|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 12:14 - |
 Körülbelül háromnegyed órás séta emberi sebességgel mérve. :P |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 -Ööööö mi a vita tárgya?-kérdeztem majd odamentem a két új lányhoz.-Ti ilyen gazdagok vagytok?-kérdeztem megint mert eléggé furcsa volt hogy egy ilyen pici lányra mint ez az új jövevény rábíznak egy színgyémánt karkötőt. |
 -Ááá je comprends..akarom mondani: értem..-Sejtettem én, de már akkor is láttam valahol ezt, vagy egy ehhez hasonló karkötőt..-És mond csak, ebből ez az egy darab van?-kíváncsiskodtam kicsit jobban, hátha többet is megtudhatok. Miközben a karkötőről diskuráltunk, megjelent Jack is és bemutatkozott, villantott egy nagyon szexi félmosolyt.
Ettől a Joulutól valamiért félelem fog el..de vajon miért érzem ezt? Én nem félek senkitől... |
 -Nos hát....Ez nem olyasféle boltból van...A nagypapámtól kaptam, és ez megvéd a démonoktól. Szín gyémánt.-mondtam majd levettem a kezemről a karkötőt.Egy furi gyerek lépett oda és köszönt nekem.-Ü-ü-ü-üdv!-mondtam és megint erőltetett vigyort vágtam.
Vajon miért érdekli ezt a lányt a karkötőm? |
 Ayume diszkréten megfenyegette Samet, majd, mint aki jól végezte dolgát tovább siklott fölöttünk, én meg Samre néztem. Gyorsan lekapta a kezét a nyakáról, és olyan képet vágott mint akinek fegyvert tartanak a tarkójához. Felszakadt belőlem egy mély gonosz kacaj, de azért vigyáztam Samre, megvártamamig visszatér a szine aztán elindultam az uj lány felé aki Serenával beszélgetett. Angelára néztem, aki immár ujra teljesen normálisnak tűnt ugyhogy nem gondoltam, hogy szüksége van a társaságomra.
- Üdv, Jack vagyok. - villantottam egy féloldalas mosolyt, és keresztbe tettem a kezeim magam előtt. |
 Méregettem a kezemen a sebet amit még a folyóparton szereztem.Mikor levettem a kötést a kezemről a sebnek nyoma se volt.-Hűűűűűű ez de jó!-mondtam és utánna már elhallgattam egy hosszabb időre.
Még mindig azon csodálkozok hogy Alexandert 6 év után csak én tudtam mosolygásra bírni...Elég különös de hozzászokok! |
-Csodás a karkötőd! Talán egy francia divatház egyik kollekciójából való?-kérdeztem tőle tűnődve, hiszen nagyon ismerősnek tűnt, biztos vagyok benne, hogy láttam már valahol..ezután megigazította a haját, majd rájöttem, hogy én ezt eddig nem tettem meg...eközben észrevettem, hogy Ayume nagyon szenved valamitől, valószínűleg a sok lüktető pulzus lehet rá ilyen hatással..
-Ideje lenne visszavonulni a szobákba, hogy kényelmesen belakhassuk, majd átessünk a valószínűleg unalmasnak ígérkező igazgatói beszéden. Nem gondoljátok?-vetettem fel, hiszen az esti kiruccanás előtt még nem ártana elkészülni is.
Az a karkötő valahogy engem nagyon frusztrál, utána kell járnom, honnan származhat és mit tudhat ez a furcsa kis ékszerke, ami mellesleg nagyon mutatós... |
Egy nállam sokkal idősebb lány lépett elém.Elég módosnak tűnt,és nem egy ágrólszakadt ruhája van így egy kicsit megnyugodtam mikor rámmosolygott.-Örvendek Serena.Én Joulu vagyok.-és egy nagyon erőltetett vigyort vágtam.Ránéztem megint a karkötőre hogy minden rendben van-e vele.majd azután egy kicsit megigazítottam a hajam. |
-Már megint mit csináltam rosszul?-elkezdtem keresgélni a varázskönyvemben majd valaki csak úgy odalépett és megsimogatta a hajamat. Hátrafordultam és egy új lány volt az. Én csak úgy bambán néztem szegényre mint aki azt se tudja hogy kicsoda ő. Mikor elment megint a pálcámmal hadonásztam hogy hátha sikerül magamat visszavarázsolni majd utánna végre 14 évesként örülhettem az új lánynak. Odament hozzá Serena és láthatóan ő is elég módos volt.-Szegény lány nagyon zavarban lehet...-mondtam egy kis lenézéssel bár tudtam hogy egyidősek lehetünk. Odamentem Alexanderhez.-Ugye nincs semmi bajod?-kérdeztem egypicit aggódóan. |
Miközben én Angelára figyeltem, újabb furcsa lány érkezett közénk.
