FrissítésSúgó

Noncsy	2011.07.31. 12:24 -

[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]

Nimerya

Előzmény | 2011.11.01. 09:16 - #102

A másik erő, amit udvarra kiléptekor nemesnek érzett, közeledett: ahogy közelebb ért kivehetőbb volt egy vámpíréhoz hasonló, attól mégis nagyban elütő aura. Erejét szabadjára engedte, s Bellatrix majdnem, hogy eldőlt: az erőhullám hatalmas volt, s ő, gyengesége miatt egy kissebtől is megszédült volna. Megérzései szerint ez azonban még koránt sem volt a lény teljes ereje, s egy pillanatra jeges félelem töltötte el. Aztán a lány odabattyogott Ayume mellé, megfogta a kezét, és már indultak is. bellatrix megrázta fejét, majd egy búcsúpillantást vetve az udvarra, követte őket. Éhsége egyre nagyobb mértéket öltött, már semmi energiája nem volt sem a futáshoz, sem a vadászathoz, de meg kellett feszítenie magát. Az önbecsülése nem engedte, hogy feladja, és elvégre miért éhezett hetekig? Hogy most föladja itt, közel a célhoz? szemében vasakarat tükröződött.. //folyt.köv. sötét fenyves.//

Diwa elvtárs

Előzmény | 2011.10.31. 23:12 - #101

- Persze, hogy jöhetsz. Olyan helyre megyünk ahol minden erődet szabadjára engedheted. Chi hozzá van szokva a hatalmas erők szabad áramlásához, engem pedig sohase zavarna - Megpusziltam, majd kézen fogva elindultam séta tempóban csak éppen azért, hogy jelezzem indulunk. - Gyere kicsim - tartottam ki a másik kezem Chi-nek. Odafutott és rászorított a kezemre. Ránéztem, mire ő nagy balsorsú vörös szemekkel nézett fel rám. Tudtam, hogy mit akar mondani. Ez is csak azt  bizonyítja, hogy sietnünk kell. Én is kezdtem ideges lenni, de egyelőre nem mutattam. Gyorsabbra váltottam lépteim, majd Reiával és Chi-vel kézen fogva eltűntünk.  /folyt.köv.: sötét fenyves/   Kezdtem olyasféle erőt érezni magamban amiről már régen azt hittem, hogy teljesen kordában tudom tartani. De ez az erő nyers volt, és ki akart törni. Kezdtem aggódni, tudtam mi lesz. Mikor anya kinyújtotta a kezét, hogy fogjam meg, megfogtam és felnéztem rá, próbáltam tudatni vele csendben, hogy érzem amit már ő is biztosan. Azzal is tisztában voltam, hogy talán most nagyobb a veszély mint akkor régen hiszen most kezd visszatérni az ereje, és még nincs teljesen a hatalmában. Ennek nem lesz szép vége.... /folyt. köv.: sötét fenyves/

Shichi-kun

Előzmény | 2011.10.31. 22:26 - #100

Egyre több kezdett lenni az ember ami engem eléggé zavart.Ayunak meg valami kis játszótársa akadt.Nem tudom,hogy miért de felkaptam a vizet és kiengedtem az erőm felét hadd érezzék a hatalmam.Egyik lány aki felém közeledett össze is esett miatta.-Amikor végre lehiggattam odaballagtam Ayuméhoz.-Mehetek énis?Megéheztem...-mondtam majd félénken megfogtam a kezét. /folyt.köv.: sötét fenyves/

Kitsune14

Előzmény | 2011.10.31. 21:44 - #99

Egy lány és egy fiú jött oda hozzánk addigra a kis vakarcs eltűnt, valamint kezdtünk egyre többen lenni. Amint Sheena mondta az igazgató tényleg lejött. Jobban szemügyre vettem a két fiatalt és megrezzent a testem mikor végignéztem a fiún. Annyira ismerős vonásai voltak ráadásul megtetszett egy kicsit. Zavarodottan a sálam alá bújtam és zavarodottan köszöntem. - Sziasztok...örvendek a telálkozásnak én Antonella vagyok.- mutatkoztam be majd jobban a fejemre húztam a sapkámat. Vajon észreveszik? elmélkedtem és a kezem zsebre vágtam.

