Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 12:07 - |
Apró patak, a világos erdőrészen bukkan elő a földből, és egy 500 méter után, a sötét részen tűnik el újra. |
[25-6] [5-1]
- Áh köszi - mosolyogtam Enelyára.
- Szép neved van. Egyébként te honnan származol? - kérdeztem mközben a folyóra pillnatottam.
Hiányzik a Jangce...Az sokkal nagyobb mint ez a folyó.Milyen messze van most Kína! Bárcsak már elkezdődne a szünet. Olyan jó lenne hazautazni egy kis időre. Na de mindegy. Itt ez a csini lány. Lehet, hogy ez előtt nem jött össze, de most menni fog! Igen, bizony! Nem..Nem mégsem.. bizonytalanodtam el.Aztán teljes figyelmem Enalyának szenteltem.Remélem, szimptaikus vagyok neki. |
A töprengésemből egy fiú hangja szakított ki. Felkaptam a fejem és ránéztem.
-Helló Jao.-mosolyogtam rá.- én Enelya vagyok. Enelya Riddle
Kedves fiúnak tűnt, így igyekeztem nem szemétkedni vele.
- köszönöm a bókot...-pirultam el.-, sokszor szoktam erre lenni, és szinte mindig egyedül...
A gyérnek mondható angol-tudását nem is igazán vettem figyelembe, mert rendes srác volt és nem akartam megbántani.
De vajon miért jár ide...? Hogy-hogy ebbe a suliba jár...?
Végigmértem a fiút, majd rávigyorogtam.
Vajon akkor is barátkozna velem, ha tudná, hogy vérfarkas vagyok? Vagy nem...?
-Igen, teljesen értem amit mondasz, Yao. Nem Gond, az elején nekem is nehezen ment az angol.... majd belejössz.-mosolyogtam
|
- Hülye ajnövényzet... - szidkozódtam hangosan, mikor hasravágódtam és megpillantottam a patakot.
- Már másodjára bukni fel benne.Lenne enyém Raven Falls, rendbetenni környék - poroltam le magam, majd felnéztem és megpillantottam egy lányt.Kedvesen elmosolyodtam és hangosan köszöntöttem.
- Nihao! Én lenni Yao! Kicsit törni az angol, de azthiszem megérteni, amit mondok - léptem oda hozzá.
- Mit keresni egy szép lány itt? Ráadásul egyedül? - bókolgattam egy kicsit.Aranyos lánynak tűnt. |
Az erdő világos részén ücsörögtem, és a kis patakot nézegettem. Nem volt jó kedvem, jó ideje nem... jó ideje nem találkoztam senkivel, mióta ide kijöttem, szó szerint senkivel nem találkoztam. Nem is nagyon hiányzott. Csend volt, teljesen síri csend. nem szerettem ha ilyen az idő. Essen vagy süssön a nap, de ezt a szutyok időt gyűlöltem. Lesétáltam a patak mellé, s belenyúltam a vízbe. Hideg volt, így kicsit megborzongtam. Leráztam a kezemről a nedves folyadékot, s tovább néztem a vizet. Halk neszezést hallottam a hátam mögül. Hátra kaptam a pillantásomat, de senkit nem láttam. Csak egy madarat. Egy hollót. Lassan elindultam felé. Nem is ijedt meg, csak nézett rám. Mikor mellé értem, le térdeltem elé és felé nyújtottam a kezem. Ő csak nézett majd közelebb léptett. Aztán hirtelen rászállt a kezemre. Eléggé meglepődtem. Felemeltem a kezem és megnéztem a madarat. Elkezdtem cirógatni a tollait. Aztán egy kézmozdulattal elreptettem az állatot. Hosszú idejig néztem utána, majd újra a gondolataimba merültem. A hajam kissé nedves volt, de nem nagyon, hála istennek. végül a hátam mögül, mintha hangokat hallottam volna...lehet hogy képzelődtem? valószínű... |
Apró patak, a világos erdőrészen bukkan elő a földből, és egy 500 méter után, a sötét részen tűnik el újra. |
[25-6] [5-1]
|