Végre már nem én vagyok a legfrissebb hús....-gondoltam magamban, majd kedvesen odaléptem hozzá. Éreztem rajta, hogy kissé fura, de nem úgy mint én és a többiek. Ő valahogy más...
-Az én nevem Serena!- mondtam a pirospozsgás kislánynak, aki még mindig meg volt illetődve, majd megvillantottam hófehér mosolyomat, hátha kicsit feloldódik szegényke.
Rajta is látszik, hogy vagyonosabb családból érkezett, talán ő lesz aki legjobban megért engem..
Közben Angeláról mindenki megfeledkezett, de ezt láthatóan nem bánta, ő is az új jövevény után érdeklődött. |
 Alexander visszasúgta válaszát. Már feladtam Angela segítését. Egy kicsit így maradt. Az az új lány odajött és megsimogatta a boszorkány fejét. Szerintem azt hihette, hogy vameikőnk húga. Amíg ott volt megkérdeztem a magamét.
- Ki vagy és honnan jöttél? És ami a legfőbb...- szagoltam a feje fölé- Milyen ember vagy te?
Elmondta, majd visszament Alexanderhez. Kezdtem nagyon türelmetlen lenni. Mikor Joulu megvakarta a nyakát újra előtörtek az ösztöneim. De most erősebben mint mikor az előbb Sam megsimogatta a nyakát. Vörösen villant meg a szemem. Alexanderre néztem. Úgy éreztem tudta mit akarok mondani neki. Hiszen az ő itala is a vér. Tudnia kell mit érzek. Türelmetlenül megszólaltam. Ránéztem a 4 éves lányra. A többiek vegyes érzésekkel fogadták élénkvörös szemszínem. Alexander nem különösen lepődött meg. Éreztem, hogy egy percig sem bírom tovább, ha nem megyek el rögtön széttépem valameik embert, vagy éppen Angelát vagy Alexandert. Ezért villámgyorsan szó nélkül vöröslő szemmel elsuhantam a város irányába.
/folyt. köv.: Főutca/ |
-Én Joulu v-v-vagyok.N-neked mi a neved?-Kérdeztem majd megint játszottak a színek a fejemen.Láttam egy lányt és valamit nagyon sugolózott azzal a fiúval.Engem nagyon hidegen hagyott mit beszélnek hiszen én csak egy kicsi lány vagyok.Megvakartam a nyakam mert valami megcsípte majd a karkötőmet megnéztem hogy minden rendben van e vele.Azután a picike lányhoz sétáltam majd megsimogattam a fejét.
Vajon észrevették hogy vak lennék?
Visszakullogtam szédelegve az ilyesztő sráchoz és mélyen a szemébe néztem a még működő szememmel.Nagyon féltem hogy vannak itt valamiféle lények. |
 -Kössz a tanácsot Ayume.Még egyszer nemfogok hibázni ígérem.- mondtam a vámpírlánynak és közben észrevettem,hogy valaki húzkodja a ruhámat.Megfordultam és egy új még eddig nem látott arcot láttam.Megvártam mire kinyögi amit akart.-Szia-feleltem neki kedves hangon.
/// A chat-ben engedélyt kaptunk Loligirl-től, ezért folytattuk///
|
Láttam ahogyan Sam végigsimít a saját nyakán. Éreztem a mozdulataiban a félelmet. Nyugatólag megszólaltam
- Sam....Nem téged akartalak megenni, hanem valamelyik városit, de ha sokáig simogatod a nyakad valóban neked esek.... - figyelmeztettem unott hanggal. Közben még mindíg Angelával küzködtem. Közben Alexander csak ott maradt velünk.
- Nos Alexander.... Mégis velünk tartasz? - kérdeztem úgy mint egy arisztokratától. Aztán még odasúgtam neki úgy, hogy csak ő hallja - Tudom, hogy ittál Angela véréből. Legközelebb ha vérre van szükséged gyere velem vadászni. Angela túl ártatlan ehhez... - figyelmeztettem.
