|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 12:24 - |
 |
[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Villámgyors sebességgel én is megérkeztem az udvarra, ahogy gondoltam Reia után pár pillanattal.
- Vesztettem - jelentettem ki. De a hangomban semmi szomorú nem volt, csak a szokásos életunott hangom. |
 -Hááát nem halja mennyire beteg vagyok?-mondtam rekedt hangon.-Tudom,hogy a betegek nem járkálnak ilyen hidegben kinn,hanem bent pihennek ,csak én ott nem tudok aludni,mert Alexander hangosan horkol.-mondtam az igazgatónak és arra vártam,hogy megsajnáljon... |
 - Én? Perverz? - kérdeztem egy kicsit szórakozott hangnemben.
- Ugyan, én csak érdeklődök a csinos fiatal kisasszony iránt - mosolyodok el, majd a kijelentésén kicsit elkomolyodok.
- Miért is? - kérdezem felvont szemöldökkel. |
Elraktam a csomagolást.Felpattantam a hideg és kicsit nedves fűről,es követtem az igazgató urat.-Ne tessék megharagudni-nyeltem egy nagyot-nem tetszik kicsit perverznek lenni?-kérdeztem flegma hangon.Kicsit lehete keményen fogalmaztam,de egy ilyen ajánlat után aki nem azt gondolja az nem százas.-Ja és ami a sulit illeti-KÖH-KÖH-nem tudom részt tudok-e venni a tanításon.... |
- Tessék - adtam vissza a csomagolást, aztán Narco elé tartottam a csokit.
- Drága, úgyhogy edd meg - mondtam nyugodtan, majd elkaptam a kezem, amikor a zombi-eb majdnem a kezemmel együtt rohant el a csokival.
- Ez meleg volt - néztem utána, majd a Archeera pillantottam.
- És nos, ami a hölgyeket illeti - mosolyodtam el kajánul.
- Az irodámban van egy névsor, képekkel ellátva, amit nyugodtan átnézhetsz, ha épp szükséged lenne egy nőstényre - böktem finoman oldalba a fiút és kacsintottam egyet.
- Ha szükséged van rá, gyere. Ellenkező esetben találkozunk 9 körül becsengőkor - indultam el a kastély kapuja felé. |
-Természetesen van,-mondtam halál nyugodtam-a legdrágabb belga csokik egyikét tartom mindig magamnál.Soha nem lehet tudni mikor bukkan fel egy elcsábításra váró hölgy.-mondtam és azzal felhelyeztem a nálam már megszokott önelégült "én gazdag vagyok,te nem" mosolyomat,és az igazdató kezéb nyomtam egy tábla csokoládét.-De a csomagolást kérem vissza mert az aranyozott.Apám ideges lenne ha elveszteném... |
- Áh, jó reggelt, Archee! Ő itt a gondnok egyik zombi kutyája, Narco. Ijesztő, de nagyon kedves fickó - álltam fel és a diákom szemébe néztem, majd ijedtté vált a tekintetem.
- UGYE VAN NÁLAD VALAMI NASSOLNIVALÓ??!! - kérdeztem kimeredt szemmel és aggódva. Tudtam, hogy ha Narco nem kap rágcsálnivalót, akkor elmebeteg lesz és talán még meg is támadja a fiút.... |
Ahogy kiléptem rögtön éreztem,hogy ami nyugott kis sétának indult,nem biztos,hogy az is marad.Kicsit sokan voltunk az udvaron és éreztem két kicsit szokatlan,számomra eddig ismeretlem hatalmat.Óvatosan közelítettem meg ezeket a már nem is kicsit ilyesztő erőket.Megláttam becses iskolánk igazgatóját.Nem tudom mi az az "izé" ami vele van,de sebaj.Óvatosan közelítettem meg mert nem akartam,hogy az a kutyaszeű lény leharapja a fejem.Kicsit bizonytalanul kezdtem bele a mondanivalómba.-Jó reggelt...igazgató úr.-nyögtem ki és azzal felbátorodtam és így folytattam:-Szabadna megtudnom mi az az izé ön mellett??-és ezzel leültem a vizes fűbe.... |
Kiléptem a kastély elé.Vettem egy mély levegőt és magamba szívtam a hajnali levegő hűvösségét.Jóleső érzés töltött el, hogy újra itt a tanítás.Mindig is szerettem a diákjaim okítgatni.Bár igazság szerint eléggé aggódtam a szomszéd gimnázium miatt, mivel tavaly elég csendesek voltak.Hirtelen egy bökést éreztem az oldalamban.Narco.Elmosolyodtam és leguggoltam hozzá.
- Szia kutya - simogattam meg a fejét, amely egy magasságban volt velem.
