|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.29. 12:09 - |
 Köves, ezen az oldalon meredek kaptatóval.A kövek miatt nehéz felkapaszkodni rajta, pláne ha esik az eső, hisz ilyenkor csúszkál a lábad alatt a talaj.Fokozatos zöldül el, a hegytetőn már fák is találhatók. |
[27-8] [7-1]
 -I-igazgatóúr! Maga meg hogy...?!-kérdeztem volna de felvett és egy szikla mögött ellátta a sebeimet és a csaj vérét is eltávolította valahogy a testemből. Nem is gondoltam milyen büntetést kapok. Az első amire felfigyeltem hogy nem egyedül jött. Odavitt egy valamihez amit csak egy kisebb idő után azonosítottam be.
A-az meg mi?! MÉG EGY DÉMONKUTYA?! Mindenki ezekkel jön ma?! Istenem ez már rég kiment a divatból....
-Ez a lány meg mért akart megölni? Mert ide járok?-kérdeztem az igazgatót kissé aggódó hangon mire csak bólintott egyet. A nagy kutyaszerű visszaindult a Raven Falls-hoz én pedig felsóhajtottam.
Kíváncsi vagyok mi lesz a büntetésem.
/Folyt.köv.:2.szoba/ |
 Amint értesültem a helyzetről, azonnal idejöttem. Kihoztam a pincéből Eltanint, és vele indultam el a keleti részek felé. Ráolvastam, így most én is képes vagyok irányítani egy-két óra erejéig.
Csak érjek oda időben! gondoltam aggódva.
Perceken belül megérkeztem a helyszínre. Leugrottam Eltaninról, hagytam, hogy végezze a dolgát. Egy légies mozdulattal letépte Angeláról a Destinyst, és morogva, fújtatva tartotta vissza tőle. A lányhoz rohantam, és ölbe vettem.
- Mostmár semmi baj, Angela, Eltanin majd elvégzi a piszkosmunkát. Erről az incidensről pedig majd a szobádban beszélünk - mondtam szigorú tekintettel, aztán az egyik nagyobb sziklához siettem és a védelmében leültem a földre, és magam mellé fektettem a lányt.
- Ez most egy kicsit fájni fog, de ígérem, hogy próbálok kíméletes lenni - mondtam nyugtató hangon, majd a mellkasán kicsit feltépte a ruhát, és a csupasz bőrfelületre raktam a kezem. Ez most így elég perverzen hangzik, de most a pedofília volt az utolsó dolog amire gondoltam xD
- Ash bejutatta a vérét a vérkeringésedbe, ami azt jelenti, hogy abból a masszából benned is van. Most el kell tűntetnem a vámpír vért a szervezetedből. Csinált valami szokatlant? Valamilyen tőrt beléd vágott? Megharapott? - az utóbbira helyeselt. A tenyerem fényleni kezdett a mellkasán, ő pedig egy kicsit felszisszent. Aztán felültettem, és kivettem zsebemből egy kis ampullát, borostyán színű folyadékkal. Eltörtem az üveget és a harapásnyomra csepegtettem a folyadékot.
- Ez meggátolja az egyéb károsodásokat - mondtam egy nyugodt mosollyal, aztán kilestem a szikla mögé. Már csak azt láttam, hogy Eltanin morog az inmár újra a saját testében szenvedő lányra, akinek halálfélelem van a szemében. Nem csoda: teste megégett, ruhája füstölt.
- Eltanin! Fekszik! - kiáltottam a démonfélvérnek, miután Ash eltakarodott. Segítettem elsétálni a Eltaninig Angelának, majd felsegítettem rá. Felültem mögé és visszaindultunk a Raven Falls-ba.