- Angela mit csináljunk veled? Ha nem mondod meg így maradsz.... - kérdeztem aztán éreztem egy kissé furcsa emberi jelenlétet. Nem az igazgató volt. Egy kislány. Talán 14-15 lehetett. Aranyos arcára kiült a pír zavarában. Az aurájában volt valami....
Mintha ő se teljesen ember lenne...nem is... inkább nem normális ember vagy betegeskedő....
Abban a pillanatban nem érdekelt. Még csak fel se vettem egy ember jelenlétét. Hiszen a vámpírklán legerősebbje miért is társulna egy emberrel...Csak azért, hogy a vérét vegye. De ez a kislány túlságosan ártatlannak nézett ki. Azt sejtettem nem az aminek látszik. De tényleg nem érdekelt. Továbbra is Angela-val foglalkoztam, hiszen már nagyon éhes voltam és indulni akartam. Lehetőleg még mielőtt az igazgató megérkezik. |
Öhm hát hogy is kezdjem....Egy autóban ültem naphosszat majd csak úgy kitettek.A maradék utat magam tettem meg.
Huh....Hogyan fogok bemutatkozni?Nagyon izgulok....De...... És hirtelen elszontyolodtam.A papa jutott eszembe és a karkötő amit legszivesebben elhajintottam volna de ezt mégis csak a papa adta nekem.Fogtam a bőröndöm és kajlán lépkedtem mert alig láttam valamit.Egy kisebb csapatot láttam.Odaakartam menni egy sráchoz aki eléggé ilyesztőnek tűnt.Mivel mindenki egy kicsike lánnyal volt elfoglalva megráncigáltam a ruháját és mikor odafordult máris gyorsabban dobogott a szívem az izgalomtól.A vörös szín összes árnyalata színjátékot játszott az arcomon.-Szi-szi-szi-szi-szi....-alig bírtam megszólalni és a hangom is elakadt.-Szia!-végre kinyögtem amit akartam majd lenyugodva álltam előtte. |
-Jézusom mit csináltál te lány??-ijedt szemekkel néztem Angelára.Tuti,hogy valami nem sikerült neki...de akkor minek varázsol ha nem tud ? -Tudjátok mit ?Mégis megyek veletek este.Nem akarok kimaradni és jólenne megismerni titeket- |
 Angela legujjabb trükkjétől először megriadtam, aztán csak meglepetten bámultam. Az járt a fejemben hogy ez hogyan is lehetséges? Persze hiszek a paranormális dolgokban de ez azért sok!
Amikor Ayume arról kezdett beszélni hogy éhes és meg fog támadni valakit nyeltem egyet, és a nyakamra tettem az egyik kezem, mintha csak ugy megsimitottam volna a nyakam. igazából csak féltem hogy én leszek Ayume kajája, de annyira hogy hallottam hogy hogyan folyik a saját vérem. Jack gonoszul felvihogott rajtam, és megveregette a hátam, de olyan erősen hogy majdnem orra buktam.
- Az igazgatónak szokása hogy késsen? - kérdeztem óvatosan. |
 - Öö... - néztem a négyéves Angelára.
- Izééé....Ööö - most a többiekre pillantottam.
- Ugye köztünk nincs mégegy boszorkány vagy mágus? - néztem zavartan a többiekre.Tudtam a választ, ezért leguggoltam Angelához.
- Hát, kislány, úgynézki így maradsz, amíg meg nem jön a mélyentisztelt kedves igazgatóúr - borzoltam össze a haját, aztán Ayume kijelentésére felálltam.
- Hagyjuk már - vigyorodtam el kajánul.Tudtam, hogy ő komolyan gondolja, de próbáltam egy kicsit enyhíteni a dolgokon. |
Josh beszélt hozzám. Igaz volt. Sőt, már jobbnak is tartottam így. Hiszen nyugodtabban járkálhatunk nappal. Alexanderen látszott, hogy nincvs túl jól. Talán Angela vérétől van. Igen, tudom. Miért ne tudnám, hiszen éreztem a vér illatát mikor visszajöttek. Közben a bsozorkány 4 évessé változtatta magát. Kalimpálni kezdett segítségért. Odamentem , és megkérdeztem mit tegyek. Már közel mertem menni. Nem féltem tőle úgy mint mikor idejött. Akkor igazi boszorkánynak gondoltam. De ő kedves és sose bántana senkit. Közben hozzászóltam az ötlethez.