- Tessék, itt a kekszed - mondtam gyengéden és elővettem a zsebemből egy kis szelet csokis kekszet.
 Narco komoran csörtetett végig a kastély mellett, majd a hajnali félhomályban megpillantotta az igazgatót.Egyenesen felé közeledett, majd egy pillanatra megállt és oldalba pisilte a kastélyfalát, majd tovább haladt imádott embere felé. Megbökte kemémy, csontos orrával, majd elégedetten ropogtatta el a kekszét.Lépteket hallott és kajla fülét hegyezve figyelt a hang irányába.
 Antonella megjegyzésén megfeszültem és kishíján megtámadtam.De nem, hiszen szükség van rá.
- Most miért álltál le? Olyan jó móka lett volna... - mormogta Spitz.Figyelmen kívül hagytam a dolgot...
- Antonella - léptem mellé, amikor a kis vakarékot kérdezte meg arról, hogy ki a jó élet.
- Azthiszem, ez most nem a legjobb pillanat a gyilkolásra.Az igazgató a kastély előtt áll.Nekem pedig még terveim vannak, nem szándékozok hamar kihullani a suliból - súgtam oda neki, majd az alakváltóra néztem.
- Nyögd ki végre, hogy ki vagy, aztán húzz el a rákba.Nem igazán vagyok kíváncsi rád, sokkal jobb dolgom is van annál, hogy itt pocsékoljam az drága időmet - néztem rá fenyegetően, és Spitz lelke egyre jobban kezdte marcangolni a tudatom. |
 -Mondjuk kettétépni-mondtam majd egy közeli fát szétvágtam.nem volt olyan közel de lehetett látni.Észrevettem még egy alakot.A fűben feküdt.
-Ki vagy?-mormogtam a sálam alatt és felemeltem.Letettem magam elé és már nagyon ideges voltam.Felemelkedtem és 4 kezemen elsétáltam valahová.Magam se tudom hová de innen el.... |
 Magamban már átkoztam a pillanatot, amikor eldöntöttem hogy lejövök. A levegő ugyanis olyan fagyos volt, hogy láttam a saját lélegzetemet. Rohanni kezdtem a hangok felé. Auuuu... Amilyen ügyetlen vagyok jól pofára estem egy gyökérben. A fejemet dörzsölve próbáltam felülni, de azonnal vissza is feküdtem. A fű valamennyire eltakart, és pont rájuk láttam, és úgy éreztem itt valami nagyon nincs rendben... |
 Fenyegetőzött. Nem ijedtem meg tőle igazán, de mégis elengedtem a nadrágját, és kissé távolabbról vicsorogtam rá. A szeme vörösen izzott, és szinte láttam, ahogy körülötte mozog valami láthatatlan, valami számomra túl erős. Hátráltam pár lépést, és a meglepődöttségtől visszaváltoztam emberi alakomba.
A rohadt életbe... Miért van ilyen rossz érzésem? A lábaim remegni kezdtek, a lány szeme pedig egyre dühösebben csillogtak. Hangos zihálásomtól nem is hallottam a saját gondolataimat. Éreztem, tudtam, hogy menekülnöm kéne, de a lábam a földbe gyökerezett.
- Mit tudnál te velem tenni?! - a hangom hisztérikusan csengett, a félelem megint kezdte átjárni a testem... |
A róka elkezdte ráncigálni a nadrágom szárát de észre se vettem egy darabig...majd a zenedoboz teteje egy kis fuvallattól lecsapódott.
Nincs mese itt vér fog folyni...gondoltam tudat alatt majd észre se vettem hogy jön az ölésvágy.A levegő szó szerint mozgott körülöttem.
-Most menekülj míg teheted...mert egyenként tépem le a végtagjaidat...-mondtam a kis lénynek majd elkezdtem magamban visszaszámolni |
 A csaj elhajított valami furcsa, ijesztő dolgogal. Nem tisztá n láttam, csak épp azt, ahogy a fák levelei zizegnek a vonalában. A szám sarkában egy vércsepp látszott, én pedig morogni kezdtem a csajra.
- Te szuka! - kiáltottam dühösen, és megiramodtam felé. Elkaptam a lbát, és a nadrágszárát kezdtem ráncigálni. De ekkor, egy nagyon furcsa érzés fogott meg... |
-Hmpf...ez csak egy alakváltó...jók a megérzéseim-azzal eltettem a tőrt.Újra elővettem a zenedobozt és felnyitottam.Megint elfogott az a szomorú érzés de éppen ettől kapok mindig erőre.
-De mégis hogyan keveredtél ide?-kérdeztem majd sunyin hátúról felkaptam a az egyik aktív vektorommal,csak hogy ne érezze jól magát.Messziről bűzlött rólla a halálfélelem.
