|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 11:31 - |
 Ez a város főutcája. Ugyanugy rejt veszélyeket, mint a sikátoros részek,de érezhetően jobb környék. Sokféle bolt, és szalon található erre. |
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Nem vettek észre. Kicsit ledöbbentem rajta, hogy mennyi dolog történt egyszerre... Ezért, hát odatolongtam, és a sok cuccot cipelő lányhoz mentem.
- Helló, te új vagy itt? - kérdeztem bizonytalanul. |
 Amint köztünk folytak az események, ismét egy új lány jelent meg. Riválisokban nem lesz hiány... gondoltam magamban, majd bemutatkoztam neki: -Salut! Je m'appelle Serena de Gaulle.- látszott rajta, hogy nem buta lány, kicsit próbára tettem, hátha érti mit hablatyolok neki. Joulu szemlátomást nem örült az új jövevénynek, mivel a karkötője ismét fényesen világított. Így világossá vált, hogy nem emberrel van dolgunk.
-Én személy szerint valami helyi fogást próbálnék ki!-szóltam a többieknek, majd visszafordultam a lányhoz.
-Messze van ide a kastély, lehet jobb lenne, ha igénybe vennél valamilyen taxiszolgáltatást. A szobák nagyon szépek és elég személyre szabottak. A tanárok is jófejek, bár kicsit perverzek, de szerintem kedvelni fogod őket! Estére ha gondolod, csatlakozhatsz hozzánk az érkezésünk megünneplésére.-mosolyogtam kedvesen rá, majd Jack felé fordultam. |
 Egy lány jött oda hozzám.Erre világított a karkötőm.Megemlítette a karkötőt is.-K-k-k-köszönöm vigyázok rá.-mondtam majd sznob és gonosz szemmel néztem utánna miután elment.-Cöhhh...egy démon csak úgy idetoporog elém...-mondtam halkan hogy ne hallják csúfos vendégszeretetem.
MÉG HÁNY DÉMON JÁR A RAVEN FALLSBA?! |
 Az a nagyhangú fiú válaszolt nekem. Valójában tudtam, hogy nagy nőcsábász lehet. Az aurája legalább is erről mesélt. De azért...kedvesen szóltam vissza.
- Köszönöm. Kedves fiúnak tűnsz - vetettem rá én is egy kissé pasivadász pillantást. De valójában nem gondoltam komolyan. Csak játékos kedvemben találtak. Meghajoltam és megköszöntem mindenkinek, majd a furi szőke lány felé fordúltam. Egészen hasonlított rám.
- Te pedig vigyázz a karkötődre kislány! Úgy látom értékes darab, és ha jól sejtem démonok ellen van...Csak ügyesen - mosolyogtam önfeledten. Majd elindultam abba az irányba amit az a fiú mutatott. Hamar meg is láttam a kastélyt.
- Wooww... szóval így néz ki a Raven Falls gimi..... - mondtam saját nyelvemen csodálkozva. Majd tovább mentem.
/folyt. köv. hálókörletek/ |
 Örültem, hogy most odajöttek hozzám a többiek.
- Chiyo vagyok. - mondtam nekik. Milyen jó, ha az embernek van barátja. Ahogy őket néztem elfogott valamien melegség, nem tudom miért. Eddig soha nem volt barátom, remélem most másképp lesz.
- Nekem mindegy mit eszünk. - mondtam. Próbáltam bekapcsolodni a beszélgetésbe. |
 - Persze - sétáltam egy kedves mosollyal a lányhoz.
- A gimi arra van - mutattam a messze magasodó épület felé.
- Ha nem lenne ennyi cuccod, mondanám hogy gyere velünk ebédelni, de mindegy... - húztam el a szám, majd dobtam felé egy kedves de halvány mosolyt.
- Remélem, tudtam segíteni - mondtam és visszasétáltam a többiekhez.
- Na menjünk - indítottam el a lányokat és Jackre vigyorogtam aki Serenát vizslatta.
- Na de még mindig ugyanaz a kérdés: Merre menjünk, mit akartok enni? |
Serena jelen pillanatban nem velem törődött hanem egy másik lánnyal.Ayume összeesett és a démon elvitte.Serena éhesnek látszott ,úgyhogy kicsit elhátráltam tőlle és visszamentem Alexanderhez.
