|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 11:00 - |
 Gyönyörű zöld vidék, itt ered a Crystal folyó. Errefelé elég sok a hegyi prédaállat, és a hegyi vadász is, hóleopárdok vannak elszaporodva a környéken. |
[22-3] [2-1]
 -Én mindenkivel kedves vagyok aki nem ellenséges velem. Amúgy Tara... nyugodtan szólíts Rosie-nak ha szeretnél. Ez a második nevem becézése. Egyaránt hallgatok mindkettőre.-mondtam halkan de hallhatóan és elindultam arra amerre ő is megy.
Ez a szegény lány... Ha meg tudnám győzni az igazgatót.... dehát sajnos ilyen kapcsolataim nincsenek egyellőre.
/Folyt.köv.:Liget/
|
 - Fogalmam sincs. Talán azért, mert Kelet és Nyugat ellentétek. A Kelethez a Dél és az Észak van a legközelebb. Északra többnyire hideg van. Délen ott a város, tele emberi lelkekkel, akik közé egyszerű beépülni. Nyugaton viszont a tenger uralkodik, többnyire nagy ott a fény. Mellesleg közel van az átjáró New Forestre, így az árny miatt elkerüljük azt a helyet. De ahogy már mondtam, halvány lila gőzöm sincs - mondtam egy kicsit elszomorodva. Szerettem volna Clara hasznára lenni, de ez így egylőre lehetetlen.
- Amúgy... Köszönöm hogy ilyen kedves vagy velem. Ennyire szeretet még soha életemben nem éreztem - néztem rá félénken, mert nem akartam hogy félreértse, és az idegeire se akartam menni. Úgy döntöttem, hogy az út további részében meghúzom magam és befogom.
Folyt.köv.: Liget |
-Érdekes...Én vámpírdémon vagyok és nem ölt meg...Na mindegy szerintem akkor bennem van valami különleges.-mondtam és elnevettem magam saját egoizmusomon.
-Éééés...Miért nem jártok általában nyugatra? A Raven Falls miatt?-kérdeztem flegmán de próbáltam normálisan beszélni.
Ha nyugatra nem járnak akkor arra tökéletes kis búvóhelyet tudok kialakítani magamnak is és Tarának. |
- Majd erről is mesélek neked, jó? Na, indulás - adtam ki a végszót, és megindultunk lefelé a hegyoldalról.
- Egyébként nyugatra nem igen küldenek minket, és mi se nagyon járunk arra felé. Mi inkább keleten és északon szoktunk lófrálni. Meg New Forestnél. Bár ott most van egy árny, úgyhogy nem megyek arra. Azt mondják, démonokat öl. Nem áll szándékomban összefutni vele. |
Hmmm...az a pár dolog még érdekes lehet a számomra...jó lenne tudni.
-Akkor keressünk egy biztonságos helyet. Mit szólnál egy ettől nyugatibb helyre? Arra nagyon kis eséllyel lehetnek Destinysek.-mondtam-És a kemény edzés nem minden.Tudni kell taktikázni mert semmire nem mész a sok edzéssel.-tettem hozzá.
Kemény edzés....eltúloztam mikor azt mondtam hogy nem elég csak az. |
Elnevettem magam.
- Dejó, egy hemofóbiás Destinys és egy vérimádó Raven Falls-i - mosolyogtam, aztán felálltam.
- Ha jól tudom, nálatok ma van az első tanítási nap. Ugye? Képzeld, mi már fél éve elkezdtük. Azóta nagyon keményen edzünk - mondtam, majd elhallgattam és körül néztem.
- Tudok pár dolgot, amit nektek nem kéne...úgyhogy mit szólnál hozzá, ha elmennénk valami biztonságosabb helyre. Dan vagy Nell szerintem már így is észrevette, hogy itt vagyok veled - szomorodtam el egy kicsit. Király, újra össze leszek verve... Mindegy, már hozzászoktam. |
A "barátok" szón elmosolyodtam és a szemem is kikerekedett. Soha nem volt még barátom.