-Csak nem félsz?-majd gonosz arckifejezéssel az alatváltóval szemeztem csak hogy még kellemetlenebbül érezze magát.
Senki se bírja a gyilkolászós tekintetem.gondtoltam,majd újra az üres üveges kék szemem látszott és elhajítottam a kis állatot.
-Sajnálom hogy így ránktörtek Sheena...de kedvem támadt ölni...-mondtam halál nyugodtan mintha ez már csak természetes lenne-ja és jó lenne egy új trendet alakítanod.Ma már nem divat a rocker emo stílus.-szögeztem ki legutóljára. |
 A csaj észrevett, és egy tőrt húzott elő a táskájából. Összerezzentem, ahogy megláttam a hideg, kegyetlen fegyvert a kezében. Még sosem találkoztam ilyen lénnyel, tudtam, hogy nem ember. Ez a csaj nem viccel... gondoltam, és támadt is egy ötletem. Róka alakjában nem olyan könnyű engem elkapni... Így hát összeszorítottam a fogam, és következő pillanatban már négy lábon álltam. Kiléptem rejtekhelyemről, de amint a lány szemébe néztem, elfogott egy kísérteties érzés... Halálfélelem...
- Nem hallgatztalak ki! Véletlenül keveredtem ide - mondtam, habár róka testemmel ez az egész elég groteszk helyzet volt... - Rakd el a tőrt, ha kérhetem - tettem hozzá kissé fagyosan. |
Lépteket hallottam nem is olyan messziről.Mintha engem figyeltek volna.Lecsaptam a zenedoboz tetejét.A léptek zaja kizökkentett engem az álmodozásból.A dobozt visszaraktam a táskába és helyette egy tőrt vettem elő.Ilyen későn már csak 4 vektorom aktív és azzal nem megyek semmire.
-Kivagy?!És miért hallgatózol?! GYERE ELŐ MOST AMÍG FINOM VAGYOK ÉS NŐIES!-mondtam eléggé érthetően kisugározva akaratom.Szemem ismét vérvörösbe színeződött.Éreztem hogy ez az illető egy alakváltó és úgy kb 3 méterre lehet.
A fenébe!...Ki akarnak minket hallgatni?!...gondoltam magamban és felálltam helyemről. |
 - Ühm...Oké menjünk - indultam el Kyuke után.Olyan jól esett, hogy végre van velem valaki.
Egyébként tényleg sokan lettünk hirtelen... |
 Kiértem végre az udvarra.
- Végree! Friss levegőő!! - szívtam egy nagyot az éjszakai levegőből. Ekkor megéreztem mások szagát is. De egyikőjük se érdekelt igazán. Leültem egy fa alá és félig el is aludtam. Talán arra vártam hogy megjelenjen valaki és megszólítson.
 - Attól még elhiheted nekem. Gyere kedves! Menjünk be a kastélyba! Itt túl sokan lettünk hirtelen - mondtam mikor megláttam egy vérfarkast az egyik fa tövében.
/folyt.köv.: 27es szoba/ |
 - Bocsáss meg, Lisa! Egyedül lehetnék egy kicsit? - könyörgően néztem Lisára. Elindultam tőle, a kastély irányába. Ekkor azonban két lány beszélgetéséből csíptem el foszlányokat. Gyorsan behúzódtam egy fa mögé, és leskelődni kezdtem. Igazából nagyon érdekelt, hogy miről beszélnek... |
[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
Villámgyors sebességgel én is megérkeztem az udvarra, ahogy gondoltam Reia után pár pillanattal.
-Hááát nem halja mennyire beteg vagyok?-mondtam rekedt hangon.-Tudom,hogy a betegek nem járkálnak ilyen hidegben kinn,hanem bent pihennek ,csak én ott nem tudok aludni,mert Alexander hangosan horkol.-mondtam az igazgatónak és arra vártam,hogy megsajnáljon...
- Én? Perverz? - kérdeztem egy kicsit szórakozott hangnemben.
Antonella megjegyzésén megfeszültem és kishíján megtámadtam.De nem, hiszen szükség van rá.
-Mondjuk kettétépni-mondtam majd egy közeli fát szétvágtam.nem volt olyan közel de lehetett látni.Észrevettem még egy alakot.A fűben feküdt.
- Ühm...Oké menjünk - indultam el Kyuke után.Olyan jól esett, hogy végre van velem valaki.
Kiértem végre az udvarra.
- Attól még elhiheted nekem. Gyere kedves! Menjünk be a kastélyba! Itt túl sokan lettünk hirtelen - mondtam mikor megláttam egy vérfarkast az egyik fa tövében.