Ez a vidi tökéletesen kifejezi az érzéseim.

Elég érzékeny típus vagyok, így... Így most, hogy összegyűlt felettem egy csomó probléma, teljesen elhagytam magam.

1. Fáj a karaktereim fájdalma...
2. Mély sebet kaptam a saját szerelmi életemben is...
3. Hiányzik az apukám.... (elváltak a szüleim)
4. A mamámék költöznek és most nem működik náluk a gép.És azon van az összes írásom, fanficcem, regényem....A főszereplők pedig már olyanok nekem, mint a gyerekeim.

Szóval szerintem érthető miért vagyok szarul.Rengeteg dolgot meg akarok valósítani, de nem lesz belőle semmi.

Lovat akarok: nincs rá pénz
Lovak közelében szeretnék lenni: a közelben nincs egy lovarda sem.

És ez csak kettő a több száz(nem vicc) közül.
Nem tudom mi lesz.Szeretném azt hinni, hogy minden rendben lesz, de sajnos ahhoz túl pesszimista vagyok, hogy ezt el is higgyem.Nem akarok így élni....

Hiszek a csodákban, de csodák nem léteznek.
Hiszek a varázslatban, de varázslat nem létezik.
Hiszek az emberekben, de ilyen nem létezik.
Hiszek magamban, de így szerzem a legnagyobb sebeket