Hassan

Előzmény | 2011.10.31. 21:42 - #98

-Mennyi szép hölgy és én pont most adtam oda a tartalék csokimat annak az őr,kutya,akárminek-súgtam szmorú hangon oda az igazgató úrnak. -ARCHEE AL RASHID VAGYOK!!!-kiáltottam el magam olyan hangosan ahogy a fájós torkom engette-De most szíves engedelmükkel eltávoznék a szobámba,mert pihennem kell.-ezzel othattam a díszes társaságot. /folyt.köv.:3.szoba/ Ahogy beléptem az udvarra máris éreztem,hogy nálam sokkal nagyobb hatalmú lények is vannak itt,és nem összes ember.Hirtelen nagyon rosszul lettem,de próbáltam leplezni,mert ez egy nagyon jó alkalom lehet az ismerkedéshez.Odasétáltam egy hosszú fekete hajú lányhoz.Megpróbáltam beszélni,de csak annyi jött ki a számon hogy:-Szia,Aera vagyok,örülök hogy megism....-és ekkor elhomályosult minden...

Nimerya

Előzmény | 2011.10.31. 17:26 - #97

Ahogy Chi közelebb baktatott és körbeugrálta, egy őszinte mosoly futott át arcán: még az ő szívét is meghatotta egy az aranyos lány, bár tudta, hogy ez a gyermek sokkal nagyobb hatalommal rendelkezik, mint ő. Kezeit háta mögött keresztbe fonta, s lopva a testvérpár felé pillantott, épp mikor Ayume megérdeklődte, van-e kedve velük tartani táplálkozni. Lelke ujjongott, elvégre nincs is jobb alkalom közelebb kerülni a hierarchia csúcsához. Legszívesebben ugrált volna örömében, miközben sikoltozva igent mond - lába s karjai megteltek energiával. Ám azt is észrevette, hogy gyorsan várnak válaszára: Ayume és Chi éhesek voltak, s számára is sürgető volt táplálékot szerezni. A hirtelen adrenaln-löket eltűnt, helyette karjaiba égető fáradtság költözött, hirtelen szemét is nehezére esett nyitva tartani: Vérre volt szüksége, méghozzá nem kevésre. Energiatartalékai fogytán voltak, s bár a vámpírok közül furcsán jól bírja a napot ideig-óráig, mégis inkább az éjszakai lények közé sorolható, s mint olyan, pirkadatig ételhez kellett jutnia.  Ám gondolnia kellett a tündékre: csak úgy nem hagyhatja őket itt, s érdeklődése irántuk még mindig nem lankadt le, így feléjük fordulva egy pillanatot kért Ayume-éktől.  - Remélem, lesz alkalmunk még szót váltani - mondta lágyan, tökéletes színpadiassággal: nem votl túl mesterkélt, ám kellően elegáns volt eddig mutatott személyiségéhez. Arca nem tükrözött érzelmeket, talán csak egy csipetnyi sajnálatot, hogy egy érdekesnek ígérkező beszélgetést el kellett napolnia. Bár igaz, nem szívesen ismerkedett, de kíváncsisága győzött természete fölött, ám efölött is uralkodott az a mérhetetlen éhség, ami hetek óta gyűlik benne.  Majd újra a vámpírokhoz fordult, és udvariasan megszólalt:  - Örömmel tartanék önökkel. - udvariaskodott a magázással. Igazából már a nyelve hegyén volt, hogy "veletek", de ezt elvetette: egyenlőre próbálta magát szoktatni a tudathoz, hogy újra velük van. Úgy érezte, Chi még oda is figyel rá, talán az érdekli, mennyiben változott az eltelt idő alatt. Elfolytott egy mosolyt: még nem is sejtik, mennyire radikális változások estek meg személyiségén...

