|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 12:14 - |
 Körülbelül háromnegyed órás séta emberi sebességgel mérve. :P |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 -Ööööö várj!-szóltam oda Alexandernek,de egy kicsit későn mert más elment.
A fenébe! tényleg nem lesznek így barátaim!Utánnamegyek!Nem érdekelnek a többiek bár azt hiszem hogy Alice-al jól ki fogok jönni...de ha így folytatom önerőből sose szerzek barátokat!
Így zártam gondolataimat,majd sietve elrepültem a seprűn.-Sajnálom furi srác majd később teázhatunk!-így köszöntem el Yaotól majd messziről követtem Alexandert.
/folyt.köv.:Folyópart/ |
 Körülnéztem és észre vettem hogy egyre többen vagyunk és kezdtem kellemetlenül érezni magam.-Most mennem kell.Sziasztok- mondtam zavartan majd elrepültem.
/folyt köv.: Folyópart/ |
 Láttam, hogy a vámpír orrát megint facsarja a szagom. Arrébb álltam kicsit, közben mellém állt egy emberfiú. Az előbb mikor láttam nem tűnt éppen mintapasinak.
- Te...ha valami perverz állat vagy szálj le rólam!! - tartottam magam elé a kezem. Végignéztem a "csipet csapaton".
Talán egy-két ember mégis belefér... És ez a Gyerek még egész aranyosnak tűnik....Én meg szépen elküldtem....Megint előbb járt a szám mint az eszem.... |
 - Persze én szívesen megmutatok neki mindent - léptem oda, ezúttal már komolyabban.Szép lány volt, de az előbbi incidens miatt próbáltam uralkodni magamon.Samhez és Angelához fordultam.
- Bocs előbbiekért, de ha ilyen elragadó hölgyek vesznek körül, akkor nehezen tudok uralkodni magamon.Remélem, Sam, ezután is jóban leszünk - mosolyodtam el, majd a többiekre néztem.
- Igazából már bemehetnénk, de a kedves igazgatóúr körülbelül már két órája késik, és ahogy ismerem, még várni kell minimum egy másfél órát -fejeztem be a mondandóm, aztán Alice-hez léptem.
- Bocsi hugi - suttogtam, de úgy hogy ő is hallja.
- Remélem nem hoztalak túl kínos helyzetbe - kacsintottam rá.Nagyon fontos volt nekem, ugyanakkor ezt nem sokszor mutattam ki neki. |
 Végre kaptam egy kis figyelmet, bár a boszorkány elment. Belekezdtem a mondandómba.
- Figyelnétek egy kicsit?- majd vártam még egy pillanatot.- Köszönöm. Ő itt Zoey Gonzales. Elsős lesz és nem ismeri ki magát. Segítenétek neki? - kérdeztem miközben lassan kezdtem megint feldühödni a szaga miatt. Alexanderre pillantottam.
Nem is értem miért nézem mindíg őt. Talán csak azért mert hasonlít Rioji-ra.
közben kicsit reméltem valaki átvállalja ezt a farkast, mert iszonytató a bűze vámpírorromnak. A vér szagához szoktatott érzékeny orr egy farkas bűzét nehezen tűri. |
-Szép né....-folytattam volna ha rám figyelt volna de a vámpírcsajra figyelt és egy vérfarkasnak tűnő csajra....Hát ez nem az én napom így soha nem lesznek barátaim!Jobb lenne ha nem lenné ilyen "túlkedves"!Ááááááh mindent elrontok!Nembaj majd ha jobban kiismertem a mágiát talán főboszorkány is lehetek a Kensay-ek közt ami nagy szó mert én elit iskolában tanulok....De térjünk vissza az ábrándokból a valóságba!Fogtam a seprűmet,feldobtam majd felpattantam rá.Odarepültem Yaohoz aki kedves srácnak tűnt.