Folyt.köv.: 2. szoba
 Egy fura dög tépett le a boszorkányról. Bukfenceztem a levegőben, és vagy 10 méterrel arrébb értem földet. A masszától már alig kaptam levegőt, ez a lény pedig egyre közelebb ért. Lekonyult a fülem, a farkamat magam alá húztam, mikor feltápászkodtam. Morogva próbáltam távoltartani magamtól a dögöt, de amint felmorrantam, ez tüzet okádott és megégette a testem. Újra a démonkutya voltam, és nem a zombi. A démon kivetett a testéből és fekete köd formájában távozott, én pedig ott ültem a hatalmas 6-7 méter magas kutya előtt. Teljesen lenyűgözött ez a lény, olyan szépséges és erőteljes volt. De hát az ellenségem. Újra tűzzel támadott, ami pokoli fájdalommal járt. Amilyen gyorsan csak tudtam, megidéztam pár kutyát, akiknek a segítségével felkapaszkodtam a hegyoldalon, vissza a suliba
/Ash el/ |
-Ugye milyen ízletes a boszorkányvér? A kardért a véremet is feláldozom. Úgyhogy nem kapod meg.-mondtam lenézően és a tőr ismét kiskalap lett amit vörös-fekete foltok borítottak. Inkább nem vettem fel mert bűzlött a vérszagtól.
Már csak azt kéne kitalálnom ,hogy hogy megyek vissza a seprűért, mivel az okos fejemmel otthagytam Ash mögött. Le kéne vennem a szemüveget és a tükörerdő varázslatot kéne megpróbálnom. Apa azt mondta hogy ez malydnem minden ellenfél ellen jó. De alig maradt erőm megtenni. Viszont várhatok a regenerálódással ha kerülgetem.
Nekem iramodott ismét fulldokolva közben hányva és ráadásul olyan szaga volt mint egy zombinak.
-FÚJ! UNDORÍTÓ!-mondtam és ismét a kezemet akarta megfogni de én felugrottam a levegőbe, és tettem egy tripla Axeles trükköt, amit még a nővérem mutatott, aki most műkorcsolya bajnok. Elkezdtem megint izomból futni de a dögtestű csaj elkapta a lábam én meg a kövekre estem. Megpróbálta elharapni a torkomat de én csak rettegve feküdtem és az egyik kezemmel majdcsaknem elértem a seprűt.
Mennie kell....Nem halok meg már az első itt töltött nap után! |
Sikerült mögé kerülnöm. Sikerre éhesen elvigyorodtam, és egy éve most először szabadjára engedtem a vámpír képességeimet. A napfényben felcsillantak a szemfogaim, amiket egy pillanat alatt sikerült a boszorkány nyakába mélyesztenem. Egy-két percig így maradtam, de nem kezdtem el szívni a vérét. Csak tartottam a nyakát a fogaim közt. Aztán a testemből gőz kezdett el az ég felé szivárogni, először csak kevés, végül már egészen vastag felhővé állt össze. Elengedtem a nyakát, és újra képes volt mozogni. Elterültem a földön. A szemeim a semmibe meredtek. A lelkem elhagytam a testem. Angela értetlenül bámult rám, aztán a kutyára nézett. A démonkutya lehajtotta a fejét, és rezzenéstelen tekintettel nézett a boszorkányra. Csend lett. Ijesztően csendes volt minden. Aztán hirtelen a kutya remegni kezdett. A bőre alatt a csontok és az izmok mozgolódni kezdett, így olyan hatása volt az egésznek, mintha valami ide-oda fickándozott volna a bőre alatt. A lelkem volt az. Végül ugyan olyan gőz kíséretében, mint az előbb, elkezdett leolvadni a bőr és a hús a fejéről, a farkáról és a bordáiról, a testéről pedig elszortan, itt-ott lerohadt a bőr. A fogai közül kibuggyant a vér, és lefelé kezdett csöpögni. [link]. Csak álltam és bámultam a lányt, aztán egy szempillantás alatt elrugaszkodtam és felé lendültem. A tőrrel a kezében elakarta lökni a