Diwa elvtárs

Előzmény | 2011.10.31. 16:37 - #96

Rám mosolygott, jelezvén hogy nyugodtan közelíthetek. Nem is a félelemmel volt bajom, elvégre miért is félnék: az anyám a vámpírok királynője én magam is erősebb vagyok Bella néninél. Csak az az aura ami körbevette teljesen mást mutatott, mint ami látszott rajta. Persze nagyon jól tudtam, hogy ezt rajtam kívül senki sem látja, talán csak Kyuke bácsikám. Megmutatva, hogy nem félek, játékosan közelebb bugdácsoltam és körbeugráltam. Kiváncsi voltam mennyiben változott mióta nem láttam. Annyiban biztos, hogy már közvetlenebb velem, mint régebben. - Csak nem éhes vagy kicsi Chi? - kérdezte anya. Kicsit megint elterelődött a figyelmem, de hamar visszatért az éhségem. Tudtam, hogy Bella néni is éhes, és anya sem fog haragudni ha el kell jönni vadásznia velem, hiszen ő mindíg éhes. Ezen kuncogtam egy kicsit magamban, majd vörösen fénylő szemeimet a Bella mögött álló testvérpárra emeltem. - Finomnak tűnnek. Mit gondolsz anya? - kérdeztem ártatlanul. - Nem szabad kicsim. Megmondtam, hogy diákokat nem szabad bántanunk. - simogatott meg kedvesen. - Bellatrix, te velünk tartasz? Keresünk valamit enni - invitálta Bella nénit anyám. Tudtam, hogy Chi azért kelt fel ilyen hamar, mert éhes. Nekem se ártana megcsapolnom egy embert...Mióta ma éjjel addig ehettem ameddig jól nem laktam egészen újjászületettnek érzem magam. Nyugodtabb vagyok és megfontoltabb. És ami a leg szembetűnőbb lehet, hogy magabiztosabb vagyok, hiszen még pár ilyen alkalom és minden erőm visszatér amit Chi-ért elvesztettem. Ma éjfélkor viszont senki sem láthat meg a testvéremen kívül. Se engem se Chi-t. Ha meglátnának talán már nem néznének úgy ránk utána ahogy eddig. Talán Chi sem lenne tovább senki szemében aranyos. - Bellatrix, te velünk tartasz? - Kiengedtem az erőmet, és még magam is meglepődtem rajta, hogy menyire megnőtt. Sietni akartam, hiszen tudtam hogy ha ma felkel a nap és a déli sugarak megégetnek talán nem éljük túl Chi-vel és elporladunk. Még dél előtt vissza kell érnünk a szobánkba és besötételni mindent. Csak ezt a napot éljük túl utána minden erőm visszatér és minden rendben lesz. - Gyere kicsim induljunk! Sietnünk kell, tudod.... - hallatszott a hangomon egy kis aggódás is, de nem magam miat, inkább a lányom miatt

Nimerya

Előzmény | 2011.10.30. 23:22 - #95

Mikor Ayume megjelent mögötte, legszívesebben ugrott volna egyet, és egy cifrát káromkodott volna, ez azonban csak annyiban mutatkozott meg, hogy szemei elkerekedtek, bal kezén ujjai egy pillanatra megremegtek. Aztán rendezte arcvonásait, s meghajolt - újonnan szerzett társalgási partnereiről egy pillanatra el is felejtkezett.  A királynő.. Gyerünk, elő azzal a drága kedves személyiségeddel.. - gondolta magában, majd megszólalt.   - Örültem a találkozásnak. - Nézett magabiztosan Ayume-ra, mikor megfordult. Mikor megérdeklődte, kivel is beszél, lehunyt szemekkel halványan elmosolyodott.  - Nos, mi csak most... khm, ismerkedünk. - biccentett a testvérpárnak.  Ekkor futott be Chi. Bellatrix bátorítóan rámosolygott, miszerint nyugodtan közelebb jöhet.  - Szebusz, Chi-chan - köszönt neki barátságosan mosolyogva. Már fájt neki ez a rengeteg mosolygás, amit az elmúlt tíz percben produkált, ám ez meg sem látszódott rajta. Eltökéltsége, miszerint megpróbálja a vele egyenrangúakkal, illetve feljebbvalóival elhitetni a kedves, eszes eminens látképét, erőt adott neki.  Egy pillanatra megszédült, feje alig láthatóan megingott: régen táplálkozott már, ám ennek sem akarta semmilyen jelét mutatni, tekintettel lévén arra is, hogy a mögötte álló tünde-testvérpár nem biztos, hogy sejti valódi mivoltát.

