|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 12:24 - |
 |
[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 -Köszönöm szépen!-bólintottam a tanárnak. Még mindig volt, aki nem ért ide, és ez már egy kicsit kezdett bosszantani, nem vagyok egy türelmes típus.
Időközben elgyönyörködtem a tájon. Gondolkodtam. Eszembe jutott, miért is olyan ismerős az a gyémánt, ami Joulu karját díszíti.
Hát persze. Édesanyám nyakában az a szív alakú kék gyémánt! Az is így vibrált sokszor, de akkor még nem értettem...
|
 - Hát, akkor majd megmutatom ha mindenki idejött és váltottam velük pár szót - mondtam és Serenára néztem.
- Amint ideérnek a többiek, mindent elmondok.
 - Joulu - léptem oda a kislányhoz, mire mégjobban világított a karkötője.
- Miattam van - hajoltam le hozzá és megborzoltam a haját, majd elindultam a betonút felé, de félúton megálltam.
- Rajta gyerekek, szedjétek a lábatokat! Minél előbb ideértek, annál hamarabb lesztek szabadok a mai napra! - bíztattam a még úton lévőket. |
 Levettem Tenshi fejéről a kezem, mert látszott rajta, hogy rosszul érzi magát miatta.
- Szép neved van. - mondtam neki. Aztán a tanár úrhoz fordultam.
- Nem, még nem jártam a szobámban. - mondtam majd a másik kettő láynhoz fordultam. Látszott rajtuk, hogy gazdag csaldból száramznak.
- Sziasztok4 Chiyo vagyok, és ti? - intettem hozzájuk a kérdést. |
 Egy új lány jött oda hozzám bár magasabb és idősebb volt.Miután megmondta a nevét én olyan értetlenül bámultam mit egy kiskutya majd megszólaltam végre.-Tenshi vagyok.-mutatkoztam be.-Örvendek!Én Tokyoban lakok csak itt tanulok most és énekes lennék...van pár lemezem.-mondtam az újlánynak.Továbbra is simogatta a fejemet és kisebbségi komplexusom lett. |
 Még mindig nem értettem mért világít a karkötőm.Láttam hogy a furi lányt förülrajongja egy harmadikos és ennek felettéb örültem mivel már kezdett idegesíteni.
Talán Démon van a közelben?....Neeeeem az nem lehet buta vagyok nem feltételezhetem egy tanárról hogy egy démon!... gondoltam.de mikor egy kicsit közelebb mentem egy fél méterrel mégjobban kezdett világítani.-Hmmmmmmm....- |
-Igen Uram, a szobám pontosan olyan amilyet kértem! Világos és tágas, igazán elegáns!-fejeztem ki megelégedettségemet a tanár felé. Közben még egy új lányt pillantottam meg. Neki is bemutatkoztam. Joulu kissé ideges volt Tenshire, de ez nem zavarta meg a diákok jó hangulatát.
-Tanár úr, legyen olyan kedves és árulja el, az órák időpontjai mikor lesznek publikusak?-éredklődtem, miközben szememmel Jack tekintetét kerestem. |
Egyre több diák gyűlt körénk, én pedig próbáltam mindenkit beazanosítani.Serena, Joulu, Tenshi, ő pedig azthiszem Chiyo.Türelmetlenü vártam, mikor érnek már ide a többiek is.Továbbá kíváncsi voltam rá, hogy melyik tanár mennyit változott a nyáron.Egy dologban biztos voltam: Natasha továbbra is egy hárpia lesz.
- Nos, lányok, azthiszem már mindenki járt a szobájában, igaz? - kérdeztem, mert szerettem volna valami kapcsolatot kialakítani(kivételesen nem perverzésgre célzott xD). |
Gyorsan ide is értem az udvarhoz, és nem tévedtem. Láttam, hgoy néhányan ideértek már. Itt volt 2 tanár, meg pár ismeretlen diák. A szememet rögtön a cuki rózsaszin ruhás lány szúrta ki. Nem birtam visszafogni magam, így rögtön oda is mentem hozzá. A táskám ledobtam a földre, picit lehajoltam hozzá, mert én magasabb voltam nála és elkezdtem a fejét simogatni.
