|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.29. 11:37 - |
 Egész évben hideg, de tiszta vizű folyó.Gyors folyású, így úszásra vagy pancsolásra nem igen alkalmas(persze ha az ember sellő, minden lehetséges....).Azt mondják, hogy teliholdas éjszakákon megfordulnak erre egyszarvúak és szirének is. |
[42-23] [22-3] [2-1]
Hatalmas kő gurult le a szívéről, mikor a lány visszaváltozott, és az sem zavarta, hogy nem mutatkozott be. Lopva körülkémlelt, vár-e még rá meglepetés. Szóbeszédből hallott egy Dan Feros nevű Dentinysről, meg egy szintén oda járó Terra Stiltonról. Meg aztán ott volt Shean Devon, akit nőcsábászként emlegettek, és persze legjobban Bell érdekelte, a sárkány - érthető okokból. Csak nem most..
- Ahh, ugyan, dehogy - vigyorgott rá a lányra - A legtöbben ki se bírják mondani, nem hogy megjegezni. Maradjunk az Ailithnél. - csökkentette vigyora "faktorát", majd elűzte elméjéből az előbb említett, illetve nem említett, híresebb Destinysek sztorijait.
Végigmérte a lányt, s eszébe is jutott a neve: Alys. Róla is hallott már. Az a vakmerő lány.. Igen, biztosan ő az. Tisztán emlékezett a képre, amit mutattak neki, és ez a lány teljesen úgy nézett ki.
- Ömm, hogy mi?.. - kezdte el hirtelen újra visszatérő zavarában tördelni ujjait. Teljesen megilletődött, nem tudta eldönteni, hogy hazudjon, vagy mondja meg az igazat... Végül az utóbbi mellett döntött.
- Ír manó... . nyögte ki halkan, majd kissé magabiztosabban hozzátette: - De jobban hasonlítok apámra. Én is az óriássárkányok közé tartozom, akár ő..
Ez annyira megalázó..., gondolta, a lányra pillantva, arcáról fokozatosan tűnt el a pír, és várt a reakcióra. |
 Egy ideig bámultam a lányra. A nevet, amit a sajátjának vallott, mintha hallott volna már valahol. Milyen irónikus: egy ilyen megjegyezhetetlen nevet nem lehet elfelejteni. Végül felvettem az emberi alakom, és megszólaltam.
- Remélem nem várod el tőlem, hogy az egészet megjegyezzem? - kérdeztem mogorván, aztán felálltam. Nem láttam még a gimiben, ahogy a környéken sem. Végülis nem foglalkoztam ezzel túl sokat. Persze felötlött bennem, hogy a szomszédoktól jött, de ha igen, akkor mi van? Ha nekitámadok, azzal mit érek el? Örökös bosszút, amit már nagyon unok.
- Megkérdezhetem, hogy tulajdonképpen mi vagy te? A sárkányszagot mérföldekről érezni, de van mellett még valami. Ember vagy vámpír? - feleslegesnek tartottam, hopgy magyarázkodni kezdjek a szaglásom miatt. Az utóbbi harc miatt nem volt már a régi, és a hasonló szagokat nehezen tudtam elkülöníteni. Márpedig a vámpír- és az emberszag nagyban hasonlított egymásra. |
 Révedezéséből egy kutyaszerű lény zökkentette ki, mégpedig oly hirtelen, hogy kis híján leesett a szikláról.
Hogy a fenébe került ez ide?!, kérdezte magától. Az állat ivott, majd átható tekintetét rá szegezte. Ailith először kitágult pupillával, rezzenéstelenül figyelte az állatot, aztán pislogott egyet, és magát kezdte el nyugtatgatni.
Ne aggódj, te sárkány vagy, ha neked támadna, gyorsan átalakulsz és odapörkölsz neki. Tény, hogy csak attól ki fog dőlni a fél erdő, hogyha átalakulva le akarnál szállni, mert batárnagy vagy, de neked legalább nem fog bajod esni. Nyugalom..
