|
Témaindító hozzászólás
|
2011.08.26. 08:58 - |
 |
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Érdeklődéssel hallgattam a többieket, majd Sam kijelentésére, hogy szeretne lovagolni, fellelkesültem.
- Hát lesz egy szakkör, "Lovaglás" címmel - vigyorodtam el, majd Chiyóra néztem.
- Eleinte csak a tanulás miatt jöttem ide, mindenáron jó eredményeket akarok elérni.Sajnos csak így vihetem valamire az életben.Nem is tudom, hogy aztán miért maradtam itt.Gyűlöltem az itteni lékkört.Egyébként csak elmondanám, hogy én voltam az első ember a gimiben - vigyorodtam el.
- Most, hogy jobban belegondolok, szerintem Alice miatt maradtam. Amikor idejött, őt is folyton piszkálták, és kötelességemnek éreztem, hogy meg kell védenem.Miatta maradtam, de utólag végiggondolva jó, hogy nem mentem el. Hiszen akkor veletek se találkoztam volna - vigyorodtam el. |
 Teljes érdeklődéssel figyelte mindenki történetét.
- Részvétem Josh. - mondtam kicsit szomorkásabb hangon.
- Wáó! Tök jó lehet egy bandábal lenni! Szívesen kiprobálnám, bár nem túl sok mindenben vagyok jó... - kedvtelenettem el. Megint az étlapot kezdtem el nézegetni, de akárhányszor néztem meg, soha nem tudtam dönteni.
- Olyan távoli helyekrők jöttetek...de miért pont ide jöttetek? - tettem fel a kérdést. |
 Érdeklődően hallgattam végig a két jóbarát történetét, tetszik hogy ennyire összetartanak.-Én, ami azt illeti..hát tudjátok Párizsból jöttem. Régen vidéken laktunk, de a szüleim munkája miatt költöztünk be a fővárosba. A szüleim építészek, ezért mindenem megvolt világéletemben, viszont megtanítottak arra, hogy hiába hullik az ölembe minden, meg kell dolgozni mindenért kőkeményen. Nem vagyok elkényeztetve és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Barátaim mindig voltak, de olyan igazi csak egy. Mindig körbevettek a gazdagabb családok sarjai, de valahogy sosem volt az igazi, mindegyik felszínes volt, azt mondhatom. A sport az én életemben is meghatározó, versenyszerűen futottam és triatlonoztam. Rajongok a ruhákért, de gondolom ezt már észrevettétek. Az egyik álmom volt, hogy divattervező lehessek, de amikor megtudtam mi rejtőzik bennem, tudtam, hogy a kettő nem összeegyeztethető, de utólag nem is bánom. Amúgy van egy húgom is, akivel nagyon jól megértjük egymást, elég rossz nélküle. Ő ember, ahogy anyám is, én pedig apámtól örököltem a képességemet. Mint kiderült, a mi családunk nagyon ősi, úgy 400 éves múlttal rendelkezik, és csak "fajtabelivel" lehetett házasodni, hogy tiszta maradjon a vérvonal. Apámat kitagadták azért, mert egy embert vett el. Szerencsére a vérvonal nem keveredett, tehát én 100%ig alakváltó vagyok, a testvérem pedig teljes egészében ember.-merültem bele a múltam feltárásába, amikor feleszméltem, hogy talán kicsit jobban belementem, mint kellett volna.- Amúgy egy teljesen átlagos lánynak mondhatom magamat, az előbb elmondottakhoz képest. Rajongok a kutyákért! - vigyorodtam el és véletlenül Jacken felejtettem a szemem. |
 Meglepődtem Serena zenei izlésén, és lelkesedésén, persze kellemes irányban.
- Ugyancsak a rock zene a kedvencem, a gyengébb és az erősebb is egyaránt. - mondtam vigyorogva.
- Ja, Menphel tanárúr tényleg jófej, igazam van Samey? -szóltam hozzá a témához, gyúnytól csöpögő hangon és gonosz vigyort villantottam fogadott hugom felé.
-Hehehe - kezdte játszott jókedvű nevetéssel majd komoly arccal megmarkolta az asztal szélét.- Ne becézgess! - mondta, én meg elégedetten dőltem hátra.
- Akkor asszem én jövök a mesélésben. Teljesen átlagos családban születtem...-
- Sajnos...- vágott közbe Sam
- Roppant szellemes, de fogd be hugi... Szóval, eddig csak a szülővárosomban éltem, egy kissebb Denver melletti városban, Aurorában. Samet már az általános iskola második osztályától fogva ismertem, és azóta keseritem az életét, és ő az enyémet, najó, igazából Sam nagyon jó barátom, ő a "fogadott" hugom, bár néha azt kivánom bár fordulna fel.
- Detto. - szólalt meg halkan Sam mire felnevettem.
