|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.31. 12:24 - |
 |
[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
- Köszönöm a dícséretet.És egyenlőre nincs olyan személy aki roppantul irritálna,ráadásul nem szoktam ok nélkül ölni.Majd ha sebet ejtene valaki rajtam vagy csúfos szándékkal közeledik azt megölöm.-mondtam neki majd a kis oldaltáskámból(eddig is rajta volt) kivettem azt a zenedobozt amit Tőlle kaptam.
Ez az a doboz amit kaptam tőlle.Attól a bizonyos személytől aki miatt most Bella mellett kell lennem és azt tennem amit ő mond.Mert amikor én már nem tudtam volna megmenteni ő volt az aki segített rajta és most élete végéig szolgálom Bellát.
A kis dobozt felnyitottam.A zenedobozból a dalom dallama hangzott.
Ha ezt a dallamot hallgatom az én szívem is meglágyul a kőkeménységből.Szinte sírni tudnék...de nem én sírok hanem a szívem zokog. |
 Kicsit lemaradtam Antonella mögött, de végülis pár percen belül beértem.
- Szép a hangod - léptem mellé zsebretett kézzel, majd Spitz hangjára kissé összerezzentem.
- Még itt vannak - morrant fel, mire körülnéztem.A fák között voltunk, így az a vámpír meg a félvércsaj maximum a szagunkra figyelhetett fel, de még az se biztos.
- És a közelben van az a valaki, akit meg akartál kérni valamire - mondta sunyin, és lelki szemeim előtt láttam, hogy szélesen elvigyorodik.
Csaknem....Egy isten? futott át az agyamon.
- Te...Antonella.Nincs valaki olyan, akit el akarsz tüntetni? Aki nagyon irritál? - kérdezem.
- Mert most alkalmad nyílhat kiiktatni - vigyorodok el gonoszul. |
Elsétálgattam pár fa mellett majd az egyik tövébe leültem és egy dalt kezdtem dúdolni, ami mellesleg a kedvencem volt.Még régen tanultam amikor az anyám még élt :
Os iusti meditabitur sapientiam
Et lingua eius loquetur iudicium
Beatus vir qui suffert tentationem
Quoniam cum probatus fuerit accipiet coronam vitae
Kyrie, fons bonitatis
Kyrie, Ignis Divine, Eleison
O quam sancta, quam serena, quam benigna
Quam amoena esse virgo creditur
O quam sancta, quam serena, quam benigna
Quam amoena O castitatis lilium!
|
 - Én is nagyon szeretlek - bújtam hozzá.
- Csak tudod...Egészen kicsi korom óta mindenki kiközösített, mert félvér vagyok.Senki se szeretett.Szörnyű volt.Soha, senki se szólt hozzám.Olyan volt, mintha ott se lennék.Gyűlöltek.És most....Nehéz elhinni, hogy valaki mégis szeret.Persze tudom, hogy így van, de akkor is.Remélem megérted - mosolyodok el, majd szorosan magamhoz ölelem.Végigszaladt az arcomon egy könnycsepp.Olyan boldog voltam... <3 |
 - Juliette...- ölelem magamhoz óvatosan - Romeónak miért kellett Júlia? Az ellenséges család lánya? Egyszerűen csak szerette és kész. Van ilyen. Nem is kevés. A szerelem nem ismer ellentéteket. - simogattam meg a fejét. Majd belegondoltam a dologba.
Bár ő nem tud róla, de a képessége nemsokára felébred benne. Egyszer majd rájön, de addig is hagy maradjon tudatlan az ő érdekében....
- Juliette! Egyszerűen csak azt kell felfognod, hogy van aki szeret. Márpedig én nagyon szeretlek. |
- Akkor jó... És nincs semmi baj - mosolyodok el.
- Én csak egy korcs vagyok....És ezt tudom is.De, kérlek áruld el: akkor meg miért kellek neked? Te fényévekkel jobb vagy nálam, gyorsabb, erősebb és nemesebb is.Nem illek hozzád...Túl átlagos vagyok - sütöm le a szemem. |
- Hogy mit merészeltél? Szánalmas korcs vagy ahogy a többiek sem érnek fel királynőnk hatalmához! Egyetlen félvér vagy kivülállót* sem engedünk a közelébe! Juliette az egyetlen aki közeledhet hozzá, hiszen neki úrnőnk megengedte. De te..csak egy szánalomra se méltó kivülállú így mered becsmérelni a vámpírok királynőjét? - Mondtam volna tovább is, de Juliette édes hangja törte meg a szavamat.
- Kyuke ugye nem esett bajod?
- Nem természetesen nem esett bajom. Köszönöm hogy megvédtél! - öleltem magamhoz óvatosan. - Bocsásd meg hogy olyan barbár dolgokat mondtam a félvérekről. Nem gondolkodtam. A húgom miatt pedig nem aggódok annyira. Hiszen itt vagyok én is, és Reia is. Ha én nem is Reia biztosan megvédi majd. - mosolyogtam lágyan majd egy csókot nyomtam a homlokára. - Velünk sem lesz semmi baj hisen itt vagyok és te itt vagy velem. |
Rossz érzésem támadt.Éreztem, hogy a lány nem adja fel.
