|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 11:20 - |
Barátságos kis utca, boltokkal, és hétköznapi emberekkel. Az utca egyik távoli részén, van egy antikvárium, ahol régi könyveket, cuccokat, és boroszkánykellékeket is be lehet szerezni. |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Meglepődtem az angyalfiú kijelentésén de aztán lenyugodtam.Alexander viszont féltékeny lett a másik fiúra és megcsókolt.én rögtön elvörösödtem rák színűre és utánna csak álltam mint egy fadarab és próbáltam felfogni mi történt.
Na ez mivolt?!UramatyaszentistenJézuskrisztusuram!M-m-megcsókolt! |
 Nem tudom miért,de féltékeny lettem.Megfogtam Joulu kezét,lassan odahajoltam az arcához és megcsókoltam. |
 -Mi más lennék ? Netán galamb.-feleltem kicsit bunkó hangon,de hát amilyen a kérdés olyan a válasz.-Tehát te lennél Alexander barátnője??? Hm....mindig is jó szeme volt a nőkhöz.-mondtam a kába lánynak aki ennek hallatára kicsit meglepődött. |
 - Öhm....izéé...oké - bólintottam félénken.
Elindultunk a gimi felé.
Folyt. köv.: 1.emeleti folyosó |
miután magamhoz tértem Ayume már elment és egy másik angyal volt ott aki elrángatta Alexandert aztán a fülébe kiabált.Én odamentem hozzájuk.-Parancsolsz?!-kérdeztem a másik fiútól aki eléggé jól nézett ki.-Hmmm...Te is angyal vagy?-kérdeztem az új fiútól. |
-Van egy nagyon kellemetlen hírem számodra.-mondtam kicsit nyugtalan hangon Alexandernek.Észre vettem a rajta, hogy nem nagyon érti,hogy miről van szó.-Mostantól...-nyeltem egy nagyot-szobatňarsak vagyunk.-kiáltottam a fülébe.szégeny úgy megijedt, hogy majd felborult.Tudtam,hogy nem szép így ráijeszteni másokra de ha úgy élvezem.
|
Míg Jouluval voltam elfoglalva elég sok minden lezajlott.Nem tudtam merre figyeljek ... majd Archee hangját hallottam a távolból.Félrehúzott mert valami fontosról akart beszélni.-Mit akarsz ??-kérdeztem meglepödve |
Amikor láttam, hogy majdnem mindenki lelňepett úgy döntöttem hogy végre leszálok és végre elbeszélgetek Alexanderrel, már csak a kis barátnője idegesített,de üsse kavics. -Remélem nem zavartam meg semmi fontosat?-mondtam és önelégülten ránéztem a fiatal szerelmesekre.-Alexander azzonal beszélnünk kell.-mondtam titokzatos hangon azzal elráncigadtam Alexander egy kicsit arréb,hogy nyugttan tudjon beszélni.
|
 Elindult felém én pedig megvártam míg mellém ért. Együtt indultunk el vissza az iskolához. Út közben kifakadtak belőle a kérdések.
- A nevem Ayume. Biztosan felismersz. Hiszen a véreden érzem, hogy te is nemesi családból származol....még ha csak félig is. - közben kérdezett mást is. - Azért, mert rokont nem bántok. A szagod pedig nem zavar. Már megszoktam. Egyébként is ember és vérfarkasszaggal leszel körülvéve Juliette. Hozzá kell neked is szoknod az olyan szagokhoz amiket a vámpírok nem szivesen érzékelnek. - Látam rajta hogy aggódik valamiért. Vagy méginkább fél. Megsimogattam a fejét.
Úgy hasonlít rá lelkileg.....mintha csak az ikertestvére lenne....Annyira hiányzik.... Amint újra szünet lesz, hazalátogatok hozzá! gondoltam, és most kivételesen nem a meggyilkolt emberszerelmemre gondoltam. A fejemmel jeleztem Juliette-nek, hogy kövessen, majd eltűntünk egy épület mögött.
/folyt köv: 1.emeleti folyosó/ |
 Rossz előérzetem támadt és nyugtalankodtam egy kicsit miután a 2 lány elment.Valamiért a nagyobbakkal volt hirtelen bajom.-Öhm...Alexander...Az a lány nem néz ki jól...-és a másik lányra mutattam aki rajtam kívül ottmaradt-sajnálom valamiért el kell most mennem az étteremhez....nyugtalanít.-mondtam majd elsuhantam a seprűmön.A fellegekből láttam a többieket és egy lovat...szóval ezért volt a nyugtalanság!
/folyt.köv.:Étterem/ |
- Ühm...Rendben - indultam el a vámpír lány után félénken, majd egy pillanatra megálltam.
- Sziasztok - fordultam hátra egy kedves mosoly kíséretében, majd újra a lány nyomába eredtem.
- És...Téged hogy hívnak? - kérdeztem halkan.
- De ami még fontosabb: miért nem támadtál le? Miért nem zavar a szagom? - kérdeztem aggódva, mert féltem, hogy ezzel kényes téma után érdeklődök. |
Jött egy új lány. Szép szőke haja volt. Hirtelen csapott meg a szaga. Egy fűszeres, kicsit már büdös szag. Ránéztem, erre ő idegesen elmosolyodott. Már a szagából tudtam ki ő. Észrevettem rajta azt is, hogy a többi vámpír valamiért kiközösíthette, ezért fél tőlem. Azt hiheti én is ki fogom közösíteni.