fejem, ami sikerült is volna. De a levegőben megfordultam és ráharaptam a karjára. Teljes erőből szorítottam, a fogaimmal már éreztem a csontjait. A hátsólábamra támaszkodva, a karjánál fogva próbáltam lehúzni a földre. Makacsul megvetette a lábát és tartotta magát. A karjából szivárgó vér, és a belőlem ömlő vér összekeveredett, majd egyre nagyobb cseppekben kezdett lefelé pötyögni. A hátán lévő kardért nyúlt, amit aztán belevágott az oldalamba. Elengedtem a karját, és félreugrottam, de a kard pengéjét így is mélyen belémvájta. Kinyitottam a szám, amin kicsúszott a vértől vöröslő nyelvem. Az egész szájüregemet elárasztotta a saját és a boszorkány vére. Ahogy a kettő keveredett egymással, egy betonszínű, masszaszerű anyag képződött belőle, ami egy kicsit gátolta a légzésem. Ezért elkezdtem magamat hányatni [najó kezdek szarul lenni ettől a gusztustalan reagtól xD De tök menő szerintem XDDD], ennek hatására a gyomromból is visszajött ez a massza. Higgadtan a lány felé indultam, de kezdtem egyre pszichopatább lenni. Teljesen feltüzelt a küzdelem.
- Ha beledöglök is... Akkor is... megszerzem a kardot - szólaltam meg kissé akadozva a fojtogató masszától. A hangom nem evilági volt, elég torznak hatott. |
A démonkutya valamit szövegelt de nem érdekelt hiszen közelharcban sosem voltam jó. Inkább figyeltem és varázsszavakat próbáltam mondani.
-Delebo nomen lunae candentem ti..!-próbáltam befejezni de mire a dög elmondta negyedjére a szövegét mintha megbénultam volna.
-M-miért nem tudok mozdulni..? JAJ NE EZ ANNAK A MOCSKOS DÖGNEK A MŰVE LEHET!-ordítoztam és Ash a hátam mögé került. Tudtam hogy vámpír így semmi jóra nem várhattam.
-J-jaj ne.... |
Ejtettem rajtam pár sebet, miközben hallottam a kutyák állkapcsainak csattogását. Hagytam, hogy Angela támadjon, aztán amikor egy nagyobb csapással akart volna lesújtani rám, oldalra léptem, mire egy pillantra mindenki megállt.
- Utolsó lehetőség a távozásra. Megengedem, hogy magaddal vidd a kardod - mondtam, de nem akart menekülni.
- Csak sajnálni tudlak - jegyeztem meg undorral a hangomban. Lehúztam az arcom elől a maszkot a nyakamra. Most olyan volt, mint valami sálféleség. Angelának bizonyára feltűnt, hogy az én szemfogaim nagyobbak, mint a többi vámpíré. Csak elég közel kell kerülnöm hozzá, és nyertem... gondoltam és magam mellett felemeltem a kezem. A doberman megkerülte Angelát és felfutott, majd nem messze a karomtól elrugaszkodott, vörösen fényleni kezdett a teste. Kaszává változott, aminek elkaptam a markolatát, és védelemre kész pozíciót vettem fel. Ezt a boszorkányt komolyabban kellett vennem, mint az eddigi áldozatokat.
- 1-es feloldási pont: Erwachen - kiáltottam, aztán elrugaszkodtam és egy ugrással Angela előtt teremtem. Majdnem sikerült is ketté hasítanom, de ő gyorsabb volt és félreugrott. Eközben a démonkutya pár méterrel arrébb állt, és minket figyelt. Egy ismeretlen, energiával teli szellő megborzolta szőrét. Nem egyszerű légmozgás. A boszorkány is észrevette, hogy készülődik valami. Én persze tisztában voltam vele, mi történik. A kutya mormolt valamit:
- Sie leben in der Hölle: Luzifer, der treue Diener des Satans, höre mein Gebet. Ich will dir opfern, nämlich eine Hexe. Wie schmeckt das Blut, schmeckt die Seele, dann segne uns mit Energie. Er ist nur bei Ihnen.