- Kyuke - változtam vissza.
- Ez a lány egy suttogó.Érzem a szagán.Szerintem te még nem találkoztál ilyen lénnyel.Ezt a lányt megszállta egy démon.Ha szabadjára engedi az erejét, elképesztő dolgokra képes.
És a lány igazolta a feltevésem.De feladta.Ám valami azt súgta, hogy ez csak látszólagos.Zsebre tett kézzel elindult.Közben hangosan beszélgetett a démonnal.Ám egyszer visszanézett...Élénk zölden izzott fel a szeme.Kyuke mellé léptem.
- Kyuke! Ugye nem esett bajod? Bocsáss meg, ha rád ijesztettem, de ha csak egy perccel később ugrok...Nem akarom kimondani - mondtam és elkezdett könnyesedni a szemem.
- Gyerünk! Most! KI AKAROK MENNI! - bömbölt a belsőmben Spitz.
- J-Jó - nyögtem idegesen.
- mi........? Mi?! MI?! MEGALÁZKODSZ? MOST?
- De.... - szólaltam meg, miután elengedett.
- Holnap úgyis tanítás.Ha összefutok a drága kis "királynőddel", elbeszélgetek vele.Nyugalom, ne számíts semmi extrára, csak egy szimpla kis trécselés lesz - vigyorodtam el cinikusan.Zsebre vágtam a kezem és próbáltam lenyelni Spitz megjegyzéseit, de egy idő után betelt a pohár.
- Dugulj már el! - mordultam fel.
- DE HOGY LEHETSZ ILYEN BALF*SZ??? Itt a nagy alkalom és te alárendelt leszel???
- Lesz a k*rva élet! Tudod jól, hogy sose engedelmeskedek senkinek - az utolsó mondatot már suttogva mondtam.Még utoljára visszanéztem.A szemem zölden felcsillant.
- Hehe.... Kíváncsi vagyok erre a kis királylányra...Elkenem a szája szélét ne aggódj.
- Ezt átfogalmaznám...Elkenjük - Spitz hangaj kárörvendő volt...Teljesen biztos a sikerben.És ha ő biztos valamiben, akkor én is.
Folyt.köv. Shadow Alley |
Juliette átugrott fölöttem. Nem erre számítottam. A hátam mögött letepert egy fura lányt. Vicsorgott rá mint aki meg akarja ölni.
- Juliette - hagyta el a számat egy meglepett halk szó. Az a szőke lány fenyegetően nézett rám. Juliette elé léptem és még fenyegetőbben és mérgesen néztem a szőkére. A bal szememen lévő sebhely előtűnt és vöröskésen kezdett izzani.
- Szóval zavaró tényező vagyok.....Sjnálom kisasszony, de sebhely esett az önbecsülésemen mikor Juliette megvédett. Úgyhogy ezt most meg kell torolnom. - azzal egy szempillantás alatt a háta mögött termettem. Lefogtam a kezeit és a fülébe suttogtam haragos gyilkos arccal - Nem jó az első benyomásom rólad de sajnos meg kell hogy tűrjelek királynőm parancsára... Szóval mi lenne, ha elfelejtnénk ezt a kis esetet és újrakezdenénk? - ajánlottam fel a fogamat csikorgatva.
A Fene...mikor gyilkolhatnék nem tehetem.... |
Kicsit később értem ide, mint Kyuke, de azért valljuk be, elég jó időt tartottam.Kyuke kijelentésére csak egy sárga szempár válaszolt.Szerintem nem gondolta volna, hogy felveszem a tigrisalakom.Lassan, meredt szemekkel elindultam Kyuke felé, mint amikor a nagymacskák becserkészik áldozatuk.Ugrásra készen, felmeredt szőrrel álltam előtte...És elrugaszkodtam.Ám direkt átugrottam Kyuke feledt.Egy lány készült rárontani, akit a szél miatt nem érezhetett meg.Letepertem, és a képébe morogtam.Teljesen ránehezedtem, így mozdulni se bírt.
- SZÁLLJ LE RÓLAM! HALLOD?? - kiáltott rám, mire eleresztettem.Hátráltam Kyuke felé, de még mindig vicsorogtam.
Ahogy a bokrok közt sétáltam, megpillantottam egy vámpírt.Ellenőriztem a széljárást.Tőle fújt felém, így nem vehetett észre.Elindultam felé és amikor az utolsó pillanatban ki akartam ereszteni a démonom, egy tigris tepert le a földre.
- MI A...?! - néztem rajta végig.
- SZÁLLJ LE RÓLAM! HALLOD? - rivalltam rá, mire elengedett, én meg nagy nehezen feltápászkodtam.
- Te meg ki a halál vagy?! Épp ki akartam iktatni egy zavaró tényezőt - néztem megvetően a vámpírra. |
Egy fa mellett jukadtam ki. Leültem a tövébe és vártam. A szemem ilyesztően világított a sötétben. Akárcsak két vörös lámpás. A fáradtság a jóllakottság érzése és még az a fura érzés amit még nem éreztem....együttesen szinte elaltattak, de valami melegség folyton felrázott. Attól fogva csakis gyilkolni akartam. Nemsokára fűszeres szagot kezdtem érezni.