Milyen buta.... Hiszen a fajtámból való....Még ha félig is....a szaga mindent elárult! Nem hiszem, hogy bajom lesz a tigris énjével.....
- Szóval Juliette? - közelebb léptem hozzá kedvesen. - A Raven Falls Gimnázium eddigi egyetlen vámpírtanulója vagyok. Örülök, hogy itt vagy. Gyere velem, ha fel szeretnél menni a szobádba. Én most visszamegyek az iskolába. - megfordultam és a boszorkányra néztem. - Angela! Ne szegezd rá mindenkire azt a kardot, rendben? Még valakit megsértesz vele. És ugye tudod mi történik ha megérzem a vér illatát? - néztem rá unottan mosoly nélkül, de kedvesen. Elindultam az utca vége felé. Visszanéztem, hogy jön-e Juliette. |
Amikor a lány hirtelen rám szegezte a kardot, ijedten hátraléptem.
- Hát én öö... - néztem hol az egyikre, hol a másikra, de miután elkaptam a vámpír tekintetét, egy ideges mosoly kíséretében leszegtem a szemem.
- A-A nevem Juliette... - kezdtem bele dadogva.
- És Franciaországból jöttem... A... A Raven Falls gimnázium miatt. Ti is oda jártok, igaz? - bátorodtam fel egy kicsit. |
-Semmi különöset nem terveztem ezzel kezdeni max kiteszem dísznek vagy vívószakkörre megyek.-mondtam nyugtatásképp Ayumének.Amikor odalépett hozzánk egy másik lány azonnal ráfogtam a kardot.Mivel egy kicsit tanultam belőlle...Apám tanított egy ideig...Miután nem tűnt ellenségesnek levettem a kardot és üdvözöltem.-Szia!-mondtam az ujjonnan érkezett lánynak aki láthatóan ideges volt. |
Lassan sétálva haladtam, és a bőröndömet magam után húzva nézegettem az utcát.
Ez a hely pont olyan, mint a képeken.... gondoltam, majd megpillantottam pár alakot.
Megállt bennem az ütő.Egy boszorkány, karddal a kezében, egy ismeretlen lény és....Egy....vámpír....Leblokkoltam és gyorsabban kezdett verni a szívem.
Ne...Ne már...Itt is? Nem hiszem el....
Aztán amikor észrevettek, nyeltem egy nagyot és lelkileg rendbe szedtem magam.Ám belső tigrisösztöneim felmordultak és tényleg: ahogy közelebb értem, felállt a hátamon a szőr. De nem mutattam.
- Izééé....Ö....He-Helló - mondtam halkan és próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra idegességemben. |
Angela valahonnan odakerült hozzánk. Megláttam egy kardot a kezében. Szép fegyvernek tűnt.
-Áh...szia Angela! - köszöntem neki halkan. Közelebb hajoltam hozzá és szinte suttogva hozzátettem - Mik a szándékaid azzal a kardal? |
sok eseményt láttam a távolból.Egy újabb angyal is megjelent.Ayume nagyon elkenődött.Alexander adott neki gyógyszert és egy új lány tűnt fel.Láthatóan Alexander beleszeretett.Nagyon furcsa volt ezt látni.Odasétáltam a karddal a kezemben.-Üdvözletem!-mondtam majd Ayume el akart menni.
Féltékeny lenne a másik lányra? |
Kezdett idegesíteni, hogy Alexander és Joulu ott enyelegnek a szemem előtt. Azért mert féltékeny voltam. Igen azért. Féltékeny voltam rájuk, mert ők még élnek. De akit én szeretek már nem él....Még mindíg előttem van ahogy mosolyog rám. Elindultam hát a velük ellenkező irányba. |
-Öhh....öhm...hát...-csak dadogtam és álltam mint egy fadarab és miután egy puszit is kaptam az ájulás kerülgetett és azthittem hogy valahol máshol vagyok. |
-Miért nem mondtad hogy untakozol ? Eljöhettünk volna együtt.-odahajoltam az arcához majd rányomtam egy kis puszit. |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
Meglepődtem az angyalfiú kijelentésén de aztán lenyugodtam.Alexander viszont féltékeny lett a másik fiúra és megcsókolt.én rögtön elvörösödtem rák színűre és utánna csak álltam mint egy fadarab és próbáltam felfogni mi történt.
Nem tudom miért,de féltékeny lettem.Megfogtam Joulu kezét,lassan odahajoltam az arcához és megcsókoltam.
-Mi más lennék ? Netán galamb.-feleltem kicsit bunkó hangon,de hát amilyen a kérdés olyan a válasz.-Tehát te lennél Alexander barátnője??? Hm....mindig is jó szeme volt a nőkhöz.-mondtam a kába lánynak aki ennek hallatára kicsit meglepődött.
- Öhm....izéé...oké - bólintottam félénken.
Elindult felém én pedig megvártam míg mellém ért. Együtt indultunk el vissza az iskolához. Út közben kifakadtak belőle a kérdések.
Rossz előérzetem támadt és nyugtalankodtam egy kicsit miután a 2 lány elment.Valamiért a nagyobbakkal volt hirtelen bajom.-Öhm...Alexander...Az a lány nem néz ki jól...-és a másik lányra mutattam aki rajtam kívül ottmaradt-sajnálom valamiért el kell most mennem az étteremhez....nyugtalanít.-mondtam majd elsuhantam a seprűmön.A fellegekből láttam a többieket és egy lovat...szóval ezért volt a nyugtalanság!