|
Témaindító hozzászólás
[92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
 Nézzek édesen a tanárura
-nemtudom... hapciiih |
 - Mit szeretnél? Aludjak itt veled? - simogatom meg a hátát.Olyan kis ragaszkodó...Josh után ő lesz a kedvenc diákom.Azt a srácot senki se tudja felülmúlni! xDDD |
-Neeh..- mondomédesen majd megölelem a tantobát
-félek egyedül itt ... nyuh...nyuh |
- Hát...Én nem utállak.És bántani se foglak.Nem bántom a diákjaim - mosolyodok el, majd az ablakra pillantok.
- ReName, drága...Holnap tanítás.És későre jár - simogattam meg a fejét. |
Nézzek édesen közbe rázzom a fejem..
-nem nee..nem vagyok különlege..s...csak egy olyan lény vagyok kit utálnak...és bántanak... |
- Tudsz róla, hogy milyen különleges vagy? - mosolyodok el.
- Nem félsz, és egy puszi után se zavarsz el...Aranyos vagy - simogatom meg a fejét, akár egy cicának. |
elégé elpirulok ... igy kezemmel eltakarom az arcomat.
-n...niiincs miiit. |
- Hm...Talán azért mert próbálom a jóoldaláról felfogni a dolgot.Már ha ennek a helyzetnek van jó oldala.És köszönöm hogy te nem ijedsz meg - nyomok egy puszit a homlokára. |
-igen? És a tanárur mért mosolyog azon hogy démon? Kicsit se ijedtem meg .Vagym egkellet vonla? *nézz édesen és kérdöen* |
- Nem is tudom...Hát Amerikában születtem, elég gazdag családban.Gyerekkorom óta bolondulok a kutyákért, de alapjába véve minden állatot szeretek.Démon vagyok - vigyorodok el. |
-Hát igazán mesélhetne valamit magárol ^^ Ha már én nem xĐ |
- Hm....Nincs semmi baj - vigyorodok el.
- És te akarsz valamit tudni rólam? - kérdezem kissé nagyképűen.Mindig is szerettem magamról áradozni xP |
-Sajnálom de nem mesélek magamról semmit. Legyen annyi elég hogy Tokioból jöttem ide . Félig Vámpír vagyok félig Tünde ennyi. Többet nemmesélek magamról. |
Közelebb hajoltam hozzá.
- Ha megkérhetlek, mesélsz egy kicsit magadról? Utána, ha akarod, én is mesélek magamról. |
-Shemmmiiih ^^ Nyáohw... - Jól eset hogy Tantobá megölelt engem és ezért jó erösen magamhoz öleltem (v. hogy irjam xĐĐĐ ) Buksimat is odadugtam és közbe néhe néha kimondtam h. Nyuuuh |
- Miaz? - kérdezem felvont szemöldökkel, de mosolyogva.
- Csak szeretném, ha itt lennél a közelemben - ölelem újra magamhoz.Átsuhan az agyamon, hogy lehet nem úgy érez irántam, mint iránta, de kit érdekel? Hiszen itt van mellettem. |
Gyors le is ülök majd tüsszentek egyet...
-Nyuuuh ^^ - Nézzek kérdöen a tantobára-Nyuh? |
 Yao elment én pedig ReName aranyos kis arcára néztem.Elmosolyodtam.
- Leülsz? - kérdeztem vigyorogva. |
Rázzom a fejem majd kicsit közelebb ülö ka tanárúrhoz... Ezzel is jelzem hogy Yao ne nagyon probálkozzon. -Nem voltam éhes Tantobá ^^ - Mon dom majd felpattantam és mint egy kiscicus nyávogtam kicsit... Tudom hogy Yao biztos szomoru de azért tudnia kellene hogy nem egy olyan lány kell neki mint én. Igyhát direkt csináltam hogy megutáljon...
-Nyuuuuuuuh ^^ |
A kiadós vacsora után egyből idejöttem.ReName miatt.Olyan aranyos volt, amikor az mondta, hogy "Kááár..." <3
- Kop-kop - léptem be kajánul mosolyogva, miközben bekopogtam.Végiggondoltam, hogy lehet épp most öltözik...Ezért léptem be ilyen sietősen(xD).
- Na, nem mentetek enni? - kérdeztem kissé meglepetten.Yao nem leges válaszára kedvesen mosolyogva megcsóváltam a fejem.
- Történt valami, amíg nem voltam itt? - kérdeztem miközben leültem ReName mellé.Valahogy láttam rajtuk, hogy lemaradtam valami fontosról....xP
 - De...Azért...Még...Szívesen próbálkozni - mondtam reménykedve, de még mielőtt Sennah válaszolni tudott volna, Mr. Menphel lépett be, kopogás nélkül az ajtón.Megkérdezte, ettünk-e már.
- Nem... - néztem Sennáhra.
- Eeeee.....Nem történni semmi érdekes - mosolygok zavartan a tanárúrra. |
[92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
Nézzek édesen a tanárura
- Mit szeretnél? Aludjak itt veled? - simogatom meg a hátát.Olyan kis ragaszkodó...Josh után ő lesz a kedvenc diákom.Azt a srácot senki se tudja felülmúlni! xDDD
Yao elment én pedig ReName aranyos kis arcára néztem.Elmosolyodtam.
- De...Azért...Még...Szívesen próbálkozni - mondtam reménykedve, de még mielőtt Sennah válaszolni tudott volna, Mr. Menphel lépett be, kopogás nélkül az ajtón.Megkérdezte, ettünk-e már.