Kiegyenesedett, majd alaposabban megvizsgálta a lényt, agyában villámként cikáztak a gondolatok, vajon milyen lény lehet. Aztán, mint valami mentális villanykörte, úgy árasztotta el elméjét a megvilágosodás: ez egy chupacabra. Igen, nem lehet más. Más állat már szimplán nekitámadt volna az elrejthetetlen, fenyegető sárkányillat miatt, ami viszont a mítikus lények orrát nem zavarta különösebben.
Viszont két másodpercel később beugrott neki, hogy Raven Fallsba nem járnak chupacabrák. Kizárásos alapon tehát Destiny Moonos a delikviens, ami különösebben nem is meglepő, tekintve, hogy a rivális iskola bő egy mérföldnyire van innen, míg saját kollégiuma majdnem háromra.
Ez legyen a legkisebb problémám.. Nagy levegő, ééééés..
- Öööööm.. Szóval izé.. - kezdte lányos zavarában a bő 10 másodperces szünet után. - A nevem Ailith Aethylswift Alflatt. - mutatkozott be röviden. Valahogy még ő is érezte, hogy jobb, ha eleinte kissé visszahúzódóbb, és nem kezdi el taglalni, hogy tudja, hogy a második neve igen nyelvtörősre sikeredett, de hogy ez milyen szép régi név, és hogy amúgy is, a szülei adták neki ezt. Kissé több nyugalommal tekintett most az addig csöned állatra.
Ha eddig nem próbált meg kajálni belőlem, az jó jel.. |
Utáltam az emberi alakom. Még mindig. Nagyon ritkán használtam, így most is négylábon csörtettem végig a fák között. A folyó volt a törzshelyem, így általában a többiek nem jártak erre. Útközben összetalálkoztam egy nyúllal, akit a következő pillanatban letepertem. Sikoltozott, ahogy csak egy nyúl tud, de ügyet se vetettem rá: metszőfogaim a szőre közé vájtam és elkezdtem nyalogatni a kifelé csordogáló vért, majd amikor végeztem, lenyalogattam a vért a számról. Megszagoltam a tetemet, majd tovább haladtam, lassú kocogásban a fák között. Mielőtt még kiértem volna a fák közül, megéreztem egy másik élőlény szagát. Megtorpantam, felmordultam, majd megpróbáltam azonosítani a szagot. Sárkányvér biztosan volt benne, de nem tudtam pontosan, hogy mi ez. Óvatosan osontam ki a bokrok közül. Ugyan azon az oldalon pillantottam meg a lányt, amelyiken én álltam. Fogalmam sem volt, hogy milyen érzéseket fog kiváltani belőle egy kopasz, kutyaszerű, kissé anorexiásnak látszó mitológiai lény. Lassan sétálva elindultam felé, majd a szikla mellett, ahol ült, megálltam és a szemébe néztem, majd a vízhez hajoltam. Ittam egy keveset, majd újra ránéztem. |
Vörös, tépett haja egyenes, vége hátát érinti minden lépésénél, fufruja divatosan oldalra fésülve. Magas és vékony, ám mégis nőies alakját nem hangsúlyozta: egyszerű, piros pólót, háromnegyedes ujjú, hosszú fekete kardigánt, csőfarmert és pirosas-feketés tornacipőt viselt. Amolyan félig otthoni, félig utcai viseletnek számított ez nála.
Halkan osont a folyóhoz, pontosan tudta, hogy tilosban járkál. De ki akart jönni. Hiányzott neki a napsütés, ahogy a folyó melletti aljnövényzetet borzolja a szél, a távolabbi lomberdőt ringatja, akárha csecsemők lennének, a madarak csiripelése, a gyors folyású víz csobogása, ahogy minduntalan akadályba ütközik, de elgörgeti maga elől, és törtet tovább. Hiányzott neki, ahogy a folyóról visszaverődik a déli napsugár, hogy a fák fölött keletre a Destiny Moon kastélyát innen veszélyesen közelről látja, s a Raven Claws, az ő iskolájának legmagasabb tornya kis ködbe veszően tűnik csak oda. Úgy érezte ezen a helyen, hogy szabad, s bár biztonságban ugyan nem volt az ellenség tanyájának közelsége miatt, mégis megynugodott.