Ezt még háromszor, négyszer el fogja ismételni. Addig bőven van lehetőségem a bizonyításra. Ó, Lucifer milyen büszke lesz rám! kalandoztam egy kicsit, aminek következtében Angela majdnem eltalált. Amióta közel harcot vívunk, egyikünk se találta el a másikat. Fogalmam sem volt róla, hogy meddig fog tartani ez a harc. |
-Rendben. Ego questus. Et ecce draco tincidunt Deo per gladium.-mondtam majd elővettem az üres zsebemből egy kártyát. A királynő kártyája. Párszor megforgattam a kezemben és fekete rózsa lett belőlle.
-Biztos vagy abban amit a küzdelemről gondoltál?-kérdeztem de a csaj szinte hajthatatlan volt. Beletettem a rózsát egy kicsi lyukszerű valamibe a hangszeren majd elkezdtem játszani. Úgy hallattszott mintha egy temetésen lennénk.
-Sanguinum nigrum rosis regina mortem incipiunt saltare. Et nunc mortem ad omnes!-majd egy nagyot ütöttem a hangszeren. 7 kilométeres távolságig hallani lehetett ezt a nagy és vékony hangot. A xilofon megint alakult egyet. Egy tőr lett amit fekete lángok vettek körül. A szél nagyon erősen fújni kezdett a lány körül én pedig az ő szemében elkezdtem bomlani...fekete szirmokká.
-Kezdődjék a haláltánc...-és gyors mozgásba kezdtem. Ash csak kapkodta a fejét, hiszen "elvakítottam". Nekem pedig sikerült pár nagy sebet ejteni rajta. A kutyákat viszont kerülgenem kellett és elég gyorsak is voltak. |
A boszorkány nem élt a lehetőséggel.
- Ahogy akarod - mondtam, és meglazítottam az arcomon a maszkot, de még nem vettem le. Becéloztam a fegyveremmel a boszorkányt, de nem húztam meg a ravaszt.
- Mielőtt bármilyen hülyeségét tennél, ami a haláloddal jár együtt, szeretném tudni a neved. Én Ash vagyok - mutatkoztam be, mire ő is így tett.
- Angela... Te leszel a 100., akit megölök. Mármint, akit személyesen ölök meg - jegyeztem meg, és még mindig rajta tartottam a fegyvert. A két kutya mellém állt. A démonkutyára néztem.
- Die Strategie ist vertraut, nicht wahr?
- Keine Notwendigkeit zu erinnern, einen Vampir. Ich war dort während der Ausführung des 47. Opfers. - szólalt meg a kutya, de nem mozgott a szája. [link a hangjáról :3] Amolyan telepatikus módszerrel kommunikált, de ezt nem csak a célszemély hallhatta, hanem minden környéken hallgatózó.
- Schließlich aufgrund starten - néztem Angelára, aki, bár ebből semmit sem értett, az utolsó szót mégis felfogta. Kezdheti. |
-Nem bízom benned. Az előbb támadtál rám azzal a démonnal utánna meglőtted a vállam...Curavit per margarita flores.-mondtam és a sebem meggyógyult a ruhám pedig újra szép lett mint amikor a mama csinálta.
Nagyon nem akarom ezt a fegyvert ilyen ember kezébe adni. Túl veszélyes. és kitudja...ha odaadom neki utánna biztos megöl. NEM! NEM ADOM A KARDOT! MEGKÜZDÖK!
-Sajnálom ezt a kardot nem adhatom egy olyan valami kezébe mint ami te vagy...szóval csak a holttestemen át!-mondtam kicsit hangosabban és elhatároztam hogy mostmár nem játszok én se tiszta lappal. Az igazak szavával de tiltott varázslatokkal. Visszahelyeztem a kardot a hüvelyébe.