Diwa elvtárs

Előzmény | 2011.10.30. 22:51 - #94

Álltamban egy nemes erőhullámai csaptak meg. Semlegesen fogadtam. Nem feltétlenül örültem neki, de valahogy jól is esett hogy egy újjab alattvalót tudhatok a Raven Falls-ban. Oldalra fordítotam a fejem az erő irányába. Mind közül a legfelismerhetőbb Kedakai volt az, Bellatrix. Láttam rajta, hogy el akart kerülni mindennemű érintkezést bárkivel is. A szemem sarkából figyeltem ahogyan egy újjonan érkezett testvérpárral beszélget, majd Reia felé fordultam. - Megbocsátanál egy percre? Szeretném ödvözölni, elvégre a fajtámból való. - Hajoltam meg óvatosan Reia előtt, majd összesen egy magabiztos lépést tettem, a következő lépésem már Bellatrix mellett haladt el. Megálltam mögötte és oldalra fordított fejjel érzések nélküli arccal szólaltam meg. - Örülök, hogy itt vagy Bellatrix. Kik a barátaid? - kérdeztem bár ezt csak nagyon udvariasságból tettem egyáltalán nem érdekeltek abban a pillanatban. Feltűntem nem messze a kastélykertben a szökőkúttól. A víz olyan szépen csordogált lefelé, elbambultam rajta. egy kis mennyiségű víz kiemelkedett a folyásból és körém tekeredett barátságosan. Elmosolyodtam játékosan, mire a víz megcsikizett. Hangosan nevettem fel és próbáltam menekülni, persze az egész csak játék volt. Az ijenben mindíg benne vagyok. Viszont én most enni jöttem, úgyhogy elköszöntem a szökőkúttól, és megint eltűntem, most pedig anya melett jelentem meg újra. - Anyaa - mondtam vékony hangomon miközben odafutottam és megöleltem Ayumét. Megsimogatta a fejem. Reia nénit is megölelgettem. - Jéé....Bellatrix néni mit keres itt? - néztem a szemébe az ismerős nemesnek kedvesen. Neki is köszöntem, de közel menni nem mertem.