Leült egy sziklára, melynek tövén burjánzott a zuzmó és a moha, a fű pedig épp meghódítani, azaz körülfonni igyekezett a megtermett kődarabot. Két kezén támaszkodott, könyökét combjára helyezte, s álmodozó mosollyal, révedező tekintettel figyelte a fénytől vakító folyót, a smaragdzöld erdőt, a kastélyokat, s óhatatlanul is azon kezdett el gondolkodni, ez a gyönyörű hely miféle történelmi eseménynek adhatott helyszínt. |
 Egy ideig halgattam majd mikor elkezdtünk menni akkor megszólaltam.
Ez a valami....szóval ez mi? Mert totálisan meg vagyok hibbanva ezektől ÁÁÁÁ! Tényleg gomene hogy nem segítettem Alice-on akár ember vagyok akár nem mert tényleg próbáltam de nem tudtam vagyis hát kétszer de...Hmmmpffff!-Alice befogta a számat de egy szót se szólt.
Biztosan egy kis csendet akar...Remélem komolyabb baja nem esett mert abba belehalok...EZ IS AZ ÉN HIBÁM ÁÁÁÁÁÁH!
Majd végre Alice is megszólalt.
 MÉG HOGY ÉN NEHÉZ....bátyóóó úgy szeretlek! gondoltam egy gyors pálfordulatot véve az agyamban.
-Most akkor....megyünk a sulihoz? És mi volt ez a dög? Ez gyógyított meg? Mert akkor köszönöm neki.-mondtam halálnyugodtan.
Mostmár tudom milyen cél vezérel....KINYÍRNI AZT A PIPERKŐCÖT! Ha a bátyámhoz mer érni...KIFILÉZEM MINT AHOGY MONDTAM NEKI IS!
/Folyt.köv.:6.szoba, Joshua Turner/ |
 Elmosolyodtam és Argosra néztem.
- Nem, arra nem lesz szükség, majd én viszem.
Aztán a kiscsajhoz fordultam.
- Ugyan már..Öööö...Asszem ember vagy, úgyhogy nem sok mindent tehettél volna. Gyere, menjünk haza - néztem kedvesen a kislányra.
Valamiért mindig meglágyul a szívem, ha a húgomért aggódik valaki. Ráadásul édes ez a...HÉ NE LEGYEK MÁR PEDOFIL! (XDD)
Elindultunk a suli felé, de Argos szó nélkül az ellenkező irányba sétált.
- Öö..Argos? Te nem jössz velünk? - kérdeztem, mire ő csak átnézett a válla felett és alig láthatóan elmosolyodott.
- Nem. Nekem itt már nincs dolgom. És köszönöm - mondta. Próbáltam kivenni, hogy merre fog menni. Vagy a tiltott területekhez megy, vagy nyugatra. Egy ideig néztem utána, aztán kezdett zsibbadni a karom, amitől visszatértem ebbe a világba (xD).
- Jobb lesz, ha sietünk, mert azért csak van súlya a kisasszonynak - néztem Alice-re, és egy mosolyt erőltettem magamra.
- Argos felajánlotta, hogy viszi - szólt közbe Sam, mire én csak elvigyorodtam.
- Heh, ha nem bírom el a saját húgomat, nem lehetek az Életed Értelme - mondtam és megvártam amíg mellém ér, és mellette sétáltam tovább. Amikor az életem értelme részt mondtam a kis mókus-róka-pihepuhakabala kicsit felmorrant. Ennek meg mi baja van? XD
Folyt.köv.: 6. szoba, Joshua Turner |
 Csöndesen néztem a lány szenvedését, és rosz érzés kapott el. Szerencsétlen hogy érezhet most...ráadásul még Josh is hogy érezheti magát.. De igazából pffh csöppet sem aggaszt! ( TOTAL LIE! XDXDXDXD)
Ijesztő volt, hogy csak két napja vagyok itt de máris beszélő állatok, és varázslatos lények világa közepébe csöppenve teljesen ugy csinálok mintha ez természetes lenne. De nem az!! Ez kiboritó! Argos Samhez lépett és nyalogatni kezdte a vérét, én meg kárörvendően kuncogtam rajta, mert a hugi meglehetősen megszeppent a hatalmas állattól. Josh felvette a hugát a földről, én meg odaléptem hozzájuk.