- Szeintem jó ötlet, ha elmegyünk mind. Így én se maradok éhen. Már nagyon éhes vagyok. És Josh....Ígérd meg, hogy nem fogsz közbeszólni ha megtámadok valakit. - fúrtam a tekintetébe az enyémet kérlelően. Majd Alic-re néztem.
Talán egyszer jóban leszek vele. Talán egyszer ha megkérem, énekelni fog nekem. Nekem....a vámpírok úrnőjének.... |
Hú ezek a srácok egész helyesek, bár egyértelműen Jack a tetszetősebb számomra, látszólag a beszólásomon kicsit megrőkönyödött. Én vagyok az ő embere! Ez a Josh pedig egy nőcsábász, le sem tagadhatná, bár a megszólítását bóknak vettem.
-Örvendek a találkozásnak! Remélem jól kijövünk majd egymással!-szólaltam meg jókedvűen, amikor Angela helyén hirtelen egy tündéri kicsi lány termett és kétségbeesetten nézett ránk. Segítséget próbált kérni.
Szegény Angela! Remélem mihamarabb segítünk rajta, mert már kíváncsian várom, hogyan is alakul az este! Angela tarts ki, segítünk! |
-Tégy úgy ahogy érzed!-szóltam oda Alexanderhez és én pedig egy kicsit babráltam a pálcámmal.Végül addig piszkáltam amíg át nem Változtattam magam egy 4 éves kislánnyá.-Jaj nekem!-szóltam magam el.-Bakker valaki segítsen!- |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
-Ööööö mi a vita tárgya?-kérdeztem majd odamentem a két új lányhoz.-Ti ilyen gazdagok vagytok?-kérdeztem megint mert eléggé furcsa volt hogy egy ilyen pici lányra mint ez az új jövevény rábíznak egy színgyémánt karkötőt.
-Ááá je comprends..akarom mondani: értem..-Sejtettem én, de már akkor is láttam valahol ezt, vagy egy ehhez hasonló karkötőt..-És mond csak, ebből ez az egy darab van?-kíváncsiskodtam kicsit jobban, hátha többet is megtudhatok. Miközben a karkötőről diskuráltunk, megjelent Jack is és bemutatkozott, villantott egy nagyon szexi félmosolyt.
-Nos hát....Ez nem olyasféle boltból van...A nagypapámtól kaptam, és ez megvéd a démonoktól. Szín gyémánt.-mondtam majd levettem a kezemről a karkötőt.Egy furi gyerek lépett oda és köszönt nekem.-Ü-ü-ü-üdv!-mondtam és megint erőltetett vigyort vágtam.
Ayume diszkréten megfenyegette Samet, majd, mint aki jól végezte dolgát tovább siklott fölöttünk, én meg Samre néztem. Gyorsan lekapta a kezét a nyakáról, és olyan képet vágott mint akinek fegyvert tartanak a tarkójához. Felszakadt belőlem egy mély gonosz kacaj, de azért vigyáztam Samre, megvártamamig visszatér a szine aztán elindultam az uj lány felé aki Serenával beszélgetett. Angelára néztem, aki immár ujra teljesen normálisnak tűnt ugyhogy nem gondoltam, hogy szüksége van a társaságomra. 
Méregettem a kezemen a sebet amit még a folyóparton szereztem.Mikor levettem a kötést a kezemről a sebnek nyoma se volt.-Hűűűűűű ez de jó!-mondtam és utánna már elhallgattam egy hosszabb időre.
Alexander visszasúgta válaszát. Már feladtam Angela segítését. Egy kicsit így maradt. Az az új lány odajött és megsimogatta a boszorkány fejét. Szerintem azt hihette, hogy vameikőnk húga. Amíg ott volt megkérdeztem a magamét.
-Kössz a tanácsot Ayume.Még egyszer nemfogok hibázni ígérem.- mondtam a vámpírlánynak és közben észrevettem,hogy valaki húzkodja a ruhámat.Megfordultam és egy új még eddig nem látott arcot láttam.Megvártam mire kinyögi amit akart.-Szia-feleltem neki kedves hangon.
Angela legujjabb trükkjétől először megriadtam, aztán csak meglepetten bámultam. Az járt a fejemben hogy ez hogyan is lehetséges? Persze hiszek a paranormális dolgokban de ez azért sok!
- Öö... - néztem a négyéves Angelára.