Nimerya

Előzmény | 2011.10.30. 13:12 - #93

Az udvarra egy testvérpár érkezett; ezt abból vonta le, hogy szorosan egymás mellett haladtak, s néha szót váltottak egymással, no meg a felőlük áradó enyhén sós, inkább édes illatról. Nem lehettek többek 17-18 évesnél, bár ezt nem tudta pontosan megállapítani. A páros lánytagja aztán megindult felé.  Ahh, hurrá. Mégiscsak kiszúrtak..  Aurája volt ugyan, bár az nem volt olyan erős, mint egy nemesé, és teljesen elütött egy vámpírétól: nem lüktető és halvány, mégis mindent betöltő és erős volt. Hullámzó, enyhén kékes, néhol apró pettyek úsztak, akár egy vízcsepp, vagy a víz felszínén feszülő buborék. Talán tünde, bár hogy tavi vagy folyami, azt így hirtelenjében nem tudta megállapítani. A bátyja is követte őt nemsokára; ő hota az összes csomagot. Az ő aurája is hasonló volt testvéréhez, talán ha kicsit gyorsabban hullámzott volna, mintha el akarna valamit sodorni, s egy kissé zöldesebb volt.  Bellatrix egy másodpercre alig láthatóan oldalra billentette fejét, akár valami kisgyerek, aki kísérlet előtt állva azon töpreng, vajon bele-e fogjon, merjen-e kockáztatni. Arcikfejezése azonban másról árulkodott: egyik szemöldöke magasra szaladt, szája alig észrevehetően megrándult, mintha fintorogni akart volna. Valahogy egyenrangúnak érezte őket, de mégsem, valahogy közelinek és távolinak egyszerre. Nem illettek bele az ő hierarchiájába, erről meggyőződött. Talán egy árnyalatnyival, alig észrevehetően alatta helyezkedtek el a rangsorban egy teljesen idegeen hierarchiában. Talán..  Felkeltették érdeklődését, így az alig észrevehető, fintorra utaló jeleket eltüntette arcáról, mielőtt bárki is észrevehette volna azokat, helyette finom mosoly jelent meg szája sarkában. Szeme érdeklődve fürkészte mindkettejüket. Derekát kihúzta, feje kiegyenesedett. Amíg meg nem ismerő őket annyira, hogy véleménye lehessen kettejükről, jobb óvatosnak és kedvesnek lennie velük.  - Sziasztok. - Köszönt. Hangja lágyan vette körül őket, lassan kígyózva mászott be fülükbe, akár a méz: kellemes volt és megnyugtató. - A nevem Bellatrix Virginia Ambrosia Thompson. Bár elég csak a Bellatrix. - Mosolyodott el mégjobban. - Én is örültem a találkozásnak.  A fiúra pillantva egy másodperc századrészéig lehervadt a mosoly szájáról. Talán kettejük közül ő az, aki esetleg nem bízik meg annyira benne, aki átlát a színjátékon. A lányról azért nem gondolta ezt, mert ő jött oda köszönni. Minden esetre próbálta a legjobb első benyomást tenni a párosra.

Loligirl

Előzmény | 2011.10.30. 12:48 - #92

Bizonytalanul lépkedtem a bátyám mellett.Nem igazán értettem, miért kellett ennyire eltávolodnunk a Missisipi-től, de ő tudja... Anya szerint ez lesz életünk nagy lehetősége.Na persze....De már teljesen beletörődtem a dologba.Megérkeztünk az udvarra.Itt valahogy hidegebb volt, és összébb is húztam magamon a pulóverem.Hatalmas energiák járták be a környéket, és éreztem, hogy itt még mi sem leszünk meg harc nélkül.Körbenéztem.Rögtön megakadt a tekintetem egy fiún, pontosabban egy angyalon.Nagyon helyes volt! De aztán kivertem a fejemből a dolgot és inkább egy lányt kezdtem méregetni.Nagyon szép, rózsaszín haja volt.Oldalba böktem Dament, majd elindultam felé. - Szia! - köszöntem neki. - A nevem Lina.Téged hogy hívnak? - kérdeztem kedvesen. Lina átaludta a repülőutat, így most egész jó börben volt.Örültem, hogy itt lehetünk, és amint megérekztünk az udvarra, rögtön megtorpantam.Komolyan felmértem az erőviszonyokat, valamint, hogy kivel nem kéne már az elején vitába szállni.Két perc sem telt bele, amikor azt éreztem, hogy Lina oldalba bök, aztán szó nélkül elindul egy ismeretlen lány felé. - Lina! - szóltam utána és a cuccainkat felkapva utána siettem. - Ne kóborolj el - szidtam le egy kicsit, majd a másik lány felé fordultam. - Szia, Damen vagyok, Lina bátyja, örülök a találkozásnak - mosolyodok el.Szimpatikus lány volt.