-Ugyan én köszönöm hogy a barátod lehetek....Azért jöttem ide hogy felmérjem az erőviszonyokat.És valószínű hogy ezt is fogom tenni mindig a szabadidőmben, akár tetszik majd az igazgatónak akár nem.-mondtam egy kicsit fölényesen.
-Remélem akadok itt pár vetélytársra...a vér a mindenem. Én csak azon élek és azért élek. |
Könnyek szöktem a szemembe.
Még soha, senki se mondott ilyet nekem... Most álmodok? hitetlenkedtem magam, majd nagy nehezen, a könnyeimmel küszködve megszólaltam.
- Kö-Köszönöm. Még senki se volt ilyen kedves hozzám... És tudd meg, hogy te is számíthatsz rám, bármi baj van. Mostantól barátok vagyunk - mosolyodtam el.
- Egyébként miért jöttél ide? A legtöbb Raven Falls-i elkerüli ezt a helyet. |
-Szerintem te tartozhatnál közénk. Kedves vagy és nem bántasz senkit. A hozzád hasonló sorúakat a Raven Falls csak megszánni tudná.-mondtam és mosolyogtam.
Szegény....úgy sajnálom...
-Ha nem is békül ki a két iskola rám számíthatsz bárhol és bármikor csak hívj.-jegyeztem meg mellékesen és megsimogattam a fejét. |
Hallgattam és a földet néztem, aztán Clarara pillantottam.
- Te...Clara... Mit tudsz arról a harcról, amiről a fák is suttognak? Azt mondják, végleg megszűnik a gyűlölet a két iskola között. Szerinted akkor lenne esélyem hozzátok tartozni? Itt akarom hagyni a Destinyt. Gyűlölöm ezt a helyet. Minden kis részem megvetést táplál iránta. De nem tudom itthagyni. Még nem. Korántsem biztos, hogy befognak hozzátok. Nem merek kockáztatni. |
-Semmi baj. Mi biztos hogy nem fogunk harcolni. Megértelek téged. Sok ilyen emberrel találkoztam mint te, régen.....-itt megálltam egy lélegzetvételre mert még mindig alig kaptam levegőt-...de azokat megöltem. Mert ők is támadtak.De téged nem bántalak.
Érdekes lány. Mindenesetre a Destinysekhez tartozik. Ha elvinném magammal a Raven Fallsba akkor engem is, őt is és az egész iskolát kivégeznék. Idióta és vakmerő ötlet lenne.
|
Addig maradtam macska, amíg meg nem láttam a hang forrását: egy szarvas. Utána visszaváltoztam és Clarara néztem.
- Bocsáss meg - mondtam, aztán megköszörültem a torkom.
- Értem. Szóval...Mi azért ugye nem fogunk harcolni? Mert igazából én csak nyugalmat akarok...de más iskolákban kiközösítenek. Itt pedig folyton arra kényszerítenek, hogy gyilkoljak és harcoljak. Tudod milyen rossz érzés, hogy a csapattársad vérfürdőt rendez, és meghív egy menetre, miközben te épp a hemofóbiás tüneteiddel küzdesz? - fakadtam ki végül, aztán a szám elé kaptam a kezem.
- Bocsi... |
-Igen Raven Falls-i vagyok .de nem harcolni jöttem az iskolába. Hanem meg kell ölnöm valakit, aki nem te vagy.-mondtam nyugtatásképpen. Kisebb zajt hallottam amire Tara macskává változott. Úgy gondoltam hogy most nem kéne hozzányúlni, mert idegesnek látszik. Nem értettem mire figyel fel ennyire.
Mindenesetre várjuk ki a végét...ha még egy Destiny-s akkor én meg fogok halni.Nem...ha meghalok akkor is a nővérem által fogok. |
Egy ideig Clarát bámultam, aztán bátortalanul bólintottam.