-Daemonis maximi affertur. Veni in pulvere quia verbum Dei loquitur ad vos. Venite me omnes difficultates animo et pretium. Si non facerem, non dare!- suttogtam miközben felvettem egy áttetsző kvarcot és egy fadarabot. Levettem a kis kalapomat és ezeket beleraktam abba. A masnimat is levettem és azt is beletettem. Majd legutolsósorban felmutattam a Kensay család legértékesebb jelképét, a fekete keresztet ami a nyakamon volt.
-Hic tibi corpus. Dum advenientes vivere pugna veri vel qui verbum meum et honor meus et.- fejeztem be. A fekete kereszt felvillant. A kalapból egy xilofon lett, a kőből, a botból és a szalagból a xilofon ütője lett. |
A démon kutya a boszorkány pajzsától hátrébb lépett 4-5-öt, megrázta a fejét, aztán meredten nézett maga elé. Én közben cseréltem egy tárat, a dobermanok közül pedig csak egy maradt mellettem. Mind közül a kedvencem, a vörös szemű kan. A démon kutya felmordult és vicsorogni kezdett a lányra, de nem mozdult. Megsimogattam a doberman fejét, aztán elindultam a boszorkány felé. Elsétáltam a kutya mellett és megálltam a lány előtt.
- Kössünk alkut. Elmehetsz, ha ide adod a kardodat - mondtam halkan, de a lány számára hallhatóan. Ha elfogadja, a továbbiakban egyértelmű a stratégia, azonban ha nem... Még van pár trükk a tarsolyomban. |
-E...Ez meg mi? MÉG EGY ROHADT DŐG?! HÁNY ILYENNEL ÁLLSZ MÉG ELŐ?! UTÁLOM A DÖGEIDET ÉS EZ RÁADÁSUL DÉMONKUTYA!-mondtam hangosan mire a dög felém kezdett futni-Uáááááááááh!!!! Mittegyekmittegyekmittegyek?! Gondolkozz....
RÁJÖTTEM!...Megvan a taktika....amint ideér és megakarna harapni valahol lelassítom az időt és visszafutok a seprűmért. Onnanstól könnyű a dolgom.... gondoltam el a tervet.
Amint a kutya közelebb ért hozzám (kb.:olyan 1 méter távolság) akkor ugrott egyet és a torkomra akart menni. Megpróbáltam eltaszítani magamtól minél messzebb és annál gyorsabban mondtam a szavakat.
-Tardus descendit tempore, placere iustus esse excellere!!-mondtam minél hamarabb és rajtam kívül minden lelassult....5 másodpercre(xD problem?). Nagyongyorsan elkezdtem futni a seprűhöz de az időm lejárt és minden újra gyors lett.
-NEEEEE!-ordítottam ki. Ugrottam egy nagyot és éppen elértem a seprűmet. Mire hátrafordultam a dög ismét a hátam mögött lett. A csaj egy golyót eresztett a vállamba hogy innen még csak véletlenül se tudjak elmenni.
Itt halok meg...vagy...
-EXPECTO PATRONE!-ordítoztam ki megint telitorokból.A pálcát magamelé emeltem és egy pajzs jelent meg előttem ami kicsit szétszedte a kutyulit.
-Woah...
|
A kör egyre erősebben kezdett izzani, míg végül lángok jelentek meg körülötte.
- Kettes szint! Opfern! - kiáltottam, majd elővettem egy kis kést, és beledöftem a bal karomba. Kissé felsikoltottam, de nem volt túl hangos. A kutyákra néztem.
Ez a kard...Bámulatos..KELL NEKEM fogant meg egy ötlet az agyamban, aztán a körre néztem, amiből még erősebb energia áradt, mint eddig.