- A legjobb ha most hazamegyünk és pihensz... - mondtam Alicenek, és Argoshoz fordultam, aki már abbahagyta fogadott hugom nyalogatását XDXD
- Hazaviszel minket a hátadon? - kérdeztem egy megnyerő mosollyal.
- Mit képzelsz ifjú!- morrant rám fölényesen. - Csak a sebesült szirénről lehet szó, másról biztos nem. Egy szellem vagyok, nem a hátasod.- mondta mogorván. Sam Levette a vállamról Alejandrot és a kebleihez szorította, amit a kisállat elégedetten tűrt.
- Vele meg vigyáznatok kéne.- mondta Argos.
- Igen láttuk már azátváltozását, és szerintem tök jó. - mondta Sam. Argos meglepett arcot vágott ( comment: ááháháháh ő azthiszi hogy az emberi alakra gondol XD) és inkább elkapta a tekintetét a hugiról. |
Josh felvette a szirénlányt. Én csak néztem idegesen, és enyhén sokkos állapotban. Kezdtem érezni, hogy nem lesz semmi jó.
-S-seth volt az....Villámokkal támadott A-alice-re aztán karddal harcolt ellene majd mikor Alice kezdett kiszáradni és vízközelbe ment akkor megrázta. Aztán Alice saját határait figyelmen kívül hagyva valamilyen drámai változáson ment át és sokkal erősebb lett....és...-
Ekkor magához tért Alice is.
-A-ALICE! GOMMENASAI!!! SAJNÁLOM HOGY NEM SEGÍTETTEM RAJTAD! SZÖRNYEN SAJNÁLOM!
-Ny-nyugodjatok le...Nem döglöttem meg csak úgy érzem magam mint egy mosott rongy. És Josh...Sajnálom...sajnálom hogy megint bajba kevertem magam....Az a rohadt Seth volt az de ami nem öl meg csak megerősít.-mondtam és egy mosoly kíséretében kacsintottam egyet.
-É-és Tenshi...Nem a te hibád volt... |
Amikor Alice a földön vergődött, a szívem szakadt meg érte. Ökölbe szorítottam a kezem és nagyon ideges lettem. De tudtam, hogy ennek ez az ára. Alice mellé léptem és letérdeltem mellé.
- Hugi, megígérem, hogy jobban leszel - mondtam és ölbe vettem, ahogy nemrég Samet is. Nyomtam egy puszit a homlokára, aztán a kislányra néztem.
- Barna hajú? Seth vagy Rock. Hogyan támadott? Volt vele valaki? Nem hiszem, hogy Rock ezt tette volna. Az a gyerek életképtelen - vigyorodtam el. /// HÁHÁHÁ BENDE X,,,,DDDD///
- Ja, tényleg...Argos, mi lett azzal a kislánnyal? Ugye nem ölted meg? - kérdeztem. |
Megjelent egy kisebb csapat egy óriás kutyával az élen...vagy róka volt? Nemtudom nem is érdekelt(xD). Az a nagy izé meggyógyította Alice-t. Josh is a csapatban volt aki nagyon nem akarta elhinni ami történt.
-É-én l-láttam...de...-itt megálltam.Lesokkoltam mert féltem ha elmondom ki is volt az akkor ugyanígy bántják Rockot is.
Jaj istenem...most az a baj hogy nem tudom mi a helyes...ÖSSZEZAVARODTAAAAM!
-E-egy Destiny-s volt de nem igazán volt kivehető hiszen rögtön rátámadt Alice-ra-próbáltam valamit mondani csak, hogy ne legyen az hogy elárulom az iskolát.
