Témaindító hozzászólás
|
2011.12.16. 22:02 - |
Sziklás, vizes terület, ez köti össze New Forestet az eredeti játéktérrel.Csöndes, nyugodt hely, néha-néha megfordul erre pár kagylógyűjtó.A kövek között nagyon tiszta a víz. |
[28-9] [8-1]
- Ó milyen приятно név!(szép név) Engem Clara-nak hívnak.-mondtam és elkezdtem a vizet paskolni a lábaimmal. A kristálytiszta víz az én sebes lábamból jövő vérrel szennyeződött, de egyáltamán nem bántam. Egy ideig bámultam a lábam majd fogtam magam és elkezdtem dúdolni azt a dalt amit bátyám írt egykor nekem. Mire abbahagytam egy kicsit elkezdtem sírni de elfordultam Loreley elől nehogy meglássa.
-De kár hogy nem hoztam a hegedűmet. Eljátszhatnám annyiszor amennyiszer csak szeretném... |
Valami nagyon nem tetszett ebben a lányban...Ami először eszembe jutott, hogy valamiféle lekötözött lélekkel rendelkező démon, aztán egyre jobban kezdett megfoganni bennem a gondolat, hogy ez a lény teljesen más, mint az eddigiek. 10-15 másodpercig csak néztem rá, aztán a messzeségben húzódó félszigetre pillantottam.
- Loreley - mondtam kurtán.
Volt benne valami furcsa, ami miatt egyből kedvem támadt fejbelőni. Még mindig az övemen volt a kezem, megszorítottam a revolverem. |
-Nem... nem mehetek közéjük... Ott van az akit meg kell ölnöm. És...- hirtelen a lány mellett termettem, majd a szemem is vörösre villant.-... nekem éppen nincs semmi dolgom... Ráadásul ráérek. Nemrég érkeztem ide hogy kagylót gyűjtsek a szüleimnek... vagyis inkább azoknak akik eltartanak kiskorom óta. Úgyhogy nem távozok egyhamar. A célpontom meg ráér pár napig. - visszamentem a sziklákhoz és megpillatottam egy rózsaszín kagylót amit azonnal kikaptam a kövek közül.
Ez pont olyan mint az én szemem. Remélem anyámnak tetszeni fog. gyűjtögettem tovább majd hátrafordultam, és leültem egy kőre, lábaimat a tiszta vízbe raktam.
-Ha már itt vagy megkérdezhetem a neved?-vigyorogtam baljósan. |
Hallgattam a lányt, de nem mozdultam. Egy ilyan dumagép nem jelent rám veszélyt. Az ösztöneim nem jeleztek semmi rosszat, de az eszem azt súgta, hogy ne lankadjon a figyelmem. Végülis, bármi megeshet még. De abban biztos voltam, hogy nincs szükségem még valakire, Candy is épp elég lesz.
Ez a lány félig démon. És félig vámpír. A logika azt diktálja, hogy őt is meg kell ölnöm. De... De ő nem veszélyes. Teljesen barátságos.Egy ideig még hallgattam, aztán megszólaltam.
- Nem jó ötlet egyedül itt lenni - nyögtem ki végül. Nyomasztott a csend, és mondanom kellett valamit.
- A legjobb az lenne, ha visszamennél...A...A többihez - zártam le egy kis gondolkodás után. |
-Áááááá! Vadász vagy? Az milyen fegyver?-mondtam neki nyugodtan és két követ átugrottam. Tuti hogy ez nem ember... gondoltam.
-Nyugi én nem bántok senkit. Tanulni jöttem ide mint mindenki. Igaz sokan megvetnek mert vámpírdémon vagyok dehát így van ez manapság... sosem tudhatod hogy egy szirénnel vagy egy szellemmel találkozol össze. Viszont...-itt megálltam. Egy kicsit átmentem pszihopatába, mert hát nem akárkiről volt szó. Lehajtottam a fejem és hirtelen elkezdett fújni a szél. Miután lenyugodtam felnéztem.
-Áh semmi haggyuk-mondtam és mosolyogtam akár a tejbetök.
|
A lehető legnagyobb csendben haladtam a köveken.Igazából most semmilyen cél sem vezérelt, egyszerűen ki akartam szellőztetni a fejem a történtek után. Csak a vizet bámultam a lábamnál, aztán meghallottam egy kisebb neszt. Felnéztem, és nem messze tőlem egy lányt pillantottam még. Még nem vett észre. Az energiája olyan volt mint egy vámpíré, de mintha démoni erőket is éreztem volna benne... Végül megfordult és rám nézett. Halálnyugodtan néztem vele farkasszemet, nem féltem tőle. Az oldalamon lévő fegyverre tettem a kezem, támadásra készen. Egyelőre nem akartam fenyegetően fellépni, ugyanis ki tudja, miez. Vártam, hogy mit lép. |
Éppen egy kis őszi ruhában járkáltam ezt a környéket. Pár őszi falevelet láttam repülni a levegőben...Ez csak egy elemi szellem lehet. Szép csendben gyűjtögettem a szebnél szebb kagylókat.
Ezeket majd a mostohaszüleimnek adom...és párat elrakok magamnak! gondoltam.
Alig pár perc múlva valaki más is volt itt rajtam kívül, de nem igazán zavart. Úgy tettem mint egy átlagos bevándorló, aki emléket gyűjt. Mezítláb ugráltam szikláról sziklára, igaz már fel volt sértve a lábam, de nem fájt szóval tovább is mentem. Mikor már egyre jobban közeledett az illetékes személy már irritált egy kicsit.
-прив...vagyis...Szia! Nem játszanál velem?- hajoltam le egy újabb kagylóért és tettettem a magányos kislányt. Valahogy úgy éreztem ellenséges de minek menekülni? |
Sziklás, vizes terület, ez köti össze New Forestet az eredeti játéktérrel.Csöndes, nyugodt hely, néha-néha megfordul erre pár kagylógyűjtó.A kövek között nagyon tiszta a víz. |
[28-9] [8-1]
|