- Hármas szint! Erscheinen! - kiáltottam újból, mire a lángok kialudtak, és olyan volt, mintha az egész terv füst be ment volna. Csakhogy nem: köd kezdett kavarogni a körben, majd egy szabályos alakot vett fel. Alig lehetett nagyobb egy németjuhásznál. De kutya volt. [link]. Amint megjelent, a lányt marcangoló kutyák hollóvá változtak és eltűntek az égbolt. A boszorkány felé fordultam.
- Er ist - mondtam halkan, mire a démoni kutya elindult a lány felé. |
-Oké hagylak....MI??!! EZ MEG MI A JÓ BÜDÖS...?! Gyuuuu meg halooook! Ha leölném a nyomoronc ölebeket talán kijuthatok a körből....ÁÁÁÁ megvan a teleportálás varázsigéje! Höhö...Evanescunt!-modtam az egyenes varázsigék közül, és a háta mögött jelentem meg de mégtöbb rohadt dög támadott rám, szétszaggatták a ruhámat.Gyors mindegyiket leöltem a jeges kardommal.
Ajaj...jajaj ez nem jó...Idéz valamit ami nekem nem lesz jó...
|
Figyeltem, ahogy a kard könnyen leírja a kutyát.
Hm...Ez szórakoztatóbb lesz, mint ahogy elképzeltem! vigyorodtam el a maszkom alatt.
Közelebb sétáltam a lányhoz.
Ilyen se volt még. Kíváncsivá tett.
- Vorladung - mormoltam, mire a lány mögött egy vörösen izzó, alkimistakör szerű rajzolat jelent meg.
- Kivételes alkalom ez. Ezt a technikát még senki se látta. Szerencséd van - jegyeztem meg arrogánsan.
- Kommen! - emeltem fel a karom, mire a kövek a körben mozogni kezdtek és egy másik kört formáztak, ami hamarosan megnyílt és egy lefelé vezető alagút lett belőle. Érezhetően energia áramlott belőle. Még nem voltam kész. További dobermanokat idéztem meg, akik körbeállták a hasadékot. Ha most valaki belepiszkál, az az életembe is kerülhet..
- Te most csak velem foglalkozz, jó? - jegyeztem meg a lánynak. |
-WAS A...?! Okéé okéé felfogtam hogy te erősebb vagy nállam de ilyen egyszerűen nem adom fel ahoz közelebb kell jönnöd hozzám.-mondtam merő nyugodtsággal és hűvösen mint a jég, mire a kard markolatában levő vörös kő kéken izzott fel.
EZ MEG MI A...?! Valami különlegesség amiről az anyóka beszélt a boltban? Ááááh értem.
Mikor az egyik dög felém iramodott beledöftem a kardot mire a szerencsétlen szó szerint kikristályosodott mint a jég.
-Ez...Ez a kard meg mi a jószagú atyaúristen? EZ VOLNA AZ EXCALIBUR?! |
Egy ideig figyeltem a medvét, amit a kutyák csak kerülgettek, de nem támadtak meg.
- Te? Semmit. Viszont parancsot kaptam a kivégzésedre - mondtam röviden, és magam elé emeltem a kezem, hogy a tenyerem a lány medvéje felé mutasson.
- Verzehre die Macht der Finsternis - mondtam, miközben vörösen felizzodt a szemem és fekete ködféleség vette körbe a kézfejem, amiből egy sugár formálódott és a medve felé tartott, aki nagy bömbölés közepette szertefoszlott. A kutyák már nyugodtan támadtak neki a csajnak, először csak az egyik. Épp a nyakát harapta volna ketté, amikor a lány maga elé tartotta a kardot, és szószerint kettészelte a kutya homlokát. A doberman hangtalanul esett le a földre. Egy pillanatra mintha a lány fellélegzett volna, de amint megnyugodott valamelyest, a kutya feje kettévált, aztán az egész teste. Az egy helyé kettő lett. Így már négy eb vicsorgott és csaholt körülötte.