-Egy barna hajú srác volt. E-ennyit láttam. |
 ARGOS
Csöndesen vezette ki a fiatalokat az alagútrendszerből. Egyszer kétszer elvesztette türelmét, de tűrhetőek voltak. Argos jól tudta hogy miért pont a folyóhoz viszi az embereket. Már amikor megnyitotta az átjárót, megcsapta a vér fémes inycsiklandó illata. A nevető fiatalokra nézve arra gondolt, hogy nem lesznek ilyen boldogok, ha megtudják amit ő már tud. A vérző szirén látványa lesokkolta az embereket, főleg az egyik fiút, a lány testvérét. Hidegen nézte ahogy a fiú kétségbeesetten térdel a lány mellett és ölelgeti félholt testét. Amikor a fiú könyörögni kezdett neki felsóhajtott. Szivesen segitene. De helyes döntés e? Nem jótékonykodhat fölöslegesen. Aztán rájött a megoldásra. Kimérten közelebb lépett, és hatalmas nyelvével lenyalta a lány arcáról a vért. A varázslény vére erőt adott neki.
- Hátrálj ifjú.. - mondta a fiúra nézve aki kelletlenül kicsit arrébb húzódott.
-Jól figyelj szirén hölgy. Ez fájni fog. Az energia ami ezzel jár, napokon belül távozik a testedből, de addigis lidérces álmok gyötörnek majd. - mondta majd nagy mancsát gyengéden fektette a lány mellkasára. Szeme sárgán felvillant, és a mancsából vakító sárga fény lövellt a szirén testébe. A fiatal lány vergődött a földön a kíntól. A gyogyulás gyors formája fájdalommal jár. A lány nyöszörgésére bátyja aggodva szoritotta ökölbe a kezét, izmai megrezzentek a dühtől. Amikor már a lány elcsendesedett, és biztosra vette hogy elmúlt a fájdalma levette róla a mancsát. Ez rengeteg energiát levett belőle. Az alakváltó lányhoz lépett és nyalogatni kezdte a vérét, tudta ettől valamicske erőre kap. |
Amikor megláttam a kijáratot, gonoszul elvigyorodtam, és Jackre néztem.
- Jack, ne menj a fény felé! - mondtam, és egy kicsit meglöktem. Vagyis hogy én kicsinek szántam, de véletlen(na jó nem, direkt XDD) mögé raktam a lábam és seggre ült. (XD). Röhögve értünk fel a fényre, aztán ahogy a folyó felé fordultam, megfagyott a mosoly az arcomon.
- A-Alice... - suttogtam, aztán gyorsan átpasszoltam Samet Jacknek, és Alice felé futottam.
- ALICE! - kiáltottam amilyen hangosan csak tudtam.
- Hugi... - térdeltem le mellé. Mindenhol csupa vér volt. Undor és tétovázás nélkül felültettem és magamhoz öleltem.
- Alice...Hugi...Ki tette ezt veled? - kérdezte, és könnyezni kezdtem. Megint.
Egy nap kétszer bőgök...Hát ez csúcs... KI A ROHADT ÉLET VOLT EZ?! MEGÖLÖM! ESKÜSZÖM KIBELEZEM!
Hátranéztem Jackre, aztán Argosra. /// Ööö van velük egy KM kari is, majd Noncsy ír vele xd///
- Argos...Argos, kérlek, bármit megteszek! Kérlek, könyörgök, segíts...Segíts! - kérleltem a rókát remegő hangon. |
Odajött hozzám az a szemétláda és rohadtközel hajolt hozzám.Itt már tudtam hogy számomra vége....de nem. Nem tudott megölni. Folyamatosan ömlött a vér a számból.
-É-én...*köhögés* megmondtam....hogy nem ölsz meg...csúnyán alábe-alábecsültél...-mondtam levegő után kapkodva,majd leborultam a földre és Tenshi nyálas alakítását néztem...
-Óóóóó bazd meg ennél szarabbul nem is végződhetett volna....-mondtam majd egyre jobban homályosodott a kép...először azt láttam hogy búcsúzkodik a turbékoló pár. Majd azt láttam hogy a másik is elkezd bőgni mire Seth ráordít. És a harmadik kép pedig az volt hogy a két fiú eltűnik és Tenshi felém siet.