-Kérsz teát?-kérdeztem egy kicsit sznob módon,hogy ne csak a cuki oldalamat mutassam egy fiúnak. |
-Alexander vagyok- mondtam nyugodt hangon aztán megint ránéztem a vámpírlányra. |
Követtem a vámpírlányt. Oda mentünk, ahol én az előbb elhagytam egy kisebb tömeget. Odaértünk, és megvárta míg mellé érek. Megköszörülte a torkát, hogy figyeljenek rá. |
Kimentünk az iskola előtti útra. Tudtam, hogy ott tanyázik mindenki. Az a farkas követett, de csak messziről. Mikor odaértünk a többiekhez megláttam, hogy Alexander is itt ragadt le. A halálangyalról újra eszembe jutott akitől a karkötőmet kaptam, ezért kissé keserű képpel lépdeltem a társasághoz. Megálltam, és megvártam míg Zoey is mellém lépett. Megköszörültem a torkom, hogy mindenki rám figyeljen. |
-Szia!-mondtam egy szupercuki mosolyt ejtve arcomon amire Josh már oda akart volna jönni hozzám de én megfenyegettem a pálcával és elhátrált.Egyszer csak megremegtem egy kicsit mert nem mindenhonnan szállnak le emberek ha nem varázsló vagy boszorkány....és ez nem látszott egyiknek se.
Ember egyáltalán?Van fegyvere?Ki ő?.....A pálcámat és a seprűt azért készenlétben tartom egy ideig.....-gondoltam hiszen mindenkinek ez jutna eszébe ha egy idegen csak úgy odatoppan elé....vagy nem.Remegve eléléptem és meghajoltam.-Angela Kensay a nevem!Téged hogy hívnak?-majd ezzel ismét előhívtam legcukibb mosolyom.
|
Szép lassan leszálltam a földre.Pár ember áldogállt az úton,de egyik sem látszott különlegesnek.Odaballagtam és meghajoltam. -Sziasztok- köszöntem halkan. |
A távolból láttam egy pár alakot az iskola előtt. Mivel még ez az első napom nem igazán ismerem őket.
De biztos ők is olyan kis kedvesek mint az én drága jó anyám.
gondoltam mérgelődve.
Egyáltalán mi a francnak kellett engem ide küldeni??! A fene akart idejönni....Na mindegy már...maradok pár napot aztán meglépek....Vagy elmegyek valami jó kis veszkós helyre....
gondoltam tovább. Közben odaértem a csapathoz. Volt köztük két-három ember. Furcsálltam, ugyanis én azt hallottam az iskoláról, hogy ide egytől-egyig varázslények járnak. Éreztem egy vámpír szagát, de valószínűleg ő elment, mert nem láttam a közelben. Volt egy szirén, és egy alakváltó vagy legalább is azt hiszem az, na meg egy boszorkány. Láttam ahogyan a boszorkány egy békából embert csinál. Vagy az a fiú előbb volt ember mint breki? Nem tudtam eldönteni. Közelebb léptem és kissé unottan végignéztem rajtuk, majd tovább mentem be az iskola kapuján és át az udvaron.
/folyt.köv -> udvar/ |
 -Joshua Turner!-odaléptem és kikaptam Yao kezéből a bátyámat.
-Nemmegmondtam hogy bajod lesz még ebből egyszer?!-mondtam megvetve majd Angela elé léptem és letettem a földre.
-Változtasd át emberré!-mondtam és gondoltam közben hogy Josh ezért még jön nekem egyel.
-Öööööö...Sam...Nem kell aggódnod visszaváltoztatom, és te meg ne mérgelődj Alice!-majd egyet kettőt fordítottam a pálcán és Josh újra ember lett.
-Hát én boszi vagyok izééééé.....-mondtam egy kicsit bizonytalanul.
|
A csaj hadonászott egy pálcával, aztán furán éreztem magam és hirtelen minden megnőtt.
- Na ezt hívják úgy hogy szar ügy - néztem végig magamon és valahogy már nem lepődtem meg rajta.Az elmúlt egy évben voltam már holló, fekete macska, sőt, még gőte is.De béka még nem.
- Saaaaaaaaam - ugráltam közelebb a lányhoz.Tudtam hogy nem ért belőle semmit, de majd elmondom neki, mit is mondtam.
- Nem akarnál megcsókolni?Attól talán visszaváltoznék - ugrottam rá a cipőjére.Aztán éreztem, hogy hirtelen valaki hozzám ér.Yao...
- Ne...Ne!Kérlek!Ugye nem te akarsz lesmárolni??? - esedeztem, de aztán rájöttem hogy csak kézbe vett.