- Na végre kisszivem... - majd felálltam és odafordultam a szag irányába. |
-Ohh, végre megtaláltalak! Úgy elrohantál... Most csak itt sétálni fogunk?:O Csiunáljunk valamit! Este egy séta a városban? Na mit szólsz?
Kiakartam menni a városba vacsorázni vagy akármi lazulni akartam... |
 - Itt vagyok, Lisa... - suttogtam. - Bocs, csak mostanában kissé furcsán érzem magam...
Igazából nem értettem magam. Olyan rosszul voltam, rosszat éreztem... |
Az udvaron sétáltam Jessicat keresve de nem találtam. Pedig idejött!
-Hát ezt nem hiszem el hol a fr*ncba lehet már megint?!-_-' |
 - Jól lenni? - tettem a lány hátára a kezem és próbáltam szóra bírni, hogy legalább elmondja mi a baja.
- Kérlek, mondani el mi a baj, csak akkor tudni segíteni - néztem aggódva a lányra.Mr. Menphel utasítására felkaptam a csomagjait és elindultam utánuk
Folyt. köv.:
18. szoba
 - Te Sennah vagy, igaz? - kérdeztem halkan a lánytól.
- Gyere, felviszlek a szobádban - karoltam át(kivételesen nem olyan szándékkal xP).
- Yao, hozd a csomagjait, kérlek - néztem a fiúra és elindultam a lánnyal.
Folyt. köv.:
18. szoba |
 Nézzek magamelé majd megfordulok és valami köszönés kiböökök . Elég aranyosan néztem a tanárúra de kicsit féltem is és ezért könyezni kezdet a szemem... Ráadásul elkezdtem ennek köszönhetöen köhögöni is meg kicsit remegni... Azthiszem megint rosszul leszek,,, |
Egy tüsszentésre figyeltem fel.Hátranéztem és nem messze tőlem egy lány állt.Kedvesen mosolyogva odasétáltam hozzá.
- Egészség - mondtam vidáman az idegen lánynak.
- Jó napot tanár úr - köszöntem hiperaktívan Mr.Menphelnek.
Megláttam egy új, ígéretes(XD) diáklányt, aki Yaoval beszélgetett.Kedvenc hobbimat gyakorolva a lány mögé lopóztam, majd amikor Yao köszönt, kissé összerezzentem és arébb léptem, mielőtt az újonc meglátott volna.
- Szervusz - mosolyodtam el álszentül és Yaora néztem, majd a lányra pillantottam.
- Üdv a Raven Falss Gimnáziumban, kisasszony - vigyorodtam el. |
Éppen az udvarba értem mikor tüsszentettem egyet... Hát mostanába elég sokszor tüsszenhtek... Noh meg elég sokszor szoktam félni mindentől... És most is igy van... Kicsit megilyedten néztem körbe... De elégé édesen mosolyogtam közbe.. |
Mindenki elment, egyedül az igazgató és az a perverz tanár maradt...Tanácstalanul néztem körbe, hátha akad valaki, akivel leállhatok beszélgetni(már ha megérti amit mondok xD). |
 Az udvar tele volt diákokkal. Gyorsan elvegyültem a tömegben, miközben egy pasas (ő lehetett az igazgató) szörnyen hosszú, és unalmas beszéden tartott, orbitális baromságokról. Aztán mikor végzett egy csoport hirtelen kivált a többiek közül. Kíváncsivá tettek. Habár egyiküket sem ismertem, de hát kit zavar eez?? ^^ A nyomukba eredtem, de azért próbáltam nem feltűnést kelteni...
/Folyt. köv. főutca / |
[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Napszak: Délután
Köszönöm a dícséretet.És egyenlőre nincs olyan személy aki roppantul irritálna,ráadásul nem szoktam ok nélkül ölni.Majd ha sebet ejtene valaki rajtam vagy csúfos szándékkal közeledik azt megölöm.-mondtam neki majd a kis oldaltáskámból(eddig is rajta volt) kivettem azt a zenedobozt amit Tőlle kaptam.
Kicsit lemaradtam Antonella mögött, de végülis pár percen belül beértem.
- Én is nagyon szeretlek - bújtam hozzá.
- Juliette...- ölelem magamhoz óvatosan - Romeónak miért kellett Júlia? Az ellenséges család lánya? Egyszerűen csak szerette és kész. Van ilyen. Nem is kevés. A szerelem nem ismer ellentéteket. - simogattam meg a fejét. Majd belegondoltam a dologba.
- Jól lenni? - tettem a lány hátára a kezem és próbáltam szóra bírni, hogy legalább elmondja mi a baja.
- Te Sennah vagy, igaz? - kérdeztem halkan a lánytól.
Nézzek magamelé majd megfordulok és valami köszönés kiböökök . Elég aranyosan néztem a tanárúra de kicsit féltem is és ezért könyezni kezdet a szemem... Ráadásul elkezdtem ennek köszönhetöen köhögöni is meg kicsit remegni... Azthiszem megint rosszul leszek,,,