|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 12:15 - |
 |
[40-21] [20-1]
 - Ez kölcsönös - nagyon jól esett az ölelés.Tak teljesen lenyűgözött: a megjelenése, a lelke...Szinte már úgy éreztem, hogy a testem része.
- Most még jobban kedvellek mint eddig - kuncogtam.Próbáltam oldani a feszült hangulatot.Nem mutattam, de titkon még mindig a férfi és a farkas járt a fejemben.Mi lett velük? |
 Az ölelés a gynegém volt vissza öleltem
-Soha senkibe se tudtma még bele szeretni ijen rövid idő alatt...-mdontam
és magmahoz szorítottam |
Kicsit elgondolkoztam azon, amit mondott.
- Ne aggódj - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
- A szeretet, amit irántad és amit iránta érzek, teljesen más - mondtam.
- Te más vagy mint ő.Ő bátyám, akit nagyon szeretek, és ezen semmi se fog változtatni.De te most a kiskutya cicabarátja vagy, akiért bármit megtesz, és jobban szereti, mint a bátyját - mondtam aranyosan, és óvatosan megöleltem. |
Néztem őt kicsit mérgesen
-Őszitne leszek egyszer már véget vetett egy jó kapcsolatmonak egy bátty.. nem akaork rosszat de.. nem hiányzik hogy valaki még nállam is jobb és kedvesebb legyena számdora.. én akarok az elnni akit nagyon szeretsz és nem szeretném hogy... egy bátty.. az utamba álljon..-modntam
majd az arcára tettem az épp kezemet |
- Jól...Bár egy kicsit fáj a karom, azt hiszem megzúzódott.De túlélem - mosolyodtam el halványan, bíztatásul.
- A bátyám mindent el fog intézni.Majd meglátod, milyen talpraesett! Egyszer, még kisebb koromban eltört a lábam.Egészen a kórházig cipelt.Nagyon fáradt volt már, de kitartóan vitt tovább.Látnod kellett volna!Na mindegy, a lényeg, hogy mindent megtesz értünk. |
-Nem szenvedek...-mondtam, és feláltam
majd emberré váltma, így a jobb kaorm votl törött
rá néztem
-na és te.. jól vagy? |
- Oké - mondtam, és amikor Tak tisztogatni kezdte magát, elővettem a telefonom.Damen végre felvette.
- Szija, egy kis bajba keveredtem, ide kéne jönnöd...A...ööö...aaaa....A suli melletti kis szobros izéhez! - kérleltem a bátyámat, aki habozás nélkül belement.
- Jó, akkor nem megyünk el.
Takra néztem.
- Nagyon rosszul vagy? |
 Ledőltem az árnyékba
-Rendben van...-mondtam
És mosdani kezdtem |
- Oké - mondtam, és amennyire csak tudtam, segítettem elmenni az árnyékba.
- Amúgy nem tudom.Remélem nincs bajban...Figyelj, jobb lenne, ha most felhívnám a bátyám...Úgyis megfogja tudni a dolgot.Nem baj? |
-Igen már jobb..-mondtam és megnyaltam az arcát
és nagy nhezen feláltam majd hátra néztem
-Hol van már... miért nem ér ide az a férfi....-modntma amjd rá néztem
-Menjünk az árnyékba-mondtam |
Sokáig Tak fejét simogattam, aztán eszembe jutott valami.Felálltam és szó nélkül otthagytam, majd egy közeli füves részhez mentem.Ahogy sejtettem: a fű még harmatos volt.Annyi vizet gyűjtöttem össze, amennyit csak tudtam, aztán buborék formájában visszavittem és először Tak lábához érintettem az egyiket.
- Hűsít valamennyire? |
A simogatás igazán megnyugtatott, letettem a fejemt a betonra és lihegtem mert tűzött rám a nap, azért doromboltma neki, hogy jobban érezzük magunkat.
Meg sem moccantam |
- De mondtam, hogy tavi tünde vagyok.Vízzel tudok gyógyítani.De ha annyira itt akarsz maradni, maradj - mondtam, majd megsimogattam a fejét.
- Akkor viszont én is itt maradok.Ilyen állapotban nem hagylak itt.Soha - mondtam és körbenéztem a parkban.
- Jé ott egy lány - mutattam egy lányra, aki eddig minket nézett, és értetlenül bámult ránk.Kicsit zavart, hogy itt van, de inkább a kiscicámra figyeltem.
- Semmi gond.Nem lesz semmi baj - mondtam, miközben a fejét simogattam.Ezt igazából a saját nyugtatásomra mondtam... |
Mojsogtam
-Kedves tőled de a lábamona víz nem segít, inkább megvárom azt a kedves férfit ő biztosan tud segíteni, te csak menj-mondtam
-Egyébként meg nagyon szívesen-feküdtem vissza |
- Nem nem nem - tiltakoztam.
- Nagyon lesérültél! Ezzel a lábbal nem tudnál messzire jutni, ha az a dög utánunk jön.Köszönöm, amit eddig tettél értem, de ez így nem járja.Gyere, meg kell próbálnunk elvergődni valami olyan helyre, ahol víz van.Ott majd jobban leszel ígérem.A víz az én szakterültem - mosolyodtam el bíztatóan. |
A amncsomra néztem nemis a nyakam érdeklet, szitne félbe törött, csupa vér lettem.
Rá néztem lelkiismeretesen.
-Menned kell-mondtam
-Menj egy biztonságosabb helyre-mondtam és lefeküdtema betonra , még 3 lábon tudtam járni de így úgysem jutnék messzire, őt peidg feltartanám, inkább halottnak tettem magamat |
Hirtelen csak azt éreztem, hogy közeledik a talaj.Talán egy kicsit megzúzódott a karom, de egyébként semmi bajom se lett.
- Nem, nem jól vagyok - ültem fel.
- De te hogy vagy? Nagyon fáj? - néztem a nyakán lévő sebre.Észre se vettem, hogy nem vagyunk egyedül. |
Amikro kiértünk onan lassítani ekzdtme lasna és lassna, alig tipegtünk mrá harmincal amikor megint megreccsent a mancsom és elestem, leejtettem Linát is magamról, az első amit megtettem az esés után hogy feláltam mintha muszáj lenen sé hozzá siettem, a mancsomra nem léptem rá, egy hangyányit vérzett csak, d ekomojabb volt mint aminek tűnt, megnyaltam Lina arcát
-Jól vagy.... megütötted magad? |
 Utat törve haladtam előre. Leültem egy padra és elővettem az egyik kezemmel a matek könyvet. elkezdtem ovlasni... majd újra és újra. Ki érti ezt? Egyáltalán, hogyan kell ezt kiejteni? gondoltam magamban. Eldobtam a köynyvet és az egyik puskámmal rácéloztam ami miatt szétszakadt, de ettől még a dühöm nem csillapodott. Odamentem és amikor leért a földre újból rálőttam. Két óriás lyuk tátongott a matek könyvemen. Így szeretem én látni ezt a francos könyvet gondoltam ismét. Aztán eszembe jutott, hogy most újra meg kell majd vennem. Pénz és golyó pazarlás az egész gondoltam. Visszaültem a padra és körbe néztem. adarak csicseregtek, a nap kezdett felkellni. Hogy én ezt mennyire nem bírom! Megráztam a fejem és újból körül néztem. Hirtelen egy nagy energia hullám csapott meg. Sokkal érzékenyebb vagyok az ilyenekre úgyanis kiskorom óta tanulom. Ha erősödik körül nézek. |
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