 Josh békává változott, én meg egy kicsit betojtam.Halálra dermedve néztem az eseményeket, majd felvettem A "békát".
- Sam, sütni Joshról, hogy meg akarni csókolni... - vigyorogtam a lányra, de ő is tudta, hogy csak viccnek szántam.Mindig is szerettem a békákat.Fura módon nem lepődtem meg azon, hogy Angela mit tett.Talán az országom egyik sajátossága.Na mindegy, a lényeg hogy folyamatosan Josht bámultam, aztán odamentem Angelához.
- Te...Ugye még ma visszaváltoztatni? - kérdeztem tőle, mert beleképzeltem magam Josh helyzetébe.FÚJ. |
 -Szia, Sam! - mutatkoztam be a fiúnak aki kicsit törte az angolt, de ez tulajdonképpen bájossá tette az összképet amit alkotott. Az ujjonant érkezett lány, megtalálta a cuccait, és aztán hadonászott a pálcájával, és békává változtatta Josht. Halkan felsikoltottam, és csak bámultam a lányra aki aztán miután lehordta a fiút vagyis a békát odalépett hozzám, és kedvesen bemutatkozott.
- Örvendek, én is.. .. .. EZ MI VOLT???- Kérdeztem, és probáltam nem elájulni. Jack sem tudott ebben a pillanatban nevetni az idegállapotomon ami fura volt tőle.
- Eegy kérdés, ebben az iskolában mindenki tud ilyen furcsát, vagy te ilyen különleges vagy? - kérdeztem.Leguggoltam a békához, és tisztességes távolságot tartva méregettem.
-Örökre igy marad?? Vagy vissza lehet csináálni? - kérdeztem Angelától, kicsit reszketve. Ez azért elég fura! Csoda hogy nem fogtam a bőröndjeimet és indultam haza.
|
-Megvaaan!-kiáltottam fel hirtelen mert megláttam pihenés közben a seprűt és a pálcát egy bokorban.Azonban annyira fájt a karom (a repülés miatti sebesülés), hogy alig bírtam menni.Odajött hozzám Alice és segített nekem odamenni.Kiszedtem a bokorból a seprűmet és a pálcát.
-Sanationem!-mondtam és odatartottam a pálcát sérült karomhoz amely mostmár nem fájt.Odamentem a többiekhez és bemutatkoztam.
-Angela Kensay ha megbocsáljotok nekem!Nem köszöntem idejében!-ezzel az utolsó szónál meghajoltam alázattal és odafordultam Joshhoz akit azonnyomban békává változtattam.
-Ezt megérdemled!Ne mássz rá a lányokra!Ja és nincs pasim!-azzal odamentem Samhez.
-Köszönöm szépen jól vagyok!Amerikai vagyok és én Washingtonból jöttem.-mondtam. |
Sam kijelentése meglepett, de nagyon örültem neki.
- Ugye?Mondtam én hogy bejövök neked - forgattam meg a szemeim.Észrevettem Jack mellett egy új srácot, aki szószerint felnézett rá.Kézenfogtam szemet és elindultam feléjük.
- Jack, hát ő? - mosolyodtam el.
- Az új barátod? Szia, én Josh vagyok - nyújtottam illedelmesen felé a kezem.
- Amerikából, New York-ból.
Egy másik srác és asszem a barátnője lépett oda hozzánk.
- Helló, Yao lenni, öhm... - gondolkodtam el.Nem jutott eszembe a szó!
- Á, igen! Jönni messzi Kína! - elég nevetséges lehettem, de minden áron ide akartam járni, és nem érdekelt, hányan fognak kiröhögni.
- Neked mi lenni neved? - léptem a Josh mellett álló lányhoz. |
 Egy fura gyerek lépett hozzám, aki kicsit törte az angolt, én meg erre probáltam elfolytani a röhögésemet egy szivélyes vigyorba.
- Szia, Jack vagyok! Amerikából jöttem, te?- válaszoltam neki, és bambulva néztem, hogy Josh körültáncolja az uj lányt. Amugy fogalmam nincsen hogy honnan jött, a legésszerűtlenebb magyarázat az az, hogy az égből pottyant elénk dehát ez elég nevetséges. Bambán néztem ahogy a lány kétségbeesetten keres valamit, és elszórakoztatott, hogy láttam ahogy szenved szegény. A szemem sarkából Samre néztem, aki már meg sem próbált menekülni Josh elől.
