Témaindító hozzászólás
[32-13] [12-1]
Ahogy kiléptem Chi egyböl nekemesett.-Jóestét kivánok az úri családnak.-hajoltam meg alázatosan.-Igen Chi az úrnö felfogadott tanoncának... remélem nem fogok sok bajt okozni.-még egyszer meghajoltam. |
Chi futni kezdett felém. Elé léptem és jó szorosan megöleltem.
- Nagyon hiányoztál kicsim - mosolyogtam. Kyuke is lassan közelebb jött hozzám. Meghajolt és a szokásos módon köszöntött. - Kyuke a húgod vagyok nem kell folyton így köszöntened.
- Tudom, de a becsületem így kívánja királynőm! - majd közelebb lépett intésemre. Chi-t egy percre sem engedtem el. Kyuke is megölelt minket, majd mikor már nem kaptunk levegőt eleresztett.
- Köszönöm, hogy vigyázol Chi-re. Mindent köszönök bátyám! - majd én is meghajoltam. Justin felé fordultam. - Justin, ugye emlékszel rájuk? a bátyám és a lányom.
- Au'revoire Juliette drága, később találkozunk - köszöntem el, majd a családom felé fordultam. - Hiányoztál hugocskám! - öleltem meg végre Ayumét. Hiányzott már csak az illata is. Bemutatott minket Justinnak.
- Szervusz Justin! Rég láttalak. - néztem rá kedvesen. Chi megint nekiesett Justinnak. Ahol érte ott csókolgatta(xD) Nem tudtam megállapítani, hogy örül-e neki vagy sem, csak nevettem rajtuk.
- JUSTIIIN!!! Csak nem anya tanítványa vagy? - örömömben megpördültem egyszer. - Dejó akkor együtt tanulhatunk. - majd a szőke lány után néztem. - Anya, hová megy Juliette?
- a szobályába kicsim. Hagyd csak. - kaptam a választ. közben Kyuke erősen nézett utána. Odasúgtam neki:
- Bácsikám ne nézd annyira még kiesik a szemed! - kuncogtam. |
Amikor megjelent Ayume, kicsit elgondolkoztam, majd Kyukére pillantottam.
- Hát akkor én most...Megyek.Majd később még beszélünk - mosolyodtam el kedvesen és elindultam a szobám felé.
Folyt.köv. 17-es szoba |
-Igen Chi énis itt vagyok.-simogattam meg a lány fejét.-Tudod Kyuke...történt egysmás ...-elkószáltak a gondolataim és megint elvörösödtem.-Na ... már jönis ...-mondtam halkan. |
Egy ismerős arcot pillantottam meg.
- Reia néni - odafutottam mosolyogva és megöleltem. - hát te is itt vagy?
-Bocsásd meg udvariatlanságom kisasszony, a nevem Kitoko Kyuke. - mikor újra közelebb akartam volna lépni Juliettehez megjelent egy hatalmas idegtépő erő mellettünk.
- Reia kisasszony? Ön itt? Miért ilyen zilált? - hajoltam meg, majd végigmértem és gyanakvó pillantást vetettem rá.
- Reia néni vigyél oda...vigyél anyához kérlek! - Chi szép kérlelő szemekkel nézett a vele egymagas Reiára.
- Nem ártana már nekem sem látnom végre. Nekem is hiányzik nem csak neked Chi - simogattam meg megint a buksiját. - szóval Reia úrnő kérem, vigyen oda! |
"Elbűvöl hölgyem"? suhant át az agyamon... És ez a mondat... "Sosem találnád ki".... Talán mégis...?
- I-Igen, nemrég ő segített eltalálni ide.De aztán elment...És azóta nem láttam - szedtem össze magam zavaromban és próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra.Óvatosan ránéztem a férfire, akinek még mindig nem tudtam nevét.Halványan és félénken elmosolyodtam.Évek óta most először éreztem azt, hogy nem vagyok egyedül.Nagyon jó érzés volt. |
Kifutottam Ayume szobájából és egy kisebb csapatot láttam meg Kyuke vezetésével.Megálltam és rájuk néztem.-Sziasztok.Csak nem Ayumét keresitek?Gyertek elvezetlek hozzá.- |
- igen ő az anyám. Érzem rajtad az illatát. Ugye nemrég vele voltál? - közben elszállt minden kétségem. Megéreztem hogy ő csak félvér. És mivel én és anya egyébként is minden vámpír felett vagyunk...
- Csillapodj kicsim! - tettem a fejére a kezem. Majd rámosolyogtam Juliette-re.
- Aucante madmoiselle .... vagyis azt hiszem valahogy így mondják nálatok. - közelebb léptem óvatosan és kezet csókoltam neki. Puha keze volt főleg ahoz képest, hogy félig tigris.
- Ha azon gondolkozol hogy miért álltam szóba veled, egy félvérű korccsal akkor ne törd a fejed. Sosem találnád ki. - mosolyodtam el selytelmesen.
Elbűvölően kedves lány ez a Juliette...És az sem zavar hogy félvérű korcs...Talán ha jól keverem a lapokat, még...
észrevettem, hogy Chi nem fél tőle. Nem is bántam így nyugodtan a közelemben lehet majd. |
Egy férfi és egy lány közeledett felém.Két vámpír...A férfi megszólított.
- Izéé...Helló...Nincs semmi baj - mondtam kicsit megszeppenve.Iszonyú helyes volt...
- Az...Édesanyád? - gondolkoztam el.
- Ayumére célzol? - kérdeztem.
- Ő már elment...De azthiszem a gimiben van - mondtam, majd összeszedtem minden bátorságom.
- Én..Én egyébként Juliette vagyok - mondtam és amikor újra találkozott a tekintetünk a férfivel, elpirultam és elkaptam a tekintetem. Jézusom...Milyen jóképű.De nem. Ő tisztavérű.Én meg...Én meg csak egy korcs.Miért is kellenék neki? |
Bent az iskolában sötét volt. Halványan éreztem csak a húgom energiáját, de biztosra vettem, hogy itt van. Megcsapta a orromat egy fűszeres bűz. Befordultunk egy sarkon amerről a másik energiát éreztem. A folyosón egy kontybakötött hajú szőke lány sétálgatott idegesen. Megálltam a sarkon és csak néztem. Olyan kiállítási tárgyfélének véltem. Nézni szép de megérinteni bűn. Megszólítottam de őt sokkal kedvesebben mint a többieket.
- Elnézést kisasszony. Talán valami baj van? - néztem rá félig lehunyt szemmel mosolyogva.
A bácsikám észrevett egy nagyon szép lányt. Én csak a sarokról kukucskáltam ki, nem mertem kijjebb jönni még ha az a lány olyan kedvesnek tűnt is. Nem tetszett a szaga. Itt minden olyan veszélyes.... Kyuke megszólította a lányt. Akkor én is előjöttem. Megéreztem rajta anya illatát.
- Te ismered az anyámat? Hol van? - kérdeztem kétségbeesetten. |
Mivel Ayume spécin itthagyott, sétálgatni kezdtem a folyosókon.... Nyugi, biztos csak dolga volt... gondoltam reménykedve.Ahogy így sétálgattam, lépteket hallottam.... |
[32-13] [12-1]
|