- Amugy egyke vagyok, nincsen testvérem..
- Látszik rajtad...-mondta Sam ujra kis gonosz félmosollyal én meg felé repitettem a poháralátétemet ami pontosan a két szeme között találta el.
- HEAD SHOT! -mondtam mélyebb hangon kicsit hangosabban, aztán vettem egy mély levegőt.
- Otthon mindig én voltam a rosz fiú, pár sráccal, és Sammel eggyütt akit csak úgy rángattunk bele a dolgokba. Életemben meghatározó a zene, ez az amivel ki tudom fejezni magam, és ezt szerintem Sam is elmondhatja magáról. Mielőtt idejöttünk volna Sam garázsában zenélgettünk, még egy másik sráccal, és természetesen, az ő szomszédait piszkáltuk fel, ki másét?
- Hát először nem tetszett a dolog, de igazából aztán egyre jobban játszottunk és úúgy élveztem! Jack volt a basszeros és az énekes, fáj ezt mondani, de elég jól zenél, én szólógitároztam, és Jack idióta haverja volt a dobosunk.- tette hozzá lelkesen Sam, de ezért nem szóltam le, csak bólintottam.
- Igazából rólam ennyit érdemes tudni...-mondtam.
 - Kihagytad hogy a teljes neved Jack D. Taylor - hangsúlyoztam ki megjátszott szinpadiassággal, és elnevettem magam.
- Ha már Jack "izgalmas" történeténél tartunk hozzáteszem, hogy az én sztorim szinte ugyanaz mint az övé, csak engem édesanyám egyedül nevelt, bátyámmal eggyütt aki igazából csak a féltestvérem. Valamint az én életemben a sport is nagy szerepet játszik. Mindig is szerettem volna lovagolni, de sosem jutottam odáig. - mondtam mosolyogva, majd fogtam Jack poháralátétét és fejbe akartam dobni. Jack feléjől kb 30 centire suhant volna el az alátét ha a fiú el nem kapja.
- Fene.. - mondtam halkan, és keresztberaktam a kezem. Jack felnevetett majd Serenára mosolygott.
- És te Serena? - kérdezte, mire kiváncsian dőltem előre, és oldalvást Joshra néztem. Vajon mit akart mondani? |
Önfeledten nézegettem az étlapot, amikor Jack megkérdezte, hogy milyen zenét hallgatok. Beletenyerelt a közepébe. -A zene a mindenem!-mondtam hirtelen fellelkesülve. -Igazából bármit meghallgatok. Nem néznéd ki belőlem szerintem, de legközelebb hozzám a rock és a hiphop zene áll. Ezekkel tudok legjobban azonosulni..valamint játszom zongorán és hegedűn.És te mit hallgatsz? Majd légyszi te is mesélj magadról, ahogy Chiyo és Josh tette!- kérleltem mosolyogva, nagy szemekkel. Chiyo története nagyon szívbemarkoló volt, a legjobb barátnőm jutott róla eszembe, akinek hasonló sorsa volt, mint neki. Kicsit könnybe lábadt a szemem. Josh élete sem lehetett könnyű idáig.. a lovak iránti szeretetben osztoztunk, bár tény, hogy nekem szívem ügye a kutyák védelme. -Memphel tanár úr tényleg jófejnek tűnik, engem nem zavar, ha perverz, amíg a jóízlés határain belül maradunk.-mondtam Joshnak bizakodóan. |
- Oh, sajnálom - szomorodtam el egy kicsit.
- Hááát...Én nem tudok túl sokat mesélni....Nem vagyok tőgyökeres New York-i, Kentuckyban születtem, egy farmon.Anyáék lovakat tenyésztettek, és én azóta rajongok értük - mosolyodtam el lelkesen.
- Aztán egy nap anya lovaglás közben eltűnt - szomorodtam el hirtelen.
- Két nappal később megtalálták a holttestét a folyóparton. A vízesésnél belecsúsztak a vízbe és megfulladtak. A lova, Jenny fél holtan feküdt mellett és nem tágított. Nem akarta a közelébe engedni a rendőröket sem. Még nagyon kicsi voltam, de álmomban néha még visszatér a ló aggódó, védelmező nyerítése. Aztán apa nem sokkal később eladta a farmot és New York-ba költöztünk, ahol apa elvett egy sellőt. Ezután született meg a húgom, Alice - mosolyodtam el végül, amikor az egyszem hugicámra gondoltam.
- Másodikosként kerültem ide, eleinte nagyon szokatlan volt, a vámpírok és a vérfarkasok folyton megszivattak, de amikor Mr. Menphel itt kezdett tanítani, mindenki leszállt rólam.Ő a kedvenc tanárom - dőltem hátra és kajánul elvigyorodtam.