Amikor Josh arrébb lökött, óvatosan oldalra tántorogtam, és magam is elcsodálkoztam rajta hogy most az egyszer nem estem el. A fiú vendégszeretete csodálatra méltó volt, igazából nem bántam hogy békén hagyott, csak megkönnyebbülve sóhajtottam. Szabadságom nem volt hosszútávú, mert Josh egy szempillantás alatt ugrott mellém, és ujra a karjai közt találtam magam. Mivel nem ugy tűnt hogy most hagyja hogy arrébb menjek ezért csak sóhajtva elengedtem magam, és a lányra néztem aki valamit kutatott a földön.
~Vajon hogyan került ide ez a lány? ~
-Furcsa, de kezdem megszokni - gondolkoztam hangosan az eseményeken. |
-Hát izé...Ööö...14 éves vagyok és az iskola diákja-mondtam kicsit halkan és szégyellősen.Utánna a fejemhez kaptam és eszemet vesztve a seprűmet és a pálcámat kerestem mert nem voltak meg.-Jaj ne!Hol lehet?!-mondtam kétségbe esve mert egy boszorkány e két dolog nélkül nem boszorkány.De végül aztán egy kicsit lepihentem mert egy kicsit megsérültem az utazásom során.A többiek csak nézték hogy mit csinálok majd tovább mentek. |
Alice kalimpálni kezdett. Valaki repült az égen, úgy tűnt nekem, hogy egy ember. Mikor megláttam, hogy zuhan nagyon, nagyon halkan és teljesen higgadtan megszólaltam.
- Vigyázzatok....- majd kissé arrébb csusszantam fénysebességgel. Egy furcsa kinézetű lány ült a porban a hatalmas zuhanás után. Úgy bámult minket mint aki fel se ismeri magát. A ruhája egy boszorkányéra emlékeztetett. Annyira érdekelt ki lehet, hogy csak akkor ocsudtam fel mikor már megkérdeztem magamtól, hogy ki ő.
- Ki vagy te? És mit keresel itt? Az iskolánk tanulója vagy? - kérdeztem teljesen méltóságteljes hangon kissé lenézően, de nem megvetően. Majd miután válaszolt úgy éreztem nem is érdekel és különben is boszorkány....szóval elmentem
//Folyt köv. Silk Street// |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
-Ööööö várj!-szóltam oda Alexandernek,de egy kicsit későn mert más elment. 
Körülnéztem és észre vettem hogy egyre többen vagyunk és kezdtem kellemetlenül érezni magam.-Most mennem kell.Sziasztok- mondtam zavartan majd elrepültem.
Láttam, hogy a vámpír orrát megint facsarja a szagom. Arrébb álltam kicsit, közben mellém állt egy emberfiú. Az előbb mikor láttam nem tűnt éppen mintapasinak.
- Persze én szívesen megmutatok neki mindent - léptem oda, ezúttal már komolyabban.Szép lány volt, de az előbbi incidens miatt próbáltam uralkodni magamon.Samhez és Angelához fordultam.
Végre kaptam egy kis figyelmet, bár a boszorkány elment. Belekezdtem a mondandómba.
-Joshua Turner!-odaléptem és kikaptam Yao kezéből a bátyámat.
Josh békává változott, én meg egy kicsit betojtam.Halálra dermedve néztem az eseményeket, majd felvettem A "békát".
-Szia, Sam! - mutatkoztam be a fiúnak aki kicsit törte az angolt, de ez tulajdonképpen bájossá tette az összképet amit alkotott. Az ujjonant érkezett lány, megtalálta a cuccait, és aztán hadonászott a pálcájával, és békává változtatta Josht. Halkan felsikoltottam, és csak bámultam a lányra aki aztán miután lehordta a fiút vagyis a békát odalépett hozzám, és kedvesen bemutatkozott.
Egy fura gyerek lépett hozzám, aki kicsit törte az angolt, én meg erre probáltam elfolytani a röhögésemet egy szivélyes vigyorba.