot eresztett ki: erősnek, magabiztosnak érezte magát. Szeme újra normálisan nézett ki, s ereje is meglepően erős volt, kis mértékben is. Aztán kieresztette az egészet..
A szürkéspiros, halvány, mégis erőteljes erőhullám füstként kígyózva terítette be a teret, az utcán egy árnyalatnyival sötétebb lett. Büszkén nézett maga elé: ennyire még legutóbb se volt erős.. Úgy érezte, bármire képes. Aztán önelégült vigyorát Amyre szegezte: Nem tudta, ő hány lélek után lakik jól, ígyhát türelmesen nézte a lány ütyködését. |
- Jó - mondta röviden, majd visszaváltozott.Végigmérte a környéket, majd látta, ahogy Bellatrix egy kis ideig a hajléktalanokat nézi.
- Gusztustalan - mondta kissé fintorogva.
- Mi túl jók vagyunk ahhoz a szinthez képest, úgyhogy eszedbe se jusson - mondtam és elindultam egy felénk közeledő, aktatáskás ember felé.Az órját nézte, majd amikor meglátta, hogy felé tartok, egy pillanatra megállt és meredten nézett.Aztá észrevette a villogó szemeimet, és futásnak eredt.Egy pillanat alatt előtte teremtem és egy apró tört húztam elő hirtelen.Egész nyugodtan gyomorszájon szúrtam és ledobtam a földre.Még menekülni akart, de a fájdalomtól mozogni is alig bírt.Rátettem a lábam a mellkasára, és egy pillanatig élveztem, ahogy szenved, aztán felcsillantak a szemeim és a lelke elkezdett kifelé szivárogni a testéből.Amikor felcsillannak a szemeim, egészen máshogy látom a világot.Olyasmi, mint egy hőérzékelő kamera.Csakhogy ilyenkor a lélek energiáit érzékelem, és nem a hőt. |
Leszálltak a földre, ám Amy nem engedte le őt hátáról. Körülnézett: az utca szinte teljesen kihalt volt, mindenki az üzletekben volt, kivételt képezett ezalól az elgé ritkán előforduló hajléktalanok csoportja. Lehettke összesen ketten: az egyikük aludt, így nem vehette észre őket, a másik azonban a meglepetéstől szólni sem bírt, s miután megnyugtatta magát, hogy képzelődik, azonnal beájult.
Mikor a lány rákérdezett erőnlétére, idegesen krákogott, és a földre nézett: nem akarta bevallani, hogy igen, azonban perpillanat hazudozni sem volt kedve.
- Csak egy kicsit... Megpróbálom előbb egyedül. Ha nem megy, akkor viszont elfogadom a segítségedet - próbált lazán elmosolyodni, ám a vége egy groteszk valami lett az arcán: nem szerette magát gyengének mutatni, s jelen helyzetben idegességét is elég gyatrán (jobban mondva szinte sehogy sem) palástolta. Vártak, hogy kijöjjön valaki a boltokból - a hajléktalanokról ugyanis áradt az állot alkohol és a cigaretta undorító keverékének szaga, s ez igencsak meghosszabbította életüket. Legalábbis Bellatrixnak azok után, hogy megbizonyosodott róla szaglás útján, miszerint igencsak egészségtelen lenne a vérükből innia, eléggé megkurtította az irántuk való érdeklődését. |
Ezt az utcát tökéletesnek találtam.Nem volt körülöttünk sok ember, sőt, egész kihalt kis utca volt.Úgyhogy nem akartam arra erőt pazarolni, hogy átváltozzak.Aki elsőként meglát, annak felfalom a lelkét.Lehetőséget se adtam Bellatrixnek, hogy leszálljon a hátamról.Valahogy bejött az az érzés, hogy a karmaim kopognak a betonon.Aztán megálltam és hátranéztem.
- Nem vagy gyenge? - kérdeztem, mert éreztem, hogy újdonsült szövetségesem nincs teljesen ereje teljében.
- Menni fog egyedül is, vagy segítsek rá? - nem akartam túl lenéző lenni, de attól féltem, hogyha nem kérdezek rá, akkor Bellatrix nem fogja felvállalni.És ezzel nincs semmi baj, mivel tudom magamról, hogy én se ismerném be. |
 Odajött hozzám Alexander és bocsánatot kért és elrepült.-Egyedül maradtam...Most akkor menjek utánna?-kérdeztem önmagamtól majd minden erőmet összeszedve futottam Alexander után a földön
/folyt.köv.:Folyópart/ |
 Láttam.hogy Archee elszállt.Eléggé zavart ami történt.Odaléptem Jouluhoz meghajoltam-Bocsáss meg nekem.-mogyogtam halkan majd elrepültem.