- Szia! Hogy hívnak? Olyan kis cuki vagy. Én Chiyo vagyok. - mondtam és még mindig a fejét simogattam és mosolyogtam. A tanárokat észre se vettem, meg be se mutatkoztam, elvégre ők tudják a nevem. |
De most komolyan?!Mér kell haragudni mert megettem az epressütijét? gondolkodtam ezen.Amíg a többiek kipakoltak meg felöltöztek én addig megettem egy epressütit ez olyan nagy baj?Na jó...Lementünk és a két lány bemutatkozott én meg némán álltam mint egy fadarab nyugodtan.Aztán elhatároztam hogy jobb lenne köszönni.
-Jónapot Tenshi Sakurada vagyok Tokyoból.-mutattam be magam és egy idétlen mosolyt ejtettem megint aminek a kicsilány nem örült és annak hirtelen világítani kezdett a karkötője ami úgy csillogott egész úton. |
Jaj istenem a furi csaj...ennyire szerencsétlen lehetek? gondoltam.felmentünk a hálókörletbe és Serena átöltözött.Én kipakoltam a táskáimból amíg az új lány megette az epressütim.Az igazat megvallva nagyon mérges voltam rá.Átvettem a kis fekete ruhámat és egy lila masnit raktam a fejemre.Megindultunk Serenával az udvarra míg az új lány át se öltözött csak egy kicsit lenyugodt.
Mikor leértünk Serena bemutatkozott.-Örvendek Joulu vagyok és Finnországból,Helsinkiből érkeztem ide tanulni.-mutatkoztam be én is.A karkötőm világítani kezdett.
Mit is mondott papa arról ha világít a karkötő? |
Az úton egy nagyon izgága új lány futott utánam. Hablatyolt, de őszintén szólva elég fáradt voltam hozzá, csak a nevét jegyeztem meg: Tenshi. Pár perccel később Joulu is ott termett mellettem és együtt mentünk fel a szobákba. A szállásomat elfoglaltam, kipakoltam a cuccaimat. Elég sokáig tartott, mivel rengeteg ruhát és csecsebecsét hoztam magammal. Kiraktam a fényképeket és a többi. Felvettem a kedvenc halványsárga virágos ruhámat, meg a kalapomat és célba vettem az udvart, hátha a többiek is megérkeztek már.
Megpillantottam a tanárokat, akik kb. egy fél órája leparkoltak mellénk az úton. Egyiküknek aggodalom ült ki az arcára.-Elnézést uraim, a nevem Serena és most érkeztem Párizsból.-közben megpillantottam a többieket, akik már nem voltak nagyon messze. |
Beálltam a nekem kijelölt helyre, és mint aki jól végezte dolgát, az autónak támaszkodva figyeltem, ahogy Chriss is befordul.A gyerekek már látótávolságon belül voltak, de még mindig messze voltak.Legalábbis elég messze ahhoz, hogy zavartalanul beszélgethessek Chrissel.
- Hát, a mai nappal elkezdődik a tanév.
- Bizony - helyeselt a démoni cimborám és mellém lépett.
- A probléma csak az, hogy ezzel nem vagyunk egyedül - néztem komolyan a szomszédos hegyek felé, ahonnan halványan, de látni lehetett a Destiny Moon gimnázium hatalmas, gyönyörű épületét.
- Mi az, Harrison? Azt hittem, nem zavarnak a szomszédok - bökött oldalba.
- Az egy dolog - tettem ölbe a kezem.
- Aggódok.
- Ugyan már - tette a vállamra a kezét és intett a sofőrnek hogy elmehet.Mivel a diákok már közel voltak, hallhatták, mint mondtam a soförnek.
- Azért ne lapítsa ki őket - vigyorogtam szórakozottan, majd újra a diákokra emeltem a tekintetem. |
 Intet, hogy kövessem, de csak messziről, hogy ne érzze a szagom.
/folyt.köv.: betonút/ |
 Hátréblépett, aminek nagyon örültem. Nem volt már olyan erős a szaga. Kérdezett, de válaszképpen csak intettem neki, hogy jöjjön utánam.
/folyt köv.: betonút/ |
Végignézett rajtam. Láttam, hogy kicsit zavarja a farkasszagom.
-Igen rájöttem..nagyjából... - majd párat hátrébb léptem. Semmi kedvem nem volt ahoz, hogy nekem essen. - még új vagyok itt. Segítenél nekem? |
Az utolsó két szaván kissé felkaptam a vizet, de hamar le is nyugodtam. Elvégre ő csak egy szánalmas farkas a szememben. Kezdtem lassan megszokni a bűzét.