- Gonosznak és perverznek látszik. Az utóbbi igaz is, de ha eltűritek a pedomaci hajlamát, tök jól el lehet beszélgetni vele. Nagyon állatbarát, imádja a kígyókat, és ő tartja a Kinológia szakkört. Egy csomó olyan témára nyitott, amire nem is gondolnátok. |
- New York biztos szép hely. Hát ha nagyon akarod mesélhetek... - megálltam, majd láttam Josh szeretné úgyhogy bele is kedztem.
- Kicsit szegény családban születtem. Apámat egyáltalán nem ismertem, semmit se tudtam felőle, de nem is érdekelt. Anyám jósnő volt. Én nem örököltem a képességét, de ez nem segített, úgyanis úgy gondolták, hogy anya kapcsolatban van az ördöggel, ezért kiközösítették, verték és piszkálták. Velem is ezt tették. Így barátaim soha nem voltak. Igaz, anya mindig azt mondta, hogy ne foglalkozzak másokkal, de nem sikerült teljesen imunissá válnom a külvilágra. Amikor 10 éves voltam anya is meghalt. Egyedül maradtam, de így is, hogy anya meghalt, engem továbbra is piszkáltak. Anyám halála után 7 évvel eljöttem Japánból és idejöttem, hátha sikerül itt barátokat szereznem. Kerek perec ennyi. - vettem egy mély levegőt. Még mindig nehéz kicsit ezekről a dolgokról beszélnem, de most aránylag simán ment.
- Most te is mesélj valamit! - kértem meg Josht.
//Lolligirl engedélyt adott 1 reagra// |
- Amerika, New York - mosolyodtam el.
- És én is ember vagyok - néztem rá én is az étlapra.
- Hm...Na ez nehéz lesz... - gondolkodtam el.
- És Chiyo - szólítottam meg újra a lányt.
- Ha szépen megkérlek, mesélsz egy kicsit magadról? Mármint úgy Japánról, hogy hogyan éltél ott és merre felé bandáztatok a barátaiddal...Már ha nem baj, mert akkor nem erőltetem ám - mosolyodtam el.Mindig is szerettem másokról hallani valami érdekeset. |
- Igen ember vagyok és Japánból jöttem, onnan is Nagoyából. - válaszoltam Sam és Josh kérdésére. Utána elkezdtem nézegetni az étlapot. Sok finom kaja volt, szóval nehéz lesz majd dönteni...
- És ti? - kérdeztem vissza.
|
- És izééé....Sam - néztem kicsit tanácstalanul Samre, majd amikor láttam, hogy Chiyót megkérdezte, és utána fordult hátra, elmosolyodtam.
- Semmi, majd később - mondtam türelmesen, majd Chiyora néztem.
- És amúgy...Te ember vagy? - kérdeztem teljesen nyugodtan. |
Jókedvüen üldögéltem Josh mellett, majd amikor Chiyo ideült hozzánk egy széles mosollyal üdvözöltem.
- Már hogy zavarnál! - mondtam barátságosan, majd szórakozottan játszani kezdtem egy poháralátéttel.
-Mondd Chiyo, te honnan jöttél? - néztem mosolyogva a hozzám hasonló korú lányra.
Legszivesebben hozzátűztem volna a kérdést, hogy te is valami a közönséges ember számára fura lény vagy, vagy nekede is uj ez az egész, de igazából, nem volt merszem hozzá. XD
Végül úgy jött ki, hogy Serena mellé kerültem az asztalmál, ez persze egy csöppet sem zavart. Kicsit kínosnak éreztem a csöndet közöttünk, és amikor Serena felém fordult, reméltem hogy mond valamit de végül mégsem tette.
- És... Milyen zenét hallgatsz? - kérdeztem vigyorogva, és hátradőltem. Számomra nagyon fontos volt a zene. Samtől mindig azt hallgattam hogy az ember személyiségét vetiti ki, az hogy milyen zenéket hallgat, először persze szétoltogattam, aztán (szigorúan csak magamban) igazat adtam neki. Sam is odavolt a zenéért, igazából otthon pár haverral zenélgettünk, fogjuk rá hogy volt egy bandánk, amiben Sam volt a szólógitáros, én a basszeros, és az énekes, és egy harmadik srác volt a dobos. De ez elmúlt. |
Teljesen gondolataimba voltam merülve, amikor Josh megszólított. Lehajtott fejjel ültem, amikor megszólított felkaptam a fejem. Felálltam az asztalomtól és odabaktattam az többiekéhez. A Sam mellé ültem le, a szélén.