-F-franc-ba....
Kikerekedett a szemem.
A-azt mondta hogy szeret? D-dehát... alig pár perce ismerjük egymást... ezt hívják úgy hogy "szerelem első látásra"? Kyáááááááááááááá ez nem lehet! Nyááányááányááááá....gondoltam elsőre.
-Én is szeretlek de shhh!-súgtam neki amíg lehetett aztán megpuszilt és elment a gonosz bátyjával.Egy jó ideig mámorban úszvan néztem ki a fejemből, majd Alice-hoz siettem.
-M-miért kellett megküzdened ezzel a szeméttel? Miért nem futottunk el? Most Josh is neheztelni fog rád és rám amiért nem tudtalak megvédeni...GOMENASAI!-kezdtem megint a bőgést. |
 Egy ideig csak tehetetlenül hagytam, hogy megsebezzen, majd amikor térdre esett, a saját véremmel küzködve levegőért kapkodtam, majd kajánul vigyorogva a csajra néztem, miközben én is térdre rogytam.
- Ehehe... Te nem vagy normális. Ettől még nem haltam meg, vetted? - mondtam és kissé közelebb húzódtam hozzá és a füléhez hajoltam.
- És tudod mi a poén? Hogy te most MEG-FOGSZ-HAL-NI - suttogtam, és az utolsó kétszót szépen, tagolva ejtettem ki. A tenyerem a mellkasára helyeztem, és villámokkal akartam elborítani. De nem jött energia a kezembe. Mi...? kerekedett ki a szemem, és amilyen gyorsan csak tudtam, hátrébb ugrottam, ami pokoli fájdalommal járt. Rockra néztem. Azt a kicsajt ölelgette és könnyes szemmel nézett rám. Felmordultam, majd csöpögni kezdett a számból a vér. Nagy nehezen feltápászkodtam és próbáltam megtartani az egyensúlyom.
- Rock... Öcsi - kezdtem el halkan, de számára is hallhatóan, mire ő csak összerezzent. Felkaptam a vizet.
- TOLD IDE A SEGGED ÉS INDULÁS! - ordítottam rá vicsorogva.
 Magamhoz öleltem Tenshit, és amikor Seth meg akarta idézni a villámokat, a mellkasom felé fordítottam az arcát, hogy ne lássa, ha csúnya dolgok történnek. Amikor nem vált be Seth módszere, könnyes szemmel és remegő hanggal megszólaltam.
- T-Tenshi...A barátod nem fog meghalni. Ígérem. De...De nekünk most el kell mennünk - mondtam és magamhoz szorítottam.
- Esküszöm, hogy látjuk még egymást. És akkor nem harcol majd senki. Béke lesz. ESKÜSZÖM! - kezdtem el bőgni, aztán mélyen a szemébe néztem.
- Tenshi...Szeretlek - nyögtem ki végül, és ekkor szólt közbe a bátyó. Összerezzentem és ránéztem. Aztán ordibálni kezdett, mire nyomtam egy puszit Tenshi arcára.
- Vigyázz magadra! - suttogtam, majd felálltam és a bátyámhoz futottam. Alice-re néztem, aztán Tenshire. Elmosolyodtam, aztán elmondtam egy varászigét és eltűntünk. |
-Áááááááááááááh!-sikítottam fel az áramcsapásra mire Tenshi is ugrott egyet és próbálta volna fékezni Sethet aki egyetlen csapással a földre taszította szegényt.Mire vége volt a fényes trükknek a bőröm és a ruhám is fehérnek tűnt.
-T-tenshi...Menj v-vissza a másik fiúhoz...én most...gyilkolok nem látod? Höhö...-mondtam már úgy mintha félig halott lennék az a szerencsétlen lány meg bőgni kezdett.Nagynehezen felálltam, majd lehajtott fejjel megfordultam.
-Én...Én nem adom fel...Amíg a világ a világ addig küzdök...-itt megálltam vettem egy mély levegőt, összeszedtem minden erőm és kiordítottam az utolsó szavaimat-ÉN VAGYOK A HYSTERIA!