Ha valaki éhes megőrül úgylátszik...Én nem vagyok éhes mert ettem sütit a szobámban...a...szobámban... |
hatalmas bőröndömet magam után húzva sietősen sétálgattam a főutcán. A fejem jobbra-balra kapkodott. Azt se tudtam merre van az iskola. Nem hogy még ki is igazodjak a városban.... Egy nagy hangú fiúra lettem figyelmes. Az éttermek felé tartottak.
Na véégre...talán ő meg tudja mondani....
Oda is mentem. Volt az a nagyhangú fiú, egy francia hülgynek kinéző lány, Két nagyon kedvesnek tűnő emberlány, egy emberfiú egy szirén, és egy kis aranyos szőke lányka akinek furcsa karkötő volt a kezén. Közelebb léptem hozzájuk és a karkötője világítani kezdett. Az én szemem is vörösen villant fel, kicsit mérges lettem. Valamiért az a karkötő ezt váltotta ki belőlem. Néztem egy darabig a lányra, aztán lenyugtattam magam, hogy ne vegyék észre rajtam, hogy nem vagyok ember. Majd mivel anglolul csak az amerikai dialektust beszéltem, amerikai akcentussal megszólaltam.
- Sziasztok! Tudnátok nekem segíteni? A Raven Falls Gimnáziumot keresem. Teljesen eltévedtem és éhes is vagyok....Megmutatnátok merre van? - vetettem be a legaranyosabb mosolyomat. |
Éppen Chiyoval próbáltam kommunikációt létesíteni, amikor arra lettem figyelmes, hogy Ayume összeesik, majd Kishin professzor tovaszáguld vele. Csak álltam ott, nem igazán értettem az egészet. Kicsit elbambultam, amikor a gyomrom hangos korgással hívta fel a figyelmem, de a többiek figyelmét is, hogy mostmár nagyon éhes vagyok. -Tényleg ideje valamit enni!-kiáltottam fel Josh javaslatát támogatva, hogy mostmár tényleg induljunk el a vendéglő felé. Közben titkos pillantásokat vetettem Jackre, néha találkozott is a tekintetünk...
Remélem mellém ül az asztalnál... |
Lenézően figyeltem amíg Ayumét Kishin professzor elviszi.Sose bírtam Ayumét, mindig is úgy éreztem, hogy túl sokat gondol magáról...
- Na jól van gyerekek induljunk meg - indultam el.
- Valakinek külön óhaja-sóhaja, hogy mit együnk? - álltam meg aztán a többiekre nézve. |
 Összezavartan álltam, és néztem az eseményeket körülöttem, Jack nem különben, mondjuk ő legtöbbször próbálta Serenát figyelni, a legkissebb feltűnés nélkül, ami félig meddig sikerült neki, ugyanis a lány nem vette észre. A tanár aki az előbb jelent meg odalépett, hozzám, és átkarolt, én meg zavartan elvigyorodtam.
-Jó.. napot? Igen eléggé új vagyok. - mondtam, és segitségkérőan Josh felé néztem, aki nem igazán vett észre. De aztán a tanár úr egyből tovább is lépett, ugyanis Ayume rosszul lett. Aggódva figyeltem, majd amikor Kishin prof elvitte a lányt Jackre néztem, aki nem igazán érzett eggyütt a lánnyal, azt vettem észre, hogy nem túl szimpatikus neki a vámpír lány.
Serena az uj lánnyal beszélgetett, én meg vigyorogva odalibbentem hozzájuk.
- Szia, Sam vagyok! - mondtam vigyorogva, majd azt éreztem, hogy valaki lenyomja a fejem, és arrébb tol. Bosszusan pillantottam oldalra, és Jack kárörvendő vigyori pofáját véltem felfedezni, amint ő is bemutatkozik, majd lenézően pillant rám. Keresztbe raktam magam előtt a kezem, de nem birtam ki hogy ne eresszek el egy félmosolyt, amit sajnos Jacktől tanultam el az évek során. A tekintetemmel Josht kerestem, aki nem messze állt tőlünk.