Nimerya

Előzmény | 2011.10.30. 12:30 - #91

Talpa alatt ropogott a zuzmarás fű, ahogy a kastély lépcsőjéről kilépett a friss levegőjű udvarra. Ma elegánsan öltözött: apró, térd alá érő, pént nélküli skót kockás ruhácska, deréktájon egy széles fekete selyemmel átkötve. A ruha alatt pár alsószoknya; nem úgy nézett ki, mintha abroncs lenne alatta, ám nem is simult teljesen lábaihoz. Fekete nylonból készült térdzoknija és lakkcipője azonban adott egy kis komolyságot bohókás mintázatú ruhájához. Aranyos kis fekete boleróval fedte be vállait: összekötőjét hagyta szabadon lógni, így még egy csepp lazaságot is sikerült öltözékébe csempésznie. Kabát nem volt rajta, hagyta, hogy a hideg égesse bőrét, bár igaz, nem igazán érzett semmit ebből. Rózsaszínes haja érzékien hullott vállára, oldalra fésült fufruja egyik szemét eltakarta. Most igazán porcelánbabásnak hatott megjelenése, amire ha titkon is, de büszke volt.  Az udvaron voltak páran, de messze tőle. Érezte a hatalmas aurákat, s ez elterelte figyelmét a kinézetéről. Talán a királynő és egy nemes? Ez a két aura volt a leg erősebb mind közül, no meg egy ismeretlen lányé, aki abban a minutumban el is tünt, így nem tudta tanulmányozni. A többiekét ő elenyészőnek tartotta; volt egy angyal még ott, na meg talán az igazgató.  Nem volt sok kedve nyájasan viselkedni, így úgy döntött, tesz k9rülöttük egy éles kerülőt, remélve, hogy nem veszik észre, vagy legalábbis, hogy nem kelt nagy feltűnést, és figyelmen kívül hagyják. Sétáját semmiképpen nem akarta felfüggeszteni, elvégre rég volt rá alkalma. Ásított egyet, majd karjai kinyújtása után elindult útjára.

Loligirl

Előzmény | 2011.10.30. 01:58 - #90

Ayume kijelentésére csak szótlanul álltam.Igazából most nem volt kedvem felesleges beszélgetést kezdeni.A vámpír is egy élőlény, aminél erősebb vagyok.Éreztem, ahogy energiát bocsát ki magából, majd visszaszívja.Nem tudtam hova rakni a dolgot, de nem is nagyon izgatott fel. - Akkor majd később - mondtam, majd újra köddé váltam és eltűntem. Folyt. köv.: Északi táj -> Hosszú erdei út

Diwa elvtárs

Előzmény | 2011.10.30. 01:51 - #89

Archee már megint alakít...Annyira tud idegesíteni, na de csak azért se veszem föl még a végén ő nyer...  Menj és keress valami balhét inkább, ne rajtunk szórakozz! - vetettem oda annak a félkegyelmű angyalnak. Visszafordultam Amy felé. - Örülnék neki ha később beszélhetnénk. - mondtam közönséges hangon - hja és remélem szereted a vámpírokat - mosolyodtam el gúnyosan, a szememet pedig hagytam vörösen megvillanni. Kiengedtem magamból egy kis erőt, majd lassan kezdtem visszaszívni, aurát vontam magam köré. Olyan érzésem volt amellet a lány mellett mintha a következő pilanatban rámtámadna. De továbbra sem féltem tőle, nem is mutattam.

Shichi-kun

Előzmény | 2011.10.30. 01:34 - #88

Aza lány nagyon ki akart velem kezdeni,de még visszafogtam magam.Amikor Archee kijelentette azta lezbis dolgot,majdnem meghaltam a nevetéstől majd odafordultam hozzá és komoly arcal odaszóltam neki:-Igen,azok vagyunk.Valami bajod van vele?-

Hassan

Előzmény | 2011.10.30. 01:00 - #87

Hát beszarás,már megint nem vesz észre senki...Utállom ezt a sulit.De sebaj,majd én teszek róla,hogy eszrvegyenek.-Hé nem ti vagytok azok a lezbik?Kérdeztem gúnyosan.