- Nem zavarok?... - mondtam halkan beszéltem. Biztos nagyon szégyellösnek látszottam, de muszáj óvatosnak lennem másokkal. Már megtapasztaltam milyen ha nem... |
Josh kiszemelt egy kellemes helyet az ablak mellett és mindenki szó nélkül követte. Ő természetesen Sam mellé ült, és úgy húzódtak, hogy én Jack mellé tudjak ülni. Hogy ezzel kinek is tettek szivességet, Jacknek vagy nekem, azt nem tudom, de kedves volt tőlük. A pincérlány hozta az étlapot, és üdítőket rendeltünk, a kaján még gondolkoztunk. Közben Josh meginvitálta Chiyo-t az asztalunkhoz.
Úgy tűnik Chiyo nagyon magányos lány, de nem is tesz ez ellen semmit...gondoltam magamban a legkisebb rosszindulat nélkül. Miközben ezen filóztam, rájöttem, hogy most kiélvezhetem a Jack mellett töltött kevés időt. Odafordultam felé egy szelíd mosoly kíséretében és kérdezni akartam valamit, de aztán meggondoltam magam.. |
Kényelmesen elhelyezkedtem, majd megláttam Chiyót, aki mellettünk ült le egy kétszemélyes asztalon.
- Áh, Chiyo, gyere nyugodtan, ha egy kicsit arébb megyek, te is elférsz - húzódtam összébb, miközben elmosolyodtam.
- Na, csücs le - vigyorogtam bíztatóan a lányra. |
Szép egy étterem az biztos. Teljesen magával ragadott, de aztán gyorsan vissza is kerültem ide. A többiek nagyjából elhelyezkedtek egy azstalnál, de én nem akartam odamenni hozzájuk, mert nem akartam tolakodónak tűnni, de mivel nem is ácsoroghattam itt egy helyben, inkább leültem a többiek melletti asztalhoz. Ez egy 2 személyes asztal volt, pont megfelelt nekem. Elfértem én is, meg a képzeletbeli barátom is... |
- Wow ez tök király - léptem be elsőként a hangulatos kis helyre.
- Na gyerekek, Jacknek jó a szimata, tessék szépen megdicsérni - nevettem el magam, majd körülnéztem, hol lehetne leülni.Végül megláttam egy több férőhelyes, ablak melletti részt.Szó nélkül elindultam az asztal felé, aztán lehuppantam az ablak mellé.Samre kacsintottam és direkt úgy helyezkedtünk, hogy Jack és Serena egymás mellé ülhessen.(Egyébként ez azt eredményezte hogy Sam mellém került x,D) |
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
Érdeklődéssel hallgattam a többieket, majd Sam kijelentésére, hogy szeretne lovagolni, fellelkesültem.
Teljes érdeklődéssel figyelte mindenki történetét.
Érdeklődően hallgattam végig a két jóbarát történetét, tetszik hogy ennyire összetartanak.-Én, ami azt illeti..hát tudjátok Párizsból jöttem. Régen vidéken laktunk, de a szüleim munkája miatt költöztünk be a fővárosba. A szüleim építészek, ezért mindenem megvolt világéletemben, viszont megtanítottak arra, hogy hiába hullik az ölembe minden, meg kell dolgozni mindenért kőkeményen. Nem vagyok elkényeztetve és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Barátaim mindig voltak, de olyan igazi csak egy. Mindig körbevettek a gazdagabb családok sarjai, de valahogy sosem volt az igazi, mindegyik felszínes volt, azt mondhatom. A sport az én életemben is meghatározó, versenyszerűen futottam és triatlonoztam. Rajongok a ruhákért, de gondolom ezt már észrevettétek. Az egyik álmom volt, hogy divattervező lehessek, de amikor megtudtam mi rejtőzik bennem, tudtam, hogy a kettő nem összeegyeztethető, de utólag nem is bánom. Amúgy van egy húgom is, akivel nagyon jól megértjük egymást, elég rossz nélküle. Ő ember, ahogy anyám is, én pedig apámtól örököltem a képességemet. Mint kiderült, a mi családunk nagyon ősi, úgy 400 éves múlttal rendelkezik, és csak "fajtabelivel" lehetett házasodni, hogy tiszta maradjon a vérvonal. Apámat kitagadták azért, mert egy embert vett el. Szerencsére a vérvonal nem keveredett, tehát én 100%ig alakváltó vagyok, a testvérem pedig teljes egészében ember.-merültem bele a múltam feltárásába, amikor feleszméltem, hogy talán kicsit jobban belementem, mint kellett volna.- Amúgy egy teljesen átlagos lánynak mondhatom magamat, az előbb elmondottakhoz képest. Rajongok a kutyákért! - vigyorodtam el és véletlenül Jacken felejtettem a szemem.
Meglepődtem Serena zenei izlésén, és lelkesedésén, persze kellemes irányban.
- Kihagytad hogy a teljes neved Jack D. Taylor - hangsúlyoztam ki megjátszott szinpadiassággal, és elnevettem magam.