- Mi lenne ha elmennénk végre enni valamit, mielőtt megemésztem saját magam?-kérdeztem lelkesen majd megdörzsöltem a karom.
- Vagy engem emészt meg valaki... - tettem hozzá félénken, mire Jack felnevetett.
- Legalább nem lógnál folyton a nyakamon.- jegyezte meg, mire a csípőmre tettem a kezem, és felvont szemöldökkel néztem rá.
- ... Fordulj fel.- morogtam oda neki, mert nem jutott eszembe egy valamire való beszólás sem. XDXD |
 Elengedtem és visszább mentünk. Lápdelésem közben valami furcsát éreztem. Hátulról néztem Alexandert és valamiért hullámzott az egész teste. Mindenkinek Hullámzott a teste. Egyre sötétebben láttam. Még lépdeltem párat előre elég bizonytalanul és szédelegve, de aztán már nem láttam semmit és az utolsó emlékem az, hogy dőlök előre. Valakinek a karjaba omlottam. Vajon kinek?
 Sammal való beszélgetésem közben azt vettem észre, hogy Ayume úgy lépked mint egy részeg ember. Dőlni kezdett, és én vilámsebességgel ugrottam is volna, de Alexander hamarabb alkapta elölről. Mintha átölelte volna az ájult vámpírt, de természetesen nem ez történt. Odamentem és még mielőtt Joulu feje teljesen elborult kivettem Alexander karjaiból a lányt és az ölembe vettem.
-Semmi baja. Csak túlhajszolta magát. Felviszem a szobájába - fordultam háttal a gyerekeknek. Elindultam a kastély felé vezető úton. Villám gyors lábaimnak köszönhetően hamar eltűntem a szemük elől.
/folyt köv: 4es szoba/ |
Valóban megérte várakozni, mert azt hiszem Serena jött odahozzám.
- Ha szabad, akkor igen. - mondtam kissé félénken. Ahogy körbenéztem, láttam, hogy mindenki el van valakivel, így egyre csak azaz érzésem kezdett támadni, hogy nincs itt semmi keresni valóm... Egyedül én álldogálok itt, igaz, hogy Serena idejött, de egyedül én nem ismerek senkit itt. Már majdnem kimondtam Serenának, hogy menjek csak a barátaihoz, velem ne foglalkozzon, de inkább nem szóltam semmit. |
Odamentem Serenához és ahogy elmentem Ayume letámadta Alexander.-Hmmmm...-ejtettem egy lenéző hümmögés és rettenetes féltékenység árasztott el szint ölni tudtam volna a leggonoszabb oldalammal.-Szia Serena!-köszöntem a lánynak és egy csodálatos mosolyt ejtettem.Talán egy kicsit ki is voltam pirulva. |
Arra lettem figyelmes, hogy Ayume félrerántotta Alexandert. Vajon mit akarhat tőle? Vagy nem vette észre, hogy Joulu is próbálkozik? Érdekes harc lesz, ha ez így van...-elmélkedtem magamban. Emberismeretem ezúttal csalt, ugyanis rá kellett jönnöm, hogy Kishin professzor sem másabb, mint a többi tanár, ugyanolyan perverz. Szerencsére mindegyik Samet találja meg először, biztosan valami különleges kisugárzása van. Én ezt azonban egyáltalán nem bánom, amíg ez a prof nem mászkál sűrűn macska képében körülöttem.... |
Ránéztem Joulu-ra. Áppen Josh felé tartott. Eszembe jutott róla Yuuki. Az hogy mennyire hiányzik.....Gyorsan mielőtt még látszana rajtam bevágódtam Sam-nél.
- Miújság kislány? Új vagy igaz? - karoltam át a vállát. Közben láttam ahogyan Ayume félrerántja Alexandert.
Annyira néztem Alexandert. Lehet látszott is rajtam. Megindultam felé. Elkaptam a csuklóját és félrerántottam az egyik ház oldalához. Odanyomtam és közelhajoltam az arcához.