Loligirl

Előzmény | 2011.10.30. 00:38 - #86

- Miért, szerinted mit akartam? - néztem hátra teljes nyugalommal.Igazából nem foglalkoztatott nagyon, hogy erősebb nálam.Egészségére. - Mindegy - szabadítottam ki magam, majd arébb léptem. - Biztos vagyok benne, hogy nekünk a későbbiekben közünk lesz egymáshoz - jegyzem meg ridegen.Igazából most nem tudtam, mit is kéne tegyek.Éhes voltam, de nem akartam faképnél hagyni ezt a két lányt. - Egyébként igen, Amy vagyok.

Diwa elvtárs

Előzmény | 2011.10.30. 00:36 - #85

Az az új lány valahogy nagyon nem tetszett nekem... Reia elkapta a kezét mikor mögöttem jelent meg. Közelebb léptem, és levettem Reia kezét az új lány kezéről. Elengedtem egy halvány mosolyt, hogy ne aggódjon, majd a lány felé fordultam. - Ayume vagyok. Te pedig Amy igaz? - néztem rá szintén érzéstől üres tekintettel. Közben lassan hátralépdeltem Reia mellé.

Shichi-kun

Előzmény | 2011.10.30. 00:29 - #84

Az udvaron már egy kisebb-nagyobb csoportocska gyült össze.Csakis 2 ember érdekelt... az egyik Ayu a másik az a erősnek tünő lány.-Reia vagyok.-közelebb léptem hozzá.Ayu mögé ment és nekem úgy tünt,hogy bántani akarja.Én mögékerültem  megfogtam az egyik kezét és mérgesen odaszóltam neki...-Megse próbáld!-

Loligirl

Előzmény | 2011.10.30. 00:05 - #83

- Rendben, ez esetben elengedlek - mosolyodok el kicsit hamiskásan, majd közelebb hajolok Archee-hoz. - De ne feledd: elég régóta vagyok a szakmában és mindig tudom, mikor hazudnak a tanítványok - suttogom, majd beletúrok Archee hajába. - Na további szép napot - mosolyodok el, majd az újonnan érkező lányok felé sétáltam. - Korán van még, hölgyeim. Hogy-hogy ilyenkor már ébren talállak titeket? Jobban mondva, ti találtatok meg - mondom kedvesen, majd észre veszek egy új lányt.Erős és veszélyes energiák áramlanak tőle, mire komolyan végigmérem, majd próbálok jó képet vágni. - Ha most megbocsájtanátok egy pillanatra, leköteleznétek - mondom Ayumének és Reianak, majd elindulok az új lány felé. - Szép jó napot, kisasszony.Bizonyára új vagy. Mondcsak, hogy hívnak? - kérdezem kedvesen. Hidegen hagyott minden, amivel eddig találkoztam.Csak a kastély csúcsa felé előforduló köd és a közeledő tél gondolata foglalkoztatott.Hirtelen megjelentem az udvar közepe környékén, és kedvtelenül körbenéztem.Semmi érdekes.Unalmas, olykor már visszataszítóan kedves történések...Egy férfi lépett mellém.A válaszadás előtt alaposan végigmértem, majd fagyos tekintetem belevájtam a lelkébe.Egy kis szünet után megszólaltam. - A nevem Amy Beckster - mondtam érzéketlenül, majd a hátrébb álló vámpíron és a mellette álló, iszonyatosan erős lányon megakadt a tekintetem.Érdekesnek találtam a helyzetet.Épp farkasszemet nézek egy lénnyel, aki talán még nálam is erősebb. - Akar még valamit? - kérdezem ridegen az igazgatót. - Ha nem, akkor körülnéznék - mondom, majd hirtelen köddé válok és a vámpír mögött jelenek meg újra. - Ti kik vagytok? - kérdezem bármiféle érzés nélkül.

[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]