- Te pedig...Raven Falls-i, ugye? - kérdeztem halkan.Féltem, hogy a következő az lesz, hogy megöl. Annyira az arcát figyeltem, hogy amikor mögöttünk egy neszt hallottam, macskává változtam, a hang irányába fordultam és sziszegve felmeredt a szőr a hátamon. |
-Clara vagyok. És semmiség van a szállásomon még egy nagycsomó ilyen ruha. Igazából ezt már untam nagyon. Az meg hogy követtél megintcsak semmiség én is voltam ilyen.-nyugtattam a lányt hogy ne szégyelje magát.
-Destiny-s vagy?-kérdeztem rá. Igazából vakmerő ötletnek gondoltam először ezt megkérdezni de végül megkérdeztem |
Egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra.
- Izé..Szóval...Köszönöm. És igen...Elég kemény hemofóbiám van... - gondolkoztam el, aztán észbe kaptam.
- De semmiség, ne foglalkozz vele! - mondtam már kissé bátrabban.
- Nem kellett volna miattam elszakítanod a ruhád...Semmi értelme nem volt. Sajnálom - szégyelltem el magam.
- És sajnálom hogy követtelek, de nem mertelek megszólítani, viszont tudni akartam, hogy ki vagy. Tényleg...Hogy hívnak? - mosolyodtam el, ezúttal már bátrabban. |
-De szép neved van! Remélem jól kijövünk egymással.-mondtam majd egy édes szag csapott meg.
Hmmmm....mmmm...Ez finomnak érződik.
Ez az édes és mámorító szag a lány lábából jött. Úgy néztem hogy a lány hemofóbiás.
-Mi a baj? Félsz tőlle?-villant fel vörösen a szemem.A lábát egy kicsit megemeltem és a kabát alatti ruhából egy jó nagy darabot tépve bekötöztem, de a szag nem múlt el. |
Remegve elvettem a kagylót.
- T-Tara...Tara vagyok - mondtam félénken és felültem.
- Köszönöm...De én nem tudok semmit adni neked, sajnálom - sütöttem le a szemem.
Ő talán megért majd engem? futott át az agyamon. Nagyon régóta nem tudtam senkivel se normálisan beszélgetni, folyton ijesztgettek és piszkáltak. Aztán mintha valami meleget éreztem volna a lábamon. És ugyan ott mintha valami csípett volna. Kinyújtottam a lábam, és teljesen ledermedtem.
- V-Vér.......? - kerekedett ki a szemem, és éreztem, hogy újra elönti a testem minden egyes porcikáját a félelem. |
Kiderült, hogy egy fura lány követett engem. Amikor megszólítottam megcsúszott a köveken és úgy nézett rám mint aki egy gyilkost lát maga előtt.
-Hé, nem estett semmi bajod? Én nem bántalak.-mondtam és odamentem hozzá.Elővettem a kis zsákomat amibe a kagylókat gyűlytöttem. Odaadtam neki egy szép kékesszürke kagylót.
-Tessék legyen ez a tied. Én Clara vagyok. Hogy hívnak?-kérdeztem és próbáltam megnyugtatni hogy szóba is álljon velem. |
 Hát ez? gondoltam, amikor csendes magányomban észre vettem egy lányt az egyik szikláról.
Megnézem magamnak, ki ez! határoztam el, és leugrottam a szikláról, majd utána osontam. Nagy energiákat éreztem belőle, de úgy éreztem, ha harcra kerül a sor megbírkóznék vele. De eszem ágában sem volt. Egész testemben remegtem, nem mertem megszólalni. Végül amikor megszólított, el akartam rejtőzni egy nagyobb szikla mögé, de kavicsos volt a talaj és kicsúszott a lábam alól a föld. Nagyot nyekkenve értem földet, majd halálfélelemmel a lányra néztem. |
[22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
-Én mindenkivel kedves vagyok aki nem ellenséges velem. Amúgy Tara... nyugodtan szólíts Rosie-nak ha szeretnél. Ez a második nevem becézése. Egyaránt hallgatok mindkettőre.-mondtam halkan de hallhatóan és elindultam arra amerre ő is megy.