-Mikor tudnánk találkozni....kettesben? -kérdeztem majd mielőtt megértené miről van szó hozzátettem-Meg kell beszélnünk valamit. Fontos! - majd kérlelően néztem a szemébe. |
-Ööööö sziasztok!-kiabáltam oda a másik csapatnak ahol Serena is volt meg a többi fura nagygyerek.De nem mentem oda mert ott volt a démontanár én pedig egy kicsit féltem tőlle.
Én nem megyek oda az tuti vagy öngyilkos leszek! |
Miútán a macska-mizériának vége lett és kiderült, hogy az valójában Kishin professzor démoni alakja, kicsit megnyugodtam. Bár a viselkedéséből látszott hogy nem a szomszéd macskája szórakozott velünk..Hátul egy lányra lettem figyelmes. Azt hiszem Chiyo a neve. Magányosnak látszott.-Csatlakoznál hozzánk?-kérdeztem tőle, egy reményteli mosollyal kísérve a mondatot. Félénknek látszott, de ahogy elnéztem, nagyon szüksége volt a társaságra. Ránéztem Jackre és reméltem, hogy észreveszi a próbálkozásom, és ő is elkezdi kicsit nógatni a leányzót. Joulu kicsit zavartnak tűnt, gondolom az újabb démon megjelenése miatt. Ez a Kishin professzor számomra is furcsa teremtés, de ahogy nézem őt és Josht, rájöttem, hogy valószínűleg ő is diákcentrikus..és talán nem annyira perverz... |
Persze megint nem válaszoltak nekem, de már megszoktam, hogy mindig mindenki levegőnek néz. Hirtelen egy macska támadott meg valakit, de mint később kiderült csak Kishin professzor úr szórakozott. Én továbbra is csak hátul figyeltem, már megfordult a fejemben, hogy inkább egyedül megyek kajálni, de azért még inkább vártam egy kicsit, mert hát ami késik, nem múlik. Ilyen gyenge reményekkel vártam még egy kicsit. |
Amikor a macsekból egy ember lett megint világítani kezdett a karkötőm de aztán elment a számomra idegen ember.Nagyon tegezte Alexandert aztán odament Joshékhoz.
Még egy démontanár?Nem igaz! |
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
Amint köztünk folytak az események, ismét egy új lány jelent meg. Riválisokban nem lesz hiány... gondoltam magamban, majd bemutatkoztam neki: -Salut! Je m'appelle Serena de Gaulle.- látszott rajta, hogy nem buta lány, kicsit próbára tettem, hátha érti mit hablatyolok neki. Joulu szemlátomást nem örült az új jövevénynek, mivel a karkötője ismét fényesen világított. Így világossá vált, hogy nem emberrel van dolgunk.
Egy lány jött oda hozzám.Erre világított a karkötőm.Megemlítette a karkötőt is.-K-k-k-köszönöm vigyázok rá.-mondtam majd sznob és gonosz szemmel néztem utánna miután elment.-Cöhhh...egy démon csak úgy idetoporog elém...-mondtam halkan hogy ne hallják csúfos vendégszeretetem.
Az a nagyhangú fiú válaszolt nekem. Valójában tudtam, hogy nagy nőcsábász lehet. Az aurája legalább is erről mesélt. De azért...kedvesen szóltam vissza.
Örültem, hogy most odajöttek hozzám a többiek. 
- Persze - sétáltam egy kedves mosollyal a lányhoz.
Összezavartan álltam, és néztem az eseményeket körülöttem, Jack nem különben, mondjuk ő legtöbbször próbálta Serenát figyelni, a legkissebb feltűnés nélkül, ami félig meddig sikerült neki, ugyanis a lány nem vette észre. A tanár aki az előbb jelent meg odalépett, hozzám, és átkarolt, én meg zavartan elvigyorodtam.
Elengedtem és visszább mentünk. Lápdelésem közben valami furcsát éreztem. Hátulról néztem Alexandert és valamiért hullámzott az egész teste. Mindenkinek Hullámzott a teste. Egyre sötétebben láttam. Még lépdeltem párat előre elég bizonytalanul és szédelegve, de aztán már nem láttam semmit és az utolsó emlékem az, hogy dőlök előre. Valakinek a karjaba omlottam. Vajon kinek?