- Ayume vagyok, másodikos. Vámpír, de gondolom már észrevetted.... - néztem rá kissé haragosan. Nagyon nem tetszett, hogy a közelemben van. És ráadásul elsős....Még négy évig egy iskolában kell tűrnöm vele. Szerencsére csak négy évig.
Bár...ki tudja...talán még a hasznomra válhat, ha magam mellé állítok egy farkast. Csak ez a bűz ne lenne.... |
Kicsit megijedtem mikor egy vámpírlány ugrott mellém a fáról. Hátrahőköltem, közben végigmértem. Azt hittem meg akar támadni. Nem tudtam, hogyan kellene felhomályosítanom, hogy nem akarok balhézni.
Ő egyébként is vámpír...örökké élhet....erősödhet stb...
Mikor megszólalt megfagyott bennem a vér. Ennek ellenére válaszoltam, mintha teljesen jól lennék.
- Zoey vagyok. Elsős... És te? - kérdeztem vissza.
Lehet, hogy az utolsó két szót nem kellett volna.... |
A nesz gazdája egyre közelebb ért. A vérének rettenetes bűze volt. Csakis egy vérfarkas lehetett. Mivel egyre közelebb jött a fához amin ültem egyre jobban éreztem azt a förtelmes farkasbűzt. Mikor a fa alá ért úgy gondoltam nem tűröm tovább. Leugrottam a fáról, pont a farkas mellé. Kissé megijeszthettem azt hiszem. De végül is ez volt a célom. A lány végignézett rajtam, szerintem jól megnézett magának.
- Ki vagy te...farkas? - kérdeztem lenézően a jövevénytől. - Még sose láttalak.... |
Át akartam vágni az udvaron, mikor újra azt a szagot kezdtem érezni. A vámpír szagát, de most erősen. A többi vámpír szaga elijesztene, de ez valahogy vonzott. Kerestem a szememmel, de nem találtam sehol. A jelenlétét pedig biztosan közelről éreztem.
Mit képzelek én?...Vérfarkas vagyok az istenit....A vámpírok az ellenségeim. Pedig ez a vámpír vonzz engem...basszus!
Újra elindultam, míg végül egy közeli fa alá nem értem. |
mivel az órákon nem találtam senkit kimentem az udvarra levegőzni. Felültem egy fa tetejére és magamba fordultam. A karkötőm beleakadt egy fa ágába. Mikor kiszabadítottam eszembe jutott, hogy miért is küldtek ebbe a semmiképp se emberi gimnáziumba: Riouji miatt.....Csak mert szerettem a szüleim elvették az életét és engem ide küldtek.
Még gondolkoztam egy darabig mikor neszt hallottam a távolból. |
[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
-Köszönöm szépen!-bólintottam a tanárnak. Még mindig volt, aki nem ért ide, és ez már egy kicsit kezdett bosszantani, nem vagyok egy türelmes típus.
- Hát, akkor majd megmutatom ha mindenki idejött és váltottam velük pár szót - mondtam és Serenára néztem.
- Joulu - léptem oda a kislányhoz, mire mégjobban világított a karkötője.
Levettem Tenshi fejéről a kezem, mert látszott rajta, hogy rosszul érzi magát miatta.
Egy új lány jött oda hozzám bár magasabb és idősebb volt.Miután megmondta a nevét én olyan értetlenül bámultam mit egy kiskutya majd megszólaltam végre.-Tenshi vagyok.-mutatkoztam be.-Örvendek!Én Tokyoban lakok csak itt tanulok most és énekes lennék...van pár lemezem.-mondtam az újlánynak.Továbbra is simogatta a fejemet és kisebbségi komplexusom lett.
Még mindig nem értettem mért világít a karkötőm.Láttam hogy a furi lányt förülrajongja egy harmadikos és ennek felettéb örültem mivel már kezdett idegesíteni.
Intet, hogy kövessem, de csak messziről, hogy ne érzze a szagom.
Hátréblépett, aminek nagyon örültem. Nem volt már olyan erős a szaga. Kérdezett, de válaszképpen csak intettem neki, hogy jöjjön utánam.