A fejemet felemeltem, szemeim kinyíltak és véres könny csordult le az arcomon. Számból szintén vér folyt. Eredeti sebességem háromszorosára gyorsulva egy percig folyamatosan mélyebbnél mélyebb sebeket ejtettem a fiún. Majd megálltam és újra önmagam lettem. Térdrehullva szenvedtem.
-A-ALICE! TE ROHADÉK EZÉRT MEGFIZETSZ!-mondtam majd felugrottamés éppen beverni készültem neki egyet mire az egy csapással a földre nyomott vissza.Mikor megláttam Alice-t szenvedni félholtan csak bőgni tudtam.De mikor "feltámadt" hirtelen sorozni kezdte Rock bátyját, és ismét szenvedett. |
Láttam, hogy az ellenfelem kezdett kiszáradni és a víz felé próbált menni, de mindig az útjába álltam. Aztán úgy tettem, mint aki elbénázta, így szabad utat engedtem neki.
- Ó ne! - szólaltam meg a lehető legjobb előadóképességemmel.
- Á basszus!
Amint a lány a vízbe került, elvigyorodtam.
- Azthiszem, most én győztem! - teljesen megszáradtam, így már nyugodt szívvel gyűjtöttem az energiát a tenyerembe.
- MEGDÖGLESZ, MOCSADÉK! - ordítottam, miközben villámokat eresztettem a vízbe. |
-HÜLYE VAGY?! LÁTSZIK! AZT HISZED FESTETTFEKETE VAGYOK?! Höhö...jó vicc...-mondtam neki már teljesen indulatból, majd furán éreztem magam... a torkom fájt és kapart, és a kezeim is egyre szárazabbak lettek.
Ne...neneneneee nee nem! Nem akarom! Mindjárt kiszáradok és akkor ő nyert...A FRANCBA!!! NEM SZÁRADOK KI! gondoltam majd elkezdtem nagyon köhögni.Megint a vizeknek imádkoztam de akkor már ez a félkegyelmű is jött.
A FRANBAAAA!!
Félreugrottam és próbáltam a víz közelébe kerülni. |
- KIFILÉZEL? - nevettem el magam.
- Röhögnöm kell...MÉG HOGY TE KIFILÉZEL? HÁHÁHÁ! Mond mégegyszer!! Nem, inkább mégse, már fáj a rekeszizmom! - gúnyolódtam. Ez az...Egyre jobban kezdi elérni azt a szintet, amire várok.... suhant át az agyamon.
- Na lássuk, hogy lassú vagy-e még - kerültem hirtelen mögé, és megvártam amíg megfordul és le akar döfni, majd hátraugrottam egy másik sziklára, ahol ketten is nehezen férnénk el.
- Gyere aranyom, gyere - vigyorogtam, nyertesnek éreztem magam. |
-TE...TE SZEMÉT NE MERD A BÁTYÁM NEVÉT A SZÁDRA VENNI! ENGEM NEM TUDSZ MEGÖLNI! KI VAGY TE HOZZÁM KÉPEST?! EGY SENKI! SENKI!-ordítoztam mint egy őrült közben próbáltam minél hamarabb kicsinálni. Egyre gyorsabban mozogtam az adrenalin miatt.
Basszus...Nem hagyom hogy legyőzzön.
Már látszott rajtam az a pár jel hogy megőrültem.
-És...ha...Joshoz mersz nyúlni....KIFILÉZLEK!
|
[42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
Egy ideig halgattam majd mikor elkezdtünk menni akkor megszólaltam.
MÉG HOGY ÉN NEHÉZ....bátyóóó úgy szeretlek! gondoltam egy gyors pálfordulatot véve az agyamban.
Elmosolyodtam és Argosra néztem.
Csöndesen néztem a lány szenvedését, és rosz érzés kapott el. Szerencsétlen hogy érezhet most...ráadásul még Josh is hogy érezheti magát.. De igazából pffh csöppet sem aggaszt! ( TOTAL LIE! XDXDXDXD) 
ARGOS