/Folyt.köv.: Folyópart/ |
 -Semmi gond-mondtam és az eddig flegma sílusom komolyra váltott.Széttártam sz szárnyiamat és odafordultam Alexanderhez.-Majd a szobán találkozunk.Remélem nem foglak zavarni,de ha igen akkor is mit lehet tenni egy szobába szorultunk.-és egy kisebb szélvihar kiséretében elhagytam a kis utcát.
/folyt.köv.:3.szoba/ |
-Hülye paraszt!Nem szégyenled maga...?!-folytattam volna de előjött belőllem a skizofrénia.Kivettem Alexander kezéből a kaszáját és már lendítettem a karom mikor megint normális lettem.-Jaj elnézést én nem ilyen vagyok!-és sűrű bocsánakérés közepedte visszaadtam a kaszát Alexandernek.-T-t-t-tessék...-mondtam és szégyellve magam ott álltam egy helyben. |
-Archee ha így folytatod muszály lessz megtennem... Nemfog senki sem semmi érdekelni.-elraktam a kaszámat.-Inkább megyek ... -mondtam halkan. |
-Szép név.-mondtam és azzal leültem a földre.Szerintem azt hitte,hogy megfutamodok.Csak nem vatt valami számításba:nem félek Alexandertől.-Mi van Alex most meg akarsz ölni?Csak tessék.Úgy se mered.-kiáltottam el magam és azzal kitört bellem a röhögés... Szerintem most hülyének néznek de annyi baj legyen. |
Már ahhoz közeledtünk hogy Alexander kinyírja a másik fiút.-Istenem!-mondtam majd Alexander elé futottam nehogy bántsa a másikat.-Ne bántsd nem éri meg!-mondtam neki csak hogy a bunkó angyalfiú leléceljen mielőtt kiiktatódna.-Amúgy a nevem Joulu.Örvendek.-mondtam a másik fiúnak és nagyon féltem a feszültség fokozódásától. |
Archee szavai kezdtek egy picit felháborítani.Elökaptam szép lassan a kaszámat.-Na most legyen nagy a szád kölyök.-kiengedtem a szárnyaim és mérges szemmel néztem Archeera. |
-Tudom,hogy örülsz,hogy láthatsz.-mondtam kicsit felsőbbrendűnek érezve magam közben.-De a szereteted másképp is kifejezhetetd mint,hogy kiabálsz velem.-úgy láttam,hogy Alexandernek már elege van belőlem tehát nem hagytam abba ,mert még nem borult ki teljesen.Ezért odafordultam a lányhoz. -Mit mondtál,hogyan is hívnak?-kérdeztem tőle Alexandert teljesen kiszorítva a beszélgetésből. |
Mikor Alexander a fülembe suttogott magamhoz tértem ismét és próbáltam oldani a feszültséget.-Öhm fiúk nyugalom!-mondtam halkan nehogy még én legyek az áldozat.Kicsit hátrébb vonultam a két fiútól mert oldhatatlan volt a feszültség. |
Archee csak bámult rám mint borjú az új kapura.A rövidke de annál élvezetesebb csók után odaszólltam Archeenak-Hé te mi a francnak jöttél ide?-kérdeztem töle szigorú hangon,majd Joulura néztem és halkan a fülébe súgtam-Sze-ret-lek!- |
Ez kicsit fura volt.Nem tudtam,hogy Alexanderben vannak ilyen emeri érzesek is.-Hogy az igazat megvalljam ez kicsit kellemetlenül érint, de csak folytassátok.Kicsit megsértődtem de hát mit lehet tenni ilyenek a szerelmesek.Csak ne előttem csinálnák... |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
Magányosan sétáltam az utcán, reméltem, hogy összetalálkozok a barátaimal, vagy egy jó nővel, de nem történt igy. Sőt. Jó nők helyett, sok vért és rendőröket találtam az amúgy nyugodt kedves utcában. Mennyi vér... És holttest! Te jószagú atyaúristen!!! Ahogy probáltam tudomást sem venni a gyomororgatódögszagról, ami az erős napfény hatására keletkezett, észrevettem egy leányzót ücsörögni, az egyik lépcsőn. Sírt, és teljesen tökéletesen egyedül volt, még a jelvényesek sem foglalkoztak vele.
Odajött hozzám Alexander és bocsánatot kért és elrepült.-Egyedül maradtam...Most akkor menjek utánna?-kérdeztem önmagamtól majd minden erőmet összeszedve futottam Alexander után a földön
Láttam.hogy Archee elszállt.Eléggé zavart ami történt.Odaléptem Jouluhoz meghajoltam-Bocsáss meg nekem.-mogyogtam halkan majd elrepültem.
-Semmi gond-mondtam és az eddig flegma sílusom komolyra váltott.Széttártam sz szárnyiamat és odafordultam Alexanderhez.-Majd a szobán találkozunk.Remélem nem foglak zavarni,de ha igen akkor is mit lehet tenni egy szobába szorultunk.-és egy kisebb szélvihar kiséretében elhagytam a kis utcát.