- Figyelmeztetlek, ezzel a módszerrel semmi esélyed. Csak még nagyobb bajt okozol magadnak. Ad fel és gyors véged lesz - tanácsoltam. |
-UÁÁÁÁÁÁÁH KUTYÁK! Utálom a kutyákat...és ezek ráadásul fekete mágiával idézett dögök...Fújjj....Az én mágiám ehhez mit sem ér! Na sebaj van itt egy kard először idézni kéne valamit. Venit fuge ursi corpus praesidio.-kimondtam majd egy medve jelent meg mögöttem ami egy darabig ki is tartott.Majd elővettem a kardot amit az antikváriumból szereztem. Már nem féltem annyira hogy megláttam a vörös követ a kard foglalatjában.
Hmmm...Mintha egy kicsit magabiztosabbnak érezném magam.
-Mit ártottam én neked ismeretlen, hogy ezt a szívélyes fogadtatást érdemlem?-kérdeztem.
|
A lány pánikba esett.
Ez gyors lesz. Ránéztem a mellettem morgó kutyára, aki csaholva a lány felé iramodott, aztán elrugaszkodott és megpróbálta leszedni a seprűről, de a kiscsaj kitért előle, így a kutya nagyot nyekkenve a sziklákra esett. Felállt, megrázta a fejét és vicsorogva a másik kettőre nézett, akik vették az adást és viszonylag gyors tempóban körülálltak a seprűt. Én közben a pisztollyal becéloztam a lányt. Még nem akartam lőni, hiszen minek pazarolnám el a drága lőszert? Ha a kutyák képesek elintézni, akkor tegyék csak meg. |
Későőő...MIÉRT ÁÁÁH MIÉÉRT? Ooookay Angela megküzdesz vele itt van egy kard és egy varázspálca...ÁÁÁÁH A MÁGIAKÖNYVEM OTTFELEJTETTEM A SZÁLLÁSON ÉS MÉG CSAK TANULOM ÁÁÁÁÁÁÁÁH! Késő bánat ebgondolat... gondoltam.
-Neeeneneneneneneneeneneneee.....Pálca...kard...Ezekkel meg mit akarok? MEG FOGOK DÖGLENI.-suttogtam magamnak majd előrántottam a pálcámat.
-H-hogy is van az eltűnő v-varázsige....Eva...Eve...nemtudom.... |
Fenébe...Mindenhol ott vannak ezek?! mérgelődtem magamban.
Az igazgató meghagyta, hogy iktassam ki ezt a Raven Falls-i boszorkányt. Heh... Nézzük csak: Seth és Rock vs. Szirén... Tara vs. démonszerű kiscsaj. Envy vs. Josh Turner and his friends. Érdekesebb, mint gondoltam. ahogy ezen gondolkoztam, már a hegy oldalánál jártam, amikor elértem a köves terepet. Három doberman futott mellet illetve mögöttem, aztán lefékeztem, és úgymond "leszörföztem" a sziklás részen. Megláttam a boszorkányt. Az oldalamról elővettem egy pisztolyt. A kutyák halkan felmorrantak, és már készültek a küzdelemre. A boszorkány észrevett. Lefékeztem és végül tőle 10-12 méterre teljesen megálltam. Szótlanul, gyilkos, de halálnyugodt tekintettel figyeltem, miközben az egyik kutya előrébb lépett és felmorrant, a másik kettő pedig követte a példáját. Eszem ágában sem volt megszólalni. |
[27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
-I-igazgatóúr! Maga meg hogy...?!-kérdeztem volna de felvett és egy szikla mögött ellátta a sebeimet és a csaj vérét is eltávolította valahogy a testemből. Nem is gondoltam milyen büntetést kapok. Az első amire felfigyeltem hogy nem egyedül jött. Odavitt egy valamihez amit csak egy kisebb idő után azonosítottam be.
Amint értesültem a helyzetről, azonnal idejöttem. Kihoztam a pincéből Eltanint, és vele indultam el a keleti részek felé. Ráolvastam, így most én is képes vagyok irányítani egy-két óra erejéig.
